Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-22 / 202. szám

12 OLDAL * ARA V/2 DINAR PoStsrTna pfaőena u gotovom! BACSMEGYEI NAPLÓ XXVIil. évfolyam. Szubotica, 1927, PÉNTEK, julíus 22. 202. szám Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztősé« 5-10- 8—52, 370. Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvosztály. Szubotica Megjelenik mindennap reggel, ünnep után és hétfőn is. Előiizetésl ár negyedcvra 165 din. Zmaj Jovin trg. 3. (Minerva palota) Otvenhét koporsó Némán, ünnepélyeseit és bűnbá­nóan Bécs eltemette halottjait — el­siratta az otvenhét koporsót. A gyász, amit magára öltött az osztrák főváros, impozáns volt és heroikus. A szocialista munkások, akik pár nappal ezelőtt még vad uc­­cai harcokat vívtak, példás fegyelem­mel teljesítették a parancsot: ma­radj a gyárakban és emlékezz. A temetésen semmi riasztó hang, sem­mi hetykeség, csak az özvegyek és árvák fekete keretje mutatta, hogy a halál féktelen aratása rikító me­mento a rend és béke városának. Bé­cset sokra megtanította ez a szo­morú temetés :a bécsi munkás az otvenhét koporsóval sirba engedett sok illúziót és álmokat, amiket a hét­köznapok csaltak életre és hazugsá­gokat, amiket az ürmének csempész­tek vánkosa alá. Az osztrák szociál­demokrata párt a világ legkitűnőbb munkáspártja volt, minta, büszkeség, amire sűrűn hivatkoztak a proletá- Jiátus némely vezetői — mi lesz ez­zel a párttal, “ha csak temetni tud? A polgárság, mely már évek óta lé­­pésről-lépésre hátrált a munká'sság kemény frontja elöl, a véres pénteket győzelemnek tekinti, az első nagy i sikernek, amit kár lenne fenékig ki nem használni, fis hiába ül Ausztria kormánykereke mellett egy józan; pap, aki nem reményekben, de reá- j Utasokban számol, a hátráló sereg! egész biztosan bátorságot kap és! szembefordul végre az ellenféllel. A »vörös« Bécs kontra »fekete« Bécs: ! a hadszíntér ilyen nyers vonalakban fog kialakulni az osztrák fővárosban, ahol pedig évekig hüvelyben voltak a fegyverek és nem ébredt soha csa­tazaj. A szociáldemokraták, akik ed­dig diktáltak Bécsben, nehéz hóna­pokat kapnak, a harc hónapjait, ami­kor nem az erejét lebecsülő, óvatos polgárral, de offenzív szellemű, a maga önbizalmát visszanyert »fe-; kete« Béccsel lesz párviadaluk. S mi lesz a párviadal vége? Seipel máris 1 megvan győződve, hogy a küzdelem j jobbra billenti az osztrák köztársaság ! mérlegét. Számadása egyszerű: a i szociáldemokraták pénteken sok mindent elárultak: elsősorban, hogy ■ a hatalom, amit kezükben tartanak, í csak az uccán hatalom, az uccától j azonban ők is éppúgy félnek, mint a j rend és béke minden okos barátja. De a pap-kancellár titkos haditerve még messze van a győzelemtől. Bár­milyen súlyos sebet kapott is az osz­trák szociáldemokrácia, egyet ép­ségben tart ma is: szervezeteit. Nem kell másra mutatni, ott van Bécs pompás adminisztrációja, produktiv szocializmusa, fejlődése, mely legen­dás nimbuszt adott az osztrák mun­kásosztály vezetőinek. Ezt a Bécset nehéz lesz meghódítani, nehéz lesz kicsavarni kezéből a szocialista zász­lót, ríielyet büszkén hordott és győ­zelmesen a nyomorúság patetikus esztendőiben is. A bécsi polgárság­nak lehetnek ambíciói, mert pénteken valóban értük hullott el az a kilenc­ven halott, akik közül ötvenhetet tegnap a »vörös« Bécs temetett el. De az ambiciók, remények még a halottak sirján sem nőhetnek az égig és az osztrák munkásság, mely meg­vívta a háború utáni évek legragyo­góbb élet-csatáját, nem csak az uc-­[ cán, de a politika más területein is jkambattáns, hatalmas erő, amit nem [lehet senkinek kockázat nélkül meg­rohanni. Lehet, hogy talán erre nem is ke­rül a sor — hiszen Seipelék is na­gyon jól tudhatják, hogy néha a ve­reség tanít és győzelem az, ami el­buktat. Ausztria jnindig az okos és józan politika hazája volt, ahol több­re becsültek egy kompromisszumot száz beszédnél és száz vakmerőség­nél. Ha ezt a tradíciót a halottakkal együtt nem temeti el az osztrák fő­város, marad a régi: a demokrácia fellegvára, a béke és rend metropo­lisa, amelyre büszkén mutathat újra a halad óemberiség. Bukarestbe szállították Ferdinánd király holttestét A ki irály temetését vasárnapra halasztották — A gyászünnepsé­­geken rész tvesz valamennyi román ellenzéki párt — Károly volt trónörökös nem hagyhatja el Franciaország területét Ellentmond > hírek a romániai helyzetről Bukarestből jelentik: A Bratianu-kor­­mány valamennyi tagja a pátriárka kí­séretében csütörtökön délelő.t kilenc órakor Sinajába érkezett. A kormány minisztertanácsra ült össze, amelyen el­határozták, hogy Ferdinánd király temetését szom­batról vasárnapra ha asztják, j hogy ily módon a küllőidről bejelentett I politikai és diplomáciai missziók még ; idejében megérkezhessenek a temetésre : A minisztertanács után a kormány tag­jai a Pcies-kastélvba ntentek. ahol a j király fel van ravatalozva. A kaiafalk ; előtt a pátriárka térden állva rövid imát j mondott, majd Bratianu miniszterelnök j részvétét fejezte ki Mária jugoszláv ki- I rálynönek és rövid beszédben méltatta ; az elhunyt una’ikcdö emberi és állatnfér-I fiúi erényeit. Ezután Popescu igezságügyminiszter iei­­bantotta Ferdinánd király végren­deletét és azt a levelet, amelyet a király rövid­dé! It-alála előtt Bratianunak irt. Délután egy órakor Ferdinand király holttestét Buka­restbe vitték. A koporsót ágyutalpna helyezték és ugv szállítottak a sinajai pályaudvarra, ahol a kormány tagjai emelték a holttestet szállító vagonba. Szinajától Kotroceni-ig a kirá'y holt­testét szál'ító vonatot valamennyi pályaudvaron a katonai és polgári hatóságok, a papság és ez iskolás­gyermekek fogadták, a vonat azonban csak Ploesti-ben állt meg, mig a többi állomásokon lassítva haladt keresztül. Délután félötkor ér­kezett meg a vonat a kotroceni-i királyi palota közvetlen szomszédságában levő kotroceni-i vasúti állomásra, ahonnan katonatisztek vitték a koporsót vállukon az úgynevezett aranyterembe, ahol a királyt felravatalozták. A bukaresti közönség pénteken reg­gel nyolc órától este tiz óráig meg­tekintheti a ravatalt és miután a temetést vasárnapra ha­lasztották, valószínűleg szombaton is megengedik, hogy a közönség a ravatal­hoz zarándokoljon. A diplomáciai testület tagjai csütörtö­kön megjelentek I. Mihály király palo­tájában és bejegyezték nevüket a ki­rály uj emlékkönyvébe. A diplomaták egyúttal részvétüket fejezték ki a királyi családnak. A kormány a bukaresti Károly-diadal­­iv mellé mauzóleumot fog építtetni, a melyben Károlyt és Ferdinánd királyt is el íogj*k helyezni. Az ellenzék valamennyi pártja elha­tározta, hogy résztvesz a király te­metésével kapcsolatos gyászünnep­ségeken. Ezt a határozatot politikai körökben Parisból jelentik: Károly herceg volt román trónörökös, aki tudvalevőleg a Páris melletti Neuilly-ben lakik, Fer­dinánd király haláláról kevéssel a ka­tasztrófa bekövetkezése után bukaresti táviratból értesült. A herceg, aki autóki­rándulásról tért vissza Neuilly-be. a hir vétele után elzárkózott lakásába. A párisi román követség kijelent! hogy Károly egyelőre Neuilly-ben marad és nem szándékozik Franciaország­ból elutazni. A herceg szombaton részt vesz azon a gyászistentiszteleten, amelyet a párisi ro­mán templomban tartanak, azonban sem­miesetre sem lehet szó arról, hogy az ex­­trónörökös Bukarestbe utazzék. A királyfi nem mehet el apja temetésére A francia sajtó szinte egyértelműen azt írja, hogy Károly volt trónörökös részéröl úgy értemezik, hogy az ellenzéki pár. tok valamennyien, még azok is, amelyek nem voltaik megelégedve a régens-ta­­nács . kirendelésével és összeállításával,* 1 belenyugodtak a mat helyzetbe. semmiféle veszedelem nem fenyegeti Románia nyugalmát. Csak néhány baloldali lap céloz arra, hogy a mindenható Bratianu miniszterel­nöknek mégsem fog sikerülni, hogy a trónöröklésböl végképp kizárja Károlyt. Amíg Bratianu az udvar és a bankvilág támogatására számíthat — írják ezek a lapok — Károly herceg, noha a had­sereg nagy rokonszenvvel viseltetik iránta, nem térhet vissza hazájába. Az Oeuvre és a Quotidien úgy vélik, hogy bár a kormány a legmesszebb­menő óvintézkedésekről gondoskodott mégsem lehet majd megakadályozik, hogy Károly herceg két-három év mid­­va ne érvényesítse a román trónra való igényét. Az angol sajtó Bratianu ellen Londonból jelentik: A legtöbb angol lap a vezércikk helyén nekrológot közöl Bizonytalan a helyzet Romániában Bukaresti jelentések szerint a román fővárosban teljes a rend és nyugalom. A beograd—bukaresti telefonforgalom m-nden korlátozás nélkül fennáll. A tel­je., '-tűidről szóló . bukaresti jelentések­nek azonban ellentmondó jelentések is vannak. A Bácsmegyei Napló munkatársa csü­törtökön délelőtt autóval a jugoszláv­­romáu határállomásra Szamora—Mora­­vicára utazott, ahonnan Románia bel­sejébe akart utazni, de a határon fel­tartóztatták. Az utasoktól, valamint a határrendőrségi tisztviselőktől sikerült megtudni, hogy a román kormány a legszigorúbb határzárt rendelte el és ez a rendelet csütörtökön még ér­vényben volt. A határvidékekről a kato­naságot az ország belsejébe rendelték vissza és a határok őrzésére csendörséget ve­zényeltek ki. Az országban a legszigorúbb katonai cenzúrát léptették életbe és az ujságok semmit sem közölhetnek az országban előforduló kisebb-nagyobb zavargá­sokról. Ezzel kapcsolatban riasztó hírek ter^ jedtek el a lakosság körében. Az orosz-* román határon állítólag Besszarábiq keleti és északi részén az orosz kor* mány nagyszámú katonaságot összpon* tositott, mire a román badvezetőség minden eshetőségre számítva, a Dnyesz­­ter mellett erős katonai erőt koncen­trált. Az izgalom az egész országban óriási A ’apók semmiről sem számolhatnak ami csak iokozza az izgalmat. A lakosa ság zavaroktól fél, mert azt az értésig tést kapták, hogy Károly herceg külföldi hívei visz­­sza akarnak térni, hogy az ország­ban agitádót fejtsenek ki az extrónörökös érdekében. A határo­kon ezért szigorúan ellenőrzik a beuta­zókat, hogy megakadályozzák az agitá­torok beözönlését az ország belsejébe. Bukaresti utasok elbeszélése szerint a román főváros hadszíntérhez ha. sonlit. Minden uccasarkon gépfegyverek vau­nak felállítva és a kormány háromszo­ros őrségeket állított fel az útvonalakon. A bukaresti háziezred állandó pema­­nenciában van. Károly vö t trónörökös nem hagyja el Párisi 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom