Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-26 / 206. szám
2. oldal A fegyenc rémtette Ejy fe's3';.u32ir:ai városban egy fiata1 fogoly meggyilkolta a börtönőrt és * agész családját s merényletet követett el több leány ellen Bécsből jelentik: Borzalmas gyilkossá« got követett el vasárnapra virradó éjjel Raabs felsőausztiriai városka fogházában egy' Sonraila nevű, prágai illetőségű tizennyolc éves fogoly, aki baltával agyonverte a íogliázfeliigyelöt, annak feleségét és két gyermekét, majd kirabolta lakásukat és megszökött. Szökés közben az el’ vetehittlt gyilkos több fiatal leány ellen erkölcstelen merényletet követett el. A gyilkos után óriási apparátussal azonnal megindult a nyomozás és Souradát vasárnap délután a Jainnitz kerületben levő Gössen me'lett egy csendőrőrs elfogta. A letartóztatás úgy történt, hogy a raabsi csendőrfelügyelő még vasárnap korm délután végigjárta a csehszlovák határ közelében fekvő összes községeket és közölte az ottani hatóságokkal, a gyilkos Pontos „személy-leírását. Amikor Sourada Grossauból elindult Gössen felé, hogy ét szökj ön Csehszlovákia területére, a csendőrök felismerték és elfogták. A gyilkos előbb vakmerőén tagadott hosszas tagadás után azonban megtört és mindent beismert. Elmondotta, hogy a gyilkosság gondolata akkor fogamzott benne, amikor a börtön irodájában Hermann Károly börtönfelügyelő asztalán egy csomó pénzt látott. A sarokban álló rnhafogassal leütötte a börtönfelügyelőt, rnajd a második emeled irodából lement az első emeletre és ott Hermannék lakása elé ért, ahonnan ekkor lépett ki vesztére a börtönfelügyelő felesége. Amikor az asszony meglátta a fogoly vérfoltos ruháját, sikoltozni kezdett, Sourada neki rontott Hermannének, mire az asszony négyéves fiacskájával a karján leszaladt a pincébe. A megvadult suhanc utána rohant, a pincében erőszakot követett el az asszony ellen, majd egy baltával az aszszonyt és a kisfiút is agyonverte. A gyilkos ezután nyugodtan visszament Hermannék lakásába, ahol halk nyöszörgést hallott. A házaspár magára hagyott nyolchónapos leánykája sirt, Sourád a letépte a szobában kiterített ruhaszárító kötelet és ezzel megfojtotta a gyermeket. Ezután a'szekrényekben pénz után. kutatott és a talált száz shillinget magához vévé megszökött. Á,szokott fogoly a csehszlovák határ felé az Országúton találkozott egy tizenkét éves kislánnyal, akinek bestiális dühben Lionardo. Irta: Dernói-Kocs's László Régiség és szemétillatos milánói uccákon ődöngött Martonossy Pál vitéz, mindeneket lekicsinyelve, az orrát fintorgatta. — Mi ez Budához képest? Semmi! Házak, meg házak. Meg görbe uccák. Az uccákon szemét. Budán a szemétből több is akad... ügy érezte, hogy Milánót el is intézte, egyszer s mindenkorra. A szeméttel, bűzzel, ócska házakkal, görbe uccával. — Nekem ne mondja senki, hogy Itália igy; vagy amúgy... Egy vén ház kapuján kifordult egy leány, vagy asszony — tudj isten mi volt. Dióbarna haj övezte habfehér arcát, magas homloka tövére szénfekete szemöldökei alá két tüzes csillagot ültetett az Elet. Megnézte Martonossy Pál vitézt, , Martonossy Pál mélyen a szemébe nézett és elindultak a piszkos uccákon.. Elől az asszony, utána a vitéz. Elnézegette apró lábacskáit, ahogy taposta. az ucca szemetjét, keményen a nyomába lépdelt, elropogtatott néhány teremtették Később ellágyult - és szólougatta az asszonyt. —- Madonna... Mad.onna csak ment-ment előre a maga utján. Az uccák szebbek, rendezettebbek lettek, égfelé törők, fényesebbek a paloták. Mentek-mentek. A leány befordult a legfényesebb palota lépcsőire. Martonossy Pál egy gerenda mögé fcuzódott, nézte az embert, jaki festőállványáról köszöntötte vendégasszonyát. —- Üdvözlégy! Dolgozott Ecsetje siklott-siklott a BÁCSMEGYEÍ NAPLÓ 1927 julius 26 nekirontott és erőszakot követett el rajta. Egy félóra múlva az elvetemült ember ugyancsak az országúton szemben kerül: egy Gerő Anna nevű tizenkilenc éves leánnyal, akin szintén erőszakot akart elkövetni és amikor a leány elkeseredetten védekezett, késsel -hasbaszurta. Hermann Károly börtönfelügyelö az elterjed. hírekkel szemben nem halt meg, hanem életveszélyes sérüléseket szenve dett. Hétfőn megoperálták és kivették egyik szemét. Súlyos bányaszerencsétlenség Szászországban Az árvíz behatolt egy tárnába, ame y eltűnt a föld színéről Berlinből jelentik: Gelsenkirchenből érkezett jelentés szerint Hüls-ben, az Auguszta Viktória tárnában vasárnap súlyos szerencsétlenség történt. A felhőszakadás következtében megdagadt folyók és patakok vize betódult a tárnába, ahol kétszáz méteres mélységig nyomult le. A tárnában dolgozó harminc bányász megmenekült, maga a telep azonban egy kétszáz méter átmérőjű hirtelen támadt kráterbe sülyedt és eltűnt a föld sziliéről. Öt bányász a tárnában lelte halálát. Egész éjjel ezer Bányász dolgozott a mentési munkálatokon. Az anyagi kár mintegy húszmillió aranymárka, de ez az összeg csak hozzávetőleges és minden bizonnyal alatta marad a tényleges kárnak. Ahol a magyarok többségben vannak csökkentették a szavazóhelyek számát Az uj beosztás su’yos nehézségeket okoz íiz lesz, itt tehát hárommal kevesbedett a szavazóhelyek száma. Kraliev Breg szavazóhelyet . egészen törölte az Állami Bizottság. A kraljevbregi választók valószínűleg Horgoson fognak szavazni. Az Állatni Bizottságnak a' szavazóhelyek uj beosztására vonatkozó intézkedése meglehetősen súlyos feladat elé állította első sorban Szubotica városát, de a többi érdekelt várost és községet is. A törvény értelmében az Álla ni Bizottság által az-Áij beosztásra vonatkozó rendeletének a Službene Novine-, ben történt megjelenése után öt nappal a helyesbíteti névjegyzékeket a törvényszékhez be kell nyújtani. Ez aligha lesz lehetséges a kitűzött határidőben, mert a névjegyzékek átdolgozása oly nagy munkát igényel, amit ez alatt a rövid idő alatt elvégezni szinte lehetetlen. Úgy tudjuk, hogy Sztipics Károly polgármester beogradi útja • összefügg a‘ névjegyzékek ügyével, mert Szub> ticán nem kevesebb mint negyvenöt választói névjegyzék van, amelyeket át kell dolgozni. Iszonyára megtalálják a módját, hogy a szavazóhelyek uj beosztása folytán felmerült formai nehézségeket a kellő időben elintézzék. A szuboticai választókerülethez tartozó . városok és községek a •választói névjegyzékeket teljesen elkészítve e hó hatodikéig valamennyien beterjesztették a szuboticai kerületi törvényszékhez, amelynek választási tanácsa a névjegyzékeket záradékolta. Ennek megtörténte után minden város és község, amely a szuboticai választókerülethez tartózik, visszakapta a törvényszéktől a záradékkal ellátott névjegyzéket. Közben az történt, hogy a választásokat intéző Állatni Bizottság megejtette a választási elnökön kinevezését és ezzel egyidejűleg a szavazóbelyek uj beosztását. A szavazóbelyek uj beosztása az érdekelt városoknál és községeknél nagy meglepetést keltett, amennyiben Szubotica város két járásában, továbbá Fonalán, Csatitavireti, Fcketicsen és Szenté városában változás történt a sztemzóhelyek eddigi beosztásánál. Szubotica város két járásra van osztva:' az első járáshoz tartozik az I. kör három szavazóhellyel, a II. kör szintén három szavazóhellyel, f Ili. kör három, a IV. kör kettő, az V. kör három, a VI. kör három, a VII. kör három és a VIII. i kör két szavazóhellyel. Összesen huszonkét szavazóhellyel. Az Állami Bizottság beosztása szerint Szubotica első járásának választóhelyei három szavazóhellyel csökkenlek és igy csak 19 szavazóhely lesz az I. járásban, huszjn-! kettő helyett. A kültelkeken, amelyhez tartozik Alekszanárovó, Napnyugati ugarok, Verifies, Zsednik, Zobnatica, Djurdjin, Pavlov ac, S ehestes, Tavait kút. Kelebi ja, Ludas, Halasi- és Majsui-szöíők, Palics és Radonovác, Tompa. Szegedi-szőlők és Majsai-szőlők, a régi beosztás szerint huszonhárom szavazőhely volt, az Állami Bizottság ezt huszonhatra emelte, itt tehát hárommal szaporodott a szavazóhelyek száma. Topoldn a régi beosztás szerint négy szavazőhely volt, az uj beosztás szerint öt lesz. Csaiiíaviren három szavazóhely helyett négy, Fekcticšvn két szavazóhely helyett három lett az uj beosztás szerint. Viszont Szenta városában, ahol a régi beosztás szerint tizenhárom szavazőhely volt. az uj beosztás szerint Holttest: a Dunában Apatinná ismeretlen nö hulláját fogták ki a vízből Apatinból jelentik: Dorotics István apatini molnársegéd szombaton este a Dunán csónakázott, amikor észrevette, hogy a hullámok egy emberi alakot sodornak magukkal. Dorotics arra felé evezett és megdöbbenve látta, hogy a vízben egy teljesen felöltözött nő holtteste úszik. A holttestet a csónakba emelte és kievezett a partra, ahol ekkor már nagyobb tömeg gyűlt össze. A helyszínre hamarosan megérkezett a rendőrség is, amely megindította a nyomozást. Megállapították, hogy a holttest, amely körülbelül öt-hat napig lehetett a vízben, fiatal, tizenhét-tizennyolcéves leány holtteste. Az a feltevés, hogy a szerencsétlen leány bűntény áldozata. Ép ezért jelentést tettek a.szombori ügyészségen, amely elrendelte a holttest felboncolását. A rendőrség valószínűnek tartja, hogy a holttestet magyar területről sodorták le a hullámok és ezért értesítették a leetről a magyarországi hatóságokat is. szürke falon, szilieket helyezett el sziliek mellé, nemes, komoly színekkel hozott életet a szürkeségbe, Kartonjait nézegette. A szürke háttérből kibontakozott az örökéletii Krisztus. Az első. Es körülötte az apostolok. Egy tömeg komolyra hangolt ember. Martonossy Pál vitéz bániész szemekkel nézte. Nézte ekkor is az élő, eleven Krisztus-főt. mikor az olasz asszony már nem volt sehol. Akkor is nézte. Végre is előlépett az állvány alá. Felszólt a festőhöz.- Te! Hé, odafent! A mester kíváncsian visszanézett. —- Mit akarsz tőlem? Elhúzta a vállát. — Semmit nem akarok. Csak megmondom, hogy érted a dolgodat... A festő mosolygott. Martonossy Pál felfortyant. — Ne nevess, az ebadtát! Tudok a dolgodhoz. Rólam is föstöttek odahaza egy képet. Vászonyra föstés volt. A festő hallgatta. — Öt.tallért fizettem érte a képirónak. Öt tallért. Három tallérért lovat is íös: főttek alám. Először úgy akarta a piktor, hogy öt tallér, meg öt tallér legyek Ugy-e sok? A festő megint mosolygott. — Hát... — No látod! Ha öt tallér a gazda, a ló nem ér annyit. Három tallér lett... Hallgattak egy sort. A mester a festékeit keverte. Martonossy Pál a Krisztusfőn viszkette a tekintetét. — Rendes képirónak nézlek... Az egész falat teliíöstöd? — Hát — jó darabon. .. — Az ott a középen, valami szent ember ... — Krisztus Jézus. Gondoltam. Valami csudatétel? — Az utolsó vacsora... — Rád bízták? — Rám... Pál vitéz megint bólongatott hozzá. — Rendes képirónak nézlek. Néhány lépéssel tovább sétált, mert beléfájdult a nyaka a fölfelé tekiugetésbe. — Van rendes fizetséged érte? — Marr.dhatós. Martonossy Pál elgondolkozott. • — Mondanék valamit neked... — Hallgatom. Elgyöbetnél Pannóniába. Hozzám. Nem kéne falra föstögetni. Vászonyra, selyemre lösten«!... Arra nem? Hát vászonyra. Vitézi embereket. Lovas nagy képeket föstenél. Ha a bibliásat -szereted. hát a papoknak csinálhatnád azt is. Egy-két szent kéne az én aszszonyomnak is Martonossy Pál vitézből kitört az öröm, egészen elfelejtette az olasz aszszonyt. — Te! Olyar, pirosképii, harapás-gyerekem van, hogy no!... Fösteni való. Megfestenéd, ahogy riyargalász . a báránkájan. Az anyját is megföstenéd... Ne rázd a fejed — nem ingyér, mondom! Étel-ital vóna. Pénz is. Menynyi is? Az ujjait pötyögtette. — Megföstenéd az egészet, oszt nem bánom — tied lenne az idei martonosi tized! Vagy kétszáz tallér... A mester csak mosolygott. — Gondold meg! kétszáz tallér csak nálam... Azért, mert látom, hogy tudod rendesen a képírást... — Ne nevess! Hallod-é, hát mi kéne?! Ki vagy?: Mi vagy?! Ha én aszódom, hogy kétszáz tallér, hát animál kétszáz tallér! Tudod, ki vagyok én?í Martonossy Pál vitéz’ A festő erre is csak mo-solygott — Bocsáss meg, de nem megyek 'ehová... — Már miért?! — Ideköt a művészet... Martonossy Pál a kardjára csapot*. — Bolond beszéd! Nálam kétszáz tallért kereshetnél, csak azért, mert tetszik a Krisztusod! A mester szerelmesen nézte a rejtelmes Krisztus-főt. — Maradok... Az olasz asszony régen elment. Martenossy Pál egyedül vágtatott a szálasára. Hiszen már háromszáz tallért is Ígért!... Odahaza komolyan végighallgatta a királyi Íródeák. — Háromszáz tallér?! A fejedelemnek ... Megnézte a vitézt. — Tndod-e. ki volt? — Nem én! Gábor deák tisztelettel fejet hajtott a távollevő előtt., — Lionardo... De Martonossy Pál vak magyar gőggel hátraszegezte a fejét. — Hátha a római császár! Lionardo dolgozott az utolsó vacsorán. Martonossy Pált emlékezetből odafestette tizenegyedik, apostolnak. És akkor is csak mosolygott.
