Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-01 / 150. szám

IQ27. junius 1 BÁCSMEGTH NAPLÓ 9. oldal Enrilo általánosan kedvelt kofeinmentes pótkávé igen zamatos és jóizü s dacára annak használatban olcsó.­­Kapható minden jól assorlálf füsrérkereskedésben r KINTORNA — Te állítottad Karcsi, hogy »A ta­nító ur szamár«? — Igen, tanító ur! — Jól van fiam! Örülök, hogy most az egyszer igazat mondtál! ★ Az ember legyen óvatos az udvarias­kodásban is. A látogató megsimogatja önagysága kisfiát és valami kellemeset akar mondani: — Csodálatos, hogy mennyire hason­lít a papájához! Ugylátszik, hogy a megjegyzés nem valami nagy sikert aratott, mert a ma­ma sértődötten feleli: — Ez csak azért van, mert most nát­hás — rendes körülmények között egész csinos kis fiú! ★ A kávéházban barátai ijedten kérdik Schwartztól: — Az istenért, Schwartz, mi történt valad? Miért vagy igy összemarcan­golva? ' — Családi esemény történt. — Családi esemény? — Igen. A feleségem meglepett egy szép kis leánnyal. TŐZSDE —mm—— Zürich, május 31. Zárlat: Beograd 9.135. Paris 20.3575, London 25.2475, Newyork 519.75. Brüsszel 72.225, Milá­nó 28.6125, Amszterdam 208-08, Berlin 123.15, Bécs 73.175, Szófia 3.75, Prága 14.40, Varsó 58.10. Budapest 90.65, Bu­­. „rest 3.15. Becgrad máj. 31. Zárlat: Paris 224.40, London 276.09, Newyork 56.90. Genf 1096.50, Milánó 314.52, Berlin 13.498, Bécs 802.75, Prága 169. Budapest 995, Bukarest 34.75. Szentai gabonaárak máj. 31. A keddi piacon a következő árak szerepeltek: Búza 322.50—325 dinár. Újbúza 240 di­nári Tengeri morzsolt prompt 170 di­nár. Ab hajó 175 dinár. Takarmányárpa 192.50—195 dinár. Sörárpa 22.2.50—225 dinár. Zab 175 -180 dinár. Muharmag 415—420 dinár. Köles 235—240 dinár. Rozs 245—250 dinár. Bab 140 dinár. Gyapjú 19—20 dinár. Őrlemények 0-ás liszt GG. 515 dinár, Ü-ás G. 515 dinár, 2-es főzőüszt 500 dinár, 5-ös kenyérliszt 450 dinár, 7-es 340 dinár, 8-as 220 di­nár. Korpa 200 dinár. Irányzat: újbúzá­ban tartott. Tengeriben: lanyhább, kíná­lat; minimális. Kereslet: élénk. Szonibori gabonatőzsde, máj. 31. Bú­za bácskai 76 kilós 335—37.50 dinár, bácskai 75 kilós 332.50—335 dinár. Rozs bácskai vasút 71—72 kilós 2%-os 282.50 —287.50 dinár. Zab bácskai vasút 232.50 —235 dinár, szerémi vasút 232.50—235 dinár. Árpa, takarmány 61—62 kilós 225 —230 dinár, takarmányárpa 63—64 kilós 240—245 dinár, takarmányárpa 65—66 kilós 250—255 dinár. Tengeri bácskai vasút 180—182.50 dinár, bánáti vasút 177.50—180 dinár, tiszai hajó 180—182 dinár, tiszai hajó 182.50—184 dinár. Bab fehér uj 3—4%-os keverék 165—170 di­nár, fehér válogatott 175—185 dinár. Liszt 0-ás GG. 455—475 dinár. Korpa, finom 175—180 dinár. Irányzat: szilárd, forgalom: 119 vagon. Noviszadi terménytőzsde, máj. 31. Búza bácskai 75 kilós 340 dinár, szer­biai 75—76 kilós 310 dinár. Zab bácskai 240 dinár. Tengeri bácskai 180—182.50 dinár, bácskai junius—július 190 dinár. Liszt 0-ás G. bácskai 460 dinár és 5-ös exportmalomból 417.50 dinár. Irányzat: szilárd. Forgalom: 81 vagon. Noviszadi értéktőzsde, máj. 30. Hét százalékos beruházási kölcsön, kereslet S5.5 dinár, kínálat 86 dinár. Két és fél százalékos hadikárpótlási kötvény, ke­­leslet 344 dinár, kínálat 325 diinár. Ke­reskedelmi és Iparbank kereslet 140 di­nár. Városi jódos gyógyfürdő kínálat 50 dinár. Budapesti értéktőzsde, máj. 31. Ma­gyar Hitel 92.1, Osztrák Hitel 60.5, Ke­reskedelmi Bank 121, Magyar Cukor 234, Georgia 2Ó.3, Rimamurányi 128, Salgó 70.3, Kőszén 651, Bródi Vagon 4.5, Nasici 174, Ganz-Danubiusz 217.5, Ganz Villamos 171, Roskányi 14, Athe­naeum 31, Nova 48.5, Levante 24.2. Irányzat: lanyha. Budapesti gabonatőzsde, máj. 31. A gabonatőzsdén a kanadai gabonaárak emelkedésének hírére kedden nagyará­nyú hossz volt, szinte szenzációs ár­emelkedésekkel. A határidőpiacon az októberi búza 70 fillérrel drágult, az au­gusztusi és októberi rozs 90 fillérrel drágában indult, az óriási forgalom mellett nagy tételek cseréltek gazdát. A tőzsdeidő későbbi folyamán a nagy ár­emelkedések sok árut csaltak a piacra, ami azután a tulmagas árakat lemor­zsolta. A készárupiacon az áremelke­dés nem volt ilyen nagyarányú, a búza és a rozs 25, a tengeri 30 fillérrel emel­kedett. Hivatalos árfolyamok pengő ér­tékben a liatáridőpiacon: Búza októ­berre 31.50—31.90. zárlat 31.06—31.68, rozs augusztusra 26.60—26.76, zárlat 26.62—26.64, októberre 26.38—26.70, zár­lat 26.66—26.68. A készárupiacon: Búza 33.60—33.45, rozs 31—31.25, árpa 27.40 —28, tengeri 22.80—23, zab 26—26.50. korpa 20.40—20.60. Vízállás Noviszadról jelentik: A novisadi hid­rotechnikai hivatal jelentése szerint a ■jugoszláv vizek mai állása a követke­ző: Duna: Bezdán 408 (+ 2). Apatin 490 ( 2). Bogojevó 461 (— 15), Vukovár 400 (0), Palánka 388 (— 7), Noviszad 395 (— 5), Zeniun 356 (0), Pancsevó 350 (0), Szmederevó 42Ö (0). Dráva: Őszi* jek 234 (— 4). Száva Mitrovica 336 (_ 5), Beograd 308 (0). Tisza: Szenta 276 (— 18), Becsei 264 (— 14), Titel 393 (— 4). REGÉNY AZ ÁLMOK VÁROSA IRTA: CURT J. BRAUN (22) Az eddig közölt folytatások rö rid tartalma: Heywoldt és Bendor, az »Álmok városáénak alapítói Helmer feltalálótól ajánlatot kapnak a nap energiáját kihasználó talál­mány értékesítésére. Heywoldtot, a ki Bendor feleségének'. Iránok sze­relmese, éjszaka meggyilkolják. Fia. Werner, aki Amerikából érkezett haza, ismét összebarátkozik gyerek­kori pajtásával, ' Renával, Bendor leányával. Néhány nap múlva is­meretlen tettes kirabolja a pénztár­épületet, Ira. Beiül or felesége cl* tűnik és Helmer találja meg az épü­lő csillagászati toronyba zárva. Ira elmondja neki, hogy Bendor ölte meg Heywoldtot. — Már nem lakik itt — hangzott be­lülről és már be is akarták csukni az ajtót. — Pardon, még csak egy percre . . . Natonek ur elköltözött? Késő délután volt, amikor Werner Heywoldt hazaért. Különböző hivatalok­ban járt még, de nem tudott meg sem­mit. Délben felhívta telefonon a labora­tóriumot, az asszisztens azonban kö­zölte vele, hogy Helmer még mindig nincs ott. Werner Heywoldt már arra gondolt hogy néhány munkással át fogja kutat­ni az egész toronyépületet. Idegenkedett, attól a gondolattól, hogy Bendorhoz forduljon. Ellenszenves volt neki ez az ember. Amikor a városba ért, erős szél ke­rekedett. A láthatáron felhők gyüle­keztek. Az »Álmok városá«-nak megnyitása óta gyönyörű idő volt. Az első zivatar­­most volt készülőben. Werner Heywoldt azonnal kinyitotta dolgozószobájának valamennyi abla­kát. A rekkenő hőség fojtogatta. Szó­rakozottan szívta cigarettáját... nem tudott magának tiszta képet alkotni a történtekről, akármennyit is gondol­kodott. Lenn a parkban meglátta Renát. A leány felnézett és intett. Valamit kérdezett, de a nagy széltől nem lehetett megérteni. Werner leszaladt a terraszra a leány elé. Kezet fogtak. — Rena... — mondotta. —• Adjon Isten. Werner. Rossz szín­ben vagy ... A férfi nevetett. — Valóban? Nem csodálom ... A szél porfelhőt kavart fel az ufón Behúzta Renát a ha'lba. Hallgatva álltak az ablaknál és kinéztek. Lenn karcsú, sötét alakot láttak el­suhanni. Angelika volt. Werner Heywoldt hirtelen érezte hogy Rena keze megremeg az övében. — A nővérem... — mondotta hal­kan. — Azt mondják, hogy az anyánkra hasonlít. Nem akarom elhinni. Sokká’ szebb emlékeim vannak az anyámról. Szinte felnyögött: — Rena, ugy-e mg tudod érteni, hogy itt úgy érzem magam, mint egy kalit­kában? ... Nem bírom elviselni ezt az életet... ki kell innen kerülnöm... Nem kapott választ. Távol, a túlsó oldalon a fák mögött kis fénypontokat láttak, ámenek kör­ben forogtak és másokat, amelyek hegy­nek föl, völgynek le mozogtak. A keleti városrész volt az, örök nagy nyüzs­gésével. — Nem különös... — mondotta vég­re Rena — az emberek ide jönnek hoz­zánk, hogy örömet találjanak. Fizetnek érte és megkaplak. Mi adjuk nekik az örömet, amelyet mi nem tudunk meg találni. Werner Heywoldt a fejét rázta. — Érthető ez Rena. Mi eladjuk az örömet — palackokba töltve. De ha va­laki fáradságot venne magának es pon­tosabban megvizsgálná, akkor rájön,;.: hogy ez csak nyomorúságos Kivonni.. Tudod Rena, hogy mi az öröm r... Egy csónakon az óceán közepén ülni... a vitorla köteleit úgy szorítani a kézben, hogy a bőr felsebzik, önmagát hajtva... ídte-oda vettetni magát az embernek... az egész világ által őrültnek nyilvánít« va... és aztán egy reggel arra ébreni a napfelkeltében ragyogó vizen, hogy szemben feltűnnek a szárazföld első kör­vonalai ... aztán felugrani és felordita­­ni... győztesnek- lenni... ez az öröm! Rena fájdalmasan mosolygott. — Milyen szépen mondod ezt... Werner Heywoldt ismét összeroskadt — Óh Rena, ne becsüld túl a szavai­mat. Nem vagyok az az óriás, akinek sokan tartanak. Amit teszek, nem egyéb mint menekülés. — Menekülés? Ki elől Werner? — Talán magam elől... nem a vég­zetem elől... Rena hallgatott, majd halkan meg­szólalt: — Sokszor gondolkodtam már azon. hogy vájjon sok asszonyt szerettél-e már? Werner Heywoldt maga elé meredt — Szeretni? Talán... nem, sohasem éreztem még szerelmet, csak részvétet- Ép ez a végzetem ... Lapozok az em­beri lelkekben ... ahol mások felületesen vakon áthaladnak és könnyű kézzel mindent elfogadnak, ott az én kezem alatt minden külső máz lehullik és fáj­dalmasan a maga sebeivel kibontakozik előttem a mfczitelen lélek. Segíthetek? Gyógyíthatok?... Hiábavaló kísérlet ez ott, ahol halálos sebek tátenganak. Ez az érzés továbbüz az egyiktől a másik­hoz, mindig reménykedve, mindig ag­gódva ... és mindenütt a borzalom, a reménytelenség fogad... Még sohasem találtam jellemeket... mindig csak szegény kis embereket láttam, akik tűr­ték a sorsukat és állati könyörgés volt a szemükben. Végy magadhoz! segíts rajtam!... És ez mint korbácsütés egyik asszonytól a másikhoz hajtott... ez az érzés üldözött, mint ezer félelmes ki­sértet... mindaddig, amig a léleknélkii­­lihez menekültem... A gigantikus és torzleikü szenzációhoz. Nagy csönd volt. Aztán hirtelen dacosan fölnevetett: — Nagyon szentimentális vagyok, ugye?... Bizonyára sohasem hitted vol­na, hogv a kalandhaihászó Werner Hey­­woldt, aki csónakon szelte át az Atlanti­­óceánt, igy tud beszélni és álmodni . . Rena ajka remegett. — Kérlek, szépen kérlek, ne beszélj b'.y — kérlelte alig hallhatóan. Werner Heywoldt homlokát az ablak­üveghez szorította. Lélegzete elhomályo­sította az üveget. Nem mozdult. — Ha megváltana valaki... — mon­dotta halkan. Keze erősen fonódott Rena keskeny fehér ujjal köré, amelyek remegve ad­ták meg magukat. Nem beszélt most már egy szót sem, de sokáig nem en­gedte el a leány kezét. # A nagy csöndet autó-tülkölés zavar­ta meg. Werner Heywoldt összerezzent. Kinn megállt egy autó. Megismerte a kiszálfió utast: Alf Helmer, aki felsza­ladt a lépcsőkön. Egy perc múlva már a szobába lé­pett, lerázva a vizet esőköpenyéről. — Jó estét! — mondotta kezetíogva Wernerrel, ledobta autó-sapkáját és ne­vetett. — Keresett már', ugye? Az assziszten­semtől hallottam ... Ma délelőtt otthon volt dolgom és ezért nem tudtam a szo­kott időben a városba jönni. Aggódott a tegnap este történtek miatt? Werner Heywoldt bólintott. — Nem tudtuk, hogy hol maradt. Helmer nevetett úgy, hogy villogó fogsora láthatóvá lett. Hátrasimitotta fényes sötét haját. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom