Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-26 / 175. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927 junius 26. párt ezzel szemben számit a relativ többség megszerzésére. A Radics-párt egyébként foglalkozik azzal a tervvel, hogy a független munkáspárttal indul a választási küzdelembe és ez esellben abszolút többségre tesz szert. Horvátországban és Szlovéniában szeptember 25-ikén tartják meg a községi választásokat. Tisztviselöpárt Ljubljanában Ljubljanából jelentik: A ljubljanai állami, városi és magántisztviselők elhatározták, hogy külön pártba tömörülnek és a választásokon önálló jelöltet állítanak. Vigyázat, szélhámos ! Három álhirlapiró baranyai tanulmányútja A Pécsett megjelenő Dunántúl közli, hogy az utódállamok területéről három kisebbségi újságíró, névszerint Pető Gergely, a Kolozsvári Újság, Tamás István, a szuboticai Bácsmegyei Napló és Zborai Frigyes, a Prága Magyar Hírlap munkatársai az utódállamok kisebbségi sajtójának ösztöndijából tanulmányúton vannak Baranyában. A lap közli azt is, hogy e három újságíró már meglátogatta Kaposvárt. Fonyódot, Veszprémet. Zircet. Mohácsot és Szigetvárt, majd tovább utaztak Baranya t&hbi városainak a meglátogatására. A Dunántúl, amely a baranyai vidék egyik komoly napilapja, bizonyára jóhiszeműen közölte ezt a hirt. nem gondolva arra, hogy a legteljesebb mértékben félrevezették. A három újságíró közül Tamás István többek közt azért sem lehet Pető Gergely társaságában baranyai körúton, mert a Bácsmegyei Napló megbízásából Parisban tartózkodik. Pető Gergely, aki úgy látszik a szélhámos-turné szervezője, létezik ugyan, de nem újságíró. Egy Pető Gergely nevű állhirlapiró egyizben járt ugyan már Szuboticán, ahol mint Petrovics-Pollák-Pető Gergely ceruzaügynökösködéssel foglalkozott s innen különböző cselekmények miatt el keltett menekülnie, Erdélybe tette át főhadiszállását. Kolozsváron néhány hónapig mint ujiságiró szerepelt, de amikor eljárást indítottak ellene, letartóztatása elöl Csehszlovákiába szökött. Zboray Frigyes nevét nem ismerjük és igy nincs módunkban megállapítani, hogy ujságiró-e s valóban ő utazik-e a scknevü Petővel szélhámoisköruton, vagy csak a nevét használja fel valamelyik ifjú szélhámosjelölt. Megállapítható, hogy a három álhirlapiró nincs * ösztöndíjas tanulmányúton, már csak azért sem, mert az utódállamok kisebbségi sajtója nem rendelkezik ilyen ösztöndíj-alapokkal. Ez, sok minden más egyébben kiderülne nyomban, ha a dunántúli rendőrhatóságok alaposabban szemügyre /ennék ezeket az állítólagos tanulmányutazókat. Ha ugyan már tovább nem álltak onnan. Közel vannak a jugoszláv határhoz, alighanem útban vannak errefelé. A magyar hatóságok megszüntették az ejárást Békésy Imre ellen A „Die Stunde“ volt főszerkesztőjét nem vonják felelősségre bécsi viszszaéléseiért Budapestről jelentik: A világsajtót is élénken foglalkoztatta az a szenzációs hir, amely Békésy Imre. a Bécsben óriási karriért elért magyar újságíró személye körül keletkezett. A bécsi ügyészség, mint ismeretes, azzal vádolta a Die Stunde és a Die Börse főszerkesztőjét, hogy különböző pénzügyi kapacitásokat megzsarolt. Időközben Békésy Párisba köitözött és bár az osztrák hatóságok nyomozólevelet bocsátottak ki ellene és kiadatását kérték, a francia hatóságok megtagadták kiadatását. Békésy Párisból Budapestre jött arra hivatkozva, hogy magyar állampolgár és az ügyészségen önmaga ellen büntető feljelentést tett az osztrák hatóságok által ellene megkonstruált vádak alapján. A feljelentés folytán Békésy állampolgársága körül hosszabb vita keletkezett, amely azzal végződött, hogy az igazságügyminiszter úgy döntött, hogy Békésy magyar állampolgár és igy bárhol követett el bűncselekményt, a magyar hatóságoknak kell ellene eljárni Ennek a döntésnek alapján az ügyészség meg is indította Békésy Imre ellen a bűnvádi eljárást és az ügyészség első lépése az volt, hogy az osztrák hatóságoktól átkérte a Békésyre vonatkozó büniigyi iratokat. Az osztrák hatóságok azonban azzal az indokolással, hogy Bé-Londonból jelentik: A Daily Telegraph diplomáciai munkatársa szerint * Stresemann csütörtöki beszéde Londonban rendkívül kedvező hatást keltett, igy elsősorban beszédének az a része, amelyben Poincaré lunevillei kirohanására válaszol. Angol szempontból — írja a lap — Stresemann fejtegetései ellen sem a hangnemet, sem a beszéd tartalmát illetően nem lehet kifogást emelni. A beszéd a nemzetközi méltóságnak ritka párosulása a megingathatatlan szilárdsággal. A baj csak az, hogy retorikai párbajokkal az európai problémák aligha oldhatók meg. A Daily Mail hasonló hangnemben A napokban repülőgépen utaztam Bécsböl Berlinbe. Az aviatika ma már cseppet sem izgalmas és mégkevésbé érdekes: azt hiszem, nyugodtan irhatok a kirándulásomról pár meleg sort. Ha úgy vesszük, a ieghelytelenebb dolog, hogy az irók — pláne a zsurnaliszták! — állandóan különféle hátborzongató ; szenzációkkal zaklatják fel a szegény olvasót, mintha nem lenne annak elég a maga baja. Duplán vetik rá ki az adót s még az én emócióimért is neki fájjon a feje? Nem vagyok ilyen kíméletlen és megígértem, ha valami érdekfeszitő történik velem, arról inkább hallgatni fogok. A repülés azonban cseppet sem érdekfeszitő. Hétfőn este azt olvastam a bécsi Stockinger-kávéházban a »Berliner Tag- i blatt«-ból, hogy a berlini Ufa Palast am \ Zoo-ban kedden este negyedtizkor lesz az ünnepélyes premierje egy filmnek, amire nagyon kiváncsi vagyok. Viszont már szerdán délután dolgom volt megint Bécsben. Vonaton még az ide-odautazást sem lehet ennyi idő alatt abszolválni. A bemutató-előadáson azonban okvetlen ott akartam lenni. Erre való a repülőgép. (Nem is arra. hogy az ember kunsztokat csináljon vele az óceán fölött.) Kedden réggé! szépen elmentem az österreichische Luftverkehrs A. G. irodájába a Pincén és kértem egy jegyet Berlinig. A háromnegyedkilences gépen már nem volt hely. Nem baj. Délben indul egy másik aeroplán Brünnön és Breslaun keresztül, még azzal is idejében ott vagyok. Igaz, hogy Prágán keresztül csak 535 kilométer lett volna az ut, igy meg kétszázzal több, 741, de ez mindössze két óra differencia. Na meg huszonöt schilling. a rövidebb ut ugyanis százhetvenötbe kerül, mig a hosszabb vonalon kerek kétszáz a jegy. Igazi osztrák dolog. Ezért nem kapni soha jegyet a Prága— Drezda-vonalra: az emberek azért ülnek repülőgépre, mert sietnek és hogy hamarabb ottlegvenek. azért szívesen fizetnek — kevesebbet. Tizenegy óra húsz perckor gördül el a társaság fehér autóbusza a Bristolszállótól az asperni repülőtér felé. Fél óra alatt kiérünk, útközben két helyen felveszi a soffőr a postát, amit majd a gép magával visz. A repülőtéren egy rendőr elkéri a passzusainkat, amit majd a ^szálláskor vissza fogunk kapni láttamozva. Az utasok bevonulnak az irodába, kiállítják nekik a jegyeket, megmérik a koffereinket. Mindenki ingven vihet agával tizenöt kilót, a többletért két schilling és tizenöt groschnit kell leszurkolni kilónkint. A fókának maszkírozott pilóta izgatottan tárgval az irodavezetővel. Valami zavar van. Kederiil. hogy egv öreg angol hölgy a városi iroda megkerülésével egyenesen kijött a repülőtérre és velünk akar jönni. A pilóta tiltakozik, sok a csomag és ő nem indul cl túlterhelt géppel. — De hiszen vau négy ülőhely — kakésy osztrák állampolgár és igy a magyar hatóságok nem jogosultak ellent az általa Ausztriában elkövetett bűncselekmények miatt eljárást indítani. megtagadták ezeknek az iratoknak az átadását. A budapesti ügyészség ennek a határozatnak az alapján, Békésy Imre bűnügyében a további eljárást megszüntette. ir és hevesen támadja Poincarét, akit köpönyegforgatónak nevez. Ha Franciaország ügye rosszul áll — írja a lap — akkor Poincarénak mindjárt eszébe jut, hogy Locarnó is van a világon, ha azonban — mint most — a pénzügyi helyzet javulófélben van és az angol-francia viszony is szilárd alapokon nyugszik, akkor a francia miniszterelnök ismét csak visszatér régi szerelméhez, a Ruhr-politikához. A lunevillei beszéd tele van keserű szemrehányásokkal és súlyos fenyegetésekkel Németországgal szemben, amire pedig igazán semmi ok sincsen. nacitálja az irodavezető — elfér mindenki. — Az egyik ülőhely a csomagoknak keli. — Azokat le lehet tenni a földre. A pilóta egy papirszeleten számolgat. — Nagyon nehéz lesz a gép. Az irodafőnök nem hagyja magát: — Csupa könnyű utas van ma véletlenül. Megkérdi, hány kiló vagyok. — Hetven — saccol a pilóta. — Fals — mondom — csak hatvan-' kettő. Egy fiatal bécsi mérnök büszkén rámlicitál. hogy ő csak ötvenhat. A pilóta megnyugszik, egy darabig még számol, aztán kijelenti, hogy rendben van, ha tényleg csupa »Schneidergewicht« jött össze, akkor mehetünk. — Beszállni! — kiabálja egy fülig olajos montőr. Kivonulunk a mezőre. Két gép áll kint, ”gv hárompropelleres Punker, ez megy holnap és egy kis egvesavaros osztrák gép, amibe mindjárt bele is tuszkolnak bennünket. Hordozható falépcsőt állítanak a gép szárnya mellé és a vékony, törékenynek látszó aluminium-szárnyon sétálnak be az utasok a kabinba. Négy fotel, kettő-kettő egymás mellett. A pilóta helyez el, az angol hölgy és a mérnök hátra kerülnek, egy német fatalember és én előttük ülünk. Nekünk még helyet kell cserélnünk, hogy lehetőleg egyensúlyban legyen a gép. Amikor elhelyezkedünk, ránkcsukják az ajtót. A nap agresszíven süti az alumínium-felületeket, a fülke levegője egvrc fülledtebb lesz. A pilótának és segédjének jó dolguk van, az ő ülésük nyitott s a nagy sebesség mellett még szinte fáznak is. nagy sálokat tekernek a nyakukba. A fülke előre néző. átlátszó kaue.sukból készült ablakán bekopog a pilóta : — Nyissák ki, hadd menjen be egy kis levegő! A legtöbb repülőgép ugv épült, hogy az utas szinte légmentesen le van plombáivá és maid megfullad a levegőtlenségtől — fent a levegőben. Ez a tenvérnvi nagvságu nyitott ablak a megváltást jelenti. A pilóta mégegvszer beszól: — Katasztrófa esetén az altó táskájában vannak a zacskók. Az angol liö'gv nem érti. ijedten kérdezi. hogy milyen katasztrófáról beszél a vezető. A szomszédja mosolyogva kezébe nyom egv »Für Luftkränke« felírást) impregnált papírzacskót. — Vagy úgy —- mondja zavartan az angolna. Ez az utolsó szó, amit hallok. A következő pillanatban fülsiketítő berregéssel zakatolni kezd a motor. Most jut csak eszembe, hogy megint elfelejtettem vattát hozni. Befogom mind a két fülem. <gv azonban nem ülhetek déltől este hétig. Fel kell áldozni a zsebkendőmet, tépést csinálok belőle és a fülembe gyö-I möszölöm. A gép közben elindul, nagyo- I kát zökkenve gurul a rögös talajon, négy-ötszáz métert kínlódunk igy, aztán l gyszerre megszűnik a rázás. Repülünk!!! Csak viccből tettem ide a bárom felkiáltójelet. Ahány cikket olvastam repülésről, az mind felkiáltójelekkel, három ponttal és külön kikezdéssel próbálta érzékeltetni azt a magasztosan felemelő érzést, amely bennünket, gyarló földi teremtményeket elfog, amikor a talaj kisiklik lábunk alól és sirály módjára úszni kezdünk a levegőben. Minden ilyen fellengzős azonban közönséges anzágolás. Becsületszavamra mondom, az ember semmi rendkívülit nem érez, amikor a gép felemelkedik vele. Mintha liften ülne. Nem tudom, a sirály liogv van ezzel, de a gyarló földi teremtménynek ilyenkor csupán az jár az eszében: »istenem,, csak ne legyek rosszul!« Vannak elbizakodottak, aki ehelyett azt mondják magukban: »nevetséges, én csak nem leszek rosszul?« A coué-isták (magukhoz): »ne legyél rosszul! Ne is gondolj rá!« Azért mindenki erre gondol. Az eszébe se jut az embernek, hogy esetleg lezuhanhat, vagy liogv összeütközhetünk egy katonai repülőgéppel. (Nem tartozik ide. de nagyon szeretném már egyszer hallani valakitől, liogv miért ütköznek olyan gyakran össze a ;atonai aviatikusok? A levegőben csak van elég hely!...) A biztonságérzet tökéletes. Egy párisi autóbuszban sose érezheti magát olyan nyugodtan és minden veszélyen kívül az ember, mint egy -n légi delizsáncon. Előveszem a »Pesti Napló«-í és olvasni kezdem. Kétezeregyszáz magyar nagybirtokos közül csak harmincnyolc vállalt nyaraltatásra szegény pesti gyerekeket. Disznóság. Kiss Feri kesereg, hogy a Csortost szerződtették a Nemzetihez. nem őt. Amennyivel a Csortos tehetségesebb. Csanszolin kikiáltotta a diktatúrát. Ejnye, ez a link kinai... Lapozás közben véletlenül lepillantok az ablakon. Nini. az az ezüst cérna az ’gy folyó. Azok a sárga és zöld táblák zok vetések. Az a kicsi fekete kukac, írni úgy füstöl, az meg a vasút. Hol is hagytam el? Ja, a külpolitikai •ivzetnél. Oroszország újabb demarsot id Lengyelországnak. Elmosolyodom. Icarus bizonyára másként képzelte a dolgot, nem úgy, hogy én kényelmesen újságot olvasok a levegőben, mialatt a gépmadár könnyedén szeli velem az űrt. Ö a’ Napba akart repülni. En Berlinbe. De Icarus azt se kalkulálta bele a számításaiba, hogy az öreg angol dáma rosszul lesz a hátam mögött. S a gyomrom. sajnos, hallatlanul szolidáris. Elkezdek émelyegni. egyre gyorsabban nyelek, megfájdul a fejem és gyorsan kérek.a hátam mögött ülő mérnöktől egy zacskót. Még szerencse, hogy Brünn közel van. 'iszállunk, negyedóra pihenő. Csehszlovák útlevélvizsgálat. Nincs átutazó-vízumom. dupla taksát fizettetnek. A friss levegő rendbehoz. A gép benzint vesz fel, az angol hölgv. aki csak Brünnig jött, a oülö-társaság autóján elrobog. Á másik két utas a pilótát forgatja, szakszerű kérdéseket adnak fel neki. hogy kell a ■let mérni és hogy mennyi benzin kell egy oceánrepiiléshez. Újból startolunk. Próbálok aludni. Hátj radiilök a fotelben, behunyom a szemem és amikor felébredek, üleiwitzben va! gyünk. Itt tudom meg. liogv erős viha\ ro i mentünk kérésziül. A mérnök csoj dálkozik. hogy nem lettem rosszul: — Az előbb, teljesen nyugodt repülés i mellett beteg lett — mondja fejcsóválva I— most meg nem, pedig alaposan táncoltunk. Helyteleníti, liogv nem lettem rosszul. Hol itt a logika? Ez nem megy a fejébe. Gleiwitz és Breslau közt eső. A pilóták unják és felmásznak vagv ezer méterrel magasabbra. Ott síit a nap. de azért egész kellemesen hűvös a levegő. ’ breslaui biiffében meguzsonnázom. Direkt provokál m a gyomromat. Leön! tök két krigli sört. Hát még ha szeretném. ] Fél nyolckor köt ki a »D. 338« a tem- I pelhofi repülőtéren. Rövid podgyász; vizsgálat, a kofferekbe bele se néznek, a légi utasokkal szemben rendkívül udvariasak a fináncok. Utána bevisznek egv kis szalonba, itt áll a Deutsche Lufthansa emlékkönyve, amibe minden utas beleírja a nevét induláskor vagv érkezéskor. Legalább ötször szerepelek benne. Nálam többször csak Stresemann. Az album bőrbe van kötve és külön bricseszes fin kezeli. Illetve őrzi. Hogy el ne lopja valaki. Ez a németek szentimentálizmusa. Még egy ilyen nagy vállalatnak is vannak poétikus ellágyulásai. elteszi emlékbe a kuncsaftok autogrammjuit. Kedves. Diószegi Tibor A köp'ónyegforgató Poincaré Anjlia rokonszenve Stresemann mellett Omnibusz a fellegek közt Őszinte beszámoló egy bécs—berlini repülésről
