Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-22 / 202. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. július 22 Válasz Pfokopy Imrének „ Nem szoktam Olvasni Prokópy Imre tanár ur ágas-bogas körmondatokból összerótt Írásbeli dolgozatait, azonban •értó'.emre adták, hogy legutóbbi írás­művében a személyemmel foglalkozik, engem választva háttérül a maga ál­lamférfim kiválóságának és kától puri­tánságának mennél plasztikusabb ki­­domberitására. »A gasccgnei legények« cimii vezércikkemet, amelyben kíméle­tes és egész vázlatosan jellemeztem a t ur működését, ő megfellebbez­het élettel kutmérgezésnek minő­sít' . róla szóló kritikát a magyar Pávr ilesi támadásnak állítja be. Szük­séges:1 k tartom ennélfogva megállapíta­ni a következőket: 1. Semmiféle körmönfont magyará­zattal nem lehet elkenni azt a tényt, hegy Önnek, igen tisztelt tanár ír, egé'z politikai magatartását egy mod-1 viptt irányítja: a mandátumszerzés. Be-! nzélheí ön akármennyit a magyar vá-1 laisztók akaratáról, a magyar kisebbség > érdekeiről, a magyarság számaránysze­­rinti politikai érvényesüléséről és min­denféle elvi 'vívmányról: mindenki tud­ja, hogy ön mindezt csak ugródeszká­nak tekinti,. amelyről egy bravúros len­dülettel he akar ugrani a parlamentbe. A magam részéről ezt az ön ambíció­ját nem azonosítom a magyarság ér­dekeivel, mert úgy . vélem, hogy elég, ha önt Szomborban ismerik és nem kívánatos a magyarság szempontjából, hegy az Ön egyénisége országos meg- j ítélés távlatába kerüljön. Ezt a veszélyt I egyébként elhárítottnak látom, mert a j legtöbb valószínűség szerint az Ön ál-1 tál olyan bölcsen nyélbeütött paktum nem fog túlterjedni az elvi vívmány ke­retein. Mit is csinálna ön Beógradban, hiszen az államnyelvet nem beszéli és így el volna ott ütve attól a lehetőség­től, hogy a saját kiválóságait meggyö- j ző erővel méltassa. 2. Az ön állítása szerint én egy al-j halommal kijelentettem volna, . hogy I utálom a magyar pártot! Kern tartom lehetetlennek, hogy ilyesmit mondtam, | de, akkor nyilván az Ön hatása alatti állottam, hiszen Ön mindaddig, amig \ bőségesén javadalmazott titkári állását | ki nem vívta és abban az időben, ami- i kor mások gerincesen vállalták a ma- j gyarpártiság kockázatát, szóban és i írásban igyekezett bennem és mások- j ban ezt až érzést szítani a magyar párt j iránt. Nem volna csoda, ha ez az érzé- j sem csak elmélyült vonna attól a tény-Éjszaka fagy lesz Irta: Illés Endre A főorvos jön vissza a hosszú ku­­rafolyosón. Vége a délelőtti vizitnek. Borotváltan, fehér köpenyében a fő­orvos még elég fiatal ember. Különö­sen igy, amikor leveti hivatalos ko­molyságát s valamivel derültebben néz el a fekvöágyak felett: alig har­mincévesnek látszik. — Meleg napunk van ma, uraim... Megáll egy pillanatra a virágos kőpárkány mellett. Tép egy ártatlan­kék futókát. Azután megy tovább. Csakugyan meleg nap van. Pedig már az őszt jelzik a jegenyék elége­detlenül zörgő, megfogyatkozott le­velei, A naptár is októbert mutat. A főorvos közeledik az ajtóhoz, összemorzsolja u.ijai közt a futókát, Mégegyszer megáll. — Hosszú az idei ősz... De azt hiszem, ez éjszaka már fagy lesz. Tavaly is igy volt. Hátrafordul. — Emlékszik rá, Jolán nővér? A fiatal ápolónő, aki fasarku, fehér vászoncipőjében, halkra fogott kop­­panásokkal tipegett eddig mögötte, engedelmesen bólint. — Tavaly is... — Egyetlen éjszaka megbámulták a piros saiviáink... No, viszontlá­tásra, uraim! Az ápolónő óvatosan behúzza utá­na az ajtót. Egy pillanatra csend. — Miattiam akár fekettilhetnek is «oárJ — .emelkedik azután fel Póló­tól, hogy Ön a pártban, amelyet addig mindig becsmérelt, főtitkári állást vál­lalt. 3. Ami azt illeti, hogy én Pctrovics Mllivoj főispánnál hajbókoltam volna, ez nem felel meg a valóságnak. Én a főis­­páni hivatalt újságírói kötelességemből kifolyólag látogattam, semmiesetre sem azért, hogy kényszentsem a magyar lapokat az Ön agitációs beszédeinek részletes közlésére és minden magyar —• akkor még radikális-magyar — üggyel kapcsolatban az Ön nélkülözhetetlen kez­deményező szerepének magasztalására. 4. Fenntartom és bizonyítani tudom, j hogy Ön a szombori radikális párt illeté­­kés tényezőivel hivatalos tárgyalásokat nem folytatott, ilyen tárgyalások kezdé- j sere politikushoz illő komolysággal sem- I miféle lépést nem tett. Ha Ön esetleg ! hallotta is tőlem egyes radikális urak ' véleményét, ez nem lehetett akadálya I annak, hogy Ön. mint fizetett főtitkára a magyar pártnak, a tárgyalások liivata- J los megindítására kötelességéhez képest i kísérletet tegyen. Ez a kísérlet elmaradt, azt hiszem azért, mert Ön egy biztosnak látszó mandátumot, ha az nem Önnek jut, szivesen áldoz fel négy labilis jelölé­sért, ha a jelöltek közt Ön is helyet fog­lalhat. 5. Nevetséges az az érvelés, hogy azért kellett Szomborban a demokraták­kal szövetkezni, mert a magyarság távol akarja magát tartani a Triíkovics Márkó elleni hajszától. Nem gondolja, tanár ur, hogy ez az argument ;cló maga is már tapintatlan beavatkozás a radikális párt belső ügyeibe és ti índatlan prókátoros­­kodás Trifkovics A'iárkó mellett, aki erre Öntől a legkevésbbé szorul rá? 6. Végül egy-két szót az öblös hang­ról. Én az öblös hangomat, ami elvégre természeti adottság, igyekszem az igaz­ság megszólaltatására felhasználni és ha az öblös hang liíin, erre hivatkozom, mint enyhitőkörülményrc. De mi az enyhítő körülmény, ha valakinek csak akkor vá­lik sztentorivá a hangja, amikor a saját képzelt nagyságát és grandiózus tetteit érdekkörök is a legerélyesebben til­takoznak annál is inkább, mert ez módot nyújtana arra, hogy az adó^ törvény végrehajtásába pártpolitikát vigyenek be. A pénzügyi bizottság azonban nem honorálta ezeket az el­lenvetéseket s a szakasz változatla­nul marad. Legfontosabb intézkedés, hogy az idei pénzügyi törvény i,elhatalmazza a pénzügyminiszteri, hogy az adó­egységesítési törvény meghozataláig rendeletileg egységesítse az adó­rendszereket s az egységes adótör­vényt rendeletileg életbe léptesse. A pénzügyminiszter a törvénytervezet alapján már rendeletét is adott ki s megküldte azt a pénzügyi delegá­cióknak és kerületi pénzügyigázvató­­ságoknak áttanulmányozás végett. Valószínű, hogy az uj rendelkezése­ket Jövő év január 1-től kezdve élet­­beléptetik. A pénzügyminiszter meg tett minden intézkedést, hogy a vég­rehajtó szervezetnek ne ütközzön különösebb nehézségekbe az uj adó­törvényrendelet végrehajtása. Az egységesített adótörvényter­vezet sokkal liberálisabb, mint az ed­digi adótörvények s a gyakorlat az esetleges hiányokat megmutatja, úgy hogy a végleges adótörvény tényleg olyan lehet, aminő a gazda­sági élet követelményeinek megfelel. dicsőid? Dr. Szántó Miklós Január elsején lépnek életbe az egységes adótörvény rendelkezései Rende'etet adnak ki az adóegvségesitésről A pénzügyminisztérium és a pénz­ügyi bizottság a napokban készítet­ték el az adóegységesitésről szóló törvény tervezetét. Ez már a negye­dik törvénytervezet, amit 1925. év óta elkészítettek, de eddig még egy sem került a parlament elé. Az uj törvénytervezetet a pénzügyminisz­térium a gazdasági szervezetek be­vonásával és megjegyzéseinek figye­lembevételével készítette el és azt a pénzügyi bizottság is elfogadta. Az adóegységesitésről szóló tör­vénytervezet fontosabb részletei a következők: 1.. Az épületek adója 30 százalékról! 20 százalékra szállíttatott le. Azoknál az épületeknél, ahol a szobák szánta után vetik ki az adót; a jövőben 30 dinár helyett húsz dinár lesz az évi adó {§. 40.) 2. A jövedelmi adó progresszív kul­csa-3—2GVi százalékról 214—1.5 Száza­lékra szállíttatott le (§. 104.) 3. Az uj épületek nem tartoznak meg­adóztatás alá. (§. 35.) 4. A jövedelmi adó után nem fize­tendő önkormányzati pótadó. (§.109.) 5. Az 500, illetve 30 százalékos remt-6. Megszűnik az illetéktörvény 231. szakasza, amely a vallótnási ivekre öt dináros állami illetéket ró ki. (§. 107.) 7. Az adófizetők helyzete az adókive­tések elleni felebbezések tekintetében egven'ő az állami adó-előadóéval. (§. 121.) 8. Egyéves adóperiódus lép életbe, vagyis az adókivetés évenként történik. (§. 124.) 9. Az adóbüntetések lényegesen csök­kennek. (§. 136.) . A gazdasági körök követelését, hogy az adókulcsokat még jobban csökkentsék, a pénzügyi bizottság nem fogadta el. A beogradi kereskedelmi és ipar­kamara az adótörvény tervezet 157. paragrafusa ellen kifogást emelt. Ez a paragrafus ugyanis módot nyújt á pénzügyminiszternek, hogy a minisz­tertanáccsal egyetértve rendkívüli pótadót vezessen be a parlament megkérdezése nélkül is, lm kivetett közvetlen adóban az uj adótörvény életbelépésétől számított egy éven belül nem fizetnek be annyit, mint amennyit a költségvetés előir. Ez el­len a szakasz ellen a többi gazdasági A kanizsai zászlóaffér Felmentették a polgármestert — az esperes nemzeti lobogót tűzött ki Sztarakanizsáról jelentik: Panics An­tun, a felmentett sztarakanizsai polgár­­mester szerdán adta át hivatalát Tatlcs Alekszandar főjegyzőnek, ugyanakkor Vukov Qligorije főkapitány, akit szintén felmentett állásától a belügyminiszté­rium, a hivatalát Léh Ferenc kapitány­nak adta át. A két főtisztviselő felmentésének ér­dekes epilógusa foglalkoztatja a szta­rakanizsai közvéleményt. Amikor Sztara­­kanizsán hire terjedt, hogy a polgár­­mestert és a rendőrfőkapitányt felmen­tették, Petrovics Jefta esperes-plébános, bizonyára az esemény feletti örömében, kitüzette házára a nemzeti lobogót. A tetszésnyilvánításnak ezt a módját Bo­­jics Drágics elemi iskolai igazgató meg­engedhetetlennek tartotta. Hogy mara­dandó bizonyítékot szerezzen az aktus­ról, fényképészt hivatott, lefotografál­­tatta a zászlóval díszített házat és ez­zel a fényképmelléklettel feljelentést tesz az esperes ellen a nemzeti zászló tiltott használata miatt. Feljelentés készül hir szerint az egyházi konzisztóriumnál is az esperes ellen. _________ kivili állami pótadó megszűnik, (§. 7.) nyi. — Ma délután csomagolok, este megyek. Hálisten, itthagyom ezt a szanatóriumot. Betegebben megyek,­­mint jöttem. De megyek, ez a fő. Hálisten ... Sovány, magas fiatalember. Szo­katlanul barna. Az apja ékszerész s Poiónyi némelyik ujján két-három gyűrű is csillog. Abbahagyja a hál - istenkedést. Nyújtózik. Azután ledob­ja a fehér köpenyét. Ebben a köpeny­ben feküdt itt a kurafolyosón, mint egy csodabogár. Úgy mondta: a ru­háját kíméli vele. Valójában pedig azért, mert szerette, ba a látogatók összetévesztik az orvosokkal s »dok­tor ur«-nak szólítják. Megemeli a köpenyt. — Nekem már nem kell.. Ki venné meg? Szlu jka tanár ur felemelkedik. Nagy ádámcsutka. Sárga arc. Per­­gamenes bőr. Az egész ember: egy kitágult, ráncos epehólyag. — Hogy adja? — Olcsón. — Kell is ... Mert még azt sem mondhatja, hogy uraságoktó! levetett ruha. Poiónyi megáll. Már kifelé indult, de erre visszafordul. Mindennap csa­táztak itt: Szlujka és ő. Hol egyikük maradt alul, hol másikuk. S most vég­leg ő maradjon lenn? Úgy látszik: igen. Nem jut az eszébe semmi. Már indulnia kell. S Szlujka mosolyog, mint egy epebajos kínai. Poiónyi végül is kimegy. Dühösen becsapja maga mögött az ajtót. — Hány óra van tanár ur?. — kér­di most ártatlanul valaki a sorban. A tanár ur vészjóslóan fordul meg. Gondolkodik. Azután csak ezt mondja: — Éppen kétszerannyi, mint a fele. Hiába: ma valahogy nem megy semmi. Még a vesézés sem. S a Há­lás udvar is csak erőltetve, halkan nevet. Talán ez a szokatlan meleg... talán ez lesz az oka ... Bágyadt az egész folyosó. Szerencsére a szobák felől jön Já­nos. Karján a legfrissebb újságok: mindenki készitgetni kezdi az apró­pénzét. Jó néha elmenekülni a betűk közé. S azonfelül János a szanató­rium pletykabacillusa is. Mindig van valami friss hire. Talán elállitja most is ezt az orrvérzést. De ma még János is szomorú. Egyetlen újságja: — Brozik ur harminckilenc—hetet mért... Brozik ur János legjobb vevője. Az összes képeslapokat ő szedi el. S most harminckilenc—hetet mér ... Bár Szlujka tanár ur mérne annyit! De Szlujka tanár ur csak összerán­colja homlokát. Sötéten ingatja a fe­jét : — Jól csinálja ez a fiú ... Brozik benn fekszik a szobájában. S a többiek itt künn hallgatnak. Min­denki Brozikra gondol. Töredezve, rekedtesen szakad fel egy-egy szó. — Tegnapelőtt még itt énekelt. — Talán csak hörghurut... Az öreg Berta sóhajt: — Bárcsak az lenne, de nem hin­ném. Ma reggel benn voltam nála, na­gyon gyenge már a szegény fiú. Megint csend. Még csak ez hiányzott: ez a Bro­­zik-hlstória. Minek is mondta el az a szamár János? Szomorú eset. De amikor az ember úgyis hajlik a képzelődésre: ostobaság az ilyes­mit emlegetni! A kis bankhivatalnok. Szögi, ijedő­sen már elő is veszi a lázmérőjét. Szemében ott a titkolbatatlan rette­gés: Jaj, hátba az enyém is annyi! Harminckilenc—hét... S bedugja a karcsú üveget, egé­szen mélyen le a szájába. Alig a fele marad künn. Csend. Sokan követni szeretnék a példá­ját, de mégis szégyenük. Végre Szlujka feláll. Odamegy Szögihez. Komoran ránéz. Maid a zsebébe nyúl, előveszi a gyufáját. Meggyujt egy szálat. Odatartja a rémült Szögi elé, aki szájában az üveggel égy szót sem tud szólni, csak a szeme tiszik nedves, ijedt csillogásban. S Szlujka nyujtogatja-kinálja az égő .«.yufát. Parancsoljon rágyújtani. Mindenki nevet. Drága-drága ember mégis ez a sárgaképii, utálatos, tolakodó Szlujka! Jó nevetni. Jó elfelejteni Brozik urat. És azt, hogy holnap talán megt bámulnák a salviák. Poiónyi is élt megy. Az idő mindig kétszerannyi. mint a fele. Jó elfelejteni mindent.

Next

/
Oldalképek
Tartalom