Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-21 / 170. szám

1927 junius 21. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal HRPRÖLHRPRR A Rockeíeller-alapitványiól, Fracca- | roli a legnagyobb alapítvány' történetét | ismerteti, melyben leginkább ki van fe­jezve a nemes amerikánizmus szelleme. John D. Rockefeller, aki a két keze mun- I kája, leleményes kezdeményezése foly- I tán let milliárdos, jót akart cselekedni s erre a célra óriási összegeket áldozott, i Amerikában, az üzlet országában ele­inte nem értették cselekedetét, keres- | ték, hogy vájjon milyen politikai, tár- I sadalmi vagy tudományos becsvágy in­díthatta erre. Egyik sem. Csak az, hogy jót tegyen, magáért a jóért. Az emberiséget betegségek tizedelik. Rockefeller arra gondolt, hogy az em­beriség legnagyobb ellenségét az egész világon megámadtatja. A lelki betegség megfoghatatlan valami, de a testi be­tegséggel könnyebben elbírunk. Erre a célra először százmillió dollárt adott. De azóta nagy összegekkel szorozta meg az alapösszeget. Í913 óta folyik a harc minden nyavalya ellen az alapít­vány intézeteiben, a Broadway 26-ik emeletén, egy felhőkarcolóban, ahol a betegségek ellen küzdő hadseregnek mintegy vezérkara lakik. Száz hivatal­noknő intézi az alapítvány óriási leve­lezését, orvosok kara irányítja a küz­delmet. Először is az úgynevezett bányász­betegséget küzdötték le, melyet elad­dig gyógyíthatatlannak véltek. Később a sárgaláz ellen vették föl a küzdelmet. Drámaian izgalmas harc volt Mexikó­ban, Középamerikában, Equatorban, Ve­nezuelában, Braziliában a sárgaláz ál­landó járvány alakjában mutatkozott. Miután fölfedezték, hogy a sárgaláznak, akárcsak a mocsárláznak okozója egy­fajta szúnyog, megindult a hajsza, a harc. Rájöttek arra, hogy a szúnyog a petéit nem a vizek mentén rakja le, ha­nem medencékben, hordókban, edények­ben, csöbrökben, mindig az emberek kö­zelében. A kutatóraj a petékkel vette föl a küzdelmet. Ezekbe a medencékbe, edényekbe apró halacskákat tett, me­lyek a szúnyog lárváit elpusztítják. Meglepő eredményre jutottak. Egy éven belül Quayaquilben, a betegség fő­fészkében, ahol másfél évszázada dúlt a szörnyű nyavalya, teljesen megszűnt a sárgaláz. 1925-ben egész Amerikában csak három esetet jelentettek. Kínát állandóan sanyargatják a jár­ványok. Ezért Rockefeller-intézet elha­tározta, hogy Pekingben orvosi egye­temet állíttat föl tízmillió dollár költ­séggel. Az egyetemre az alapítvány meg­alakulása óta tizenkilencmillió dollárt költött, évente körülbelül másfélmillió dollárt s ezálta az emberek millióit men­tette meg. Hogy él a francia köztársaság elnö­ke? Gastone Doumergue sok erénnyel ékeskedik, de legkiválóbb erénye a sze­rénység. Gyűlöli a hirhajszát, melyet a mai politikusok épp oly kevéssé vetnek meg, mint a mozicsillagok. Elődjei közel sem voltak ilyen puri­tánok. Carnot-1, a hires torzképraj­­zolót Garand d’Ache tette híressé, Faure Eelixről hasábokat Írtak az újságok. Loube és Falliéres a párisi ucca nép­szerű alakja volt, Poincaré olthatatlan gyűlöletet, szilaj szeretetet gerjesztett maga körül, Deschanelről rövid uralma alatt szintén sokat beszélt Páris, Mille­­randot folyton támadták, magasztalták. Ezzel szemben Doumergue majdnem senki és semmi: ő egyszerűen a francia közársaság elnöke. Azt tartja, hogy egy demokrata köztársaságban legjobb el­tűnni, nem fölzaklatni a különböző irigy­ségeket. Fogolyként él az Eliseum hatalmas palotájában, mint bevehetetlen torony­ban. Aki a francia köztársaság elnöke elé kerül, az az első teremben a paszo­­mányos ajtónállók egész csapatával ta­lálkozik, a második teremben a diszegyen­­ruhás őrséggel, a harmadik teremben az őrség parancsnokával, Lásson tábor­nokkal. Csak aztán pillantja meg a köz­társaság elnökét. Minekelőtte azonban erre a magas tisztségre jutott, Doumergue épp ily jól tudta elszigetelni magát. A Palace de Ternes közelében lakott, a hatodik emeleten, ahova fölvonó se vitt. Ha va­laki, akit le akart rázni a nyakáról, min­denáron beszélni óhajtott vele, ide ren­delte reggel hét órakor. Az elnök, aki igazi bölcs, ma is megtartotta régi laká­sát s időnként, mikor egyedül szeretne lenni igazán, ide menekül. Reggel korán sétálni indul Páris el­hagyott uccáin, azután visszamegy pa­lotájába, tornászik, dolgozni kezd. Dél­után fogad, este olvas. Sokat olvas. Fömunkája az, hogy uj politikusokat keres, akik; a régiek helyébe állhatná­nak. Váltig fájlalja az uj, lövészárokból jött nemzedék meglehetősen pallérozat­­lanságát. De nem csügged. ■— Türelem kell mindenhez — mondo­gatja. — En is türelem által lettem az, ami vagyok. A tiranai biróság halálra Ítélte a jugoszláv követség dragománjáí Achmed Zogu amnesztiát adott a politikai menekülteknek Zagrebból jelentik: A zagrebi N“o­­voszti hétfői száma külföldi diplo­máciai forrás alapján azt a szenzá­ciós hirt közli, hogy a tiranai rendkívüli biróság ha­lálra ítélte Gynreskovics jugo­szláv követségi dragománt, akit kémkedés miatt tartóztattak le. Arra vonatkozóan, hovy a halálos Ítéletet végrehajtották-e már, vagy sem, nem érkezett semmiféle hi­teles hir. Kómából jelentik: A Giornale cl’ Italia szkutari-i jelentése szerint Achmed Zogu bég teljes am­nesztiát adott mindazoknak a politikai emigránsoknak, akik a legutóbbi észak-albániai láza­dásban való részvételük miatt Jugoszláviába menekültek. Ezek az emigránsok lassanként visz­­szatérnek Albániába és az olasz lap szerint Achmed Zogu az amnesztia­rendelettel elérte azt a célját, hogy a Jugoszláviában megalakított albán emigránsblokk gyorsan likvidálod* 1 jék. A kormány tiszta választásokat akar Az uj bácskai főispán nyilatkozata a szombori újságírók küldöttsége előtt — Lukics Predrag főispán hivatalbalepése után azonnal hivatalvizsgálatot tarioll a balinai főszolgabiróságon Szombofból jelentik: Az uj bácskai főispán vasárnap reggel nyolc órakor vette át a főispáni hivatal vezetését és már kilenc órakor autóra ült, hogy megtegye első szemleutját az igazgatá­sa alatt álló tartományban. Lukics Pre­­drag főispánt első útja a tartomány legelhanyagoltabb részébe, a közigaz­gatási visszaélésekről híres Baranyá­ba vezette. A főispánt első inspekciós utján Novákovics Izidor tartománygyü­­lési képviselő, a demokratapárt elnöke, Veszelinovics Milorád nyugalmazott ba­ranyai alispán és a Bácsmegyei Napló szombori munkatársa kisérte el. Az utazás célja a batinai föbirói hi­vatal meglátogatása volt. A hivatalvizs­gálat igen rövid, de annál alaposabb volt. Lukics főispán meglepő kérdése­ket adott Ojkics főszolgabírónak. A fő­bíró referátuma közben például a főis­pán a következő kérdést intézte hozzá: — És hogy van magukkal megelé­gedve a nép? Amikör a községi jegyzők és aljegy­zők névsorát ismertette a főbiró, a főispán közbevágott: — Hány olyan jegyző van, akinek nincs meg a kellő képesítése? A jegyzők képesítéséről szóló előadás láthatólag nem nyerte meg a főispán tetszését. A reciprocitás -kedvéért hétfőn az apa­tini németeket látogatta meg Lukics főispán. A szombori újságírók hétfőn testületi­leg felkeresték Lukics Predrag főispánt és üdvözölték hivatalba lépése ajkaimé­ból. A főispán az újságírók üdvözlésére hosszabb beszédben válaszolt. — Külön programom — mondotta a főispán — nekem nem lehet. A kormány intenciói szerint fogok rfiüködni, ame­lyet az urak ismernek. Két dolgot kell azonban hangsúlyoznom. Az egyik, ami ma ennek a tartománynak rákfenéje: a tisztviselő kérdés. Pártatlan, igazsá­gos és kvalifikált tisztviselőket akarunk, akiknek a törvények végrehajtása,, és nem a pártpolitika -szolgálata a célja. — A másik igen fontos intenciója a kormánynak, hogy a most' megtartandó választások minden erőszaktól mente­sen, ideális tisztasággal foíyjanak le. Lehetetlen az, hogy a rendőrhatóságok irányítsák a szabad polgárok (Szavaza­tait. Ez a kormány tiszta választásokat akar. — Az újságírókat — folytatta a főis­pán — barátaimnak tekintem, akiket rendkívül fontos munkájukban támo­gatni akarok, ezzel szemben az újság­íróktól objektivitást várok. — Jöjjenek az urak minél gyakrab­ban, mert önök a nép képviselői és mi­után maga a nép nem jöhet, kell, hogy az újságírók szerezzenek információt a nép részére. A magam részéről — mon­dotta a főispán — még a bizalmas ak­tákat is megmutatom a sajtó képviselői­nek, természetesen nem közlés végett, hanem, hogy a sajtó tisztán lássa a kor­mány intencióit. A főispán ezután még hosszabb ideig barátságosan elbeszélgetett az ujság­­rókkal. • • Összeült a tengeri leszerelési konferencia Leszerelés helyett a konferencián résztvevő három nagyha* talom meg akarja erősíteni egymás ellen flottáját A kirándulás legérdekesebb része azonban a Batinával szemben, a Duna másik partján elterülő Bezdán köz­ségben folyt le. A főispán és kisérete éppen a bezdáni önkéntes tüzoltótestii­­let juniálisára érkezett Bezdánba. A főispán végignézte az ünnepélyt. Nagy lelkesedést keltett, hogy a zsákban fu­tók közül az első ötnek száz-száz dinár külön jutalmat adott. Soha még zsák­futásban ilyen nagy dijakat nem nyer­tek Bezdánban. Lukics főispánnak azonban hiányzott valami a mulatságból. Meg is mondta: — Hát miért nem táncolnak az em­berek? Szeretném látni, hogy a nép hogy táncolja a csárdást, mert én ed­dig csak varietékben és bárokban lát­tam, szeretném végre autentikus helyen is látni. Erre aztán vége-hossza nem volt a bezdáni csárdásnak. Az egyik bezdáni odamegy Novákovicshoz, aki még a tartományi választások idejéből igen népszerű Bezdánban és megkérdi: nem lesz-e baj a hosszú csárdásból? A főispán érdeklődésére azután el­mondja Novákovics, hogy a Bácskában néhány községben a bálokban csak kor­látolt ideig engedélyezik a csárdást a rendőrhatóságok. A főispán lehetetlen­nek« tartotta, hogy a rendőrhatóságok tényleg beleszólnak abba, hogy a háló­zó fiatalság milyen táncot és mennyi ideig járjon. Mi erről Beogradban (Sem­mit sem tudtunk — mondja a főispán. Késő este volt, mire a főispán visz­­szatért Szombatba i bezdáni juniálisból. Géniből jelentik: A három nagyhata­lom leszerelési konferenciája hétfőn ülj össze. Az előterjesztendő amerikai ja­vaslatokat már teljesen előkészítették és ezeket a javaslatokat úgy a tengerésze­ti szakértők, mind a diplomáciai képvb selők egyhangúlag fogadták el Ameri­kában. A washingtoni konferencián a nagy csatahajókra megállapított 5:3 kul­csot kiterjesztik a többi hadihajókra is Az amerikai program szerint indítvány fog elhangzani, hogy a hadihajók jelenlegi nagyságát tartsák meg továbbra is úgyszintén tartsák meg az eddigi makszimális tonnasulyt is. amely cirkálóknál tízezer tonna. Miután Anglia és Japán a súlyt öt-hatezer ton­nára szeretnék csökkenteni, ez az ame­rikai követelés kétségkívül sakkhuzás akar lenni, esetleges angol vagy japán követeléssel szemben. Amennyiben Anglia a jelenlegi cirkáló flottaegység bajólétszámának csök­kentésére vonatkozólag ellenvetéseket tenne, úgy a Genfben elterjedt hírek szerint az Egyesült-Államok kormánya hajlandó arra, hogy lemond az angol flotta hajólétszá­mának leszállitásár íl, ellenben az amerikai cirkálóflottát a jelenlegi angol flotta létszámára emeli fel és azonnal megkezdi ennek a tervnek keresztülvitelét. Valószínűnek tartják, hogy az angolok javaslatot fognak tenni arranézve, hogy a cirkálók ágyúit az eddigi nyolc öles­ről hat ölesre cseréljék ki. Ez viszont aa amerikai javaslatokkal szemben volna sakkhuzás, mert az amerikaiak a nyolc öles ágyuk mellett foglalnak állást. Mint Londonból jelentik, az angol sajtó élénken foglalkozik a flottaleszere­­lési konferencia kérdésével és általában nagy sikert jósolnak a konferenciának. Azt írják a lapok, hogy a konferencia eredményes kimene­tele újra visszaadná Európa népei­nek a hitét a leszerelés lehetőségé­ben. Ha azonban a tanácskozás mégis ku­darcot vallara, ez egész Európa szem­pontjából nagyon sajnálatos volna. A leszögezendő angol álláspontot a sajtó meglehetős tartózkodóan tárgyalja, any­­nyit azonban a lapok máris hangoz­tatnak. hogy ha a cirkálók és a kisebb hadihajók arányát 5:3-ban állapítanák meg, ezt Anglia semmi szin alatt sem fogadhatná el, mert ilyen körülmények között éles ellentétbe kerülne saját érdekeivel. „ERIC SON“ II I Il TWgWmUMtilHr n— 184 ) fejhallgatók a legtökéletesebbek és a legolcsóbbak. Maller Béla oki, gépészmérnök Subotica, Petrogradska ullca 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom