Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-19 / 168. szám

32 OLDAL * ARA 4 DINAR PoStarliía placena u gotovoml BACSMEGYEI NAPLÓ XXVII?. évfolyam. Szubotica, 1927. VASÁRNAP, június 18, 168. szám Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 # _ Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szám (Minerva-palota) Megjelenik minden reggel, (innep után és hétfőn délben Előfizetési ár negyedévre 165 din. Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovan trg. 3. (Minerva-palota) Két aratás A napok forróságtól átizzott vo­natán két aratás állomása vár ránk. Két aratás felé megyünk. Az egyik az áldott búzatáblákon, a másik a politika áldatlan mezőin Ígéri mun­kánk és okosságunk jutalmát. A politika Péter-Pálja: a válasz­tás. Ekkor arathatjuk le munkánk és kitartásunk gyümölcsét, ekkor hordhatjuk be fáradságunk termé­sét — az elvetett mag ezen a napon kezdi meg a fizetést. Ha okos politikát akarunk folytat­ni, ki kell mennünk a mezőkre tanul­ni. Mint ahogyan a gazda gondosan kiválogatja a vetőmagot s csak a legnemesebb magot érdemesíti a te­­levényre. éppúgy a politikusnak is ki kell válogatnia a gondolatot, ame­lyik termést igér, ha a lelkek talajá­ba belekerül. Józan gazda nem vet el gazt, józan politikus nem vet el olyan gondolatot, nem csíráztat ki olyan törekvést, amelyikből a türelmetlen­ség mérgező s a termést elfojtó dud­­vái nőnek fel. Csak gyilkos szándék szórja el az áldott földbe a beléndek magvait, a békeakarat vetőgépe bú­zát szór el a fölnyitott hantok közé. De hiába válogatjuk ki a legna­gyobb gondossággal a legnemesebb vetőmagvakat is, ha nem tudjuk a vetés idejét s ha nem ismerjük a föld természetét. A politikusnak is tudnia kell, hogy mit lehet ma elvetni s csak olyan magvakat szabad a föld­be szórnia, melyek termést Ígérnek. Júniusban nem lehet búzát vetni s februárban nem lehet aratni. A po­litikában éppen olyan kérlelhetetle­nek és legyőzhetetlenek az időjárás törvényei, mint a földművelésben. Az uralmon lévők akaratának napja érleli a vetést. Ha az uralom ziman­­kós téli éjszakákat, dermesztő fa­gyot küld mezőinkre, akkor nem ül­tethetjük ki a vágyak délszaki nö­vényeit a rideg földbe. Akkor tovább kell őket őriznünk az álmok téli kertjében s tovább kell melegíteni szivünk melegével. Csak azoknak a kívánságoknak csemetéit szabad ki­ültetnünk, miknek elérkezett az ideje. Előbb porhanyóvá kell tennünk a talajt, előbb öntözni és táplálni kell a rögöket, előbb meg kell várnunk az őszi derűnek, vagy a tavaszi zse'nclülésnek idejét, azután mehe­tünk csak ki elvégezni a vetés mun­káját. S ha már a legjobb időben vetettük is el a legnemesebb magokat a leg­porhanyóbb földbe — ámbár a ki­sebbségi politika szántóvetői hol ta­lálják meg az életkörülményeknek és munkafeltételeknek ezt a szeren­csés összetalálkozását — akkor még mindig dandárja vár ránk a munká­nak. Vigyáznunk kell a vetésre, go­nosz indulat s mohó félreértés le ne tiporja reménységeink zsendülő rét­jeit. Jelszavak viharágyuival ne te­reljenek fölé ólmossziirke felhőket, a gyűlölet jégverése el ne tapodhas­­sa munkánk és fáradozásunk szárba­­szökkenő eredményeit. Irigy szom­széd ne etethesse marháit a mi ke­nyerünk ígéretével. De vigyáznunk kel! arra is, hogy ártó gondolatok gyomja ne vonhassa el a napot a ki­kelő vetés elől. Se a pipacs égő pi­rosa, se a búzavirág megejtő kékje ne ejthessen bennünket rabul. A gaz­dánál nincs nagyobb reálpolitikus s nincs gazda, aki jobban szeretné a legszínesebb virágokat is, mint búza­táblák unalmas zöldjét. Ártó álmo­dozók azok, akik a politika termő mezőre pipacsot, szarkalábat és kan­kalint ültetnek s akik a virágban job­ban gyönyörködnek, mint a kalász­ban. Virágot ültetnek, akik elérhe­tetlen vágyak, megvalósíthatatlan kívánságok után futkároznak. A poli­tika kertjében is vannak virágok, melyek nem nyílnak minden eszten­dőben, melynek termésére olykor évekig kell várni. Ami a természet rendelése a mezőn és a kertben, az marad rendelése a természetnek a Beogradból jelentik: A kániku­lai forróság Bcograőban még ne­hezebben viselhető el, mint másutt. A negyven fokos meleg mindent megbénít, csak a politikai életben van némi elevenség, jelöltek, kül­döttségek loholnak ide-oda. Az ön­jelölteknek a mandátumért, a man­dátumfosztó fórumoknak az önje­löltek elleni egyhangú harcába né­mi elevenséget hoznak a miniszter­­elnöknek a magyar párttal való tár­gyalásai, amelyek váratlanul a politikai élet homlokterébe kerültek. A magyar párttal való tárgyalá­soknak, amelyek, ha nem is foly­tak kulisszák mögött, de a dolog természeténél fogva nem történ­tek a nyilvánosság előtt, a kelleté­nél nagyobb nyilvánosságot ad Pri­­bicsevics Szvetozárnak a beogradi »Rees« szombati számában meg­jelent egy, neve aláírásával ellá­tott cikke. Bármennyire is meg­szokta már a jugoszláviai magyar­ság, hogy Pribicsevics múltját és a demokratikus elveket megtagadó módon támadja a magyarságot, mai cikke mégis súlyosabb beszámítás alá esik, mert ebben Pribicsevics nemcsak a terror szervezetek frá­zisait hangoztatja, hanem irreden­tizmussal is vádolja a jugoszláviai magyarságot. Legkevesebb, amit ezzel szemben a magyarságnak kö­vetelnie kell, hogy Pribicsevics akármilyen forum előtt is, de bizonyítsa azt a könnyelmű és ártó állítását, hogy a magyarság irredenta. Ami Pribicsevicsnek Miletics Szve­­tozárra való hivatkozását illeti, Pribicsevics vagy nem ismeri, vagy nem akarja megérteni a magyaror­szági szerbség volt vezérének éle­tét és terveit. Miletics Szvetozár, ha élne, elveinek meggyalázását ■ tná abban a politikában, amelyet Pribicsevics és az ő nevével küzdő szervezetek folytatnak. Pribicsevicsnek a Recs szombat esti számában megjelent cikke a következő címet viseli: »Vnkicsevics és a magyarok« és a cikkben a következőket irja: I.apjelentések szerint Vukicsevics mi­niszterelnök ur a magyar párttal tárgya­lásokat folytat, amelyeknek célja, hogy a magyar párt képviselői a radikális, il­politikában is. S a kisebbségi nem­zeteknek nem arra van szükségük, hogy amikor nem ölthetik magukra a jog páncélját, árvaláriyhajat tűz­hessenek a kalapuk mellé. Az nem kisebbségi politika, melynek mezőin nem érnek kalászok s melynek ara­tása egy marék virág, melynek örö­me az álomlátások s melynek világa egy álómvilág — ha szabad monda­nivalóinkba beleszőnünk egy halott költő élő versszakát. A szántóvető ember tapasztalatait kell politikánkban is hasznosítanunk, ha aratni akarunk a választásokon, letve, mint ahogy Beogradban mondják, a Vukicsevics-féle jogszerű radikális párttal együttes listán jelöltessenek. Szembetűnő, hogy a magyarok a Vuki­csevics-féle radikálisokkal «a jogszerű radikálisokkal« tárgyalnak, nem pedig a demokratákkal, holott ezek mindenben a nemzeti kisebbségek mellett angazsálták magukat. Most ezek a demokraták csa­lódtak, mert a magyarok azokhoz for­dulnak, akiknek kezében van a belügy­minisztérium. mert híznak abban, hogy a hatalom révén tudják amaguk számá­ra a legtöbb hasznot elérni. Azt mondják, hogy a megegyezés már készen is van. A magyar párt egységes listán fog je­lölni a jogszerű radikálisokkal, képvise­lőik a választások után belépnek a radi­kális klubba, ha ugyan a választások után lesz még radikális klub és ha ezek az urak még mindig hatalmon lesznek. A magyar párt fenntartja önnálló szerve­zetét, a mandátumok számára nézve még nem jött létre megegyezés, mert a ma­gyarok öt biztos mandátumot akarnak. Vukicsevics ezt sokalja, azonban ugylát­­szik, hogy e tekintetben is létrejön a megállapodás. Vukicsevics úgy dolgozik, mint Ave­­rescu dolgozott Romániában, aki a ma­gyarokkal és a szászokkal kötött paktu­mot és ezzel a nemzeti elemekre mért csapást. Vukicsevics is a magyarokkal akarja a naciona­lista elemeket tönkretenni. Mi mindent megérünk még a Vajdaság­ban? Ugylátszik Beograd nem tud nem­zeti politikát folytatni. A pá tura’om annyira ‘ megmérgezte a lelkeket, hogy csak olyan politikát tudnak követni, a mely a pártérdeket szolgálja. Sajnos, a mi pártjaink Beogradban csak olyan ele­meket pártolna, amelyek mindig eflene voltak Beogradnak. Ezzel még ke­veset mondunk, mert Beograd azokat támogatja, akik őt gyűlölik. Ha ma Mile­tics Szvetozár kikelne sírjából és látni, Ír gy a b.ogradi kormány elnöke hogyan paktál a magyarokkal, visszatérne sír­jába, mer. az ő idegei bizonyára nem bírnának egy olyan kormányt és egy olyan B.',grad)t, rmely hivatalosan tá mogatja a ma goul at a s..erbdí ellen. Ez a Beograd hajlandó arra, hogy támogassa az irredenta magyaro­kat, akiknek ideálja Budapest, a nacionalista szerbek ellen, akiknek ideálja mindig Rcograd volt. a politika Péter-Pálján. A szentai nagypiactól a szuboticai pünkösdig hosszú és nehéz ut vezetett el. De ezen az utpn megtanulta a magyar­ság, hogy milyen gyakorlati különb­ségek választják el a »sült galamb várás« politikáját a reális, a termő és alkotó politikától. A politika me­zőin sem vagyunk már eke- és iga­nélküli telepesek. Fundusz instruktu­­szunk: kilenc évünk minden tapasz­talata. Nem virágot akarunk tépdes­­ni mások számára, hanem búzát aka­runk aratni magunknak a politika közeledő Péter-Pálján. Nyilatkozik Pribicsevics cikkéről Grol Milán is, aki előreláthatólag ismét a de­mokrata párt listavezetője lesz a szubo­ticai választókerületben, ürol a követ­kezőket mondja: Pribicsevics cikkét Beogradban sokféleképpen kommentálják. Leg­jobban elitélik azok, akik a Pribi­­csevics-párt listáján a Vajdaság­ban jelöltetni kívánják magukat, mert attól tartanak, hogy egyetlenegy vajdasági ma­gyar vagy német sem szavaz a Pribicsevics-párti listára, bármilyen nép*szerü jelölteket állí­tanak is fel. — A magyar pártnak a miniszterel­nökkel folytatott tárgyalásai sókkal több anyagot adnak a sajtónak, mint amennyit azok valódi jelentőségüknél fogva megérdemelnek. Az, hogy a mi­niszterelnök már kétszer beszélt egy csoport képviselővel, azt a látszatot kelti, mintha ez már jelentékeny számú képviselőt is jelentene az illető csoport számára. Mindenki előtt, aki ismeri a magyar, párt szervezetét a Vajdaság­ban, az előtt világos, hogy a magyar pártra nézve ez nem állhat fent. Az, hogy a miniszterelnökkel megegyeznek, a magyar párt számára még nem je­lent képviselői mandátumokat. De nem áll meg Pribicsevicsnek a Recs mai szá­mában közölt az az állítása sem, hogy a demokraták kiábrándultak a magya­rokból, mert arra számítottak, hogy a m; gyarok velük mennek čs most azt látják, hogy a radikálisokhoz pártol­tak Pribicsevics téved, mi demokraták ezek előtt a tárgyalások előtt és után is azt állítjuk, hogy a magyarok való­jában velünk tartanak, mert mást je­leni a magyarok és mást az. hogy ma­gyar párt. A magyar Párt, amelyre Vukicsevics számit, valami le nem mér­hető hipotetikus érték. A magyarok va­llójában a mi pártszervezeteinkben van­­j nak és a mi szervezeteink a Vajdaság­ban éppen a magyar helyeken a leg­erősebbek. Mi szintén kaptunk felhí­vást bizonyos magyar párti faktorok­tól tárgyalásra még tíz nappal ezelőtt is, azonban ekkor is épugy, mint az ob­­last-választások előtt tisztában voltunk azzal, hogy ez a felhívás tisztára for­malitás, mert ennek a pártnak a sorai­ban, sőt amint látjuk, vezetőinek egy­­részében nincs meg az egyetértés és A magyarokkal való megegyezés a beogradi politikai élet homlokterében Pribicsevics súlyos és igaztalan vádjai a magyarok ellen — Grol Milán sze­rint a demokrata párt teljes egyenjogúságot és nem koncessziókat követel a magyarság részére

Next

/
Oldalképek
Tartalom