Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-26 / 206. szám
1297. julius 26 9. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ KINTORNA j A osipősnyelvil kis nö, aki boldogta- i lan lenne, ha egy nap nem mondhatna valami gonoszát, a korzón a következőket mondta egy barátnőjének: — Te is megkaptad az Aranka esküvői- jelentését, hogy vasárnap vezetik oltárhoz? Azt tudod, ugy-c, hogy ezúttal harmadszor! Én nem is tudom, miért vezetik ezt még mindig oltárhoz, hiszen ez már maga is oda találna! * A vámnál megkérdik az egyik utastól, hogy mi van abban a zsákban, amit át akar vinni a határon. Madáreledel — feleli az utas. I A vámtiszt belenyúl a zsákba és megí lepett e látja, hogy kávé van benne. — - De hiszen ezt nem e :zi meg a ma• dár — mondja, mire az utas mé'tatlan- 5! odva feleli: — Mát t pedig nem kap az a dög!--------------■-----------------------------— Úgy látom, téged nem kino? me- ' feg. Hogyan védekezel ellene? — Anniit tudod, állás nélkül vagyok, i egész nap nem teszek mást. mint egyik irodából ki, a másikba bemegy k. — Ugyan, hisz attól még Jobban iz-: zadsz. . — Tévedsz. Mindenhol a leghiivösebben fogadnak ... «■ * A főnök rászól a könyvelőre. — Schwartz, figyelmeztetem, hogy maga a könyvelésnél gyakran clszáknitja magát. Igen, főnök ur, tudom... a szerelem teszi... Nem tudok élni az ön leánya nélkül. — Látja, most megint cisz ámít ott a R A DiŐ- M íí SO li (/! fúrót mcl.eili uútn a hallžrnhatsKt ele nt» edd, in ins 26 Lőcs (517.2) 11 és 15.15:. Koncert. l'd.5: Kamarazene. 21.5: Anna-nap a régi Becsben, előadás és zene. Ti'&r.n fi’.Th Koncert. 2.1: Vegyes zenés program. Rőc.'i (440) 17.45: Zene. 21.10: Operettzene. í \*3 enezky „Audion“ magát. utelérh tét n Egy ismert áruház ügynöke összetalálkozik a kávéházban egy árral, aki sokáig volt vevője az áruháznak, aztán, egyszerre kimaradt. — Uram — mondja neki — miért maradt ön el tőlünk? — Azért, megmondom őszintén, mert őrült nagy az önök áduháza. — Nem értem önt, uram, hát ez csak nincs hátrányára önnek! — Dehogyisnem. Legutóbb egy Pár cipőt vásároltam önöknél. rögtön tel is húztam; de az az áruház clyan ha- j talmas nagy, hogy mire az uccára ér- j tem. már egész szakadt volt a talpa, Din, 75* 7 2 r •napest (555.6) 9.30, 12 és 15: Hírek és közgazdaság. 11: Zene. 17. .' Cigányzene. 20: Kor.ee t, közben h rck.i és időjelzés. Koaslí'iitlnároíy (1-7-0) 16: Török éseurópai zci e. Tár.czene. 19.30: Esti koncert, utána énekkari koncert és táuczene. Nyakkendőt et; ~ch*nb LEGYEK - FLIT - HULLANAK! LEGYEK a piszokban kelnek ki, a piszokból élnek és piszkot hoznak hajlékodba. FLIT-porhmtés megtisztítja a hajlékot nehány perc alatt a betegséget hordó legyektől és moszkttóktól. Tiszta, biztos hatású és könnyen alkalmazható Megöl minden háztartási férget FLIT-porhintés elpusztítja a poloskát, svábbogarat és a hangyát is. Behatol a résekbe és hasadékokba, ahol a rovarok rejtőznek és kikelnek, és kiirtja a rovarokat és petéit. Hintsen FLIT-et a ruháira. FLIT megöli a molyt és ennek álcáit, a melyek lyukat rágnak. Nagyarányú kísérletek bizonyították, hogy a FLIT-porhintés a legkényesebb szövetanyagot sem támadja meg. T adományszerű féregírtó szer FLIT a rovarszaktudósok és szakvegyészek kimerítő kutatásainak eredménye. Az emberre ártalmatlan. FLIT a régi módszerek helyét foglalta el, minthogy minden rovart megöl, és pedig gyorsan. Vásároljon még ma egy kanna FLIT- et és porhintőr. Egyedüli nagybani árusítás Jugoszlávia részére: Standard Oi! Company of Jugoslavia elprisz til lejjyst, szúnyogot, tnoljT, hangyát, poloskát. svábbogarat ,sárgo kann» fekete oVíirOf/* A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEM a REGÉNYE (-6 j Irta: NUS;CS BRANISZLAV Fardiíot; : CSUKA ZOLTÁT — Jobban szeretek ;<z özvegytől kölcsönt föl-1 venni, mint bármi mást! — szokta mondogatni és olyan ! (csökönyösen ragaszkodott ehhez a szokásához, hogy ; az özvegyen maradt férfiaktól például egy Istennek ; sem vett volna kölcsönt. — És hogy fizeted vissza nekik — kérdezte a j nyomorult irattáros, akinek csak ötvenedik éve után sikerült a tömeggondnokság osztályába jutni.- Részletekben felelt Vásza ur. — Özvegy- I asszonyoknak nem is fizetnek másképen, csak részletekben. Én a szerelmet is részletekben folytatom le, és - a..- adósságaimat is csak részletekben fizetem. — - A szerelmet részletekre?! — rémült meg az j at táros aki soha az életében nem volt olyan sze: mesés, hogy megtudja, mi az a szerelem, mint ahogy 'tannak embe ek. akik az életükben sohasem ettek még ananászt, vagy banánt. ... —- Úgy van, részletekre! ’ felelt Vásza ur. — j Mért a szerelem, az bizonyos kötelezettség azzal | szemben, akit szeretünk, nemde?- Úgy vau mondja az irattáros, habár fogalma sincs arról, hogy úgy van, vagy nincs ugy. — Na. látja folytatja Vásza ur r— én pedig minden kötelezettségemet részletekben fizetem meg, ahogyan tudom és amennyit tudok. Érti most már? — Értem - - felelte az irattáros, habár a valóságban csak most kezdte nem érteni. íme. ez Qyurics Vásza ur. Mindeme ientemlitctteken kivid még egy igen szép tulajdonsága van; nagyon kedvesen és szépen tud beszélni és szórakoztatni. Erről pedig ennek a regénynek következő fejezetében fogunk meggyőződni. TIZENNYOLCADIK FEJEZET Vásna ur tyúkszeme Másnap este teliát vacsora volt Miléva asszonynál, amint azt már az előző fejezetből megtudtuk., A szoba közepére egy kis négyszögé asztalt állj-. j toltak, a tányérokra szalvétát, amelyek ugy voltak I behajtva; mint a szív és az asztal közepe. e magas söj röspoharakat, telve orgonával, gyöngyvirággal és vio- I Iával. És Mileva asszony vig özvegyi nótával altatta el. Nedeljkót, aztán világoskék ruhába öltözött, hogy ; ezzel is meglepje Vásza urat. Mikor elbúcsúzott fekete ruhájától, Mileva asszony mélyen felsóhajtott, azután felöltötte magára a viiájgoskék ruhát, amit ezután rendszerint hordani fog ls mikor ezt cselekedte, megint csak mélyen fcisóha.itotí. Fél nyolc óra körül, ahogyan a meghívó is hangzott, helépett Vásza ur a szobába, a fehér mellények | egyikét hordva magán és meglepetten állott meg az ajtónál. Ismét felújította' korábbi bókját, amely szerint valóban csak az angyalok hordanak világoskék ruhát, ; azután letilt az asztalhoz, szemben Mileva asszonnyal, ! majd a lcgédcsebb beszélgetés közbén vacsorázni kezdtek. A vacsora egész folyama alatt Vásza ur idegesen fészkelődön a széken és csak vacsora után ismerte be. hogy közben le kellett vetni az egyik cipőjét, mert iszonyúan égett a tyúkszeme. Ezzel a megjegyzéssel kapcsolatban egész történetet kezdett mesélni Mileva asszonynak. — Égy ■— mondotta — csaknem elvesztettem I a hivatalomat az átkozott tyúkszem miatt. Kerületi j i'endőrirnok voltam, mikor egy napon távirat jelentetj te, hogy jön a szolgabiró. A kapitányunk uj ember | volt és csak először került szolgálatba és ugy szaladj gá'Jí, mintha a fejét vesztette volna el, mi pedig.'hivatalnokok. valamennyien ünneplésen feketébe öltözködtünk-. Megérkezik a szolgabiró és mi illő tisztelettel fogadjuk. Lemegy a kapitányságra, behívja a kapitány szobájába valamennyi tisztviselőt, hogy a már ismert és liaszosvalan szokás szerint elmondja a leckét a lelkiismeretességről, a pontos munkáról és más ügyekről amelyeket ilyenkor a felettesek el szoktak mondani. Ha a szoigabiró ur röviden beszélt volna, egészen szépen és alázatosan kitartottam volna, de ő bizony megnyílj tóttá a Ítészedet, amely nem kevesebb mint negyvenöt percig tartott, fin nyugodtan és figyelmesen i hallgattam a szavait és nyíltan a szemébe néztem, j úgyhogy ez nagyon megtetszhetett neki, mert inkább hozzám intézte a szavait, mint a többiekhez. Pontosan a tizenötödik percben nyilallott meg , először a tyúkszem és én felemeltem az egyik lábamat egy kissé. Ezután kétszer-háromszor újabb nyilat, hís következett és én egy lábon kezdtem állni, mint á gólya. Még egy kis idő elmúlt és az éti szentemben már a könnyek jelentkeztek, a harmincötödik percben ! cetig össze-üsszeránditoítam a szememet, beleharap* ram a szájamba és általában ugy vicsoritgattam a fogaimat, hegy a főnök ur, megszokva, hogy a beszéd elején csupán az én szemembe nézzen, kétszer is zavarba jött és eltévesztette a beszédet. Én a szájammal egyik percben ó betűt formáltam, a másik percben felfújtam az arcomat, mint a b hetit és fintorgatni kezdtem az arcomat. A főnök végre egy-kettőre befejezte a beszédet vlbocsájtott bennünket és egyedül maradt a kapitányuyai. Kissé később hivat magához a kapitány.- Vászó ur, mi az ördög volt magával az előbb? —- Miért? — kérdezem. — Milyen viselkedést tanúsított maga a főnök úrral szemben? — De kérem milyen viselkedést? — Olyan viselkedést, ami miatt a főnök elő fogja terjeszteni, hogy önt bocsássák el a hivatalból, ön, a főnök ur UStása szerint ráfintoritotta az arcát, vicsorította fogait és vigyorgott — mondja szigorúan a kapitány. — Kérem alázatosan, hogy fintoritanék éti a főnök urra. fin jó és kifogástalan hivatalnok vagyok és soha az éleimben nem vicsorítottam a fogam a hatóságra — felelem én alázatosan. Ebben a percben, szerencsémre, megint megnyilallik a tyúkszemem és én elfintorítom az arcom. — Hát itt van, most meg rám fintorítja az arcát és közben még védekezik! Csak mos; vált világossá előttem az ügy és elmeséltem mindent a kapitánynak az átkozott tyúkszemről. mire a kapitány a főnök előtt alig-alig tudott nagynehezen megvédelmezni. Mileva asszony édesdedeti mosolygott Vásza ur nagy kellemetlenségén és almával kínálta meg, amelyet az elbeszélés alatt saját kezecskéjével hámozgatott. Mikor Vásza ur látta, hogy az elbeszélés tetszik Mileva asszonynak, tovább folytatja. —- No, de egy másik esetben sokkal érdekesebb eset történt meg velem, még pedig cgj hölggyel kapcsolatban. (Folyt, köv.)
