Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-17 / 197. szám
1927. julius 17 9. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ KÖZGAZDASÁG —■ ■— Tízmillió dinár alaptőkéjű pénzintézet lesz a szuboticai Közgazdasági Bankból Minden részvényre egy ingyenrészvényt kapnak a részvényesek Szombat reggelre a lapok hirdetési rovatában hirdetés jelent meg, amelyben a Közgazdasági Bank Részvénytársaság az intézet részvényeseit rendkívüli közgyűlésre hívja össze, amelyen az alaptőkének ötmillió dinárról tízmillió dinárra való felemelését mondják ki. Ez a bejelentés nagyérdekü és közgazdasági szenzációszámba menő tranzakcióról ad hirt. amelv méltán keltheti a legnagyobb figyelmet. A szuboticai Közgazdasági Bank, amely már régóta túlnőtt a vidéki kereteken és kétségkívül a Vajdaság vezető pénzintézete, az alaptőkefelemeléssii olyan jelentős kedvezményt juttat részvényeseinek, amit még eddig aligha adott meg egyetlen jugoszláv pénzintézet. A julius 24-iki közgyűlés az intézet alaptőkéjének ötmillió dinárról tízmillió dinárra való felemelését határozta el. Már magában véve az is jelentős, hogy a Vajdaságban egy olyan — kizárólagosan vajdasági alapítású —pénzintézet működik, amelynek tízmillió dinár alaptőkéje van, azonban még nagyobb jelentőséget ad az alaptőkeemelésnek az. hogy az intézet részvényesei ingyen kapják meg a kibocsátandó nj részvényeket. A múlt év augusztusában kelt úgynevezett valorációs törvény megadja a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak azt a jogot, hogy az 1916., 1917. és 1918. években eszközölt befektetéseket, amelyek a mérlegben koronaértékben voltak feltüntetve, valorizálják, még pedig az értékeltolódásnak megfelelően húszszoros értékben, vagyis minden koronáért húsz koronának megfelelő öt dinárt állítsanak be a mérlegbe. Ezt a valorizációt viszi "keresztül a Közgazdasági Bank, még pedig olyíormán, hogy ingatlanai közül csak a tulajdonában levő épületek értékét valorizálja. A többi ingatlanok, mint a földbirtokok, továbbra is a régi értékben szerepelnek, aminek oka nemcsak az, hogy az 'v' zet mérlegeiben teljes realitásra t szik, hanem az is, hogy a földek esi. leg agrárreform vagy más intézkedés következtében értékükben csökkenést szenvednek. A Közgazdasági Bank birtokában a következő épületek vannak: A szuboticai Alekszandrova-ulical kétemeletes székház, a szombori székház és két lakóház Szomborban, a moravicai székház, a szentai székház és a szentai Royal-szálló épülete és berendezése. Ezeknek az összes ingatlanoknak és ezek berendezésének értéKc a mérlegben mindössze egymillió dinár értékben szerepel. A julius 24-iki közgyűlés határozatából kifolyólag ezeknek az ingatlanoknak értékét ötmillió dinárban állapítják meg, ami teljesen reális értékelés. A valorizációs törvény értelmében a felértékelésből előálló többlet huszonöt! százalékát, tehát egymilliókétszázötvenezer dinárt tartalékolni kel! és csak hetvenöt százalékot, hárommillióhétszázötvenezer dinárt lehet a részvényesek közt felosztani. A Közgazdasági Bank végre is hajtja ezt a tartalékolást, ugyanakkor azonban a már megadóztatott tartalékokból kihasit egymilliókétszázötvenezer dinárt, hogy teljes ötmillió dinár értékű részvényt oszthasson szét részvényesei között. Ilyenformán a bank minden részvényese minden részvény után egy ajándékrészvényt kap. A tízmillió alaptőkével rendelkező Közgazdasági Bank hihetőleg rövidesen elnyeri á záloglevélki bocsátási jogot is, aminek révén amortizációs kölcsönöket adhat ingatlanokra. A békebeli jelzálogüzletnek újra való fölvételét az egész j ország közgazdasága epedve várja. Befejeződött a gubóbeváltás a sztaribecseji járásban. Sztaribecsejröl jelentik: Lázics Radivoj agrármérnök és Szudárevics Félix selyemtenyésztési felügyelő a napokban befejezték a gubóbeváltást a sztaribecseji járásban. A bizottság jelentése szerint a sztaribecseji járás területén az idén 2068 tenyésztő kért petét és 1700 tenyésztőnek sikerült a gubókat értékesítenie. A hiányzó 368 tenyésztőnek a »pebrina« nevű betegségtől pusztultak el a hernyói. Ennek a betegségnek oka az idei szeszélyes időjárás. Ennek ellenére mégis haladás észlelhető, mert az idei 2068 tenyésztővel szemben tavaly csak 1813 tenyésztő volt. A beváltott gubókból elsóosztályu lett 30789 kilogram, másodosztályú 5218 kilogram és harmadosztályú 815 kilogram. A termelőknek l,555.S9b dinárt fizettek ki. Az elsőosztályu gubóért 32 dinárt, a másodosztályúért 30 dinárt és a harmadosztályúért 5 dinárt fizettek. A terme’ők az osztályozással és kifizetéssel meg voltak elégedve. Terméseredmények és kilátások Csókán. Szentéről jelentik: Csókán, a legnagyobb vajdasági mintagazdaságban már elvégezték a cséplést. A búzatermés közepes, holdanként a föld minősége szerint nyolc-kilenc mázsa termett. A csókái kisgazdák egyáltalán nem adják el gabonáikat. A zab gyenge, holdanként csak hat métermázsa termett. A tengeri nagyon sokat szenved a szokatlanul erős és hosszú ideig tartó szárazságtól. A paprika és cukorrépa is nagyon gyengén áll az esőhiány miatt. Nagy gondot okoz a takarmányhiány. A teleltetésre szükséges szálastakarmány beszerző, sére a gazdák akciót indítottak. Horvátországból és Szlavóniából szándékozzák beszerezni a szükséges takarmányt. A szőlő állása kielégítő, bár a filoxérától megtámadott gyenge ellenállású szőlők is nagyon érzik a csapadékhiányt. Minőségileg jó szőlőt várnak. Burgonya, zöldség északi Bánátban teljesen tönkre ment. ni AVVMC3 nap al8it *ehér Dl-UAilNt mm-físiKzttii. KINTORNA — Hallja maga — ordít a fürdömester egy vizbelépö atyafira — hiszen maga ragad a piszoktól. Rögtön menjen a zuhany alá és mossa le magát. — Hát mit gondol, fürdőmester ur, hiúságból jöttem ide? — Én sportolni akarok. # — Mi a monológ? — kérdi a szininövendékek vizsgáján a tanár. — Ha valaki magában beszél — felel a csinos leány. — És mi az, ha ketten beszélnek? — Az — randevú. -* Egy afrikautazó meséli: — A forró égöv alatti vándorlásaim közben egy kis tengeröbölhöz értem. A rettenetes hőségben a hüs viz valósággal csalogatott, de biztonság okából megkérdeztem néger kísérőmet: — Nincsenek cápák a vízben? — Egyetlen egy sincs — felelte a néger. Ledobtam könnyű ruhámat cs beledobtam magam a habokba. Pár pillanat múlva valami gyanúsat látok felém úszni, mire gyorsan a partra menekültem. Újra megkérdeztem a négert: ■ 1— Tényleg nincsenek cápák az öbölben? — De uram, már egyszer megmondtam, hogy nincsenek. Hiszen már régen elkergették őket — a krokodilok. A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEMŐ REGÉ WE 519 Irta: NUSXS BRANISZLAV Fordítotté: CSUKA ZOLTÁN' Bemegyek hát szépen az udvarba, kinyitom szép lassan a folyosó ajtaját, belépek, belülről megint bezárom és mivel tudtam, merre van a hálószoba, szép csendesen lábujjhegyen arra vettem az utamat. Ahogy heléptem a szobába, Lenka megint felém suttogja a sötétben: — Ne gyújtsd meg a gyertyát, nehogy észreve- S5’en valamit az anyósom, hanem vetkőzz le a sötétben, aztán gyere ide és feküdj mellém. Egy percig gondolkodtam, mit is csináljak mostan, aztán úgy határoztam, hogy engedelmeskedem, levetkőztem és odamentem az ágyhoz, hogy lefeküdjem. Lenka szenvedélyesen átölel, megcsókol, aztán tovább suttogja: —* Gondold csak el, amit eddig sohasem tett meg a férjem ma este hozzám hozta az anyósom aludni Azt hiszi talán, hogy vigyáz reám! Na hiszen, még a férjem sem tud reám vigyázni, nemhogy ez az öreg banya! Én csak hallgatok, mukkanj sem merek. — Azért is Írtam neked, hogy ilyen későn gyere igy aztán a banya jó mélyen elaludt. Ezzel megint nekem esik, elkezd ölelni, csókolni és én, hogy is rúcndjam, én sem hagytam őt békén. Mikor már túlestünk az ölelkezésen, szerelmeskedésen, csak akkor tér magához az asszony és megkérdi: — De hát, hol hagytad a bajuszodat? En akkor még fiatal voltam és nem volt bajuszom. — Hát bizony nekem soha nem is volt bajuszom — felelem én. — Hogy-hogy nem volt bajuszod, mi van veled Jován?! — Hát bizony a nevem se Jován! — De, Jován! — Hitemre mondom, asszonyom, igazat mondok. Az én nevem Riszia. — Jován — sikoltja az asszony és messze húzódik tőlem. — Nem, nem, nem Jován, hanem Riszta. Az asszony, mint akit leforráztak, felegyenesedik az ágyban, megragadja a gyufaskatulyát, raeggyu.it egy gyufaszálat, az arcomhoz tartja és mikor meglátja az embert, akiről soha semmit nem hallott, akit az életében nem is látott, elfujta gyorsan a gyufát, sikoltani akar, de nem mer, nehogy meghallja a másik szobában a banya, hanem csak befurja a fejét a párnába és elkezd zokogni. — Hallod-e, asszonyom, ne sirjál itten, hanem inkább ülj fel, aztán beszélgessünk egy keveset — mondom én nyugodtan. De az bizony még csak meg se fordítja a fejét, hanem csak sir tovább. — Hát jói van — mondom ha te sírni akarsz, én majd a másik oldalamra fordulok és alszom reggelig, akkor aztán majd csak könyörögni fogsz, hogy menjek már innen, de akkor majd én nem akarok. Én olyan jól érzem itt magam, hogy nem is érezhetőéin jobban. A szegény asszony látja, hogy itt nincs segitség, abbahagyja a sírást, felém fordul és bocsánatot kezd kérni. — Bocsásson meg — mondja — de ez tévedés. — Semmi, semmi — mondom én — bocsásson meg maga nekem. — Netn, de én szégyenbeestem, maga egy idegen ember. — De hát maga idegen embert is várt, vagy talán a férjét? — Ez igaz — mondja rekedten — de... az a gyermekkori barátom. Oh, borzasztó, borzasztó... és aztán legalább... kihez is volt Szerencsem, kicsoda maga? — Tetszik tudni, asszonyom, az ép oly kevéssé fontos Önre nézve, ki vagyok, mint az, hogy mi vagyok. — Maga? Igen én és én őszintén meg is mondom önnek: én egy tolvaj vagyok! A szegény asszony megcsuklott, patakokban kezdett omlani a könnye, aztán reszketni kezdett, mint az őzike, megint befurta a fejét a párnába és nem merte felemelni. Hagytam, hadd siria ki magát és múljon el a félelme. aztán egész csendesen és nyugodtan mondtam: — Ne ijedjen meg, én egészen békés és jó ember vagyok, csak épen a pénzt szeretem. — Nincs, nincs, nincs pénzem — sziszegi és felemeli a fejét a párnáról. — De hát hogyne lenne, mikor van# nem tudja, hogy van egy kis pénz a fiókban? Az asszony kiugrott, mint akit megégettek és félhangosan sikoltotta: — Mindjárt segítségért kiáltok! — Tessék csak, tessék — mondtam igen kedvesen — miért ne? Majd jönni fog az anyósa és én beismerem, hogy igen édesen üielkezUiuk cs szeretkeztünk. Miért ne ismerjem be, a beismerés mindig mint enyhítő körülmény szerepel. Lenka asszony belátta, hogy minden oldalról körűi van kerítve és nem tudyán, hogy meneküljön, felemelkedett és felült az ágyon. Mikor láttam, hogy a hölgy ül, szégyellettem magam, hogy én feküdjek, ezért hát felemelkedtem és csak úgy »ucglizsében« ülve az ágyon, folytattuk a párbeszédet. — Hát jól van, mit akar, beszéljen! — mondta az asszony határozottan. — Hát mi mást, az istenért, azt a kis pénzt a fiókból. — Nem, nem, azt nem adhatom, az azt jelentené, hogy meglopom a saját férjemet. — Istenem, istenem és nem lopta meg az előbb, amikor az ágyába engedett? Erre megint sírva fakadt és talán soká sirt volna, ha nem halijuk, hogy a másik szobában megfordul az ágyában az anyós. Az asszony gyorsan a szájamra teszi a kezét. — Pszt — mondja. — Hát hallgatok én nagyon szívesen, de már végső ideje, hogy az alkut befejezzük. — Pszt! — mondja még egyszer, aztán elhallgat, mint a sir. Én is hallgattam sokáig és mikor már körülbelül kiszámítottuk, hogy a banya elaludt, folytattuk a beszélgetést. Az asszony kért, könyörgött, hogy a pénzéhez ne nyúljak és megígérte, hogy ahányszor csak kérek majd tőle húsz-harminc dinárt, mindig fog adni. Hogy az igazat megvalljam, megsajnáltam és engedékenyebb lettem. — És ma este is akar húsz-harminc dinárt adni? — Adok én ötvenet is. — Jól van — egyeztem bele — és hálás köszönet. hogy ma este olyan szépen várt rám és úgy megvendégelt. (Folyt, köv.)
