Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-26 / 175. szám
24. oldal. BÁCSMKGYEI NAPLÓ 1927 lunius 26. Az agglegény halála Irta: Kodolányi János Úgy él az agglegény, mint egy király, de meghal, mint egy kutya. Ki siratná meg? A rokonok, akire az örökség száll? Felesége, gyermeke nincs, akiket a természet ösztönei kötnék hozzá s akik megsiratnák, gyászolnák. Az én szegény agglegény ismerősömet is csak egy-két rokon kisérte ki, cugoscipős nénik és keménykalapos hrak, akik melliikrenyomott állal hallgatták a pap kötelességszerü recitálását, a füstölő egykedvű kanyargását bosszankodva nézték, mert fanyar szaga a halálra emlékeztette őket s görcsösen összekulcsolt kezük mintha a végrendelet papírját szorongatta volna. Egy nö, egy idősebb vénkisasszony, akinek az volt minden öröme, hogy a temetéseket lajstromozhatta és az idegen sírnál elsírt egy-egy verset, állt még a nyitott gödörnél. Nézte a fekete koporsót, melynek aranyos papircifraságai csillogtak a napfényben, nézte a felhányt földet, mely takarója lesz a holttestnek s borzongó gyönyörűség szánkázott a hátán, a nem kóstolt szerelem izgalmaihoz hasonlóan, amikor a pap öblös szózatai elszálltak a komor szertartáson. A vénkisasszony állandóan gyászruhát hordott, mintha mindenkit, az egész világot gyászolná, pedig csak önmagát gyászolta. Fátyola festőién borult elvékonyodott ábrázata fölé és a szemei állandóan könnyekben úsztak. Kezében zsebkendőt szorongatott, feketeszélü zsebkendőt és sűrűn nyomogatta a .fátyol alá. Kiszikkadt ajka minduntalan vonaglott a belső zokogástól. Senkije nem volt a szerencsétlennek, csak a halottai és élete oltárán már csak a tömjénfüst szállongott fanyar illatokkal. Amikor a kötélen leeresztették a koporsót, a vénkisasszony pillanata elérkezett. Ilyenkor csavarta meg valami jólesöen jeges marok a szivét s ilyenkor szokott kibuggyanni belőle a könny. Zsebkendőjét a szeméhez kapta s megrázta vállát a zokogás. A szegény agg fiú bizonyára nem sejtette, hogy az lesz az egyetlen igazi megsiratója, aki mindenkit megsirat... De a vénkisasszony pillantása a rokonságra esett.. S ekkor beleütötte szivébe nyilát a rettenetes gondolat: ezek itt még azt hihetnék, hogy ő a szeretője volt az ö,reg urnák. Hiszen agglegény volt. S ő egy ismeretlen nö, aki gyászol, és sir s akit senki sem vár ide és nem hivott ide. Meg fogják gyanusitani. Már látta az összedugott fejeket, már magán érezte a kaján szemek késhegyeit. Egyszerre kiegyenesedett, sovány testét kihúzta keményen és gőgösen. Az erényét nem vetheti prédára. S összeszoritotta a száját, eltette a zsebkendőjét, lassú s közömbös léptekkel eltávozott a sirtól s bár a göröngyök dobolása, mintha gyászinduló dobszava lett volna, gőgösen elment onnét, a sírkövek és ciprusfák utcasorán. Mikor a temetésnek vége volt, hazament ö is kopott, levendulaszagu dohos szobájába. Ott volt a sarokban a nagy szentkép. Mária a Jézussal, előtte piros pohárban imbolygott a mécs. A kisasszony nagy lelkiismeretfurdalást érzett, mert nem sirhatott a halottért. Odaállt a szentkép elé s megpróbálta visszaidézni leikébe a komor temetési hangulatot. Képzeletben látta a koporsót szerény koszorúival, a feihányt földet és a tömjén kék szalagját a tisztei ég sötétebb kékjén. De hiába szorongatta szemére a zsebkendőjét, hiába szorította örökké könnyben úszó szemét, hiába görnyedt meg alázatosan a sirás vágyától... A koporsó nem volt ott, helyette a megszokott békés öreg asztalt látta, a koszorúk nem illatoztak temetői illatokkal, a mécses olyan békés, szelíd és simogatóan hajladozó lángu volt, mint a gyermekek szeme... S a kisasszony gyötrelmes negyedóra múltán látta, hogy nem tud sírni, csak odakint sirhatott volna, nem tud, nem tud, hiába akar... Az egyetlen halott volt ez, akit nem siratott meg. De nem tehetett róla. Som yó Zo án : Eresszetek!. . . Tízéves voltam... A falusi uccu egyik oldalán kis pocsolyában vidám kacsák fürödtek. A másik oldalon a szurtos kovácsmiihely ajtajából vidám pörölysuhogás szállt felém. A nagy kertek felöl oly kábitóan szállt reám az orgonának édes illata... ... Vájjon álom volt ez?... Vagy valóban igy volt?... Eresszetek!... Vissza akarok oda menni... Most dél van... A forró napsütésben a templom felől tizenkét boldog kongás dalol... És mindenkinek van ebédje... És minden ember kezet szőrit a másikkal az orgona ékes kábulatában... És megáll a pörölysuhogás... És oly puha a csönd. hogy kenyér helyett enni lehetne... Csak csönd van és orgonaillat... Semmi más... Vájjon álom ez?... Vagy valóban igy volt?... Eresszetek!... Vissza akarok oda menni... CADILLAC-autó 2 karos.zei iával, té i és nyári, teljesen uj gummikkal, keveset használt, kedvező feltételek mellett eladó. Megtekinthető: „Sédam granieari“ vendéglőben, Zemun TERE-FERE Rogaška Slatina (Rohttsch-Sauerbrunn) a legnagyobb és a legmodernebb világfürdő az S.H.S. királyság területén. Gyomor-, bél-, máj-, vérbaj, emésztési zavarok, hólvagbántalmak, stb. ellen. Külföldi látogatók az S.H.S. vasú akon 50 százalék kedvezményt kapnak. Különösen mérsékelt árak az elő- é.-> utószezónban. Felvilágosítással szolgál minden kül- és belföldi ^itazási iroda és a Fürdőigazgatóság Rogaška Slatina (S.H.S.) 5289 Kis amerikai hírek. A Radio Corporation of America kitűnő eredménnyel kísérletezett egy uj készülékkel, mely az arcképeket rádió utján továbbítja. A kísérletezésnél sok mérnök, föltaláló, tudós volt jelen, akik váltig meggyőződhettek a találmány gyakorlatias voltáról. A készülék nemcsak hibátlanul, világosan visszaadja a fotográfiákat, de lehetővé teszi, hogy mingyárt kilencszeresen nagyítsák. Rádiófényképek fölvételéhez erre a célra készített papir szükséges, melynek gyártási módját egyelőre titokban tartják. A tudósok szerint nemsokára Amerikából Európába is lehet továbbítani fényképeket rádió utján. * Ismeretes, hogy Coolidge elnök mennyire fázik mindenféle nyilatkozattól. Mindig attól tart;» hogy szavait helytelenül adják vissza, vagy olyan kijelentéseket tulajdonítanak neki, melyeket nem mondott. Hogy a jövendőben ilyen kellemetlenségeknek ne legyen kitéve, eltörölte a »Fehér Ház szócsöve« cimü hires sajtóirodát, melyen át az amerikai elnök eddigelé nem hivatalos utón nyilatkozott s elrendelte, hogy az újságoknak tilos csak meg is említeni azokat a kérdéseket, melyeket az elnökhöz intéznek, főképpen ha arra ö nem adott választ. Coolidge elnök valóban megérdemli diszitő-jelzőjét. Az amerikaiak öt csak »hallgatagának nevezik. •#Délamerikában az emberek annyira babonások, hogy ez még a színházban, a zsöllyék és zárfszékek számozásánál is kifejezésre jut. Sehol sincs 13-as zártszék, se 17-es, csak 12/a és 12/b s 17/a és 17/b. Ugyanez van a szállodákban és gőzfürdőkben is, ahol nem lehet 13-as vagy 17-es szobát vagy kabint kapni. Pusztán a pénzemberek nem babonásak. Azok bármikor hajlandók elfogadni 13 ezer dollárt, sőt 17-et még inkább. ¥ Amerika és a szerelem. A bevándorlás első korában, mikor a nők még kis számban voltak, meg kellett őket védeni a bevándorló, szerencsét kergető férfiak ostromától, akik özönnel tódultak oda a óvilágból. Ekkor hozták a nőket oltalmazó törvényt, melyekkel a mai amerikai hölgyek élnek. (Sőt gyakorta vissza is élnek vele.) Ha egy nő bármily férfit följelent, minden teketória nélkül börtönbe csukathatja. Elég, ha kijelenti egy rendőrnek, hogy zaklatta, tiszteletlen sza vakkal közeledett hozzá. A férfi hiába védekezik, a biró mindig a nőnek ad igazat. A jegyesség hasonlóan a nőnek kedvez s amennyiben a férfi bármi ok miatt fölborítja, kártérítésséí tartozik neki. Amennyiben egy vasúti fülkében egy férfit együtt találnak egy leánynyal, a férfit könnyűszerrel letartóztathatják, mint nőszöktetőt, csak akkor menekül a férfi, ha a lány kijelenti, hogy a jegyét ő maga fizette. A mai amerikai lányok meglehetősen öntudatosak. Élnek még itt-ott régi, tisztes családok, gyermeteg urilányok, de a mozi, a reklám, a modern élet sodra gyökeresen átalakította a nőket, ma már nem azok a hamvas, mit sem tudó lények, akik ilyen védelemre szorulnának. ■ - ‘ ! r -Tavaly az Egyesült-Államok 118 millió lakója közül 1.200.000 kötött házasságot. 185,000 .válás volt. Húsz év alatt, a népesség növekedésével a házasságok sgáfna alig egy harmadával növekedett, viszont a válások száma megháromszorozódott, ami azt jelenti, hogy a nép inkább akar válni, mint házasodni. Az amerikai statisztikusok kiszámították, hogy az Egyesült-Államokban óránként átlag harminc válás történik. (Minden két percben egy válás!) Hasonlóan vagyunk a születésekkel is, melyek folytonosan csökkennek. 1925-beri az Egyesült-Államokban 18.880.000 ember született. A nagyvárosokban, főképpen az előkelő negyedekben alig jeleznek születéseket. Az élvezetvágy, a pénzért való tülekedés nem engedheti meg magának a gyermek fényűzését. Roosevelt elnök erre annakidején azt mondotta, hogy ez a »fajta öngyilkossága.« Ma az amerikaiak már nem is beszélnek ilyesmiről: az élet, a munka, az élvezés, a business még szóhoz sem engedi őket. A család számukra nem business többé, nem is, szórakozás, igy tehát nem igen törődnek vele. # Gyalogosuk és autósok. Az uccai közlekedésnek minden nagyvárosban van egy arisztokráciája, az, amelyik gépkocsin robog célja felé s van egy plebejus osztálya is, mely a két lábán kutyagol. A gyalogosok mindenütt forradalmárok. a közlekedés terén küzdenek a jogaikért. Micsoda ribillió támadt Párisban, hogy a közlekedési rendőrséget életbeléptették. A gyalogosok követelik, hogy az autók tiszteletben tartsák őket, viszont a rendőrség arra vállalkozott, hogy a közönséget megtanítsa járni. Párisban a gyalogosokat semmibe se veszik az autósok, ezért a közlekedési rendőrség legalább azt akarta elérni, hogy, a gyalogosok tiszteljék az autósokat. Bizonyos körzeteket, pontokat, járdaszigeteket jelöltek ki a gyalogjárók számára, ahol legalább viszonylagos lelkinyugalommal haladhattak előre. Ellenben ha a gyalogos megkockáztatja azt, hogy másik útirányban fut át egyik járdáról a másikra, a rendőr karmai közé kerül, megbüntetik kihágásért. Sok-sok száz erre a célra betanított rendőr ügyel és tanácsokkal látja el a járókelőket. Különböző büntetések vannak. Kezdődik a megintéssel, követi a rovás, aztán öt frank pénzbüntetés. Ott, ahol a forgalom viharos hullámokat ver, a levegőben piros, zöld, sárga lámpák lengenek, jelző-nyilak mutatják az útirányt, zászlók lebegnek, villamos-csöngők berregnek, lovas- és gyalogos-rendőrök sípolnak, füttyentgetnek. Mindezt á szegény gyalogjáró rovására, aki a diadalmasan vágtató autók között, a közlekedési rendőrök segítségével járni tanul, mint egy kisbaba. * Mussolini testvéröccse. Mussolini testvéröccse, Arnaldo, foglalkozására nézve — akárcsak bátyja annak előtte — újságíró, Milánóban egy nagy napilapot szerkeszt. Világos, hpgy dolgozószobája tele van képekkel, fotográfiákkal, műtárgyakkal. íróasztalán rózsák, szekfük. Nem is érezni, hogy ebbén a palotában Olaszország egyik legnagyobb napilapját nyomják. Olykor csörömpöl a telefonja, egyébként csönd. A Duce öccse eleinte nem akar nyilatkozni a sajtónak. — Hiszen mindennap Írok az újságba — mondja. — Gyakran egészen kimeriőten, terjedelemesen irok. Amit nem mondok ki, azt a sorok között lehet olvasni. Az a legfontosabb, ami a sorok között van. Az újságíró arra kérte, hogy á sorok között beszéljen. — Az szükségtelen — felelte. — A mai politikának nincsenek titkai vagy csak alig. Ma már minden nyilvánvaló. Az ország hatalmas, diadalmas ütemben megy célja felé. Milánó törhetetlenül bizakodik. Ennek a városnak meglepő fejlődését örömmel látom. A fasizmus nem remélten föllenditette, az lett belőle, mint minden nagyobb olasz városból: egy vidéki főváros. Rómában más van. Az magában fogla’ja egész Olaszország életét, a fasizmus mai életét, a háború utáni szellemet, fajtánk évezredes titkát és varázsa., ö a mi nagyságunk kapuja, magában rejti a kereszténység régi hagyományait, a pogányvilág emlékeivel együ i Ostiai tengeri kikötőjével pedig uj ka. • szak nyílik eléje. A Duce öccse gondolkozik, az arca fölragyog: —• Sokat olvastam, tanultam, mindenén átmentem eddig. Végül azonban, úgy érzem, tengerész leszek. Oda visz az ut. Eddig voltam elemi iskola' tanító, városházi titkár, elöljáró, nebulókat neveltem, művelődési köröket alapítottam, ma ujságiróskodom, de mint tengerész szeretném befejezni életemet. Hajózni kell. Élni nem is kell. íróasztalán lévő durva kalapácsot veszi kezébe. — Műtárgy? — kérdezi az újságíró.. — Ezzel vertük be a szakszervezetek kapuját — válaszolja Mussolini öccse, aki — mint látszik — Benito bátyjának méggyőződéses párthive. A b'csi és brünni kiállításon első dijat nyert a „Philips“ hangszórd, amely a legtökéletesebb vételt biztosítja MALLER BÉLA oki. gépészmérnBk Subotica, Potrogradaka ul. S.
