Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-10 / 190. szám
BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927 fuiius 10 18. oldal ehhez az egészen uj, sajátos, eredeti, korszakotmegnyitó, egyetlen Adystilushoz — amely a magyar nyelvnek nagy és hatalmas gazdagodása — még hozzá kell szokni. , De ahhoz is; hogy az igazán nagy költő fölötte áll az olvasónak, s joga van érthetetlennek is lenni, azaz: oly eszmét hirdetni, mely az olvasó előtt még idegen, s oly nyelven dalolni, amely az olvasónak még »arabusul van.« A »nyájas olvasó« legyen egy kissé szerényebb, s ne haragudjon a költőre, aki szent mámorában, magasztos föllendültségben énekli magasszárnyalásu verseit, ha ő — a nyájas olvasó — ebéd után, emésztés közben, fáradtan, két pör aktái közt, ha üres a rendelőszobája, ha vasúton utazik és zaka tolnak a lokomotív kerekei, lefekvéskor, álmosan, szóval: amikor éppen olvasni méltóztatik, ha mondom: ilyenkor meg nem érti a költőt. Ha az olvasónak is oly érzékeny idegei volnának, mint a poétának, ha ő is föl tudna úgy magasztosulni, mint a költője, ha ő is szent mámorban, inspirációban olvasná Ady Endrét, akkor ő is megértené. De ismétlem: nem baj, ha nem is érti. A főkérdés az ily müveknél, e legszemélyesebb líránál nem az, hogy mi van bennük, hanem, hogy mint hangzanak? (A fülünkben és a lelkűnkben.) Nem az, hogy mi az értelmük, de az, hogy szépek-e? _S a magyar költészet kincsesházában kevés oly nemes foglalatú ékszer van, mint az Ady Endre költészete. TINTA Káté kezdő költőknek! Hurrá! Huszadik század! Jazzband! Barátom — ez a kor végletekig regényes. Hullákból épített felhőkarcolókat. Az ágyúgolyókat elmés gépek segítségével messzebbre hajította, mint hitvány nyilaikat az eposzok görög istenei. Rohanó hullámokat tudott odapingálni az eleven vászonra. Távol világrészek hangjait hozta be a szobámba. Aztán könnyedén, egy szalmakalapban átrepülte az óceánt. # Mit akarsz költő? Versenyt futni vele, utána loholni, túllicitálni regényes túlzásokkal? Tragédiát irni, tiz vagy száz halottal? Nyavalyogni, hogy látod távoli kedvesed s hallod a hangját is — szerencsétlen — húsz vagy kétszáz kilométernyi távolságból? Eogadkozni, hogy elszállasz hozzá — Budapestről Miskolcra — minden akadályon keresztül? Nevetségessé válsz. Tedd meg, ha tudod. Egyébként pedig hallgass. # Ne sopánkodj, hogy a próza kora ez. Nem igaz. Ez a kor az igazi költészeté. Egyre nehezebb idők következnek a középszerűekre. Vedd számba, hogy nem is oly régen akármilyen félkegyelmű fajankó sikerrel hozzászólhatott az úgynevezett »lelkiélet rejtélyei«-hez, szabadon kalandozhatott irdatlan ősterületén, melyen bizonyos titkokat fedezett föl. Azóta ezeknek a titkoknak javarészét pontosan, tudományosan, szakszerűen megmagyarázta a lélekelemzés. Vadnépek varázslatait, vallások keletkezését, indító okait éppúgy ismerjük, mint az álmok szerkezetét. Amit erről öszszefirkáltak a múltban, az most olvashatatlan szamárság, kivéve néhány lángész alkotását, aki józanabbul, tárgyilagosabban látott. Ma egy álmot leírni — »irodalmilag« — szinte lehetetlen. Az álom nem rejtélyes többé, az értőnek átlátszó, unalmas, akár a rejtvény, melynek megfejtését »múlt számunkban közöltük.« Nézd, minap olvastam egy költeményt, melyben valaki folyton ezt kérdezgeti szive választottjától; '»Mért nem szeretsz?« Szerintem a nő érthető, fölöttébb méltányolandó idegenkedésének okai a következők: 1. a vers írójának rossz fogai vannak, 2. gyomorsavtultengésben (hyperaciditds) szenved helytelen táplálkozásából kifolyólag s í ezért lehelete savanyuszagu, 3. keveset keres, ami a vele való együttélést szintén nem teszi kívánatossá. Miután a fenti kérdésre igy megadtuk a választ, a vers tárgytalannak tekinthető. # Üdvözöljük ezt a kort, mely a regényességet végképp lejáratta azáltal, hogy megvalósitotta. Nincs messze az íz idő, mikor csak az irhát majd, aki a sok elintézett titok ; között ösztönösen — a szimatjával, j érzékeivel — leli meg az igazi tit-' ---------------------—— II T Ada Kaleh szigetén, az egykori hires hármas-országhatár közvetlen szomszéd ságában, két évvel ezelőtt uj lakó telepedett le. Addig úgyszólván csak törökök lakták ezt a kis szigetet, amelyen a magyar imperium alatt monopolisztikus kiváltságokat élveztek, eredeti török dohányt hozathattak régebbi hazájukból: Törökországból, adómentes cukrot árusíthattak és virágzó csempészipart űzhettek. Ma az aranjuezi szép napoknak már a nyomát sem lehet megtalálni. A román kincstár kíméletlenül rátette kezét mindenre, ami az ada-kalehiaknak »üzlet« volt és a derék és jóindulatú törökök, akik kifogástalan nyelvérzékkel előbb megtanultak tökéletesen magyarul, most pedig románul; ma már nem tudnak megélni a szigeten és egymásután költöznek el. Velük együtt kipusztul a sziget minden eddigi hagyománya, romantikája, vonzóereje, érdekessége, exentrikussága és talán néhány év múlva már csak az elárvult és elnémult mecset fogja hirdetni a szigeten Alah híveinek egykori uralmát. A török szigetet azonban másik attrakció kárpótolja: a gyümölcsevő Bicsérdy Béla apostol, aki két éve költözött ide, a sok száz gyümölcsfa közé ékeit kis török »kastélyba«, ahol annak előtte valamelyik gazdag ada-kaleh-i török kényur tartotta háremét. A fátyolosarcu török háremhölgyek kirepültek a festői fekvésű házból és helyüket a világhírűvé vált főzelékapostol foglalta el. & Aki a fezes hajósok csolnakába lép, hogy átevezzen a szigetre, az mind megkérdezi a török kormányostól, itthon van-e a Mester? Hogy él, mit csinál, sokan keresik-e fel és mivel táplálkozik? A válasz mindig a legnagyobb tisztelet és szeretet hangján szól, mintegy megbecsülve a sziget legújabb attrakcióját, amely most hivatva van pótolni mindent, ami annakelötte a félholdat jelképezte... * — Ez a Bicsérdy Mester háza — mondja a török kalauzom, aki a kapuig kisért. A kékre festett ház üvegajtaján fehér lapra, piros . ceruzával irt közlemény igazit útba: A ház véjjóbjn 'evő strandon fu dik a 3 csé dy család. Jó |s volt kiírni, mert folyton újabb látogatók érkeznek a Mesterhez. Lemegyek a jelzett irányban, áthaladok a gyümölcsfák tömegén, amelyek roskadoznak a szebbnél-szebb barackoktól, almáktól, körtéktől... a Mester főtáplálékaitól ... Kinyitom a kerti ajtót és a mi először megkap, szembelátom a túlsó partot, a tekiai magas fekete hegyeket, a Duna másik ágát. A sziget csúcsán, a kert aljában pazar strand terül el, majd egy holdas homokterület, mögötte a festői táj. Itt fürdik a Mester és családja. * Amikor a Mester meglátott és észrevette, hogy idegen tolakodott intim fürdőhelyére, kiegyenesedett és felém tarkot, melyet következő évszázadok tudósai fejtenek meg, ha ugyan egyáltalán megfejthetik. * Az ég nem a költőé többé. Na. gyón helyes, ö, a természet vad ! gyermeke maradjon lenn, lássa a valóságot, öntudatosabban merészebbül, mint a matematikusok. Addig pedig a villamoskalauzok csak olvassák továbbra is a »finomművű« terzinákat s a bankigazgatók gyönyörködjenek a »fantasztikus« regényekben, melyek a Holdban vagy a Marsban játszódnak le. Ha minden géplakatos, mérnök és repülő a fellegekben jár, a költő I járjon a földön. Kosztolányi Dezső tott. Útközben egy pillanatra megállt egy fa mellett, amelyen a Mester fürdőrekvizitumai: egy kis tükör, fésű, kefe és a többi voltak. Kezébe vette a kézi tükröt, megnézte magát egy pillantásra és megfésülte haját. Izmosán megrázta a kezemet és csak akkor fanyarodott el a férfierőt visszatükröző markáns arca, amikor megmondtam, hogy újságíró vagyok és mi járatban vagyok. Még jobban kiegyenesedett és kissé gúnyosan, tagolva mondogatta: újságíró, újságíró ... — és el-el gondolkozott. — Tudja, — mondotta — múltkor is járt itt egy erdélyi újságíró és azután összeírt annyi tücsköt-bogarat, hogy bosszantott... Annyi felületességgel és oly kevés igazsággal végezte hivatását, hogy csodálkoznom kellett. Azt irta a többek között, hogy nyakam tele van ránccal, öreg ember vagyok, aki talán a végemet járom. Tessék megnézni, lát-e a nyakamon ráncokat? Kimeredtek a nyakizmai és a férfierőtől duzzadó nyakon egyetlen ráncot sem lehet látni. De igenis látni lehetett egy a talapzatáról leszállt férfiszobrot, aki vállán ötvenhat esztendővel ugyanolyan, mint az olimpiászra benevezett atléta. Odajön a titkárnője, Gerber Jolán, a Mester szép, szőke rajongója és tanítványa, továbbá a Mester leánya, Aranka és egy meggyógyult hive: Gerber marosvásárhelyi gyáros. A szép titkárnő gúnyosan megjegyzi: — Ah! egy újságíró! Legalább lesz min nevetni, amikor elolvassuk, mit fog összeírni. Sok újságíró járt itt, de mind sportot üz abból, hogy a Mestert gúnyolja. Legutóbb a pesti lapok azt írták, hogy a Mester titkárja meghalt itt a szigeten, mert a Mester tanait követte. Egy szó sem igaz, sohasem volt az illető a Mester titkára ^'és sohasem volt a szigeten. Egy betű nem igaz. De a Mester nem cáfol soha. írjanak, amit akarnak, ő nem törődik velük. Neki elég a tudat, hogy a hálalevelek ezreit hozza a posta a világ minden tájékából, Amerikából, Honoluluból, Argentiniából, exotikus szigetekről... Csupa hála és köszönet. Majd pajkosan hozzáteszi: — Nahát, szerkesztő ur, mikor fogunk már nevetni. De küldje ám be, amit »össze«-irt... Ezt az örömöt a szép szőke hölgynek igazán nem tagadhatom meg: postára adom a mai lapot, megcímezve: Mademoiselle Jolán Gerber, Ada-Kaleh, Roumainie, Villa Bicsérdy. # A Mester szinte kiengesztelődésül, karon fog és vezet a Bicsérdy-birodalom tuszkulánumába. Kis török szobák. Valamikor hárem lehetett. Csupa apró szobácska, magas padkákkal, ahova egykor a kényur ült le és a bajadérok hastáncot jártak előtte... Nert^ várja be, mig kérdezem, tudja, mit akarok tudni, máris megkezdi kérés nélkül. Bell hosszasan, órákig, fanatikus hittel és meggyőződéssel, valóságos oratori képességgel és beszél, mereven figyelve, vájjon »elmélyedek«-e tanaiban, amelyekkel megváltani akarja a világot és melyről szent hiedelemmel hirdeti, hogy azok »Elettörvények«, amelyek korlátlan lehetőséget adnak az élettartam tetszésszerinti meghosszabbítására... — Tiz éves koromban már egész sereg asztronómiai, fizikai, geológiai, őslénytani és más munkát olvastam. Amikor a görög történelmet tanultam, fizikumomat is naponta megfelelően fejlesztettem. Tizenkilenc éves koromban már cirkuszi atlétákat fektettem két vállra a cirkusz porondján. Húsz éves koromban súlyosan megbetegedtem. Ez uj irányt szabott életemnek. Amikor hiába kerestem gyógyulást a világ minden elismert tanáránál és kimerítettem a hivatalos tudomány minden segédeszközét és mindezt hiába, az önálló kutatások terére léptem. Az anatómiai atlasz és az emberi szervezet szerkezetének tanulmányozásába fogtam és megismerkedtem az orvostudomány egész világirodalmával, de segítségükkel bajomra gyógyirt találni nem tudtam. De aztán megtaláltam a helyes és kivezető utat. Kutatásaimat első alapvető munkámban, »Az élctmiivészet könyvében« fektettem le, hogy tanaimat az emberiség számára is hozzáférhetővé tegyem. Eleinte bizalmatlanul fogadtak, de amikor a meggyógyultak százai tanúskodtak tanaim igazsága és helyessége mellett, akkor mindjobban növekedett az érdeklődés és ezrek és ezrek olvasták 'könyvemet, amely három kiadást ért meg és az egész világon olvassák. A Bicsérdyzmus nevet nem én adtam, hanem követőim nevezték el rendszeremet. Megállapítottam, hogy a betegségeket a természetellenes életmód okozza, ami tudatlanságon alapszik- A természetellenes életmód bizonyítja, hogy az emberi szervezet működésére nincsenek elég figyelemmel, különben alkalmazkodnának életmódjukban a szervezet követelményeihez. Nem ismerik az emberek a tápanyagok természetét és a tápanyagok révén a szervezetben végbemenő folyamatot és hogy azok milyen hatásokat váltanak ki. Egyetemi tanárok is csak azzal táplálkoznak, amit egy szakácsnő főz és elébük tesz. Vannak professzorok, akik gyomorbetegségek specialistái és szervi gyomorbetegségben szenvednek. Neusser tanár a vesebaj specialistája és kivétette a veséjét. Az én rendszerem lehetővé teszi, hogy mindenki a maga életműködésének irányitója, kormányzója, »Mesitere« lehessen. A húsfogyasztás az állatoknál is káros következményeket eredményez. A legtöbb ragadozó, mint a farkas, róka ma már közeledik a növényevés felé. A mindig bőséges gyümölcs-táplálékhoz jutó trópusi ragadozók már majdnem teljesen növényevők. Ilyen a maláji, indiai, borneoi és brazíliai medve. A főzés és sütés a tápanyagok szerves természetét vagy megsemj misiti vagy alsófokuvá degradálja. Az életfolyamatok megindulása csak a I szükségszerű hőfok mellett lehetséges, i Kikutattam az élettörvényeket, amelyek lehetővé teszik a szervezet egészséges fentartását és a legmagasabb életkor ; elérését. A nyerskoszt mellett nincs betegség, nincs meghűlés, nincs idegesség. És igy szónokolt átszellemült meggyőződéssel, hittel órákon keresztül, Imajd bevitt irattárába, ahol sok-sok ezer hálalevél tanúskodik a sokak által kétségbevont tényről, hogy ezrek és ezrek egészségüket köszönhetik Bicsérdy Mester »kigunyolt« tanainak ... # Azalatt, mig a Mester elővette »A halál legyőzése« cimü nagy munkájájnak egy példányát és ráírta dedikáló sorait: »Szeretettel nyújtom, 927. junius 29. Bicsérdy Béla«, azalatt leánya és Gerber Jolán asztalt terítettek és vendégszerető módon meghívtak, fogyaszszak el velük egy igazi Bicsérdy-vacsorát. *z ada-kaleh-i kis török házban aludt tejjel, vajjal, mézzel, zöld paprikával, nyers, hámozott uborkával, kitűnő korpakenyérrel megrakott dús asztal várt bennünket, amelyet négyen ültünk körül. Amikor pedig a Dunaparton kigyultak a csillogó villanylámpák és a török hajósok visszatérőben végigsiklottak velem az ezüstös fényben tündöklő Duna sima tükrén, gondolataim ott időztek a kis török házban, ahol Bicsérdy Béla, a Mester fáradhatatlanul hirdeti az »élet törvényeit« és azon töprengtem, hogy hol fogok én most vacsorázni. Mayor József Látogatás Bicsérdy Bélánál... Vacsorán a mesternél — Naponta sok száz levelet kap a világ minden tájáról
