Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-09 / 189. szám
-927. julius 9 BÁCSMEGYET NAPLÓ 9. oldal Közgazdaság A Bánát ragaszkodik a becskereki kamarához A bánáti kereskedelmi és iparkamara vezetősége a következő nyilatkozat közlésére kért fel bennünket: Folyó hó 7-én b. lapjában (11. oldal) »Kompromisszumos megoldás a becskercki kamara ügyében. A noviszadi kamara kirendeltsége fog működni Becskereken« cim alatt és Noviszadról sugalmazott közleményre a bánáti kereskedelmi és iparkamara egyszerűen azt válaszolja, hogy a közlemény elejétől végig légből kapott koholmány, egy szó sem igaz abból, hogy valamiféle kompromisszum volna készülőben a két kamara közt, még annak gondolatával sem foglalkozik a becskereki kamara, ellenkezőleg, a bánáti gazdasági körök a kamara vezetőségével karöltve minden törvényesen megengedett eszközt felhasználnak a bánáti kamara megmentésére és erős a hitük, hogy a bánáti kereskedelmi és iparkamara Velikibecskerek székhellyel gazdasági és nemzetpolitikai szempontból meg fog mentáink Szentül meg vagyunk győződve arról, hogy Popovics Dóka urnák, a noviszadi kereskedelmi és iparkamara elnökének halvány sejtelme sincsen a közleményről, ellenben azt bizonyíthatja, hogy a becskereki kamara elnöke ebben az irányban nála lépéseket egyáltalában nem tett, sőt vele nem is találkozott, reméljük, hogy Popovics Dák a elnök ur is fogja ezeket a koholt híreket demantálni. Különben a »Bácsmegyei Napló« t. olvasói emlékezni fognak még a két kamarára vonatkozólag a közel múltban megjelent hírlapi közleményekre, melyekben a tényállás szellőztetve lett. E sorok szives közléséért fogadja kőszönetünk nyilvánítását és vagyunk teljes tisztelettel Banatska Trgovacsko Industrijska i Zanatska Komora u Vei. Becskereku. Sztankovics Koszta elnök, Sztanojlovics Sándor iparkamarai titkár. A noviszadi ipari kamara szekciójának gyűlése. Noviszadról jelentik: A noviszadi kereskedelmi és iparkamara ipari szekciója vasárnap délelőtt tiz órakor teljes ülést tart. Az ülésen többek között az iparos szekció reorganizálásának kérdése is napirendre kerül. Lengyelországba tilos a gabona és a liszt bevitele. Noviszadról jelentik: A noviszadi kereskedelmi és iparkamara közli, hogy a lengyel minisztertanács rendeletet adott ki, amely szerint szeptember elsejéig Lengyelországba sem gabonát, sem lisztet nem lehet bevinni. Az államtanács elvi döntése a háborús évek kétszeres beszámítása tárgya, ban. Noviszadról jelentik: Az államtanács 46017—18. 1927. szám alatt érdekes és nagy érdeklődésre számottartó elvi határozatot hozott, amelyben a köztisztviselők háborús éveinek kétszeresen való beszámítása mellett döntött. Az államtanács egy konkrét ügyből kifolyólag, Petrovics Péter városi hivatalnok ügyében megsemmisítette a szociá!po$tikai miniszternek azon döntését, mely nem engedte meg Petrovicsnak a háború alatt eltöltött szolgálati éveit kétszeresen felszámítani, miután Petrovics háborús szolgálatát külön okmányokkal nem igazolta. Az államtanács ezzel szemben úgy döntött, hogy Petrovics háborús szolgálati évei tekintet nélkül, vájjon mellékelt-c külön bizonyítványt erről vagy sem, mégis kétszeresen számíttassanak fel, mert a tisztviselő személyi' adatait feltüntető szolgálati lapból ez a körülmény eléggé kitűnik és a hivatalnokok nem tartoznak erre vonatkozó okmányokat kü- . lön szerezni, ami különben is a leg- | több esetben a változott viszonyok kö- I vetkeztében lehetetlen volna. Noviszad közgyűlése. Noviszadról jelentik: Noviszad város kiszélesített tanácsa szombaton közgyűlést tart. Ez lesz az uj képviseltőestiilet első ülése, amelyen a szakbizottságokat is megválasztják. fiYVMC ® n‘,p a,a 1 tefla*-UAlhll: mspiMHiftii. CUÉÍ1E DE (Ép) CHACtUE HEURE különösen a déli találkozásnál, a reggeli órák erős elfoglaltsága után is. A szél és időjárás behatásai elől megóvja ai bőrt és megőrzi annak alabástromszerü matt színét. Nem fényes, nem zsíroz,'nem tapad. Nem látszik meg, de mindig hatásos. A nap minden órájában tiasz» nálható,- — számtalan megcsodált arcbőrnek ez a krém a titka. Elida Creme dv C h a q u e H eure A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEMŐ REGÉNYE Irta: NUSICS BRANISZLAV Fordította: CSUKA ZOLID1 Radiszáv bírónak különösen megtetszett ez az utolsó mondat és ezért az Írnokhoz fordult: — Vedd he, Írnok a napiparancsba szoról-szóra ezeket: »Krmán község nem tartozik azokat a szegényeket táplálni, akik származásukra nézve prclepuicaiak.« Es az írnok szóról-szóra be is vette ezt a mondatot a jegyzőkönyvbe. Mindannyian elfogadták a biró indítványát, hogy igy cselekedjenek, vagyis, hogy a gyereket az aktával együtt, amelyben pedig felemlíti a biró mondata, visszaküldik Prelepnicára. Ezzel azután az ülés befejeződött és Radiszáv harsányan kiáltotta a tagoknak: »Pihenj!«, amire ezek fölkeltek és elindultak, kiki a saját-otthonába. Mivel pedig már besötétedett, a kisbirónak és az Írnoknak ezen az estén kínokat kellett szenvedniük a gyerekkel, akivel másnap reggel a krniáni kisbiró útnak indult, zsebében a krmánl bíróság 86. számú aktájával. amelyben ismét inegcmlittetett a melléklet. Es szegény Milics immáron másodszor indult ut nak, mim aktamelléklet, csak épen most más ' szám alatt. TIZEDIK FEJEZET Villámcsapás a derült égből Vasárnap délelőtt van, az istentisztelet befejező dött. Kibújt a napsugár és szebb napot nem is lehetett elképzelni. Nem forró és nem hűvös, hanem csak olyan jóleső napfény és ilyenkor olyan jólesik a napon sütkérezni. Ott állt a nép ünnepi ruhában a templom udvarán, a kereszt körül és a korcsma előtt. Mikor ilyen gyönyörű nap van, mindenki hajlik a beszélgetésre, de ha valaki igazán hajlik, hát az a prelepnicai pap, a biró, a fűszeres, meg az írnok. A gond, amely tegnapig kínozta őket, hála az írnok bölcsességének, lehullott a lelkűkről és most a korcsma előtt ülnek és fecsegnek és láthatod, derült az arcuk, tiszta öröm és megelégedettség tükröződik le a homlokukról a képükről és a szájukról. Beszélgetnek mindenről, mindenféléről, mint olyan emberek, akiknek «anjjqqpk Jgg> rendűben yao. így, M I Pap arról beszél, hogy a püspök mennyire szereti a 1 j rizses kacsát és abból is csak a combját eszi. — De én testvérek — mondja — csak a sült ka- I esát szeretem, de akkor se tegyen senki combot elém j hanem csak a püspökfalatot! Akkor aztán azt mon- ! J dóm, hogy köszönet! — Én a hátát szeretem — mondja a biró. — Ugyan a hátát! A püspökfalát, barátom, az -e jó! — kiáltja a pópa és összecsordul a nyál a szájában — finom falat az, ott van mit lenyalni és megrágni J Az írnok hozzáteszi: — Ugyan, mi is az a kacsa-püspöktaiat, az csak | I konc! Mire étvágyad Jön. már nincs is. Én ettem eg,\ I szer a struccmadár piispökíafatjából! Maga a püspök- j ' falut hét font hús, egy püspöki alulból tizuuiégj , ; püspököt is megvendégelhetsz!-r- És milyen mi a struccmadár busa? — kérdezi a fűszeres. — Mint a csirkelms, igazi csirkehús! És van tojása? — kérdi a fűszeres? — L)c buta vagy. Jóvó! — mondja az írnok, llát hogyne lenne tojása, madár az. nem ember! Csak : hogy, persze minden tojás olyan nagy, mint valuin' hordó. — Barátom! — csodálkozik a fűszeres — Egyszer néhány némettel feltörtünk egy ilyen tojást. Mi heten, szerbek az egyik oldalon nyomtuk hét német meg a másik oldalon erőlködött. Alig tudtuk 1 feltörni. — 1 Ezekután másról beszéltek, nyugodtan, mint az ! ■ olyan emberek, akiknek tiszta a szivük, mint az átlát- j ! szó üveg és nyugodt a lelkiismeretűk, akár a bárány- j ban, nem is sejtve, micsoda bajok szakadnak még ma rájuk. Deltát mindenkit érhet baleset és sohasem tudni, honnan szakad le a csapás. És milyen csodás dolgok nem történnek meg az életben! Hányszor történt jneg például, hogy a derült égből minden különös ok nélkül egyszer csak lecsapott a villám, avagy örömmel nézed a vetésedet és egyszer csak jég kerekedik és vége mindennek, vagy pedig ott ülsz valami erős, egészséges emberrel és nyugodtan beszélgetsz vele, azután egyszer csak ahogy iszik, beszélget, tréfálkozik, öszszeránditja a szemét és meghal. Ilyenfajta eset történt ma is, mikor a pap, a fűszeres, a biró, meg az Írnok annyira elégedettek és annyira örvendenek, hogy az öröm lesugárzik a homlokukról, képükről és az ajkukról. ifs üdöa^aek ét beszélgetnek amikor egyszerre csak lélcks/akadva fut elő Szréja kisbiró — akiről pedig tudjuk a regény ötödik fejezetéből — hogy soha tóliirt nem visz magával, hu valahová lelt-Rszakadvy fut Szréta nem is lép az asztalhoz, csak úgy int a kezével n bírónak, aki oklaltmegy kissé vele. Szréja síig valamit a biró fülébe és a biró arca elsápad és megkékiil. mbit az érett füge. Akkor azután a biró a kezével int a papnak, aki iclcrnelkedik a helyéről és szintén oldalt megy kissé. A biró súg valamit neki, mire a pap elsápad,• mint az érett füge Erre azután a pap mi a Fűszeresnek, aki felkel a helyéről és szintén oldalt megy Kissé. A pap stig valamit a fii'élre, miié a fűszeres eisápud és étkekül, mint az érett füge Ezután a fűszeres int az Írnoknak, mire az Írnok is telkei es oldalt megy kissé. És Jóvá liiszeres súg Valamit az írnok fülébe, de az Írnok arca nem is sápad el, nem is lesz kék, mint az érett ínye. mivel hogy az Írnok már kora hű inaitól kezdve iszik és egészen sápadt és kék. minta paradicsom. Pillanatnyi hallgatás következett, nehéz, sorsdöntő pillanat, amely pillanat alatt senki semmire nem gondolt es valamennyien bután néztek egymásra. Vé.giil is az írnok int egyet a szemével a bírónak es elindul a községháza felé. a biró is int a szemével a pópának és elindul az Írnok után, a pap int a szemével a liiszeresnek és elindul a többiek után. a fűszeres pedig, mivel már nem volt senki, akinek inthetett volna a szemével, elindul mindannyluk után, a szemeiben és az arcán minden különösebb kifejezés nélkül Mikor a biró szobájába értek, saját szemükkel látták azt, amiről egy kevéssel előbb egymás fülébe súgtak .vagyis: látták saját szemükkel a krmáni elöljáróság 86. számú aktáját, a fatális melléklettel együtt, aki olyan elégedetten nevetgélt, mintha nagyon jól esnék neki ismét a sajátjai körébe való visszatérés. Valamennyien bementek a terembe, csak Szréja maradt az írnok szobájában a melléklettel. Az Írnok kiteregette a krmáni község aktáját, azután fennhangon elolvasta. Mind hallgattak, mint akiket összeíorrasztoitak, mert egyikük sein tudott gondolkodni, nem hogy beszélni tudott volna. Nagy végtére alig-alig felemeli a pap a fejét, sorra végignéz a társain és azután azt suttogja: — Na és most? .(folyt, kö*J
