Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-10 / 190. szám
s»c Tts Úgy is lett, ahogy apuka ígérte. Amikor elolvadt a sok hó, felszáradt a nagy sár, Lacikáék elmentek a házikóba lakni. Laci ide-oda futkosott az uj házukban, mindent meg akart nézni egy perc alatt. Kiszaladt a kertbe., de akkor eszébe jutott, hogy a szobáit még nem látta, berohant a szobába, akkor meg a cseresznyefa jutott eszébe. Kiszaladt, beszaladt, kiszaladt, beszaladt. És folyton kérdezgette: mi ez? mire való? hogy hívják? Anyukája már szerette volna, ha nyugton hagyja de nem tudott megszabadulni tőle. Egyszerre eszébe jutott valami. — Laci! nem félsz, hogy elviszi valaki a fát? Mért nem őrződ a fádat, ha azt hiszed, hogy el akarják vinni? — Igaz! igaz! megyek, őrzöm, nem akarom, hogy becsapjanak! Attól kezdve egész estig ott ugrált a cseresznyefa körül, de nem látta jól az ágakat, mert már félig sötét volt. Apukája megkérdezte: — Mit csinálsz itt, Laci? — Őrzöm a fát. hogy el ne vigyék, mert el akarják vinni és egy cseresznyefát hoznak helyette, hogy én azt higyjem, ezen a fán nőtt a cseresznye. — Hát csak őrizzed. Este zárd be jól a kaput, hogy éjjel se jöhessen be senki. Laci be is zárta a kaput és reggel mindjárt az ablakhoz szaladt. Mikor kiment a kertbe és jobban megnézte a fát, látott rajta valami kis gombócokat. Anyukája azt mondta, hogy az a rügy, szétvágott egyet és megmutatta Lacinak az inciíinci levélkéket. Laci nem szólt, de nagyon csodálkozott, hogy a rügy igaz volt, nem becsapás. De abból úgy se lesz cseresznye, gondolta magában. Aztán nőttek a rügyek és valami rózsaszínű látszott bennük, Laci nem tudta, m ilesz belőlük. De most már kezdte hinni, hogy sok minden csudálatos bújik elő abból a fából és talán anyuka mégis igazat mondott. Egyszer észrevette, hogy virág van a rügyekben. Itt is kinyílt egy fehér virág, ott is kinyílt egy. Egyszer csak mind kinyílott. Reggel kinéz az ablakon Laci, bt egy gyönyörű, óriás virágcsokor lett a fából. Sok-sok szép fehér virággal volt tele az egész. Most már elhitte, hogy az cseresznyevirág, de nem tudta, hogy lehet a virágból cseresznye. — Hiszen, anyukám, a virágot nem lehet megenni, a cseresznyét pedig meg lehet enni. Vagy ezen a fán nem olyan ennivaló cseresznye lesz? — Mi az a sok cifra nagy bot, ami úgy bele van tűzve a Fehér hóba? — Nem bot az, hanem fa. — Az nem fa — mondta Lacika — hiszen a fának levele van és a fa zöld. — De bizony fa és ott az a sok-sok fa egymás mellett, az az erdő. Majd tavasszal megint lesz zöld levél. Majd meglátod, Lacika, hogy tavasszal, ha jó melegen süt a nap, kibújnak a száraz ágakon a rügyecskék. — De szeretném látni, hogy lesz az. Nem tudom elhinni. Hol lesznek azok a rügyecskék? A fa tetején, vagy' hol? És honnan jönnek azok 'h rügyek? Én szeretném látni, mikor először lesznek, maradjunk itt. vár u* mtg, nézz k addig őket. Jaj, Lacikám, azt nem lehet. Hogy maradhatnánk itt a hóban oyan sokáig. — De anyukám, maradjunk, én nem bánom, ha hideg van, mert ha megint eljövünk sok-sok idő múlva és mutatsz nekem Itt zöld fákat, én úgyse hiszem el, hogy ezek azok a fák. — Hát mit hiszel? — Hogy más fákat hoztak ide és te becsapsz. — Hát nem hiszel nekem, Lacika? — Tudom, hogy nem hazudsz, anyukák nem szoktak hazudni, de hátha becsapsz. — Hát akkor azt se hiszed el. hogy itt ebben a kertben ez a piros la cseresny.eía? Laci nagyot nevetett. » — Most már tudom, hogy becsapsz. Hisz a cseresznyefán cseresznye van, ezen meg semmi sincs. Ez semmi-fa. mert semmi nő rajta. Edd meg a cseresznyét, itt van, vedd el a kezemből. így viccelt Laci és tartotta az üres markát. Apuka erre azt mondta: — Tudod mit, Laci, hogy ne mondd majd azt, hogy az másik fa, hát tudod, mit csinálunk? Keresünk itt egy szép házikót, amelyikben még nem lakik senki és ide jövünk lakni ravasszá!. Akkor aztán minden nap megnézheted a fádat és meglátod, nem viszi el senki és nem hoz másikat helyette, hanem ezen a fán lesz minden: rügy, virág, levél, cseresznye. — Igazán, anyukám, ide jövünk lakni? Jaj-jaj a nagy örömtől kibújok a bőrömből! Ilyen vicces fiú volt Laci, ha nagyon örült, versben beszélt. A legutóbbi rejtvények helyes megfejtése: /. Szertelen, 2. Menetrend. Helyesen fejtették meg: Deutsch Magda, Bolgár Évike, Huszár Laci, Gilde Baby, Pálzaykovics Magda, Jakabfalvy Gizella, Weisz Boriska. A jutalmat Weisz Boriska (Novokanizsa nyerte el.) ÜZENETEK: Polgár Lenke. Versed az elefántról nem a legjobban sikéT rillt. Jobban kell ügyelni a rímekre. Nem baj, majd legközelebb jobbat irsz. — Fodor Zoltán. Nálad meg az a baj, hogy nem verset írtál az elefántról. Csak leírtad azt értelmesen^ hogy mit látsz a képen. — Bots Dénes. Bizony a te Elefántversed se jó. A bátyádé jobban sikerült. Weisz Boriska. A te versed egész jó lenne, de az utolsó négy sort elrontottad. Miskolci testvérek. A beküldött rejtvények és a találós kérdések nem jók. — Jakabfalvy Gizella. A versed egészen jó, csak az a hiba, hogy nem találtad ki, miről van szó a képen. —■ Varga Gyula. Nem mackó az, hanem egér. A vers különben ügyes, összerakható képet majd legközelebb küldünk. — Németh Antal. Rejtvényeid közt van jó is. Azokat leközöljük. — KüUlor Imre. Imre, Imre, versírás nehéz munka ugy-e? — Pálzaykovics Magda. Vigyázz magadra és gyógyulj meg minél előbb. Ha jól megfejted a rejtvényt, te is kaphatsz jutalmat. Mint gimnázista is írhatsz a Habostortának, nagyon fogunk örülni, ha továbbra is táborunkban maradsz. — Gilde Baby. Örülök, hogy meggyógyultál. — Horváth Anna. Nálad is az a baj, hogy nem verset Írtál az elefántról. — Sonkovics Irmuska. Te se verset írtál róla. Máskor jobban ügyelj. — Czobor Erzsiké és Esztike. Közös versetek nagyon jó, de még jobban kell gyakorolni magatokat. Küldjétek jobbat, azt közölni fogjuk. — Ripp Potyi. Várj türelemmel. Majd egyszer rád is sor kerül. — Berki Ilike és Bolgár Évike. Nagyon ügyes a versed, csak kár, hogy nem arról szól, amit a kép ábrázol. 352 < T10?M*TVfT1 Vislrnai' ’n 1 vanrnnll4Vlsla íiuboltca, ‘alius 10 iS íTORTA J9 CYERHEKEKNEK
