Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-02 / 151. szám

1927. június 2. BÁCSMEGYEf NAPLÓ 13. oldal PRAGA—ALFA AUTOMOBIL REGÉNY AZ ÁLMOK VÁROSA IRTA: CURT J. BRAUN miképp elmozdíthatott. Kétségtelenül barrikád volt. Ira elpirult, amikor Helmer kérdő te­­kintetét észrevette. Azután megmagya­rázott mindent: — Jaques be akarta törni az ajtót... még sohasem láttam ilyen őrültnek, mint ma éjjel... Alig aludtam el, már jött... Nem nyitottam ki az ajtót ... Erre kint könyörögni kezdett... kol­dult ... azt hiszem, részeg volt... Élői szőr bocsánatot kért tőlem, szép szóval, próbálkozott... aztán ordított és tom­bolt ... borzasztó volt.. A divánra hanyatlott. A férfi látta, hogy sötét karikák árnyékolják a sze­mét. Kis idő múlva Helmer megszólalt: — Úgy látszik, megőrül... de magá­ért! Ira ijedten nézett rá, majd habozva folytatta: — Attól fél, hogy rájönnek, hogy ő a gyilkos... menekülni akar... de csak akkor, ha én is vele megyek... Minden kívánságomat telifesiteni akar­ja... csak menjek vele el azonnal.., — És?... — Nem feleltem neki... Végnélkül koldult... és amikor látta, hogy ez nem használ, őrjöngeni kezdett... rám akarta tömi az ajtót... Bútorokat tol­tam az ajtó elé... nagyon félek tőle ... Később csak halk hörgést hallbttam még, aztán elaludt a küszöbön... Kezével eltakarta a szemeit. — Nem tudok többé ránézni! Csak hosszú csend után fűzte huzzá: — ... Hiszen sajnálom is... — Szánalomraméltó, szegény em­ber... — mondotta Helmer. Mindketten hallgattak. Olyan nagy csend volt, hogy a léleg­zetvételüket is hallották. Később Helmer megszólalt: — Ira asszony... Jöjjön veleml — Hagyjam őt el? — Igen, örökre! — Borzalmas volna... Belehalna... Helmer hátrasimitotta a haját. Az asszony halvány és fáradt volt, mint egy baba. A fejét rázta. — Nem ... nem lehet... Helmer felállt. Erősen és férfiasán állt az asszony előtt. — Ira... maga önmagát teszi tönk­re... részvétből. Az asszony fájdalmasan mosolygott. — Lehet... — De nem szabad! Hiszen ennek nincs semmi értelme! Menekülni kell! — Mit csináljak künn? Jelentsem fel? — Nem. — Hát hallgassak? — Igen. Mi nem vagyunk a bírái. Amúgy is bűnhődni fog ... Az asszony gondolkozott, majd te kintete találkozott a férfiéval. — Nem ... Maga kedves és szeretet reméltó, de nekem már nincs erőm Túlságosan fáradt vagyok. Félek a kül­ső viliágtól. A férfi lehajolt hozzá: — Ira... maga nagyon fiatal és na­gyon gyönge... Az asszony ajkán mosoly jelent meg — Azt hiszi? — Igen, igy van! ... Tudja Ira, mit kellene magának tenni? Fellázadni! Nem úgy, amint Jaques Bendor teszi, aki későn jön, ötvenéves korában lázadt fel saját élete ellen. Maga feleannyi idős sincs. Magának most kellene kiszakíta­nia magát környezetéből, a selymektől parfőmöktől, sminktől és rivaldafénytől terhes atmoszférából... Menekülnie kell mindettől... valahova messze ... a városból... az emberek elől... Egész­séges tengeri levegő keltene magának erdő, napsütés!... Elhallgatott. Ira Bendor csodálkozó nagy szemek­kel nézett rá. Ajkai remegtek és csak sokára suttogta: (Folyt, köv.) Az eddig közölt folytatások rö vid tartalma: Heywoldt és Bendor, az »Álmok városd«-nak alapitói Helmer feltalálótól ajánlatot kapnak a nap energiáját kihasználó talál­mány értékesítésére. Heyxvoldtot, a ki Bendor feleségének, írónak sze­relmese, éjszaka meggyilkolják. Fia, Werner, aki Amerikából érkezett haza, ismét összebarátkozik gyerek­kori pajtásával, Renával, Bendor leányával. Néhány nap múlva is­meretlen tettes kirabolja a pénztár­épületet. Ira, Bendor felesége el­tűnik és Helmer találta meg az épü­lő csillagászati toronyba zárva. Ira elmondta neki, hogy Bendor ölte meg Heywoldtot. — Tudja, egész különös volt... Ke­­resztülestem egy ajtón... néhány lép­csőn legurulltam... és bevertem a fe­jem . . . Amikor aztán újra magamhoz tértem, maguknak már nyomuk sem volt. — Maga is egy szerszám-kamrába ke­rült? — Igen, lehetséges, hogy kamra volt Két-három lépcső vezetett lefelé. Kis he­lyiség volt. Nagynehezen kimásztam az­tán és hazamentem. Kerestek 'engem? — Nagyon sokáig. — Már azt hitték, hogy elvesztem mi? No, de nem történt semmi baj. — Ismét felvette esőköpenyét. — Sajnáltam, hogy csak ilyen kevés időm van... csak egy percre akartam felszólni, hogy önt megnyugtassam. Remélhetőleg hamaro­san találkozunk megint... Viszontlátás­ra Heywoldt... jóestét Bendor kis­asszony, ajánlom magam! Az ajtó becsapódott mögötte és utá­na mindjárt elrobogott autóján. Rena is menni készült. Kezet nyúj­tott Heywoldtnak. — Viszontlátásra, Werner. A férfi mélyen a szemébe néíett. — Isten veled, Rena. Gyere el minél előbb megint! A lány némán bólintott és elment. Alf Helmer feltürt gallérral és mé­lyen lehajtott fejjel ült az autóban. Ma­ga vezette a kocsit. .Meg volt magával elégedve: a Werner Heywoldtnál való kimagyarázlydás könnyen ment. Az est sötétjében a toronyhoz haj­tatott. Irához... Az országúton, a szárazföld felől kö­zelítette meg az épületet és néhány száz lépésnyire a torony előtt megállította az autót. Kalapját mélyen a szemére húzta, kezét az esőköppeny zsebébe sül­lyesztette és az ut további részét gya­log tette meg. Végigment ugyanazon az utón, ame­lyiken előző nap ért le a földalatti szo­bába: a tornyon és a forgóajtón ke­resztül le a lépcsőkön és végig a folyo­són. Hallgatózott. Benn mély csend volt. Kopogott. Néhány pillanat telt el, majd hallható volt Ira hangja közvetlen az ajtó mö­gött. — Ki az? — Helmer. Belülről olyan zaj hallatszott, mint amikor bútorokat tolnak el, majd ki­­nyilt az ajtó. Ira halotthalványan sietett feléje és úgy fogadta, mint egy rég várt barátot. Majdnem összeroskadt előtte és hitetle­nül mosolyogva nézett rá: — Örülök, hogy végre itt van... Azután ijedten fűzte hozzá: — Remélem, egyedül jött? A férfi bólintott: — Egyedül vagyok. Az asszony becsukta az ajtót és rá­fordította a kulcsot. Helmer csak most vette észre, hogy a szoba tegnap óta bizonyos változáson ment át. A szem­ben fekvő másik keskeny ajtó előtt egy­másra voltak halmozva mindazok a bú­torok, amelyeket egy asszony vala-NAGYHIRNEVÜ, TAKARÉKOS MOTOR. — KOMPLETT BOSCH-FELSZERELÉS. — ELEGÁNS, KITÜNŐEN RUGÓZOTT ÖTÜLÉSES KAROSSZÉRIA. — NÉGY­­KERÉKFÉK. — HAT BALLONKERÉK RAKTÁRON MEGTEKINTHETŐ: „Record“ Ipari és Kereskedelmi R.-T. Xoviíííd, Temerinska ulica 6. ___________________518° faUSSEtSBPi rssKaaees saját iparvágánnyal r nd lkező mészégető telepünkről vagonléielekben valamint izoláló anyag és tetőfedő mir den mi­nőségben és mennyiségben kapható GLIED BERNÁT „ISTVÁN“ TÉ L VGYÁR SU10TICA Városi iroda: Zrinjski trg 31. Te (fon 873. Gyári te efon 308. 4187 Elsőrendű, puha­fával égetett TÉGLA és MESZ EMO LIT ill II a E? iiESEaiia fö'dmivelésügyi miniszté­rium által hivatalosan megvizsgált és alkalmasnak talált 23.189/III. szám a att engedélyezett, kitünően bevált pre­parátum, mely szertől biztos eredménnyel kipusztulnak i szőlőmoly, ilonca 1 és az összes szőlő- és gyümölcsfák rovar- és hernyó- | kártevői. — Az ARSOTIN a fö dmivelésügyi miniszíérium | ellenőrzése alatt áll. Ne vezettesse magát félre oly konkur- i renciától, mely valótlan hireket terjeszt, hanem fogadjon el csak eredeti ÁRSOTINT, mely az egész világon legjobban bevált. — Kérjen díjtalan használati utasítást! FERÓID jRÉZKÉNPOl n I" porzószer lisztharmat és peronoszpora ellen. Evek óta az ország minden nagyobb szőlőgazdaságában a iegiobb ered­ménnyel használatban. Nem hasonlítható össze más készit-I" ményekkel, különösen külföldi áruval, mert a PEROID RÉZKÉNPOR oly vegyi any gokat tartalmaz, melyek a növényi betegségek leküzdésére fokozott h tással vannak. B3 1 i ž Lajéo M. Schwelger* Suhotiea I L Tolstojeva ul. br. 17. — Telefon 85 iimiBamimn mii Fogadjon csak valódi 5*chweigea>Sé!e Feróid Kézkénport eredeti plombáit zsákokban el!

Next

/
Oldalképek
Tartalom