Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-10 / 190. szám
6. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. julius 10 Byró és a nők modern mese az uj Józsefről, akit Putifárné nem tud elcsábítani Páris, julius hó. A Tui’cries kertjében esiénkint nyilvános hangversenyeket tartanak a sétálók szamára. A világ egyik legszebb parkjába szabad a bemenet mindenkinek. Öreg csavargók szundikálnak a diadalkapu tövében, a szökőkutak mellett gyerekek játszanak apró vitorlásokkal • és a liőség'öl íélájult bennek a kövér tölgyek árnyékában olvassák Dekobra leg frissebb regényét. Köröskorül zug-zeng a~ élet. amelynek múlandóságát a vág tató autók szimbolizálják. Egy villanás Kelen Imre raizaiual I mutatkozik folytatni a véletlen kalandot. —- A kisasszonyt érdekli az amerikai tengerészet? — Igen! Imádom a tengerészeket! Az idill a legszebben indult és bevallom, azt hittem, hogy Bvrd kapitány néni állja ki a hiiségpróbát. A kollegák bizonyára nem fecsegnek és Amerika oly messze van! Igaz ugyan, hogy itt minden lépésére újságírók vigyáznak, de most mégis biztonságban voltak, a tömeg pedig nem ismerte fel őket. — Van már barátnője? — érdeklődött a kis kiváncsi. — Nincs — felelte a kapitány. A fruska összecsapta a két kezét. — Hogy lehet igy élni Párisban egy fiatal embernek? Szégyeljc magát! Bvrd szégyenkezés helyett elővette a tárcáját és egy fényképet tett a nő kezébe: — Látja, ez a feleségem és mellette az én gyerekeim. Két fin és egy lány, Még mindig szégvcljeni magam? A nő megsemmisült. az egész és már messze tar. de a sark an ui autó fordul be vad tülköléssel, hogy a következő pillanatban eltiiniön a benzinfüstös végtelenben. 0. Párisban az égbolt is kékre sűrűsödött benzinpára és mögötte a te jutón Citroenen szaladgálnak az angyalok. A hangvorsenydobogój} egy pö. áll és énekel. KörtVtköriil a gyepeit tarka tömeg. szomjas párisiak. akik idejöttek felüdn'ilni cár pillanatra. A Hetei Coutir.entui felől négy fehér tengerésztiszti egyenruhába öltöző t férfi közeledik. Parisban rengeteg amerikai van. tehát ők sem keltenek valami nagy feltűnést. Az alkonyati félhomályban nem ösmerik Byrl kapitányt. Balekért. tfovillet és Acostát, akiknek kedvéért erre a hétre ítllohogózták a várost ós akiknek fényképe oft'látható minden kirakatban. A négy amerikai csendesen a tömeg közé Balchen áll és hallgatlak az énekesnőt, aki Tos 'a nagy áriájával birkózik váltakozó szerencsével. Byrd mellett egy Csinos, telivér francia leánv áll. Határozottan te:s.ák neki a sápadt halványara;! amerikai fiú — vagy talán pénzt sejt ti du, 1 nt az amerikaiak rendszerint zsní'Ü- va vannak dollárokkal —■ és biztatóan ratncsaíyog. De Bvrd annyira elmerül a zenei élvezetbe, hogy nem vc:zi észre o leányt. A kis párisi azonban neui hagyja annyiba a dolgot. Véletlenül rülen a kapitány lábára és ugyanakkor teejti a retikiiliét. Byrd felszisszen, elvégre az ö tyúkszemei sincsenek fából, de azért udvariasan felemeli a retikült. — Merci — mosolyog ennivaióan a nö — maga csatahajón leliesit szóig ilatot? Byrd, aki egv szót se ért franciául, o daiba löki Acostát és megkéri^ hogy tolmácsoljon. A mindig vigyorgó, markáns arcú pilóta nyomban hajlandónak bizonyosodott, hogy tényleg az oceánrepiilővel van dolga, könyörögni kezdett: — Legalább egy autogrammot! Byrd és társai leírták a nevüket, aztán. mivel a tömeg figyelmessé ilett az esetre és néhányan éljenezni kezdtek, gyorsan odébb álltak. — Igaz, hogy szívesebben látnám ezt a nevet egy csekk alatt -r kacagott a lány — de igy is szép emlékem marad. Byrdék futólépésben hagyták el a parkot. A hotel előtt fellélegzettek. Csak ne tudja meg ezt a kalandot senki! Ss másnap kiderült, hogy a hölgvike egy francia ujságirónö volt, aki azért játszotta végig ezt a komédiát, hogy . jő riportot csinálhasson a lapjának. De as idill csődöt mondott. Byrd felülmnltu a bibliai Józsefet is. Most raiia kacag Páris. A hős repülőn, aki kiérdemelte a inintaférjek becsületrendjét, az elsöosztályu Arany Papucsot. De a felesége, ha majd meghallja ezt a mesébe illő regét, jobban örül neki. mint az egerz cceánrepiilésnek. Tamás István „Jobb későn megtérni, im: ili Id. a Az amerikai zsidói me^bcciájfana': Fordnak Neville hadnagy — Maga egy nős ember! Nahát és ki mer kezdeni e"V védtelen lánnyal! Egy családapa! — Pardon ... — Szép kis dolog, mondhatom! A kollegák harsányan kacagtak es ’ közönség pisszegni kezdett, hogy csend legyen, mert nem hallani a zenét Kigvu'.tak az ivlámpák. véges-végig rózsaszínű fényárban úszott a park. meztelen nimfák és a görög istenek, kik Toscát élvezték fehér márványfüleikkel. A bokrok mögötti padokon pedig szerelmes párok üldögéltek egymása borulva, mint tegnap is, mint száz évvel ezelőtt is, mint mindig. Newyorkból jelentik: Henri Ford nyilatkozata, amellyel megtagadta a közsséget az antiszemita mozgalommal, egész Amerikában a szenzáció erejével hatott. Az Evening World körkérdést intézett az amerikai zsidóság vezetőihez és minden válasz abban konkludál, hogy elismerés illeti meg az automobilkirályt férfia bátorságáért, amellyel eltévelyedését beismerte, az az állítás pedig nem egyéb rágalomnál, hogy Fordot vállala * I tainak rossz üzletmenetele kényszeritettí a Canossa-járásra és azt is cáfolják, hogy Ford nagy hitelt akar szerezni és ezért valn szüksége a zsidók támogatására. A Sun vezércikkben foglalkozik Eord nyilatkozatával és epés gúnnyal jegyzi meg, hogy alig hihető, hogy a Dearborn Endependent zsidófaló cikkeiről nem volt előzetes tudomása Fordnak, a folyóirat tulajdonosának, de hát — Írja a lap — jobb későn megtérni, mint soha. A kisértet pénzt kér Mit követelnek a porosz hübérurak a köztársaságtól? f Acosta- Maguk amerikaiak — szavalta tovább a hclgvike — mind nősek. Mit g ndol. ez a repii’őember. aki most jött Amerikából, szintén házas már? — Azt hiszem... — fis idejönnek megcsalni a feleségüket! Repülőgépen szöknek el hazulról házasságot törni! Pardon... Én még nem csaltam meg a feleségemet! — Ki beszél itt magáról? A Byrdról beszélek! —* Én is — mondotta Bvrd és sietve búcsúzni kezdett a temperamentumos teremtéstől. aki ámuldozni kezdett: — Csak nem ön... — és amikor megBerlin, julius hó. A középkor kisértete talpig páncélban és széles pallossal oldalán előmászik a porosz országgyűlés palotájának dohos pincéjéből, megáll a Potsdam Platz sarkán megpróbálja a villamosok csöngetését, az autók tülkölését, a feje fölött szálló repülők motorjának berregését tulorditani: — Vértized! Zsidódézsma! Metresszpénz! Amikor látja, hogy ügyet sem vet rá senki, csomó nyomtatványt szed elő valahonnan‘áz!>iszákjából és elkezdi oszto&?t#:i&t#Ö*kelök között. A nyomtatvány, amely a porosz államnyomda ki- MpasS&mSíátott napvilágot: az a tör-I vényjavaslat, amit ősszel kezd majd a porosz országgyűlés tárgyalni a volt porosz hübérurak és az egykori porosz királyi udvar úgynevezett kedvezményezettjeinek végkielégítéséről. ■ # A háborús összeomlás után a német köztársaság kisajátiirita a német birodalom kötelékébe tartozó államok uralkodóinak ingatlan-vagyonát azzal, hogy a kártérítés kérdését később , rendezik A múlt évben tartott népszavazás alkalmával a két szélsőséges javaslat — a monarchistáké: hogy a lefoglalt birtokokat adják vissza és a kommunistáké: hogy ne adjon a köztársaság egy pfennig kártérítést se az ex-uralkodóknak — megbukott és győzött a kompromisszumos indítvány, amely szerint a volt német uralkodóknak, tehát a porosz, bajor és szász királyoknak, valamint a különböző fejedelmeknek és nagyhercegeknek kártérítés jár elkobzott birtokaikért. Az egyes német államok már megkezdték és részben be is fejezték erre vonatkozó tárgyalásaikat volt uralkodóikkal, amikor előálltak a fejedelmi udvarok leghirhédtebb parazitái és középkori jogcímekre támaszkodva szintén különböző kártérítési igénnyel téptek fel a köztársasággal szemben, arra való hivatkozással. hogy ők a fejedelmi udvaroktól ezeket az összegeket rendszeresen kapták. Elsőnek a porosz főnemesség követelése kerül most a nyilvánosság elé és j szenzációsan érdekes, amit a törvényjaivaslat ezeknek a követeléseknek az öszszegéről és eredetéről elárul. Kiderül, hogy az adózó nép filléreiből egész a háború végéig tizenegy főúri családot hizlalt a porosz királyság, mint hiibérurakat és ezek a hübérurak — Sahn- Horstmar herceg. Salm-Salm herceg, Sayn - Wittgenstein - Berleburg herceg, Alt-Leiningen-Westerburg gróf s a többiek — évi háromszázhatvanezer márkát, vagyis több mint négy millió dinárt követelnek most a köztársaságtól. A hüliérurak előadják, hogy családjaik aj. 1815-iki bécsi egyezményben átengedték a porosz királynak a nekik járó vadászati adókat, zsidódézsmákat és metressz-pénzeket annak fejében, hogy ezért rendes évi dijat kapnak. Minthogy a porosz királyság javai a német köztársaságra szálltak át, a köztársaságtól kívánják, hogy öt-hatszázévelőtti jogaikat továbbra is tiszteletben tartsa, illetőleg megváltsa. A hübéruri családok követelései közül legérdekesebb Reichenbach - Lessonitz grófnő leányaié, akik évi 36.800 márkát igényelnek maguknak a szószerint következő indokolással: — Ez az összeg eredetileg a Wied- Runkel hercegi család hübéruri évjáradéka. .,A. hübéruri évjáradékkal annakidején úgy kereskedtek, mint valami részvénnyel és 1817-ben, Wied Miksa herceg el is adta Rotschild bárónak. Egy ünnepélyes alkalommal azután II. Vilmos hessen-kasseli nagyherceg, aki bizalmas viszonyt folytatott Reichenbach-Lessonitz Emilia grófnővel, megvásárolta az évjáradékot a grófnő számára a majnairankfurti Rotschild és Fiai-cégtöl. Maga a nagyherceg úgy jelölte meg egy ízben az évjáradékot, mint »ajándékot azokért az ágyastársi közösségben élvezett örömökért, amelyekben a grófnőtől részesült.« A hübérurakon kívül a porosz arisztokrácia számos tagja követel kisebbnagyobb összegeket »szerzett jogainak« átengedéséért. Hammerstein - Gesmold báró többezer márkát óhajt évenkint azért, hogy a gesmoldi piacon lemond a sátorpénz- szedésről. Szerényebb nála Matuschka-Greifenklau gróf, aki vértized elmén és kártérítésül jobbágyainak felszabadításáért évi száz márkát igényel. Vannak még olcsóbb Jánosok is. Schenck von Schweinsberg báró évi huszonnégy márkát követel táncengedélyekért és huszonhét márka negyvenhárom pfenniget trombita-adó cimén. Remélhetőleg megkapja, különben képes az összes bárokat bezáratni és elkoboztatni a saxopj^onokat. Breidenbach bárónő 12 márka 76 pfenniget kér vadászengedélyek megváltása cimén a köztársaságtól, 21 márka 60 pfenniget zsidódézsma fejében, azonkívül minden házasulandó személy után az előirt számú baromfit és kalácsot. Hogy képzeli ennek a gyakorlati keresztülvitelét az nem derül ki a törvényjavaslat szövegéből. Lehet hogy kedvéért be fognak egy csirkeólat rendezni az államkincstárban és a pénzügyminiszter neki All kalácsot sütni, valahányszor a bárónő falujában megnősül valaki. Nincs az a kis összeg, amit a porosz főurak hajlandóak lennének az államnak ajándékozni: Stolberg-Stolberg herceg rajnai oktrojjáradék cimén évi húsz márkáját követeli. # A kisértet, amikor elfogynak a nyomtatványok a hóna alól, összecsapja félfontos sarkantyúit és visszabujik a Landtag pincéjébe. Jó éjszakát! (d. t.J
