Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-17 / 197. szám
21 oldal RÁCSMEGYE! NAPLÓ 1927 julius 17 TERE-FERE Bubifrizura a tizenhetedik században. A bubifrizura divatja nem is olyan újkeletű, mint ahogy hisszük. Egy francia orvosi folyóirat, a Cronique Médicale arról ad hirt, hogy már a tizenhetedik században divatozott XIV. Lajos király maga is hódolt a divatnak. A királyné egyenesen azért vágatta le haját, hogy tessék a férjének. Sevigrté asszony pedig a kor hü krónikása, újságírója Így ir egyik levelében erről a divatról: — Múltkor meglátogattam Veníadour hercegnőt. Szép, mint egy angyal. Nevers hercegnő roppant mulatságos frizurával jött ide. Higyje el nekem, mert én igazán szeretem a különös divatot. Haját egészen levágatta s a megmaradt kis tincseket megannyi papírral kötötte össze, ami miatt éjjel-nappal szenvedett. Feje gömbölyű, mint egy káposzta. Oldalt semmi haja sincsen. A legfurcsább az, hogy fökötöt sem hord, de fiatal és csinos. Ennél a divatnál a hajat mindakét oldalon lenyirják, gömbölyű, hanyag fürtök hullanak alá, melyek csak egy ujjnyira takarják a fület, ami nagyon fiatalossá, széppé teszi a nőket. Madame de la Tronclie pedig igy számol be az újdonságról, mely 1671. körül mindenütt nagy port vert föl: — Asszonyom, biztosítom, hogy elragadó lesz ezzel a frizurával, csak attól tartok, hogy kissé sajnál majd megválni hajától. Hogy megerősítsem szándékában, közlöm önnel, hogy a királyné s az összes párisi divatos leányok, hölgyek tegnap levágatták hajukat. Crussol-né hétfőn ezzel az uj frizurával jelentkezett a királyné előtt s igy szólt hozzá: »Hogyan, felséges asszonyom is levágatta a haját, akárcsak mi?« Erre a királyné azt felelte, hogy nem utánozza a divatot, csak a királynak kedvét keresi, mert ő kedveli a rövid hajat... Semmi uj sincs a nap alatt. * Vájjon lehetséges-e Amerikából Euró. pába repülni? Miután már megtörtént a csoda — többször is — nem érdektelen elolvasni, hogy vélekedtek erről a kérdésről 1919 júliusában, mikor Blériotnak sikerült átrepülnie a La Manche csatornát. Egy nagy angol folyóirat, a Frey’s Magazine a repülés szakemberei között körkérdést nyitott, mondják el véleményüket az Óceán átrepülésének lehetőségéről. A körkérdés azzal a majdnem egyhangú véleménnyel zárult, hogy ez a vállalkozás — lehetetlen. Legnagyobb nehézsége a szakértők szerint az, hogy a repülőgép nem vihet magával elégséges benzint a nagyon hosszú útra. Egyesek azt indítványozták: útközben hajóállomásokat kell létesíteni a szabad Óceánon, hogy a repülőgépek innen vehessenek föl benzint. Akkoriban még azt hitték, hogy az Óceán átrcpüléséhez legalább 59—60 óra szükséges s a leghatalmasabb repülőgép sem képes 30 órán túl a levegőben maradni. Azóta mindössze huszesztendő múlt el. Ma már leszállóhely nélkül közlekednek a repülőgépek Európa és Amerika között. Ebből csak az tűnik ki, hogy a tudomány gyorsabban repül, mint a képzelet. * Most tartották meg a francia gépírók a versenyüket.Az eredmények elég jók, de az angolok fölemlítik, hogy a világrekordot a gépírás terén egy angol leány tartja, Worward kisasszony. ö a párisi versenyen egyizben niár első dijat nyert, amennyiben öt perc alatt 3394 szótagot kopogtatott le. Gyorsasága azóta növekedett. Sebes gépével utoléri, sőt elhagyja a legkitűnőbb gyorsírókat is. Az angol képviselőházban könnyűszerrel lekopogtatta a hadaró szónokok beszédeit is, úgyhogy a gyorsíró iroda a beszédek elhangoztával a szöveget egyenesen a nyomdába adhatja. Semmi hibát sem követ el. Kopogtatás közben stilizál is. Miss Worward huszonhárom esztendős és tizenkétéves korában kezdett gépírni. & Vadállatok fényképezőgép előtt. A római állatkert igazgatósága pályázatot hirdetett több díjjal, hogy az állatkert állatjait levegyék. Ezen a pályázaton sok olasz és külföldi fényképész vett részt, hivatásosak és műkedvelők, hogy minél természetesebben örökítsék meg a fenevadak arckifejezését. (Ha ugyan szabad ezzel a szóval élnünk). Körülbelül 2000 bestia ült modelt a fényképészeknek. Egy fényképész a tapasztalatairól a következőképp számol be: — Amint illik, az állatok királyával kezdem, az oroszlánnal. Az oroszlánnak semmi kifogása sincs a fényképezés ellen. - Királyi nyugalommal pózba helyezkedik, mint aki hozzászokott a szerepléshez, akár egy ünnepelt moziszinész. Úgy látszik, büszke pompás sörényére, csillámló szőrére, delejes szemére. Egyiket sem kellett megkérnünk, hogy maradjon nyugodtan, vagy csináljon barátságos arcot. Némelyik oroszlán a fölvétel után elbődült. Talán azt kérdezte ezzel, hogy sikerült-e? Hat oroszlán gyönyörűen elhelyezkedett gépünk előtt, festői csoportban, egymás mellett heverészve, mig az állatszeliditőjük rájuk állt, mint valami forró. eleven szőnyegre. Ezzel szemben a víziló csak üggyel-bajjal akarta elhagyni a vizet, elrejtőzködött benne, mint az erdőben egy szerény ibolya. Mégis kíváncsiskodott. Egyik szemét a viz alá merítette de a másikkal kifelé pislogott, ránk kacsintott, mintegy megvesztegetve bennünket, a nyilvánosság szolgáit. A jegesmedvéket akkor sikerült lekapnunk, mikor a mesterséges sarki tengerükben egy olajba mártott kenyérért veszekednek. A sarki medve minden vadállat között a legfalánkabb, két lábra állt, összeverte mancsait, mintha tapsolna. Leggyanakvóbbak voltak a leopárdok. Mordul néztek ránk, mint holmi öntelt politikusok, kik menekülnek a lencse elől. A majmok a fényképezőgép előtt megcáfolták Darwin elméletét. Tudni se akartak arról, hogy szerepeljenek. Futni kezdtek, összevissza ugrálni és kiabálni. Mintha megbolondultak volna. Csak kellő ravaszsággal sikerült őket becsapnunk. Egy makimajom neki ugrott egyik kartársunknak, kiütötte kezéből a lemeztokot, összetörte töltőtollát... * Hasznos tanácsok toliforgatóknak. Leon Daudet, akinek letartóztatása és szökése oly nagy port vert föl, most jelentette meg egy kötetben irodalmi tanulmányait s följegyzéseit. Ebben a könyvben számos talpraesett, nagy tapasztalatra valló észrevételt lelünk az irdalomra vonatkozólag. Minden tollforgató haszonnal olvashatja. íme néhány közülük: Ha valami mondanivalód van, ne írj. Sok mondanivalódnak kell lenni, hogy keveset is mondj. Tanácsolom, hogy sohase készíts jegyzeteket s ha már készítettél, égesd el mind, mig egészséges vagy és szellemileg teljesen ép. Én is igy cselekedtem. Válaszd meg a nődet. Ez nagyon fontos — és ne hidd, hogy egy tudatlan asszonnyal könnyebb élni, mint egy okossal. Várd meg, mig harminc éves leszel, csak akkor kíséreld meg leírni a nőt, még pedig csak egy nőt. Hallgatózz, nézelődj, szimatolj, kutakodj, következtés és emlékezz. Figyelj a dolgok és az emberek külső színére és rejtett mivoltára: gyakran ott van a lényeges. Csak azt fogadd bizalmasodul, akit már tiz esztendő óta ismersz. Fütyülj a lerántásokra, élvezd a dicsériádákat... anélkül, hogy hinnél bennük. Mindig őrizd meg az éleslátásodat, még akkor is, ha tévútra vezet. Minekelőtte Írsz, gondolkozz, de ne sokat, különben amit írsz vagy mesterkélt lesz, vagy pedig dohosszagu. Légy világos vagy bonyolult, de sohase unalmas. Az pnalom ellentétben áll a művészettel. ORVOSI DOLGOK Újfajta hizókura Régi megfigyelés: a kisember nőni szeretne, a horihorgas kissé összezsugorodni, a magas férfiak a kistermetű nőket, a kis nők a magas férfiakat favorizálják; a sáppadt pirosítja az arcát, a pirosarcu sáppadt szeretne lenni: a hatalmas sasorr tulajdonosa cserélne a fitosoorruval, a piszeorru ideálja a hatalmas sasorr; a fekete hajú nő szőkére festi a haját és viszont; a kövérek mindenáron fogyni, a soványak hízni akarnak és igy tovább. A soványak táborában bizonyára örömet fog kiváltani a híradás: újfajta hizókurát találtak ki az orvosok, amely rendkívül olcsó, könnyen, házilag is kivihető. Az uj hizókura neve: szölöcukorkura. A szőlőcukor — amely az utóbbi években az orvosi prakszisban széleskörű alkalmazást nyert — tulajdonképen nem más, mint gyermekkorunk kedvenc nyalánksága: a krumplicukor. A felfedezés lényege az, hogy a krumplicukor, vagy hogy tudományos néven nevezzük: a szőlőmkor nagyobb adagokban fogyasztva táplál, hizlal és ami fő, hatalmasan emeli az étvágyat. Megállapítást nyert, hogy a szőlőcukor a legmakacsabb étvágytalanság eseteiben is hatásosnak bizonyult, kivéve természetesen azon eseteket, ahol súlyos organikus elváltozások, krónikus, gyógyíthatatlan betegségek, lázak okozzák az étvágy hiányát. A kúra kivitele rendkívül egyszerű és teljesen veszélytelen. Nyolc deka fi nőm fehér krumplicukrot olvasszunk fel fél liter teában és ezt az oldatot reggel éhgyomorra fogyassza el az étvágytalanságban szenvedő fél óra leforgása alatt. Három őrét belSt — addig nem szabad ennie — farkas étvágy jelentkezik., amely a délután folyamán csak fokozódik. Egy hétig naponta végezhetjük a szölőcukorkurát, azután nyolc napos szünetet tartsunk, hogy ujabb nyolc napos kúrába kezdhessünk. Sikeres kúra esetén átlag heti két kiló súlygyarapodásra számíthatunk, amely bizonyos ideig a kúra abbahagyása után is állandósul. Étvágytalan gyermekek szívesebben isszák az édes teát, mint a keserű orvosságokat, csakhogy náluk a szőlöcukor és tea adagját, kor szerint csökkenteni kell. Egy tiz-tizenkét éves gyermeknek négy deka szőlőcukrot adjunk két deci teára. Ha az étvágytalan beteg nem szenvedheti a krumplicukrot, vagy túlságosan émelygősnek találja a teát, akkor szőlőcukor helyett közönséges kockacukorral édesítsük a teát és az édes izt szükség szerint citromlé hozzáadásával mérsékeljük. Féíliter teára ötventől-száz gramm kockacukrot adhatunk. Egy kockacukor súlya hat gramm, tehát egy csészére nyolc, kettőre tizenhat kockacukor jut. A cukros teát is reggel éhgyomorra kell üresen kiinni és nyolc napi kúra után nyolc napos szünet következik. A kettő közül mindenesetre a szölöcukorkura hatásosabb, különösen makacs • étvágytalanságban szenvedő, ideges, vérszegény és lábadozó betegeknél. A szőlőcukorkurák alkalmazását cukorbetegséggel terhelt családok tagjainak nem ajánljuk. Miért nem emészti meg a gyomor önönmagát? Ezt a kérdést intézte hozzám a minap e rovat egyik olvasója: »Hogy van az — irja — hogy az üres gyomor falát, mondjuk éjjel, alvás közben nem emészti meg a gyomorsav és a pepszin? Hiszen a gyomor fala lényegében ugyanolyan anyagokból van öszszetéve, amiket a gyomor akár nyers, akár főtt vagy sült állapotban rendes körülmények között három óra alatt megemészt.« Válasz: Vagy fél évszázaddal ezelőtt az élettan tudósok azt tanították, hogy a gyomor emésztő apparátusa élő testet nem tud megemészteni. Ez a megállapítás nem sokáig tartotta magát, mert Frenzel harminc év előtt kimutatta állatkísérletekkel, hogy a kutya gyomra az eleven békacombot bizony egy-kettőre megemészti. Ezzel egyidőben azt vették fel, hogy a belső gyomorfal keratiutartalmu epithel-sejtjei emészthetetlenek és különben is az alkalikus vér gátolja meg az önemésztést. Csak ujabb élettani vizsgálatok derítették ki, hogy a gyomor azért nem képes önönmagát megemészteni, mert a gyomorfal speciális mirigyei egy antipepszinnek nevezett sajátságos nedvet választ ki magából, amely meggátolja a gyomor önemésztését. Hirtelen halállal kimúlt egyének gyomrát helyenkint megemésztve találják a boncoló orvosok, mert a halál beállta után az antipepszin termelés azonnal megszűnik. A gyomor önemésztése tehát csak halál után következhetik be. 3. A vérszegénység gyógyításának legegyszerűbb módja Alig múlik el hét, hogy ne olvasnánk az orvosi lapokban valami uj felfedezésről. Egyik neves bécsi professzor, amerikai kutatók kísérletei nyomán beható vizsgálatokat végzett a vérszegénység gyógyítását illetőleg és arra az eredményre jutott, hogy a vérszegénység legjobb orvossága az állati máj. A fölfedezőt már régen foglalkoztatta az a kérdés hogy honnan van az, hogy a népies gyógymódok között olyan nagy szerep jut már ősidők óta a — májnak. Már a mithológiában és a gyermekmesékben is találkozunk a máj titokzatos szereplésével; a boszorkányok, kuruzslók varázsital készítésénél is nélkülözhetetlen szer az állati máj. Németországban, Olasz- és Lengyelországban még ma is sok borjumá* jat etetnek a látási zavarokkal küzdő beteggel. A horVát, szlovén és tót parasztok birkamájjal gyógyítják a szembajokat, különösen az éjszakai vakságot. Amerikai orvosok azt találták, hogy a mesterségesen legyengített és vérszegénnyé tett kutyák hamarosan feljavulnak, ha friss borjumájjal etetjük őket. Embereken a bécsi Pál professzor próbálta ki a májdiétát és azt találta, hogy májadagolással — napi kétszáz-kétszázötven gramm fogyasztása mellett — feltűnő javulást mutat a vérszegény beteg mikroszkopikus vérképe: a vörös vérscjtek elszaporodnak és hosszabb ideig tartó májkuránál nemcsak meghízik a beteg, hanem a vérszegénysége is meggyógyul. Az csak természetes, hogy nyers máj élvezése volna a legegészségesebb, mert az elkészítés, főzés, pirítás folytán a máj sokat vészit hatásosságából. A főzés-művészet feladata tehát olyan vtíl tozatosan, félnyersen, vagy hirtelen pirítva készíteni a májas ételeket, hogy a beteg ne unja meg és hogy az elkészítéssel mit se veszítsen vérképző hatásából. A nyári évszakban különösen ügyelni kell, hogy a máj teljesen friss legyen. Májas ételek adágolásával vérszegény gyermekeknél is szép eredményeket érhetünk el. Lázas és gyengegyomru betegek rosszul tűrik a májdiétát, úgy, hogy ezeknél el kell állnunk a kúra alkalmazásától. A máj gyógyhatása körül végzett kísérletek nyomán haladva amerikai kémikusok a közelmúltban már elő is dili tottak a májból egy olyan anyagot amelynek napi néhány gramnyi adagit a legsúlyosabb természetű vérszegénységet is rendkívül előnyösen befolyásolja. A kísérletek még nincsenek befejezve, úgy hogy rövidesen meglepetésszerű uj eredmények várhatók.
