Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-26 / 175. szám

1927. junius 26. BÁCSMEGYEI NAPLÖ 11. oldal Húszezer szerelmes levél érkezik naponta Holywoodba A szerelem és a mozivászon szerelmi statisztikája Szerelmes levelek egész folyama hömpölyög a világ minden részéből Holywood felé Az amerikai: újságírók kifogyhatat­lanok az ötletekben. Egyik nagy new­­yorki lap munkatársa gondolt meré­szet és nagyot, felült a nyugati ex­­presszre és meg sem állott Holly­woodig, a filmistenek és a filmistennők olimpusáig. Itt azonban első útja nem a filmváros valamelyik csillagához, ha­nem egyenesen a postamesterhez veze­tett. A derék hivatalnok nem kis megle­petésére azzal a kérdéssel állott elő, hogy naponta hány szerelmeslevél érkezik Hollywoodba? És a postamesterből ömleni kezdett a panasz az egész világ szerelmesei ellen. Elmondotta, hogy a szerelmes le­veleknek valóságos folyama ömlik a világ minden országából a filmváros felé és hozzávetőleges becslés szerint a filmváros íirmamcnturnán ragyogó csil­élete legnagyobb boldogságának azt tar­taná, ha a diva megengedné, hogy a közelében éljen. Gyermekeinek az ok­tatásától kezdve a legterhesebb házi­munkáig mindent vállal a jó professzor és megjegyzi, hogy kiválóan ért — a mosogatáshoz. A riporter ezután Pola Negr\t ke­reste fel, aki a titkárjához utasította. Ez az ur igen óvatosan és diplomata modorban kijelentette, hogy az ünne­peit művésznő napi szerelmi postája átlag száz levél körül mozog. Neki nincs is más foglalkozása, mint ezek­nek a leveleknek a végigolvasása, ame­lyeknek tartalmát azután »illetékes he­lyen« referálni szokta. A rekorderek Gloria Svanson volt a következő ál­dozat. Megállapítható, hogy egész tagoK szerelmi postája húszezer levélnél is többet tesz ki naponta. Ezeknek a leveleknek a rendbentartása, osztályo­zása és kikézbesítése éjjel-nappal mun­kát ad a hollywoodi postahivatal egyik szekciójának. A bexbajnok neje A riporter most árra volt kiváncsi, hogy 3 postai hódolatokból melyik film­csillagnak jut ki a legtöbb. Természe­tesen a hölgyeken kezdte meg az ín­­tervjut és elsőnek Estelle Taylort, a világhírű boxbajnok. Jack Dempsey fe­leségét kérdezte meg. A valószinütlenül karcsú filmkirálynő a következőkben válaszolt: — Igazán nem tartom számon, hogy a különböző országokhp.li urak hány T Hollywoodban ö kapja a szerelmes le­velek legnagyobb tömegét. Hetenként ezer levél érkezik Gloria Svanson Ci­liiére, de egyiket sem veszi komolyan. Ramon Navarro, a szép Valentino ha­lála óta a legnépszerűbb férfistar, a szerelmes levelek terén is a rekordot tartja. A villája körül is formálisan őr­séget kell tartania a nők rohama el­len. A levelező hölgyekrközül»,akik szi­vüket a kezükkel és igen gyakran a ke­zük nélkül is felajánlják, a legkülönbö­zőbb életkorú hölgyek szerepelnek a tízéves iskoláslányoktól a nagymamák­ig. Egy huszonkétéves newyorki le­ány pár nappal ezelőtt szerelme jeléül két tucat hímzett harisnyával is meg­ajándékozta a művészt. A legnagvoüh érdeklődéssel Chaplin t szerelmes itvcuei tiszteinek meg. Ezek a levelek többnyire olvasatlanul ván­dorolnak a papírkosárba. Annyit meg­­állapihattam, hogy mielőtt Dempsey­­riek nyújtottam volna kezet, sokkal bő­vebben ontotta a posta az ilyen termé­szetű leveleket, de ugylátszik, távoli imádóim respektálják a férjem jól ki­dolgozott ökleit. A tanár ur szerelmes A szép Esteile azonban a hódolatnak egy megindító esetét is elmondta a ri­porternek. Minden másod-harmadnap sürgönyileg jelentkezik egy imádó, aki­ről kiderült, hogy szivének fiatalos ér­zelmei ellenére ötvenéves már és fog­lalkozására nézve jámbor professzor. A legutolsó sürgönyében kifejti, hogy személye ieie tordult a riporter. Chap­lin azonban rövid válasszal intézte el a dolgot: — Egyáltalán nem kapok szerelmes leveleket. Nyilvánvalóan nevetséges lenne, ha még én is hódításokat csi­nálnék. * Ég a kelet. Ezen cint alatt a Metro- Goldwyn-Mayer most fejezett be egy filmet, amelyben az amerikai hadiflotta is résztvesz és amely a kínai vizeken játszódik le. A főszerepeket Lón Cha­nen Eleanor Boardman és William Haines játsszák Érdekes, hogy ez az első film, melyben Lon Chaney minden maszkirozás nélkül egyszerűen mint Lon Chaney játsszik. Egy., vad tenge­részaltisztnek a szerepét játssza, aki vasmarokkal uralkodik az alantasain. * Mi fontos egy filmben? A Para­mounth a napokban ankétet hivott ösz­­sze annak a kérdésnek a megtárgyalá­sára, hogy mi fontos egy filmben. Er­re a kérdésre 20 rendező, 24 filmcsil­lag, 13 iró, 9 filmoperatőr stb. vála­szolt. A feleletek, melyeket ezek a való­ban hozzáértő emberek az igazgatóság­nak beküldtek, nagy meglepetést kel­tettek. Huszonnégyen — ezek közül 17 filmszínész — azt állították, hogy leg­fontosabb a jó kézirat. Tizenkilenc sza­vazat — ezek közül 6 szerző és három rendező — a színészekre esett. Tizen­négyen — ezek közül 7 filmcsillag a rendezést tartották a legfontosabbnak. Hárman a felvételt, egy operatőr a meg­világítást tartották fontosnak, egy pe­­' dig a toilettet. A többi szavazatok meg­oszlottak, közöttük voltak olyanok is, melyek a jó címet és a kivágást tar­tották a legfontosabbnak. * Gyermekek és kutyák a filmben. A gyerekek és kutyák a filmszínészek legveszedelmesebb vetélytársai. Megtör­tént például, hogy William Haines, a szimpatikus fiatal filmszínész nyíltan is kifejezést adott tiltakozásának, hogy filmjeiben gyerekek és kutyák is szere­peljenek. »Már az is elég nehéz feladat — mondta — hogy a játékom csak vala­mennyire is megfeleljen bájos partner­nőm, Mary Briand játékának és most még gyermekekkel és kutyákkal is ját­szanom kell, akiket a közönség túlontúl j kedvel. Sok törekvés és drámai feldol­gozás veszett már kárba, mert a közön­ség csak a gyermeket és a kutyácská­kat nézte s közben maga a cselekmény nem érdekelte. * Doris Kenyion és a divat. Doris Ke­­nyionnak, akinek a filmjei nem olyan pazar divatlapok is, mint mondjuk Co­­rinne Griffith filmjei és aki a privát életben Milton Sills felesége, érdekes véleménye van a divatról és azokról a .dolgokról, amelyek,- kell, hogy .divatossá váljanak. Mikor egyszer erről a témá­­ró' néhány amerikai újságíróval beszél­getett, többek közt a következőket mon-| dotta: »Ne ijedjenek meg, nem forradalmat akarok. Nem akarok uj bubifrizurát, nem akarok kézzel festett harisnyákat, nem akarok órát a térd felett, sem a vő­legény fényképét a napernyőn. Sokkal szerényebb vagyok. Nagyon meg lennék elégedve, ha divatba jönne az. hogy az urak a villamosban átadják helyüket olyan hölgyeknek, akik szem­­melláthatólag fáradtak. Nagyon örülnék, ha divatba jönne az, hogy csak azoknak a hölgyeknek, csókoljunk kezet, akik megkívánják ezt a tiszteletet. Szép volna, ha az lenne modern, hogy az em­berek ismét udvariasak és figyelmesek 1 legyenek. Még a legmodernebb lánynak I sem kellene szégyenkeznie az udvarias­sága miatt — ez az udvariasság modern j lenne. Amellett vagyok, hogy az uj di­vat — rövid szoknya viselése — csak a valóban szép lábú hölgyek divatja le­gyen. A többieknek ez a divat tényleg nem megfelelő. Egyúttal divatossá kel­lene válnia annak is, hogy gyűrűket és ékszereket csak akkor hordjanak, ha ez valóban helyénvaló és csak valódiakat, nem pedig hamisakat, mert elvégre nem szégyen, ha az embernek nincs húsz különböző valódi ékszer. Ezenkívül jó lenne az a divat, ha barátnők egymás közt nem szólnák meg barátnőiket... Hattyuöal gémollban Reggel valami bolond sürgés-forgás vett erőt a városon, a mészárosok ki­száradt gégével ácsorogtak a húspiac kék bódéiban, a nyelvük tikkadt volt. akár a húsvágó deszkán egymás mellé fektetett marhanyelvek és a halott kis­­borjuk is vért izzadtak. A nagy, kajla testrészeket legyezni kellett, mert a bomlás illata odavonzotta a környék összes dongóit és az acélkék húslegye­ket. Szubotica gyomra. Borjú lábak és női lábak ragyognak a napsütésben és a könnyű nyári vászon szoknyákba be­ivódik a vér szaga, felszivárog, mint a pincelakások falán a nedvesség. A vér­foltos bárd körül verebek ólálkodnak. A sors iróniája,, A veréb, a kis göthös madár, amely a tehén hátáról fogdosta a legyeket és a fogaiból csipegette az ételmaradékot, a tehén fogpiszkálója, most magát a gazdát kezdi ki és a máját kóstolgatja. — Van friss velő? — kérdi önagy­­sága és mintegy kis torkos csitri, válo­gat, turkál a húscafatok között. Egy marék velő fekszik a mérlegen. Agyvelö. Tekergős, sokrétű gondolat­kamra, furcsa lélek-antenna, most bé­nultam kikapcsolva pihen, mint egy harcképtelen állat, de a vékony, hajszál­­finom érhálózat még ott őrzi magában a lélek sérelmeit, tapasztalatait, ízlé­sét, elveit, ravaszkodását és ragaszko- 1 dását. Egy marókba fogható agy, amely elfog rothadni vagy megsütik egy másik állat zsírjában. Mit tudom én, hogy mi az a véres húscafat? Tő­lem emberé is lehet, kisdedé, vagy asszonyé és holnap olvassuk majd az újságban a bestiális családirtót A hő­ségben, amely vérig bosszantja a ve­getáriánust is, mindent elofgadhatónak talál az ember, a gyilkosságon se csu­­dálkoznék, tűzön se és ha a kövér mé­szárosok felkapnák a harci bárdjaikat, hogy fogcsattogtatva végigrohanjanak a főuccán, megbámulnám a menetet; és éljent kiáltanék. f Az agyvelő párolog a melegíteni líji­­re túlad rajta a hentes, kevesebb lesz • néhány dekával és ki tudja, milyen rejr télyes régiók falatozzák fel az eltűnt fájdalmakat, amiket évek söráft át­­raktározott el az agy, a napi esetné- ■ nyékét, álmokat és a hajcsár rekedt or­­ditozását? Ó, ha az ökör a tükörben, találkozik önmagával, nem esik kétség­be és nem csudálkozik. Egész biztos, a másvilágon is hamar feltalálja ma-1 gát és mosolyog a nagyságos. asszo-1 nyon, akinek pont az ő agyvelejére fáj a foga. Süt a nap, hogy szinte fáj, jó lenne lefeküdni a földre, az ákácfa árnyéká­ba és hüsölni, vagy fagylaltot enni, so­kat, rengeteget, hogy dideregjek. Teg-; nap még vártam a mai napot. Oly ne­héz különbségeket tenni köztük. Mari néninek mindig meg lesznek lili­puti gondjai, államadósságai, felebaráti és családi kötelezettségei és takarékos-, kodni fog a lányainak, akár az ö ma­mája, aki még szüzén őrzi a stafirung­­ját és egyszer szárította le testéről a mozsdó vizét a gyönyörű bolyhos tö­rülközőkkel, amiket rég elfakult gaval­lérjától kapott nászajándékul. Holnap estére már Velence sikátorai­ban félem a napot és holnapután ismét Páris, ahol selyemben járnak piacra a nők, a vér piacára és a hús piacára, cekkerrel a kezükben és a szemükben kialudatlan szerelemmel. Tamás István * 0TEB— • — »«—— »—1>— V I Hány könyve van Önnek? | Sohasem gondolt még arra, hogy vendégei megnézik § lakását és könyvtára után Ítélik meg műveltségét? ■ Menjen be a Bácsmegyei Napló kőnyvosztályába (Subotica, Zmaj Jovintrg3, Narodna Bankkal szemben) biztosan talál olyan könyvet, amit meg kell vennie. Vásároljon minden hónapban legalább egy könyvet

Next

/
Oldalképek
Tartalom