Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-26 / 175. szám
i' 1927 junius 26. BÁCSMEGYEI NAPLÖ 23. óidat < Lene si, Péter, meg a kefe Úgy nevelődtem, hogy a cseléddel sohasem volt szabad gorombáskodni. Ámbár ami a nevelést illeti, ahhoz szó férhet. Nagy probléma ez, sokat beszélnek róla s olyankor valami ünnepélyes máz önti el az ember arcát. Hogy ők nevelnek! Mintha azon túl, amit a gyerek nagy keretekben otthon lát, olyan könnyen lehetne különösebb eredményt elérni. Úgy vagyok ezzel, mint a Mikszáth hályogkovácsa a szemoperációval. Nagyszerűen leszedte a hályogot ez az egyszerű, tanulatlan mesterember, hire volt az egész országban, mikor aztán felvitték az egyetemre, hogy mutassa meg a tudósok előtt is, mit tud s megmagyarázták neki a szem ágas-bogas konstrukcióját — reszketni kezdett, kiesett a kés a kezéből s véget ért örökre a tudománya. Imre Sándor, hosszú idők legnagyobb magyar pedagógusa is tartott néhány előadást a gyermeklélekről s azóta kétségbeesetten gondolok rá, hány hibát követtem el a magam gyerekével szemben, mikor pedig a legjobbat akartam! Tűnődtünk ezeken a sértéseken az Irma testvéremmel is, idézve a múltakat, kergetve a . gyermekkor veröfényét, mert sok volt fölöttünk a felhő s olyasmit találtam mondani: — Mégis csak jobban nevelt bennünket az anyánk, szigorúbb volt, mint a mai anyánk. Azt felelte rá szegény Irmánk: — Hát szigorú volt, szó sincs róla. Nagyjából, tudtuk, hogy mit nem szabad csinálni s miért kapunk ki, de végeredményben magunk neveltük magunkat. Mindig voltunk annyian, hogy vigyáznunk kellett a kisebbekre, azokat dirigáltuk. Aztán ellenőriztük egymást. Mikor a' gyerekek játék közben valami helytelenséget követnek el s az egyik rászól a másikra, hogy »megmondalak a mamának« — az nem árulkodás. Érzi a gyerek, hogy a rend, a kötelesség kapott defektust, hát öntudatlanul is vissza akarja terelni az eltévelyedettet a sorba, — Egyszóval már ragadt rá valami a nevelésből. ~ < ... — Mondjuk, hogy abból. De ennek mind belülről kell jönnie, mert ott van a gyökér. A vadkacsa tojását kikölti a házityuk is, de mihelyt kibúvik a kacsa, azonnal fut a vizre. . . . Nálunk nem követték a divatot, elfoglalt népeket, bennünket nem bíztak a cselédekre. — Talán azért is becsültük meg őket annyira, mert nem fraternizáltunk. Az esetleges sértésért pedig bocsánatot kellett kérni, ami annyira meghatotta Lencsit, hogy zokogva vagdosta magát a földhöz. — Ne legyen olyan aljas, mondogatta, hogy egy ilyen szemtelen disznótól, mint amilyen én vagyok, bocsánatot kér. Lencsi aztán, egyébként is harcias egyéniség lévén, minden bajban az oldalunk mellett küzdött s mikor egyszer megtépázva érkeztünk haza, mert a Binder-fiuk túlerővel támadtak — Lencsi elrohant Binderékhez s a pajtásokat az édesanyjuk szemeláttára, a lakásukban tépte meg. Hogy ő is kapott, azt föl se vette. Nálunk soha nem volt a kenyér elzárva, minket soha nem lopott meg cseléd, mert azt kapta, ami nekünk jutott és ö volt az éberebb őr mosónőkkel, bejáró asszonyokkal szemben. Lencsi néha izgatotant sietett a vasárnapi mosogatással, a svábfertályi »Három nyolcas« kocsma táncmulatságára igyekezett és széles feketebársony szalagot kötött a nyakára. • — Kézit csókolojn, hát én most megyek, mondta indulóban. Anyám azonban összehúzva a szemét, szemlét tartott Lencsin s azt mondta: — Szedd csak le azt a pántlikát! A lány sápadtan engedelmeskedett. — így akarsz te bálba menni? Ilyen szurtos nyakkal? Ezért helyezted magadra a bársonyt? Azonnal nekiállsz és megsurolod a nyakadat, te piszokfészek. Negyedóra múlva Lencsi átalakítva jelentkezett uj szemlére. — Bánom is én, ha megesz a féreg, folytatta anyám, de amig nálam vagy, az_ én.. tisztessége]m_ hogy. _tiszüi_ _ Jegyéi. Most mehetsz, aztán idejében itthon légy. A kimaradási cédulát én írtam meg, azt nem engedtem volna át másnak. Másnap nem győzte Lencsi a mesét, tele volt esetekkel. — Annyit táncoltam, hogy majd leszakadt a lábam. Verekedtek is értem, de nem szeretem a katonákat. Aztán ott volt a rücskös Mári, na,, az nagyszerű volt, életemben olyan fekete nyakat nem láttam, mint amilyent az a piszokfészek visel. Egy sehand volt, még az étvágyam is elment. Külön kérdés és probléma, hogy melyik a jobb: magázzák-e a cselédet vagy tegezzék? Ismertem helyet, ahonnan elment a leány, mert ridegnek találta a bánásmódot. — Azt mondták nekem, hogy maga. Én nem vagyok maga. Tény, hogy a parasztlány, ha csak nem növesztették meg az igényeit városi urfiak, közvetlenebbül fogadja a fegezést. A háborúban öreg katonák szive felmelegedett, mikor a tiszt ur, akinek ő talán az apja is lehetett volna a korától, úgy hívta, hogy fiam. Az egymáshoz-szokottság, a bizalom van meg a hangban. Egyszer Kis-Zomborban volt dolgunk Rónay Jenőnél, a társam egy szubtilis lelkű újságíró volt, halk szavú és intellektüell. Mire kiértünk, olyan zápor verte végig az utakat, hogy alaposan besározódtunk, amig bejutottunk a fa-Aki figyelemmel kíséri a Bácsmegyei Napló hírrovatát, észrevehette, hogy a fürdőszezón megindulásával úgyszólván naprót-napra jelennek meg a fürdés áldozatairól szóló jelentések:' Szin-i te állandó rovatot kellene csinálni a Vizbefutó fürdőzőkről »Fürdés közben vízbe fulladt«, — vagy: »A fürdés halottja« — címek alatt. Míg külföldön már minden népes strandfürdőnek és uszodának meg van a kitünően megszervezett »rjientő-őrsége«, addig nálunk a hatóságok megelégszenek egy »mentő-csónak« készenlétben tartásával is. A palicsi strandon is szigorúan őrzik a mentőcsónakot, azt azonban senki se ellenőrzi, hogy az úszómester valóban tud-e úszni, tisztában van-e a mentéssel és az első segélynyújtás elemi szabályaival. Jegyezzük meg: csónakkal csak a legritkább esetben menthetjük ki élve a vizbeesettet. A vizbefulót csakis jól iskolázott úszó mentheti meg, a mentőcsónak legfeljebb arra jó, hogy a bátor mentő segítségére siessen. Mint mindent a világon, az életmentést is tanulni, gyakorolni kell. Ha valaki nincs tisztában az első segélynyujtás; körüli eljárásokkal, akkor erősen vérző, vagy akasztott ember mellől elrohan — orvosért és segélynyújtás helyett — telefonál a mentőkért. így vagyunk a szerencsétlenül járt vizbefulóval is: mialatt a mentőcsónakért szaladunk, mire a szerencsétlenség színhelyére evezünk, már késő: a habok nyomtalanul elnyelik az áldozatot. A vizbefulót csak úszással, még pedig gyors búvárúszással lehet megmenteni, mert a fuldokló, ha egy pillanatra felfel bukkan a viz fölé, a következő másodpercben már újból viz alá merül. Az életmenéshez nem elég az, hogy valaki jó úszó, ha sohase gyakorolta a vízből való mentést. Ehhez éppen olyan tréning kell, mint az evezéshez, futballozáshoz vagy a galamblövészethez, azonkívül még: bátorság, önfeláldozás és ügyesség is. Mit ér az, ha valaki jó úszó, de —- gyáva ahhoz, hogy saját életét kockára tegye, viszont megesik, hogy meg van ugyan a szükséges bátorság és elhatározottság, de az illető — nem tud úszni. Elképzelhetünk-e nemesebb sportot, mint azt, amelynek gyakorlásával másnak segítségére siethetünk. Csak hosszú és kitartó tréningek luba. így mégsem lehet emberek elé járulni, tisztálkodjunk hát meg. A kastély folyosóján valami smirglizésel volt elfoglalva az ujjasba öltözött inas (a puli’ owért nem ma találták ki), én megálltam enyelegni egy remek vizslával, úgy hallom a Péter cimbora vidám hangját: — Jónapot kívánok. Kaphatnék, kérem, egy kefét, hogy letisztítsam magam? A legény oda se pillant, fütyürészik és smirgliz rendületlenül tovább. Péter még bátortalanabb lesz. — Egy kefét, ha szabad volna kérnem ... A »Sújt az átok« akkor harsogott legerősebben az inas fütyülőjéből. Egy pillanatra fejembe szaladt a vér, de hamar visszaszalajtottam, úgy mentem közibük. — Hé, fiam, kapj fel de nagyon sebesen egy Kefét, aztán pucováld ki a a lábunk szárát. A legény csapta az asztalhoz az eszcájgot s olyan gyors tisztogatásba kezdett, .hogy öröm volt nézni. — Ugyancsak befröcsköndöződtek a nagyságos urék! — Látod, Péter, mondtam később, bennem is van elég szociális érzés, soha a gyerekem a »cseléd«, szót nem használhatja, hogy titkos rugókat ne sértsen — azért nem voltam én most sem arrogáns. De mindenkivel a maga nyelvén kell beszélni. Mihelyt te alázatosan kérsz egy kefét, már alul maradtál Bob amelyek segítségével alkalom adtán életet menthetünk. Aki »mentőnek«, akár amatőr-mentőnek alífirja kil^épeztétni magát, az elsősorban. is,,,a; búvárúszásba^ tökéletesít-, se magát. Gyakorolnia kell hosszú távon a jobb karral való oldaluszást, mialatt baljában nehéz tárgyat kell cipelnie. A kitartó úszás' mellett a hátonuszást is el kell sajátítania. Csak hoszszu, kitartó »speciális« tréningekkel érhetjük el, hogy erőfeszítés nélkül nagy teljesítményt végezzünk. Leghelyesebb, ha két jó úszó együtt gyakorolja az életmentést és felváltva hol az egyik, hol a másik legyen az »áldozat.« Még a gyors vetkőzést is gyakorolni kell, mert abból ugyan kevés haszna van a fuldoklónak, ha az életmentő cipőstül ugrik a vízbe és csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudja magát a viz felszínén fenntartani. Úgy vagyunk ezzel, mint a kezdő, színész a szerepléssel: azt hiszi magáról, hogy tudja a szerepét és csak amikor a nyilvánosság elé lép — akkor sül bele. A fogásokat is előre kell megtanulni: tréning nélkül a legjobb úszónak se ajánljuk, hogy az életmentés kockázatos szerepére vállalkozzék. Az eszméleténél lévő, vergődő fuldoklót búvárúszással kell hátulról megközelíteni, hogy ezáltal elkerüljük a szerencsétlen, kétségbeesett ember végzetes ölelését. A halál torkában vívódó ember görcsös öleléséből alig van menekvés: a fuldokló a legjobb úszót is emberfeletti erővel zárja magához és huzza a viz alá. A mentő igyekezzék a fuldokló háta mögé kerülni, bal karjával nyúljon a hóna alá és hirtelen ragadja meg az áldozat jobb csuklóját. Ilyenképpen maga előtt tartva a vizbeesettet, csak a szabad jobb karral és a lábakkal végezzen uszótempókat. Eszméletlen embert legügyesebben hátonuszva vihetünk partra. Ragadjuk meg a ruháját, a haját vagy a tarkóját, egy kézzel emeljük ki a fejét a vízből és igy magunk előtt tartva az élettelen testet hátonuszással keressük a csekélyebb vizeket. Partot érve azonnal fogjunk az élesztési kísérletekhez, főként a mesterséges légzéshez. Mindenekelőtt is törlőrongy, zsebkendő, vagy puszta ujjunk segítségével, ügyes fogással töröljük ki a tetszhalott száját, távolítsuk el a sarat, utján juthatunk olyan képességekhez £akott hínárt; meggörbített mutatóujORVOSI DOLGOK —-na— Életmentés Hogyan nyújtsunk első segélyt egy vizbeíulónak ? junkkal nyúljunk le a gégefedőig, vizsgáljuk meg, hogy nincs-e ott valamilyen idegen test, amely elzárja a levegő útját. Ezen gyors elhatározással végzett művelet után hasra fektetjük az eszméletlen embert, törzsét kissé felemeljük, hogy a lenyelt és belégzett víznek szabad lefolyást biztosítsunk. (A tüdőkbe feltűnően kevés viz jut: a tüdő levegővel telt hólyagcsái csak kevés vizet vesznek fel magukba.) Ha kell tépjünk le a vizbefuló testéről minden szorító, nedves ruhát és fektessük le száraz takaróra olyanképpen, hogy a mellkas alsó része a kötözködésnek megfelelően magasait felpolcolva legyen. A homlok alá összehajtott ruhadarabot tegyünk,, esetleg az ájult ember kezét, hogy ezáltal az orr és szájnyílása szabad maradjon. A mesterséges légzést ebben az esetben úgy végezzük, hogy a hasonfekvö vizbefuló mellé térdelünk, mellkasának alsó részeit jobbról-balról két tenyerünkbe véve a légzés ritmusának megfelelően hol erélyesen összenyomjuk, hol hirtelen elengedjük. Segédünk ezalatt száraz, esetleg alkoholos ruhával dörzsöli, maszirozza, pacskolja az élettelen szederjes foltos testet. A mesterséges légzést minden esetben végezzük az orvosi segítség megérkezéséig, még a reménytelennek lát‘szó esetekben is és csak akkor mellőzzük, amikor kétségtelenül bebizonyosodott, hogy a tetem már napok óta feküdt a vízben. Ha a szerencsétlenség egy órával ezelőtt történt, fáradozásainkat még siker koronázhatja. Hogy mennyi ideig feküdt az áldozat a vízben, azt az ujjhegyek, a tenyér állapota árulja el: tiz-tizenöt perc után csak az ujjak hegye, egy órán túl az egész tenyér bőre erősen ráncos lesz, olyan, mint a mosónő keze. Ha az élesztési kísérletek eredménynyel járnak — hallhatóvá válik a szívműködés, érezhető a pulzus, kipirul az arc — akkor a hátára fordítjuk az elalélt beteget és megkezdjük vele a szabályszerű mesterséges légzést. A többszörösen összehajtott ruhadarabokat a válla alá helyezzük, a hátracsuszott nyelvet elörehuzzuk, lejénél téltérdre bocsájtkozva megragadjuk az alkarokat a könyök alatt és előbb a mellkasra nyomjuk (kilégzés), majd hátrafelé kinyújtjuk azokat (belégzés). Segédünk ugyanekkor két tenyérrel — a normális légzés ütemére — kilégzéskor nyomást gyakorol a gyomortájra, amit a karok kinyujtásánál hirtelen abbahagy. A mesterséges légzés alatt egy harmadik személy — ha akad ilyen — dörzsölje, pacskolja, ütögesse a szivtáját, majd száraz ruhával addig maszirozza, amig a bőr élénk pirosságot nem mutat. Ha mentési munkánkat siker koro- , názza, a beteg magához tér, melegítsük fel száraz pakolásokkal, adjunk neki konyakot, pálinkát, meleg teát, vagy feketekávét. A külföldi népes uszodákban és strandfürdőkben a hatóságokon kivid a közönség is megköveteli a vizsgázott mentő-uszómester állandó alkalmaztatását. Bécsben a kiképzést mentőorvosok végzik, ők is vizsgáztatják le az úszómestereket a hatóság képviselői előtt. A vizsgát egy órás úszás vezeti be, amely után huszonötméteres távon búvárúszás következik, fel kell hozni a jelöltnek a viz fenekéről egy három kilós súlyzót is. Hogy tisztában kell lennie az első segélynyújtás minden fogásával, az csak természetes. Nálunk ilyen »kicsinyes dolgokkal« nem foglalkozik senki: egy-egy vizbefulást néha rekord közönség néz végig. Mi megelégszünk azzal, ha az »elméletileg« képzett úszómester evezőcsapásokkal siet a katasztrófa színterére, fia nem sikerül az életmentés, maliciózusan jegyezzük meg: — Ne ment volna fürdeni, ha nem. tud úszni..'. Ezek után az olvasó megérti, honnan van az, hogy olyan gyakran olvasunk a hirek között a fürdés újabb és újabb áldozatairól. (M.) BI-OXYNE 3 nap alatt fehér fogaté fospoM-site
