Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-17 / 197. szám

4. ól lal BACSMEUYEI NAPLÓ 1927 julius 17 Választ a Balkán Becgradból jelentik: A román válasz­tások bratianunak meghozták a kivánt kormánytöbbséget. Bratianu hívei a választások előtt kijelentették, hogv Romániának egy olyan stabil kormány­ra van szüksége, amely Mihály trón­örökös nagykorúságáig, vagyis legaláb' tizenkét esztendeig a román kormány gyeplőt a kezében tudja tartani. Bul gáriában is megtörténtek a választások és a bolgár kormány is megszerezte a kormányzáshoz szükséges többséget. Jugoszláviában a választások már egészen más feltételek mellett indulnak. A vezető kormánypárt most már bizo­nyos, hogy a választások alatt három részre fog szakadozni. A jugoszláv kor­mányhatalom képviselői azon fáradoz­nak, hogy a csupán regionális természe­tű pártok helyébe megteremtsék az or­szágos jellegű kormányzópártot, amely­ben a szerbek, horvátok és a szlovének egyforma erővel lennének képviselve. Ez a pártalakulás ugyan ismét fel fogja éleszteni Radics István födcralista érzel­meit, azonban a »negyedik pártnak«mát könnyebb helyzete tesz Radiccsal szem­ben. A közeljövő politikai harcai két­ségtelenül Radics István ellen fognak irányulni, mert Radicsék nehezen fog­nak belenyugodni abha, hogy a hor­­vát képviselők pártjának privilégiumát más párttal megosszák. A jugoszláv választási küzdelem frontja már sokkal erősebb lesz Radics ellen, mint a kor­mányon levő demokraták ellen. Hiszen a demokraták között is erős frakció harcok dúlnak és a demokrata párt Ma­­rinkovics-árnyalata teljes erővel dol­gozik az úgynevezett »negyedik párt« megalakításán. A balkáni választások mögött tulaj donképen a Balkán külpolitikai konszoli­dációja húzódik meg. A Balkán-államok külpolitikája közeli rokonságban van­nak egymással, bár néha a külpolitika utjai nem is egyirányúak. Az összes Bal­kán-államok külügyminiszterei a Bal kán-Locarnó megteremtésén dolgoznak, amelynek végső célja a Balkán-államok szövetsége lenne. Ha még ma a Balkán­­államok szövetsége nagyon nehezen képzelhető is el és látszólag az ellen­tétek még áthidalhatatlanoknak látsza­nak, mégis nagyon sok nyomot találunk amelyek a Balkán-államok szövetségének az előkészítésére mutatnak. Az utolsó esztendők eseményei a Balkán-államokat sok mindenre megtanították, elsősorban arra, hogy a Balkán-államok szolidari­tása értékesebb a szövetség az ármá­­nyos olasz barátságnál. Olaszország balkáni aspirációi a Bal­kán népek szolidaritásának sokkal töb­bet használt, mint számos külügyminisz­teri találkozás, vagy évek hosszú során át tartó sajtópropaganda. Albánia nem az egyetlen támasza az olasz Balkán politikának, de Albánia is csak addig készséges szolgája Mussoliininek, amíg Achmed Zogu kezében a hatalom. Ro­mánia már kiábrándult az olasz politi­kából, Görögország és Bulgária szkep­szise napról-napra növekszik és Jugoszlá­via is teljesen szakított az olasz baráti viszonnyal. Mikor tesz meg a Balkán-Locarrió? Jugoszlávia azt szeretné elérni — mi­közben Romániához való viszonyát kon­szolidálja — hogy Bulgáriával baráti viszonyba jusson és hogy Görögor­szággal való állandó konfliktusait le­vegye a napirendről. Ezt a programot egyelőre még nem tudja megvalósítani, mert például Görögország a Balkán-szö­vetséget egy antibolsevlsta blokk formá­jában tudja csak elképzelni. Kétségte len, hogy Görögország antibolsevista blokkja angol inspiráció eredménye és Anglia ma Jugoszláviában nem örvend a legnagyobb szimpátiáknak. A Balkán külpolitika ttj ötleteket, rj gondolatokat vár és nem leitete tier., hogy Románia vagy Bulgária külügyminiszterei nem­sokára t:j Balkán-szöv. tség tervekkel fogják meglepni a világot. A Búikén a balkán neneké jelszó folyton újabb és újabb híveket talal. Egyelőre csak a módszerekben van a különbség, az alapgondolat azonban, a nagy Balkán-szövetség minden állam­ban rendkívül sziftufetikus. Sokan még nagyon a messze jövő zenéjének tart­ják a Balkán-Locarnó megteremtését és újabb háborúktól, megpróbáltatásoktól teszik függővé a Balkán népek egymásra találását, de bizony sokan vannak már olyanok is, akik nem féltik a Balkánt Mussolini okvetetlenkedéseitől, hanem bíznak a közeli Balkán gazdasági és po­litikai együttműködés megteremtésében. Szociálpolitika bikacsökkel A szuboiicai rendőrség detektivszobájában bikacsökkel, guzsbakötözéssel és veréssel biztatták a munkásokat, hogy ne sztrájkoljanak A szuboticai rendőrség ezen a héten, mint jelentettük, több Ferrum-gyiri sztrájkoló munkást tartóztatott le, aki­ket azzal gyanúsítottak, hogy a dolgozó munkásságot is sztrájkolásra akarták csábítani és ebből a célból széleskörű agitációt fejtettek ki. A letartóztatott munkások nagy részét már szabadon bo­csátották. A szabadon bocsátott mun­kások a következőket panaszolják: Zödi János ötödik kör O-szijecska-uü ca 14. szám alatti lakos, vasmunkás a Ferrum-gyárban dolgozott és társaival együtt sztrájkba lépett. Kedden délelőtt lakásáról előállították a detektívek az­zal, hogy lázit és sztrájkra Imjtogatja fel a munkásságot. Ződi Janos tagadta az ellene emelt vádat, .hangoztatta, hogy a lakásán senkit sem izgathatott s kérte, hogy bocsássák szabadon, mert nem bűnös és valószinüleg tévedés áldozata. Két detektív ekkor felvitte Ződi Já tost a harmadik emeleti detektivszobába, ahol, saját előadása szerint, gúzsba kö­tötték, rugdosták, pofozták és gumiul bottal és egy nagy doronggal ütlegelni kezdték. Ződi János kétségbeesetten rimánKj­­dott, hogy ő nem bir megélni, azért sztrájkol. — Nem tudsz megélni! — förmedt rá az egyik detektív és többször gyomrá­ba csapott öklével. Az ütések nyomai ma is meglátsza­nak rajta. Majd azzal a harci kiáltás sál, hogy gazember, elvetemült kommu­nisták, a detektív, újból há$áu. arcán, rfiellén, gyomrán ütlegelni kezdte, úgy­hogy a munkás orrából, szájából dalt a vér.' Mikožben egyik detektív verte, a má­sik »kihallgatta.«. Amikor a verő de­tektív végzett, megparancsolták Ződi­nek, hogy a padlót egy ronggyal tö­rülje fel a vértől, hozza rendbe ruháza­tát és törülje meg az arcát és amikor ezzel elkészült, levezették a második emeletre, a rendőrkapitányhoz, ahol jegyzőkönyvet készítettek és azt alá­íratták vele. A jegyzőkönyv tartalmát nem ismeri. A detektívek ezután azzal fenyegették meg, hogy ha három napon belül nem lép munkába, újból letartóz­tatják. Ződit, akit kedden délelőtt tartóztat­tak le csütörtökön délben engedték ki a rendőrségi fogdából. Zödi nyomban orvoshoz ment, ahol látleletet vétetett fel* sebesüléseiről. Vörös András Vili. köri Milps Obilics­­ucca 42. szám alatti munkás azt pana­szolja, hogy őt is letartóztatták, felvit­ték a detektív szobába, összeverték s azzal fenyegették meg, hogy ha nem lép visisza munkahelyére, újból letartóztat­ják. Sérüléseivel orvos kezeli. Kdics Péter Majsai-szölők 88. szám a'átti lakos, aki szintén letartóztatásban volt, látta, amikor a detekivek Vörös Andrást verni kezdték, majd amikor az ajtót becsukták, hallotta az ütlegelést, valamint Vörös András kétségbeesett kiáltozását és segélykiáltásait, öt is megverték. A három munkást csütörtökön dél­előtt engedték szabadon és mindhárman orvosi látleletet vétettek fel. A munká­sok előadása szerint még több munkás van, akiket hasonló módon igyekeztek »rábírni« a munkábalépésre. Többször megesett már, hogy rend­őrök büntetlenül verték a polgárokat, most azonban állítólag más időket élünk már s meg vagyunk győződve, hogy Damjánovics Szteván dr. rendőrfőkapi­tány és Makszimovics Szvetiszláv ál­lamügyész nem tűrik ezt a bikacsökkel, gúzsbakötéssel folytatott szociálpolitikát, őket Szubotica polgársága mint erélyes és igazságos tisztviselőket Ismeri, akik minden hivatalos hatalommal való visz­­szaélést és kilengést a múltban is üldöztek s joggal remélhető, hogy ők véget vetnek annak, hogy egyes alantas rendőrközegek kompromittálják a rend­őrség jó hírét.,, , . . , • " A bántalmazásokról felvétetett orvosi látlelettel a sérült munkások büntetőfel­jelentést tesznek a szuboticai ügyész­ségnél. Egy vitrin története Irta; Somlyó Zoltán (Utánközlés. fordítás tilos.) Ott ültem egy trónusnak beillő, ma­gas, faragott, oroszlánlábu. vörösbro­­kát-karosszékben, a butorraktár össze­visszaságában. a hűvös ’omálvban. A feleségem születésnapja volt. amelynek örömét mindkettőnk számára alaposan megrontotta a bútorkereskedő, aki be­csületszóval erősített Ígérete dacára nem szállította le reggel nyolcra azt a kecses formájú kis diófa vitrint, amelyre már oly rég vásott az asszony foga s amelyet én előző este előre kifizettem, hogy a születésnapi reggeli mellé pre­zentálhassam, meglepetésneK. Már ki­lenckor ott voltam a bútorosnál, aki ott előttem a sárga földig leszidta a mun­kását, mert elfeledte az este átpolitu­­rozni a kis vitrint, amelyet enélkül nem akart a kezéből kiadni a bútoros. Most tehát vártam, muszájból türel­mesen, amig lent a pincében lévő mű­helyben átfényezik a vitrint, hogy ma­gam vigyem haza egv bérautón, nem bízva többé az ígéretben. Baloldalt egy különös, igen érdekes formájú könyv­­szekrény-féle állt: boltozatos teteje, a mozaikszereién összerótt színes recés üveglapokból álló ajtó mgonaszeriivé tette a szekrényt, amelynek misztiku­mát még növelte egv XIV. Lajos kora­beli ágy. a magas, bizánci trón-szerű karosszék alattam és mindeme dolgok körül a boltozatos helyiség félhomálya. A tulajdonossal beszélgettünk. Pa­naszkodott az üzletmenetre és idegesen várta vissza egv bankból egv női al­kalmazottját. hogy ő maga egy másik bankban fontos és sürgős üzleti ügyét lebonyolíthassa. Ezenközben egv ur ve­tődött be a bútorüzletbe, nyilván jó is­merőse a bútorosnak, aki bocsánatot kérve tőlem, faképnél hagyott és most vele kezdett beszélgetni. Csak annyit vehettem ki a beszélgeésütóből, hogy va­lami sikamlós esetet tárgyidnak és még annyit, hogy a bútoros nagy igyekezet­tel ajánlott egyes bútordarabokat meg­vételre, de a vendége erélyes, határozott visszautasítással feielgetett. feltűnően, keményen hivatkozva arra, hogy mos­tanában egyetlen fillérje sincs ilyes­mire. Most megszólal a telefon. A bútorke­reskedő a készülékhez szaladt és neki­­pirulva. kényelmetlen zavarban ilyene­ket mondott a kagylóba: — Kérem, már rég ott lennék... De lehetetlen itthagynom az üzletet, egye­dül vagyok, a kisasszonyom még nem jött vissza a bankból, pedig már egy órája elment... Mihelyt visszajön, rög­tön autóba ülök kedves vezérigazgató ur és pár perc múlva ott leszek... Min­den pillanatban itt kell már lennie a kis­asszonyomnak ... De kérem lehetetlen­séget kivan tőlem, drága vezérigazgató uram... Itt hagyjam az üzletet terem­tett lélek nélkül?!... No ió. Van itt ép­pen két ur az üzletben, két vevőm, jó ismerőseim ... Rendben. vezérigazgató ur megteszem, tüstént autóba ugróm és jövök... * Ezzel a bútoros izgatottan fogta a kalapját é.s elrohant. Persze, mint afféle rideg üzletember, elfelejtett bennünket azzal az előttem idegen úrral egymás­nak bemutatni. Kissé kényelmetlen volt a helyzet. Engem már meglehetősen égetett a karosszék brokátülése: föl­kelteni volna, de nem akartam a ho­mályban szétálló bútorok labirintusá­ban osetleni-botlani. A másik ur velem szemben ült, nyilván még meg akart valamit beszélni a bútorossal, aki azzal távozott, hogv negyedórán belül visz­­szaiön, csak bizonyos okmányokat kell a bankban aláírnia. Ahogy ott szemben ült velem ez az ember, fekete szakállával. amelyhez he­gyesre pödört szurokfekete bajuszt vi­selt. kiálló, gonoszságról beszélő pofa­­csontjávai. kellemetlen benyomást tett rám. Határtalan erőszak volt a karja legkisebb mozdulatában is: a szeme se­tét szögletében, a szája brutális piros vonalában... Éreztem, hogy ez az a férfi, akit a nők rabszolgamód követnek, de akiért férfi sohasem lelkesedhétik. Kissé, mintha ő is zavarban lett volna ebben a suta helyzetben, amelyből szí­vesen kisegítettem volna azzal, hogy bemutatkozom neki; de. amint már mon­dottam. oly rossz érzést keitett ben­nem vadságot eláruló lénye, hogy kép­telen voltain a közeledésre. Most nagy sietséggel, lihegve egy nő jött az üzletbe. Már nem volt fiatal, a baja léiig ősz. kezében iériias aktatás­ka. Nagyon siethetett, látszott ráncos kis arcán, hogy az az alkalmazott, akit a bútoros .oly türelmetlenül várt vissza a bankból. Meg is mondtam néki. hogy a főnöke csak negyedórára ment el. Hálásan mosolygott rám. tudta, hova ment a főnöke, hiszen mindenbe bele volt avatva, jobbkeze volt a főnökének. Még ki se fújta magát, odament az elé az érdekes orgonaformáju szekrény elé. az aktatáskából igen nagy kötegek­­ből álló bankjegycsomót vett ki és be­tette a szekrénybe. A nyitott szekrény­­aitó elfödte előlem a nő alakját, csak annyit láttam az árnyékból, hogy be­teszi a pénzt, egy-két pillanatig mintha rendezkedne, aztán beteszi a szekrény üvegajtaját, de nem zárja be. És lement a pincébe vezető lépcsőkön a műhely­be. Kissé furcsa volt... Az idegizgató csöndben most hirte­len pattanás: a jobboldali falon kiugrik egy kakukos óra csöpp ajtaja és tíz kurta, szinte kísérteties kakukolás re­zeg át a homályon. És a következő pil­lanatban velőtrázó női sikoly a pince mélyéből... Ugyanekkor tért vissza a bútoros. És a műhelyből rtiár szaladt föl elébe egy firnisz-szagu munkás, je­lentve. hogy a kisasszony hirtelen rosz­­szul lett. a szivéhez kapott és szó nél­kül meghalt. Természetesen: orvos, rendőrség, a halált konstatálják, az öre­­gecske nő hulláját elszállítják. Mindez pár perc. A halott megy. az élők tovább járnak-kelnek... A bútoros nagyon le volt verve. Amint mondta, a jobbkezét vesztette el. Rám is mély benyomást tett a különös eset. A fekete szakállas ur ellenben hideg nyuga­lommal szólt oda a bútorosnak: — Meggondoltam a dolgot. Mégis belebocsátkozom... Megvenném ezt a, nem is tudom: miféle kasztnit... (Arra az orgonaformáju szekrényre mutatott.) Persze, ha nagyon méltányosan szá­mítja. A bútoros hűvösen fogadta a kijelen­tést: — Sajnos, ez a szekrény a mostani állapotában nem eladó. Hiányzik róla a zár és ezenkívül is igen sok javítás van rajta... — Mindegy, megveszem igy, ahogy van! — mondta mohó, erőszakos hápo­gással a feketeszakállas. — Mennyiért adja? — De mondom, kérem — szabadko­zott a tulajdonos — igy nem is mondok árat. Egy-két nap alatt rendbehozom, azután beszélhetünk a dologról. — Értse meg kérem, hogy nekem sür­gős a dolog — mondta követelőzve a másik — mondja meg az árát! A tulajdonos, mint afféle lelkiismere­tes kereskedő, tovább is szabadkozott: — Nagyon sok baja van ennek a da­rabnak! Ez az alsó lába levált, most csak oda van támasztva. Ezenkívül még hátul is... igen, itt két deszka hiányzik a há­tából .. így nem adhatom ki a kezemből. Lehetetlenség... — Ne törődjék vele! — vágott a sza­vába az az erőszakos fráter — és értse meg: nekem igy kell ez a szekrény, ahogy van! Akármi baja, megveszem és tüstént el is szállítom. Az ára?! Most már tisztán láttam, miről van itt szó! Ez a gazember nem ezt a szek­rényt akarja megkaparintani, hanem azt a rengeteg pénzt, amit az a szegény nő a halála előtt három perccel beletett. A nő már halott, nem referálhat a főnöké­nek a bekasszált pénz hollétéről... Ez a fekete gazember arra nem is gondol­hatott. hogy én is láttam a dolgot, hiszen a szekrény kinyitott ajtaja mindent elta­kart előlem, amikor a nő a flénzcsomót a szekrényben elhelyezte... — Hát jó — mondta a bútoros, aki, mintha kissé szédülne — az utolsó ára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom