Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-03 / 152. szám

1927. junius 3. 3. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ Feltámad a Haller-féle fapanama a klinikai visszaélésekkel kapcsolatban A klinikai szállítások panamaüqyáben letar­tóztatták Vitárius Gyula nyugalmazott magyar kultusz miniszteri tanácsost Budapestről jelentik: A klinikai pa­nama-ügynek újabb szenzációs for­dulata van: letartóztatták Vitárius Gyula nyugalmazott kultuszminisztert tanácsost. Stern Jenő, az Esztergomvi­­déki Gazdasági és Kereskedelmi Rész­vénytársaság igazgatója kihallgatása során elmondotta a rendőrségen, hogy vállalata összeköttetésben állt Vitárius­­sal, aki annakidején a kultuszminiszté­rium tüzelőanyagellátási hivatalának volt vezetője. Ezen a réven Stern nem­csak a Pázmány Péter tudományegye­tem számára szállított szenet, hanem szállítást kapott egyes múzeumok ré­szére is s minden egyes szállítás után Vi­tárius miniszteri tanácsos jutalékot ka­pott. Ezeknek az adatoknak az alapján a rendőrség lefolytatta a nyomozást és megállapította, hogy Stern Jenő állításai megfelelnek a valóságnak. Ezért elő­állították a rendőrségen Vitárius Gyu­lát, aki minden kertelés nélkül elmon­dotta, hogy valóban elfogadott jutalékot Sterntöl akkor, amikor a kultuszmi­nisztérium tüzelöanyagellátási osztá­lyát vezette és a jutalékok ellenében majdnem az összes tüzelőanyag szállí­tásokat az Esztergomvidéki kapta meg. Vitárius miniszteri tanácsos letartóz­tatása egészen uj utakat nyit meg a bűnügyben és szenzációs uj letartózta­tások várhatók. Vitárius a HaHer István­­féle két év előtti mátrabarlai faügyben is szerepelt. Akkor igen nagy port vert fel a numerus clausus miniszterének HaHer Istvánnak ez a faügye, amelyen a kultuszminisztérium igen nagy össze­geket vesztett. Ebben a zavaros pana­­maügyben akkor Stern is közreműkö­dött és ebből az ügyből kifolyólag Vi­­táriust máról-holnapra nyugdíjazták. Most a rendőrség ezt az ügyet is újabb nyomozás alá vette és nem lehetetlen hogy ebben az ügyben , is újabb szenzá­ciós fordulat következik be. A tiszai fürdés első halottjai Petrovoszelón egy iparossegéd, Szénién egy katona fulladt a Tiszába Petrovoszelóról jelentik: Megrendítő tragédia történt szerdán délután a petro­­voszelói Tisza-parton, ahol a fürdés ál­dozata lett Galusz András tizennyolc­éves harisnyaszövő segéd. Guttwein György petrovoszelói haris­nyaszövőmester szerdán délután kiment segédjével, Galusz Andrással a Tisza­­partra gyapjút mosni. Két-három óra hosszat dolgoztak és mikor a munkát befejezték, Galusz odaszólt a mesternek: — Melegem van, csinálok egy ugrást! Guttwein és még többen, akik ott tar­tózkodtak, le akarták beszélni a fiatal­embert merész vállalkozásáról, mert a viz azon a részen elég erős sodru és hideg. Galusz azonban levetette ruháját és mialatt gazdája és a többi munkás a kimosott gyapjút kocsira rakta, a fiatal segéd belevetette magát a Tiszába. Guttwein, aki egy ideig látta a fiatal­embert, nyugodtan felült a kocsira és ott várt rá. kissé távolabb a parttól. Eltelt fél óra és a segéd még mindig nem je­lentkezett. Többször kiáltották a nevét, de mivel Galusz nagyon jó úszó volt, társai azt hitték, hogy eltávozott a' part­tól. Később, mikor már haza akartak indulni, többen lesiettek a Tisza-partra, de a fiatalembert már sehol sem látták. Kutatni kezdték, de eredménytelenül. Jelentést tettek a rendőrségen, amely halászokkal éjfélig kerestette Galuszt, de nem találták meg. A viz erős sodra el­ragadta Galusz holttestét. Szentéről jelentik: Szentén is halálos áldozata van a fürdésnek. Szerdán este­­eflé Zemukovics Geda huszonkétéves katona több társával fiirdött a Szenta alatt elterülő Poronty rét tájékán. A ka­tona mélyen beúszott a folyóba, miköz­ben örvénybe került. A szerencsétlen ember percekig küzdött a habokkal és segélyért kiáltott, de a közelben csak egy társa tartózkodott, aki azonban nem tudott úszni. A rémes segélykiáltásókra többen a partra siettek és szemtanúi voltak an­nak a rémes halálküzdelemnek, amelyet az örvénybe került katona folytatott a Londonból jelentik: Kairói jelentés szerint a brit kormány jegyzékére már elkészült a válasz és az egyiptomi kormány válasz­­jegyzéke az angol követelések egyrészét jogosnak ismeri el és azoknak teljesítésére kötelezett­séget vállal. A többi követelést azonban visszautasítja, de olyan formában, hogy a további tár­gyalások útját nem vágja el. Ilyen körülmények között bizonyos a megegyezés arra nézve, hogy az egyiptomi hadsereg gyalogzászlóal­jainak békelétszámát fel fogják emel­ni és az egyiptomi hadseregben kö­telező szolgálati időt a mostani öt .esztendőről leszállítják három évre. Néhány nap óta Beogradban tartózko­dik dr. Auer Pál budapesti ügyvéd, a neves nemzetközi jogász, akinek neve I szélesebb körökben különösen a magyar írankbamisitási pérrel kapcsolatban vált ismertté amelyben tudvalevőleg ő volt a Banque de France jogi képviselője a bíróság előtt. Mint szakiró számos cik­ke jelent meg nemzetközi jogi kérdések­ről magyar és külföldi lapokban és fo­lyóiratokban, különösen sokat foglalko­zik a nemzeti kisebbségek nemzetközi jogvédelmének kérdésével. Dr. Auer Pál most a beogradi angol követ meghívására érkezett Beogradba, mint az angol érdekeltség kezében levő Slatina—nasicei h. é. vasút jogi képvi selője. Ennek a vasúttársaságnak, mely­nek részvénytöbbsége az »Investment Register Limited« londoni társaságé, vo­nalait épugy, mint a többi jugoszláviai vicinálisokat, az állam saját kezelésbe vette anélkül, hogy az eddigi tulajdono­sokkal rendezték volna a tulajdonjogi kérdéseket. Dr. Auer ma Kennard követ társaságában felkereste Mlroszavljevics tábornok, közlekedési minisztert, akinél interveniált az angol részvényesek ér­dekében. Alkalmunk volt ma hosszabb beszél­getést folytatni Auer Pállal, akihez né­hány Jugoszláviát és Magyarországot közösen érdeklő kérdést intéztünk. — A politikához csak annyi közöm van — mondotta dr. Auer — hogy tag­ja vagyok Budapest székesfőváros tör­vényhatóságának és külpolitikai munka­társa vagyok a Népszövetség félhivata­losának számító Journal de Génévé-nek. Ezt azért bocsátom előre, mert nincs jogom senki nevében nyilatkozatot ten­ni és amit mondok, egy nem egészen tá­jékozatlan magánember véleménye. — Hogy fogadták Magyarországon az olasz szerződést? — Az olasz barátsági szerződés hirét a magyar közvélemény a szociáldemo­krata párt kivételével kedvezően fogad­ta. A szociáldemokrata párt az olasz belpolitikai rendszer miatt szavazott a szerződés jóváhagyása ellen. Külpoliti­kai kapcsolatok létesítésénél azonban a szerződésre lépő államok belpolitikai be­rendezkedése nem lehet döntő szempont. Hiszen az orosz szovjet-köztársaság is igen jó viszonyt tart fenn Olaszország­hubokkal. Többen a vízbe vetették ma­gukat, de mire odaértek, Zemukovics el­merült a hullámokban. Késő estig csónakokon keresték a holttestet, de csak csütörtökön reggel hat óra tájban talált rá véletlenül Maty­­kó Péter volt szentai tűzoltó, akinek halászhálójába beleakadt a vizbefult katona karja. Utal azonban a válaszjegyzék arra, hogy semmiféle engedményre nem hajlandó az egyiptomi kormány abban a kérdésben, hogy az egyiptomi hadsereg főparancs­noki tisztje angol kézen legyen és hogy angol hadsereg-felügyelők maradjanak az egyiptomi hadsereg­ben. Az állami fennhatóságának le­­alacsonyitását látja Egyiptom abban, hogy az angol sirdar minden katonai kérdésben az egyiptomi hadügyminiszter meg­kérdezése nélkül dönthessen és hogy bármikor érintkezésbe lép­hessen Fiiad királlyal az egyiptomi kormány megkerülésével. gal. A magyar közvélemény többsége azért fogadta szívesen az otasz barát­sági szerződés hirét, mert ez véget Vet Magyarország elszigeteltségének. Azt azonban le kell szögeznem, hogy a ma­gyar közvélemény aggódva ügyelt Beth­len gróf római jelentéseire, mert aziolasz szerződést csak az esetben tekinti előny­nek, ha annak nincs éle más állam, fő­leg Jugoszlávia ellen és nem jelent oly lekötelezést, amely más államokkal, el­sősorban Jugoszláviával való békés meg­állapodást kizár. Bethlen gróf idevonat­kozó nyilatkozatai megnyugtatóan ha­tottak. A magyar közvélemény azonban azt reméli, hogy Olaszország után most már Jugoszláviára kerül a sor és a ma­gyar kormányzó mohácsi beszédének szellemében megtörténik a közeledés a két állam között. Merem állítani, hogy ezt a magyar nép igen nugy többsége nagyon szívesen látná. Ehhez azonban szükséges volna hogy Jugoszlávia ugyan­oly rokonszenvet tanúsítson Magyaror­szág iránt, mint azt Olaszország tette. — Egy kérdés kielégítő megoldása bizonyára még nem előfeltétele a békés baráti viszony kialakulásának. Ehhez szükség van még különösen a kisebbsé­gi jogok megnyugtató végreliutjására is. — Egyik nagy probléma a birtokperek rendezése. Az olyan magatartás, mint Romániáé, amely nem ismeri el a ve­gyes döntőbíróság illetékességét, melyet pedig nemzetközi szerződés és magának a bíróságnak határozata állapított meg, keserűséget vált ki és megnehezíti a jó viszonyt. Szerencsére Jugoszlávia ré­széről aligha kell ily magatartástól tar­tanunk. A volt magyar vicináüs-vasutak bizonytalan helyzete szintén rendezésre szorul. — A politikai közeledésnek rendsze­rint a gazdasági közeledés az elöhi írno­ké. Ennek nyomait pedig máris lépten­­nyomon észlelhetni. Az a kedvező meg­ítélés, amelyben a külföldi pénzpiac Ma­gyarországot részesíti és amely a buda­pesti kölcsön feltételeiben is kifejezésre jutott, bizonyára kívánatossá teszi Ju­goszláviára nézve a Magyarországgal való kereskedelmi összeköttetést. — Budapesten nagyon jól tudjuk, hogy a »Bdcsmegyei Napló« milyen nagy ér­demeket szerzett a kölcsönös megértés ügyének szolgálatában. PROGRAMM A Bácsmegyei Napló uj rovata Minden szégyenkezés és álszemérem nélkül bevalljuk, hogy a lapok nincsenek abban a helyzetben, hogy a jövőben is színházi, műkedvelői előadások, hang­versenyek, sportversenyek, futballmérkő­zések, bálák, felolvasások, kirándulások, gyűlések, összejövetelek, zászlószentelé sek reklámját díjmentesen közölhessük. A vajdasági lapok néhány hónappal ez­előtt együttes, határozatot hoztak, amely szerint beszüntetik a kommünikék díj­mentes közlését. A határozatnak mind­össze annyi foganatja volt, hogy azóta még jobban megszaporodtak a díjmentes kommünikék. Amikor most megismételjük azt az el­határozást, hogy kommünikét s rekláöi­­hirt díjtalanul sem arról nem közlünk hogy hol kapható jégbehütött málnaszörp, sem arról, hogy hol látható Harold Lloyd, szűkmarkúság, vágy pénzéhség nem vezet bennünket. Nem hivatkozunk arra, hogy még a leghazafiasabb és teg­­emberbarátibb ünnepség rendezői is ttief« fizetik a termet, a díszítőt, hanem csak arra hivatkozunk, hogy egyetlen újság sincs, amelytől az áldozatok olyan mér­tékét lehetne követelni, amilyen mérték­kel a legnagyobb vagyon ura sem ada­kozik. Ezért kellett a Programm cimü rovatot megnyitni, amely, rendszerint minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap jelenik meg s tájékoztat a kö­vetkező napok szórakoztató, kulturális és sporteseményeiről. Arra való tekintettel, hogy a hang­versenyek, műkedvelői előadások rende­zői rendszerint jótékonycélra adják az előadások jövedelmét, a kommünikék közlési diját rendkívül alacsonyra szab­tuk meg. Egy-egy kommüniké közlési dija öt sorig hatvan dinár, minden to­vábbi sor tíz dinár. A közlési dij a kom­münikével együtt fizetendő be, illetve küldendő be a kiadóhivatalba. Az első Programm vasárnap jelenik meg. „Nincs pénz — mindenki hazamehet“ Csalódottan térnek vissza az ár menté­si. ési munkákról a kanizsai magyarok A vajdasági agrárreform égyik szo­morú következménye: a magyar és né­met földmunkások ijesztő elszegényedé­se. A latifundiumos Bácskának és Bá­nátnak, ha messze is volt akkor a bir­tok-elosztás az ideális állapotoktól, meg volt az az előnye, hogy legalább tavasz­­szal és nyáron munkához juttatta a föld­­nélkülieket. Mióta azonban a kisebbségi földigénylök kizárásával sikerült a nagybirtokokat szétdarabolni és a vaj­dasági földmunkások elöl a munkaalkal­ma t elzárni, a szegény magyar és né­met munkások előtt csak két lehetőség van: vagy Délamerikdba vándorolni, vagy szótlanul viselni az egyre súlyo­sabb nyomorúságot. A hazai földhöz ragaszkodók, azok, akik még nem ve­szítették el teljesen a reményt, évről­­évre jobban érzik azonban, hogy a türe­lem nem sokáig tarthat és végül nekik is elő kell venni a — vándörbotot. Az idén tavasszal még bíztak abban, hogy a Dma-gátak javítása és egyébb köz­munkák alkalmat adnak nekik arra, hogy legalább a mindennapi kenyerüket meg­szerezzék. Kanizsa környékéről, hol a legnagyobb tömegben élnek a magyar földnélküliek. áprilisban, mikor az ár­­mentasitő társulatok végre megkapták a kölcsönt és hozzákezdhettek a gátjavj­­tásihoz, százával mentek le Gombásba és Apatinba, ahol a földmunkát végez­ték. De alig telt el pár hét, amikor a vállalkozó közölte velük: — Nincs pénz, nincs munka, mindenki hazamehet. A kőtörő munkásokat, akik között szá­mos kanizsai magyar volt, szintén szét­­ugrasztották, .sőt a Duna-mentén dolgozó répamunkdsokat is pénz nélkül eresz­tették széjjel. A földmunkások közül többen kocsival, lóval mentek le Apa­tinba, vissza azonban kocsi és ló nélkül jönnek: a munkán nemcsak, hogy nem kerestek, de a vándorlásra ráment né­melyik kis vagyonkája is. Az egyiptomi kormány teljesíti Anglia követeléseit Megegyezésre van kilátás az egyiptomi konfliktus ügyében Dr. Auer Pál budapesti ügyvéd aki a frankhamisitási perben a francia nemzeti bankot képviselte, Beográdban tárgyal egy vicinális vasút ügyében

Next

/
Oldalképek
Tartalom