Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)

1927-07-09 / 189. szám

1927 julius 9 3. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ r Óriási botrányok a francia kamarában A jobboldali pártok és a kommunisták technikai obstrukciót kezdtek a kor­mány választójogi javaslata ellen — A csütörtök éjszakai ülés obstrukcióval telt el és még reggel hat órakor is a beadott indítványok fölött szavaztak A baloldali pártok támogatják a Poincaré-kormányt a választójogi törvény­javaslat tárgyalásánál Poincaré teljesen szembekerült saját pártjával és az egész jobboldallal Párisból jelentik: A kamarában a vég­sőkig fokozódott a parlamenti pártok harca a választójogi reform ellen és min­den lehető és lehetetlen eszközzel, hatá­rozati javaslatokkal, indítványok benyúj­tásával és rögtönzött interpellációkkal ,meg akarják akasztani a törvényjavaslat általános vitáját és a jobboldali pártok közben a kommunista részről jövő segít­séget sem vetik meg. A kormány azzal akarta útját szegni a technikai obstrukciónak, hogy csütör­tök este az ülés végén éjszakai ülésre ha­tározta el magát. Amikor Buisson elnök napirendi indítványt tett és látszott, hogy a kormánynak többsége van, a jobboldali ellenzék nagy lármát csapott, sokan kihúzták a padok fedelét és azokkal döngették a pa­dokat, hogy megakadályozzák a na­pirendi vitát. Buisson elnök, aki a szocialista párt tagja, elvörösödött, de egy szóval sem utasította rendre vezérét, Leon Blum-ot. A jobboldal ekkor kórusban kiáltotta a kormány felé: — Lemondani! Lemondani! Leon Blum gúnyosan fordult Poincaré ! felé és a következőket mondotta: — Tudomásul veszem a rendreutasítást a miniszterelnök úrtól, aki úgy viselkedik, mintha a kamara elnöke lenne. A szocialisták megtapsolták vezérük­­! nek ezt az oldalvágását, ami még jobban I kihozta sodrából Poincarét. Az izgalom­­! tói remegve kiáltotta az elnöki emelvény felé: — Ha én elnököltem volna, akkor ez nem történhetett volna meg! A koalíciós pártok zugó tapssal hono­rálták Poincarének a kamara elnöke el­leni támadását, Buisson azonban nem szólt egy szót sem, hanem gúnyosan mo­solygott. Áz éjszakai ülés fiz órakor kezdő­dött és még zajosabb volt, mint az esti, úgyhogy végeredményben a választójogi reform általános vitá­jára nem térhettek át. Sarraut belügyminiszter, aki elsőnek akart felszólalni, lehurrogták és a jobb­oldalról ütemben kiabálták feléje: — Azért sem fog beszélni, még ha hol­­naputánig is ittmaradunk! A belügyminiszter végül megunta a zajt és anélkül, hogy beszédét meg­tarthatta volna, lement a szónoki emelvényről. Az elnök ekkor felfüggesztette az ülést, majd amikor azt újból megnyitotta, a jobboldal azt indítványozta, hogy Poin­carét hívják meg az ülésre. A szavazás során a többség ezt az indítványt elve­tette. így ment ezután tovább is: a jobboldali pártok és a kommunis­ták nem fogytak ki a technikai ob­­strukció eszközeiből. Egymásután nyújtottak be indítványokat, csupa halasztó természetű javaslatot és mindegyikre névszerinti szavazást kértek, úgy hogy reggel hat órakor a kamara még szavazott a benyújtott javaslatok felett. Már világos reggel volt, amikor a kamara az utolsó indítvány felett sza­vazott. A képviselők már ki voltak me­rülve, de a kormány ragaszkodott ahhoz, hogy megkezdődjék a választójogi törvényjavaslat vitája, ezt a tervet azonban a jobboldal ismét megaka. dályozta. A jobboldali pártoknak volt ugyanis ké­szenlétben egy indítványuk, amely ar­ról szólt, hogy azok a képviselők, aki­ket a januári választásokon szenátorok­ká választottak meg, jóllehet még nem foglalták el helyüket a szenátusban, ne gyakorolhassák mandátumukat a ka­marában, különösen pedig ne szavazhas­sanak a választójogi reform helyett. Minthogy a jobboldal erre is név. szerinti szavazást követelt, az el­nök berekesztette az ülést. A baloldal azzal fenyegetödzik, hogy­ha a jobboldal folytatja a technikai ob­strukciót, akkor indítványt fognak be­nyújtani, hogy a kamara egyfolytában és szakadatlanul maradjon együtt mind­addig, amíg le nem tárgyalja a választó­­jogi reformjavaslatot. A legnagyobb zajban beszélt Leon Blum, a szocialista párt vezére, aki élesen ki­fogásolta, hogy a törvényhozás idejét mindenféle haszontalan indítványokra fe­csérelik. Ez az éles kritika még jobban felbőszítette a jobboldalt és olyan nagy lett a lárma, hogy az elnök kénytelen volt a napirendi vitát félbeszakítani és elővet­te az interpellációkat. Az interpellációk tárgyalása során még nagyobb erővel tört ki a bot­rány. A jobboldal lehurrogta Perrier gyarmat­ügyi minisztert, aki, amikor látta, hogy nem tudja tulharsogni az óriási lármát, megvető kézmozdulatot tett a jobboldal .elé és lelépett a szószékről. —--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—— Anglia már hajlandó békülni Oroszországgal Lord Birkenhaed feltűnően barátságos bejelentése Londonból jelentik: Lord Birken­haed csütörtök este egy pártgyülésen beszédet mondott a szovjetkormány­­nyal történt diplomáciai szakításról. Azt fejtegette, hogy ha a kommunis­ta uralom hamarosan elfogadható garanciát ad és be is bizonyítja, hogy felhagy a külföldi bolsevista propa­gandával, különösen pedig békében hagyja a brit világbirodalmat, akkor volna rá mód, hogy Anglia ismét ! gazdasági kapcsolatba lépjen Szov-1 jetoroszországgal és politikai tekin- j tetben is valamilyen megegyezést ta- i láljon. Feltünéstkeltő beszédének végén1 lord Birkenhaed a következőket mon- j dotta: — Anglia nem olyan bolond, hogy! olyán nagy nép ellen, mint az orosz, i örökösen haragot tartson és az ellen­ségeskedés politikáját folytassa. A feltűnően barátságos hangú be­széd nagy feltűnést keltett és abban már az Oroszországgal való diplo­máciai viszony megszakítása által súlyosan károsodott angol gazdasági körök akciójának megindítását látják a diplomáciai viszony ujrafelvétele érdekében. A román kormánypárt fölényes győzelmet aratott A liberális párt az egész országban a mandátumok hetvenöt százalékát sze­rezte meg — A többi mandátum nagyrészt a nemzeti parasztpártnak jut A magyar párt is elvesztette eddigi mandátumainak tulnyomórészét Averescu pártja egyetlen mandátumot sem kapott Percekig tartott az össze-vissza kiabá­lás és már úgy látszott, hogy a dulakodás elkerülhetetlen, mert a jobboldalról néhányan öklüket rázva rohantak a terem közepére, amikor szólásra emelkedett Poincaré és némi csönd támadt. Poincaré ingerült hangon beszélt és kiemelte, hogy a kormány tiszta helyzetet kivan és ha van többség a Házban arra, hogy a választójogi reform miatt a kormányt megbuktassa, akkor a kormány kész felvenni a harcot és miután a kamarának fontos és sürgős a dolga, a kormány felveti a bizalmi kér­dést. A baloldal percekig éljenezte Poin­carét és a kamara nagy szótöbbség­gel elhalasztotta a bejelentett gyar­mati Interpellációk tárgyalását. Ezután három elszászi képviselő inter­pellálta meg a kormányt az elszász-lotha­­ringiai politikáról, kérdezve, hogy ad-e a kormány kegyelmet, az elmozdított és megbüntetett elszászi hivatalnokoknak. Poincaré kijelentette, hogy a kor­mány julius 14-ikén politikai am­nesztiát ad. Több sem kellett a kommunistáknak. Egymásután kértek szót és elitéit kom­munista bajtársaik számára kegyelmet követeltek. A jobboldal zugó tapssal fogadta a kommunista szónokokat és megint hosszabb időre megakadt az ülés. A csönd helyreálltával már ugylátszott, mintha át lehetne végre térni a választó­jogi vitára, amikor váratanul újabb inci­dens történt. Leon Blum szólalt fel és bűnténynek minősítette azt a törvényt, amely a képviselőket bizonyos körülmé­nyek esetén megfosztja parlamenti im­munitásuktól. Erre a kijelentésre Poin­caré ingerülten pattant fel és az elnöki emelvény felé nézve a következőket mon­dotta: — Azelőtt rendreutasítás járt a kama­rában az ilyen kijelentésért! Bukarestből jelentik: Péntek délelőtt folyamán már megközelíthető pontos­sággal megállapítható volt a csütörtöki általános választások eredménye. A sza­vazatok a tartományok szerint a követ­kezőképen oszlanak meg: A régi királyságban a liberális párt a leadott szavazatok hetven-nyolcvan százalékát kapta. Besszarábiában hat­­van-hetven, Bukovinában 50—55. Er­délyben 30—40 százalékát, úgyhogy a liberális kormánypárt oz egész országban a szavazatok 60—70 százalékát érte el, mig a nemzeti parasztpártra a szavaza­tok 20—25 százaléka esett A választások eredménye szerint a liberális párt körülbelül 290 man­dátummal fog bevonulni a parlament­be, a nemzeti parasztpártnak mint­egy 60—70 mandátuma lesz, a többi mandátum pedig megoszlik a kisebbségi pártok között, amelyek egyes kerületekben abszolút többséget kaptak. Jorga pártja, úgyszintén Cuza anti­szemita jelöltjei, valamint Averescu volt miniszterelnök pártja, végül a szocialisták és kommunisták egy­általán nem lesznek képviselve az uj parlamentben, mert egyik sem tudta elérni a szüksé­ges szavazatarányt, a leadott szavaza­tok két százalékát. A legsúlyosabb vereséget Averescu volt miniszterelnök szenvedte, aki. nek nemcsak minden egyes hive ki­bukott, de ö maga sem jutott man­dátumhoz, mert régi választókerületében, Turn- Severinben csak nagynehezen volt ké­pes 350 szavazatot összeszedni, mig a kormány jelöltje több mint húszezer szavazatot kapott. A nemzeti parasztpárt valamennyi je­löltjei újból megválasztották és mandá­tumot kapott a romániai németek ve-Newyorkból jelentik: Argentínában Mendoza tartomány Alpatacal nevű városának vasútállomásán csütörtök este borzalmas vasúti szerencsétlen­ség történt. Egy vonat, amely a chilei kato­nai akadémia kétszáz növendé­két hozta a függetlenségi ün­nep évfordulójára, összeütközött egy gyorsvonattal. A kadettek vonatának kocsijai egy­másba fúródtak és felborultak, úgy zére, Brandsch Rudolf is. Arról, hogy a magyar párt hány jelöltjét tudta be­hozni, még nincsenek megbízható je­lentések és még megerősítésre szorul az a hir, hogy a magyar párt a múlt választáson szerzett 17 mandátumával szemben most csak 5 mandátumhoz jutott, A hivatalos jelentések mind úgy szól­nak hogy a választások mindenütt a legteljesebb rendben mentek végbe. hogy majdnem valamennyi kocsi pozdorjává zúzódott. Éjfélig huszonhét, a ielismerhetetlensé­­gig összezúzott holttestet ástak ki a romok alól, harmincöt ka­­dett pedig súlyosan megsebe­sült. A szerencsétlenség színhelyére több mentővonat indult. A katasztrófát az idézte elő, hogy a katonavonat moz­donyvezetője a nagy köd miatt nem látta a tilos jelzést.-----­Borzalmas vasúti szerencsétlenség Argentinéban Egy katonavonat összeütközött egy gyorsvonattal — Húszon­­hál kadett meghalt, harmincöt súlyosan megsebesült

Next

/
Oldalképek
Tartalom