Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-22 / 202. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. július 22 Válasz Pfokopy Imrének „ Nem szoktam Olvasni Prokópy Imre tanár ur ágas-bogas körmondatokból összerótt Írásbeli dolgozatait, azonban •értó'.emre adták, hogy legutóbbi írásművében a személyemmel foglalkozik, engem választva háttérül a maga államférfim kiválóságának és kától puritánságának mennél plasztikusabb kidomberitására. »A gasccgnei legények« cimii vezércikkemet, amelyben kíméletes és egész vázlatosan jellemeztem a t ur működését, ő megfellebbezhet élettel kutmérgezésnek minősít' . róla szóló kritikát a magyar Pávr ilesi támadásnak állítja be. Szükséges:1 k tartom ennélfogva megállapítani a következőket: 1. Semmiféle körmönfont magyarázattal nem lehet elkenni azt a tényt, hegy Önnek, igen tisztelt tanár ír, egé'z politikai magatartását egy mod-1 viptt irányítja: a mandátumszerzés. Be-! nzélheí ön akármennyit a magyar vá-1 laisztók akaratáról, a magyar kisebbség > érdekeiről, a magyarság számarányszerinti politikai érvényesüléséről és mindenféle elvi 'vívmányról: mindenki tudja, hogy ön mindezt csak ugródeszkának tekinti,. amelyről egy bravúros lendülettel he akar ugrani a parlamentbe. A magam részéről ezt az ön ambícióját nem azonosítom a magyarság érdekeivel, mert úgy . vélem, hogy elég, ha önt Szomborban ismerik és nem kívánatos a magyarság szempontjából, hegy az Ön egyénisége országos meg- j ítélés távlatába kerüljön. Ezt a veszélyt I egyébként elhárítottnak látom, mert a j legtöbb valószínűség szerint az Ön ál-1 tál olyan bölcsen nyélbeütött paktum nem fog túlterjedni az elvi vívmány keretein. Mit is csinálna ön Beógradban, hiszen az államnyelvet nem beszéli és így el volna ott ütve attól a lehetőségtől, hogy a saját kiválóságait meggyö- j ző erővel méltassa. 2. Az ön állítása szerint én egy al-j halommal kijelentettem volna, . hogy I utálom a magyar pártot! Kern tartom lehetetlennek, hogy ilyesmit mondtam, | de, akkor nyilván az Ön hatása alatti állottam, hiszen Ön mindaddig, amig \ bőségesén javadalmazott titkári állását | ki nem vívta és abban az időben, ami- i kor mások gerincesen vállalták a ma- j gyarpártiság kockázatát, szóban és i írásban igyekezett bennem és mások- j ban ezt až érzést szítani a magyar párt j iránt. Nem volna csoda, ha ez az érzé- j sem csak elmélyült vonna attól a tény-Éjszaka fagy lesz Irta: Illés Endre A főorvos jön vissza a hosszú kurafolyosón. Vége a délelőtti vizitnek. Borotváltan, fehér köpenyében a főorvos még elég fiatal ember. Különösen igy, amikor leveti hivatalos komolyságát s valamivel derültebben néz el a fekvöágyak felett: alig harmincévesnek látszik. — Meleg napunk van ma, uraim... Megáll egy pillanatra a virágos kőpárkány mellett. Tép egy ártatlankék futókát. Azután megy tovább. Csakugyan meleg nap van. Pedig már az őszt jelzik a jegenyék elégedetlenül zörgő, megfogyatkozott levelei, A naptár is októbert mutat. A főorvos közeledik az ajtóhoz, összemorzsolja u.ijai közt a futókát, Mégegyszer megáll. — Hosszú az idei ősz... De azt hiszem, ez éjszaka már fagy lesz. Tavaly is igy volt. Hátrafordul. — Emlékszik rá, Jolán nővér? A fiatal ápolónő, aki fasarku, fehér vászoncipőjében, halkra fogott koppanásokkal tipegett eddig mögötte, engedelmesen bólint. — Tavaly is... — Egyetlen éjszaka megbámulták a piros saiviáink... No, viszontlátásra, uraim! Az ápolónő óvatosan behúzza utána az ajtót. Egy pillanatra csend. — Miattiam akár fekettilhetnek is «oárJ — .emelkedik azután fel Pólótól, hogy Ön a pártban, amelyet addig mindig becsmérelt, főtitkári állást vállalt. 3. Ami azt illeti, hogy én Pctrovics Mllivoj főispánnál hajbókoltam volna, ez nem felel meg a valóságnak. Én a főispáni hivatalt újságírói kötelességemből kifolyólag látogattam, semmiesetre sem azért, hogy kényszentsem a magyar lapokat az Ön agitációs beszédeinek részletes közlésére és minden magyar —• akkor még radikális-magyar — üggyel kapcsolatban az Ön nélkülözhetetlen kezdeményező szerepének magasztalására. 4. Fenntartom és bizonyítani tudom, j hogy Ön a szombori radikális párt illetékés tényezőivel hivatalos tárgyalásokat nem folytatott, ilyen tárgyalások kezdé- j sere politikushoz illő komolysággal sem- I miféle lépést nem tett. Ha Ön esetleg ! hallotta is tőlem egyes radikális urak ' véleményét, ez nem lehetett akadálya I annak, hogy Ön. mint fizetett főtitkára a magyar pártnak, a tárgyalások liivata- J los megindítására kötelességéhez képest i kísérletet tegyen. Ez a kísérlet elmaradt, azt hiszem azért, mert Ön egy biztosnak látszó mandátumot, ha az nem Önnek jut, szivesen áldoz fel négy labilis jelölésért, ha a jelöltek közt Ön is helyet foglalhat. 5. Nevetséges az az érvelés, hogy azért kellett Szomborban a demokratákkal szövetkezni, mert a magyarság távol akarja magát tartani a Triíkovics Márkó elleni hajszától. Nem gondolja, tanár ur, hogy ez az argument ;cló maga is már tapintatlan beavatkozás a radikális párt belső ügyeibe és ti índatlan prókátoroskodás Trifkovics A'iárkó mellett, aki erre Öntől a legkevésbbé szorul rá? 6. Végül egy-két szót az öblös hangról. Én az öblös hangomat, ami elvégre természeti adottság, igyekszem az igazság megszólaltatására felhasználni és ha az öblös hang liíin, erre hivatkozom, mint enyhitőkörülményrc. De mi az enyhítő körülmény, ha valakinek csak akkor válik sztentorivá a hangja, amikor a saját képzelt nagyságát és grandiózus tetteit érdekkörök is a legerélyesebben tiltakoznak annál is inkább, mert ez módot nyújtana arra, hogy az adó^ törvény végrehajtásába pártpolitikát vigyenek be. A pénzügyi bizottság azonban nem honorálta ezeket az ellenvetéseket s a szakasz változatlanul marad. Legfontosabb intézkedés, hogy az idei pénzügyi törvény i,elhatalmazza a pénzügyminiszteri, hogy az adóegységesítési törvény meghozataláig rendeletileg egységesítse az adórendszereket s az egységes adótörvényt rendeletileg életbe léptesse. A pénzügyminiszter a törvénytervezet alapján már rendeletét is adott ki s megküldte azt a pénzügyi delegációknak és kerületi pénzügyigázvatóságoknak áttanulmányozás végett. Valószínű, hogy az uj rendelkezéseket Jövő év január 1-től kezdve életbeléptetik. A pénzügyminiszter meg tett minden intézkedést, hogy a végrehajtó szervezetnek ne ütközzön különösebb nehézségekbe az uj adótörvényrendelet végrehajtása. Az egységesített adótörvénytervezet sokkal liberálisabb, mint az eddigi adótörvények s a gyakorlat az esetleges hiányokat megmutatja, úgy hogy a végleges adótörvény tényleg olyan lehet, aminő a gazdasági élet követelményeinek megfelel. dicsőid? Dr. Szántó Miklós Január elsején lépnek életbe az egységes adótörvény rendelkezései Rende'etet adnak ki az adóegvségesitésről A pénzügyminisztérium és a pénzügyi bizottság a napokban készítették el az adóegységesitésről szóló törvény tervezetét. Ez már a negyedik törvénytervezet, amit 1925. év óta elkészítettek, de eddig még egy sem került a parlament elé. Az uj törvénytervezetet a pénzügyminisztérium a gazdasági szervezetek bevonásával és megjegyzéseinek figyelembevételével készítette el és azt a pénzügyi bizottság is elfogadta. Az adóegységesitésről szóló törvénytervezet fontosabb részletei a következők: 1.. Az épületek adója 30 százalékról! 20 százalékra szállíttatott le. Azoknál az épületeknél, ahol a szobák szánta után vetik ki az adót; a jövőben 30 dinár helyett húsz dinár lesz az évi adó {§. 40.) 2. A jövedelmi adó progresszív kulcsa-3—2GVi százalékról 214—1.5 Százalékra szállíttatott le (§. 104.) 3. Az uj épületek nem tartoznak megadóztatás alá. (§. 35.) 4. A jövedelmi adó után nem fizetendő önkormányzati pótadó. (§.109.) 5. Az 500, illetve 30 százalékos remt-6. Megszűnik az illetéktörvény 231. szakasza, amely a vallótnási ivekre öt dináros állami illetéket ró ki. (§. 107.) 7. Az adófizetők helyzete az adókivetések elleni felebbezések tekintetében egven'ő az állami adó-előadóéval. (§. 121.) 8. Egyéves adóperiódus lép életbe, vagyis az adókivetés évenként történik. (§. 124.) 9. Az adóbüntetések lényegesen csökkennek. (§. 136.) . A gazdasági körök követelését, hogy az adókulcsokat még jobban csökkentsék, a pénzügyi bizottság nem fogadta el. A beogradi kereskedelmi és iparkamara az adótörvény tervezet 157. paragrafusa ellen kifogást emelt. Ez a paragrafus ugyanis módot nyújt á pénzügyminiszternek, hogy a minisztertanáccsal egyetértve rendkívüli pótadót vezessen be a parlament megkérdezése nélkül is, lm kivetett közvetlen adóban az uj adótörvény életbelépésétől számított egy éven belül nem fizetnek be annyit, mint amennyit a költségvetés előir. Ez ellen a szakasz ellen a többi gazdasági A kanizsai zászlóaffér Felmentették a polgármestert — az esperes nemzeti lobogót tűzött ki Sztarakanizsáról jelentik: Panics Antun, a felmentett sztarakanizsai polgármester szerdán adta át hivatalát Tatlcs Alekszandar főjegyzőnek, ugyanakkor Vukov Qligorije főkapitány, akit szintén felmentett állásától a belügyminisztérium, a hivatalát Léh Ferenc kapitánynak adta át. A két főtisztviselő felmentésének érdekes epilógusa foglalkoztatja a sztarakanizsai közvéleményt. Amikor Sztarakanizsán hire terjedt, hogy a polgármestert és a rendőrfőkapitányt felmentették, Petrovics Jefta esperes-plébános, bizonyára az esemény feletti örömében, kitüzette házára a nemzeti lobogót. A tetszésnyilvánításnak ezt a módját Bojics Drágics elemi iskolai igazgató megengedhetetlennek tartotta. Hogy maradandó bizonyítékot szerezzen az aktusról, fényképészt hivatott, lefotografáltatta a zászlóval díszített házat és ezzel a fényképmelléklettel feljelentést tesz az esperes ellen a nemzeti zászló tiltott használata miatt. Feljelentés készül hir szerint az egyházi konzisztóriumnál is az esperes ellen. _________ kivili állami pótadó megszűnik, (§. 7.) nyi. — Ma délután csomagolok, este megyek. Hálisten, itthagyom ezt a szanatóriumot. Betegebben megyek,mint jöttem. De megyek, ez a fő. Hálisten ... Sovány, magas fiatalember. Szokatlanul barna. Az apja ékszerész s Poiónyi némelyik ujján két-három gyűrű is csillog. Abbahagyja a hál - istenkedést. Nyújtózik. Azután ledobja a fehér köpenyét. Ebben a köpenyben feküdt itt a kurafolyosón, mint egy csodabogár. Úgy mondta: a ruháját kíméli vele. Valójában pedig azért, mert szerette, ba a látogatók összetévesztik az orvosokkal s »doktor ur«-nak szólítják. Megemeli a köpenyt. — Nekem már nem kell.. Ki venné meg? Szlu jka tanár ur felemelkedik. Nagy ádámcsutka. Sárga arc. Pergamenes bőr. Az egész ember: egy kitágult, ráncos epehólyag. — Hogy adja? — Olcsón. — Kell is ... Mert még azt sem mondhatja, hogy uraságoktó! levetett ruha. Poiónyi megáll. Már kifelé indult, de erre visszafordul. Mindennap csatáztak itt: Szlujka és ő. Hol egyikük maradt alul, hol másikuk. S most végleg ő maradjon lenn? Úgy látszik: igen. Nem jut az eszébe semmi. Már indulnia kell. S Szlujka mosolyog, mint egy epebajos kínai. Poiónyi végül is kimegy. Dühösen becsapja maga mögött az ajtót. — Hány óra van tanár ur?. — kérdi most ártatlanul valaki a sorban. A tanár ur vészjóslóan fordul meg. Gondolkodik. Azután csak ezt mondja: — Éppen kétszerannyi, mint a fele. Hiába: ma valahogy nem megy semmi. Még a vesézés sem. S a Hálás udvar is csak erőltetve, halkan nevet. Talán ez a szokatlan meleg... talán ez lesz az oka ... Bágyadt az egész folyosó. Szerencsére a szobák felől jön János. Karján a legfrissebb újságok: mindenki készitgetni kezdi az aprópénzét. Jó néha elmenekülni a betűk közé. S azonfelül János a szanatórium pletykabacillusa is. Mindig van valami friss hire. Talán elállitja most is ezt az orrvérzést. De ma még János is szomorú. Egyetlen újságja: — Brozik ur harminckilenc—hetet mért... Brozik ur János legjobb vevője. Az összes képeslapokat ő szedi el. S most harminckilenc—hetet mér ... Bár Szlujka tanár ur mérne annyit! De Szlujka tanár ur csak összeráncolja homlokát. Sötéten ingatja a fejét : — Jól csinálja ez a fiú ... Brozik benn fekszik a szobájában. S a többiek itt künn hallgatnak. Mindenki Brozikra gondol. Töredezve, rekedtesen szakad fel egy-egy szó. — Tegnapelőtt még itt énekelt. — Talán csak hörghurut... Az öreg Berta sóhajt: — Bárcsak az lenne, de nem hinném. Ma reggel benn voltam nála, nagyon gyenge már a szegény fiú. Megint csend. Még csak ez hiányzott: ez a Brozik-hlstória. Minek is mondta el az a szamár János? Szomorú eset. De amikor az ember úgyis hajlik a képzelődésre: ostobaság az ilyesmit emlegetni! A kis bankhivatalnok. Szögi, ijedősen már elő is veszi a lázmérőjét. Szemében ott a titkolbatatlan rettegés: Jaj, hátba az enyém is annyi! Harminckilenc—hét... S bedugja a karcsú üveget, egészen mélyen le a szájába. Alig a fele marad künn. Csend. Sokan követni szeretnék a példáját, de mégis szégyenük. Végre Szlujka feláll. Odamegy Szögihez. Komoran ránéz. Maid a zsebébe nyúl, előveszi a gyufáját. Meggyujt egy szálat. Odatartja a rémült Szögi elé, aki szájában az üveggel égy szót sem tud szólni, csak a szeme tiszik nedves, ijedt csillogásban. S Szlujka nyujtogatja-kinálja az égő .«.yufát. Parancsoljon rágyújtani. Mindenki nevet. Drága-drága ember mégis ez a sárgaképii, utálatos, tolakodó Szlujka! Jó nevetni. Jó elfelejteni Brozik urat. És azt, hogy holnap talán megt bámulnák a salviák. Poiónyi is élt megy. Az idő mindig kétszerannyi. mint a fele. Jó elfelejteni mindent.
