Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-17 / 166. szám
- 4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. június 17. Radios temeti Matkovics Tamást A Dom cikke a szuboticai Radics-párt volt elnöke ellen Zagrebból jelentik: Radios István a Doni szerdai számában erős támadást intéz Matkovics Tamás, a szuboticai Radics-párt volt elnöke ellen. A disszidens vajdasági parasztpárt megalakitójáról Radies a következőket írja: — Matkovics Tamás valamikor tényleg legelső emberünk volt, ő kezdte Szuboticán a parasztinozgalmat terjeszteni. Eleinte sokat áldozott a pártért és szuboticai lakása találkozóhelye volt a parasztmozgalom terjesztőinek. Mindjárt az elején azonban nagy hibákat, sőt bűnöket fedeztünk fel benne. Az 1925-iki választások előtt erőszakosan követelte, hogy ő legyen a szuboticai városi, valamint a külső kerületi jelölt is és addig nem akarta aláírni a listát, amelyet igy csak az utolsó pillanatban nyújthattak be és a bíróság elutasította. Ezenkívül békithetetlen ellenfele volt a szuboticai horvát intelligenciának, amely azelőtt a bunyevác-sokáe párthoz tartozott. Attól félt ugyanis, hogy ezek veszélyeztetik a képviselöjelöltségét. Most azután Matkovics elkövette legnagyobb bűnét: a liorvát parasztpárt ellen támadt. Ennek következtében elvesztett minden politikai bizalmat és tekintélyt a bunyevác-sokác horvátok között. Matkovics Tamás ezentúl politikai halott — irja Radies István. Másik cikkében bejelenti a Dom, hogy a liorvát parasztpárt megtesz minden előkészületet a vajdasági választási agitációra. Horvátországból, Boszniából és az ország többi vidékeiről számos paraszt jelentkezett, akik tudnak magyarul és németül s vállalkoznak arra. hogy végigjárják a választások előtt az egész Vajdaságot. Másfélmillió dinár értékű áru egeit el a Mamuzsics-féle könyvkereskedésben Az oltásnál több tűzoltó füstmérgezésí kapott — Az üzlet egymillió hatszázezer diaárra volt biztosítva A szuboticai Mamuzsics-féle könyvkereskedés — mint jelentettük szerdán este kigyulladt. A tűz teljesen elhamvasztotta a városháza épületében levő üzletet. Az üzlet a város egyik legnagyobb könyv- és' papiráruiizlete volt, hatalmas raktárral, amelyet többszázezer dinár befektetéssel csak a közelmúltban alakítottak át és bővitettek ki. A tüzet szerdán este háromnegyed kilenckor az uccai járókelők vették észre, akik látták, hogy a lezárt redőnyök mögül: füst tör elő. Azonnal értesítették •a tűzoltókat, akik hat szerkocsival, köztük az újonnan Budapestről beszerzett motoros tüzifecskendövel vonultak ki. A tűzről időközben értesültek a szabadnapos tűzoltók is és igy összesen harminckilenc tűzoltó vett részt az oltás nehéz munkájában. Ezzel egyidejűleg megjelent a helyszínen Milassin Andor tüzoltófőparancsnok, aki személyesen vezette az oltási munkálatokat. A tűzoltók feltörték a redőnyöket, az üzlet üvegajtóját bezúzták és be akartak hatolni az üzlethelyiségbe, de ez lehetetlen nek bizonyult, mert az ajtók feltörése után olyan hatalmas füst tört elő. hogy életveszélyes volt az üzletbe bgjnetuii. A nagy füsttől azt sem lehetett megállapítani hogy merre van a tűz fészke, úgyhogy másfél órán keresztül a csővezeték csak találomra engedték be a vizsugarakat az üzlethelyiségbe. Közben néhány tűzoltó hason csúszva próbálkozott bejutni az égő üzletbe, de vállalkozásuk igy is eredménytelen maradt, mert két-három percnél tovább nem bírták el és támolyogva kerültek ki a szabad levegőre. Ezek után természetesen nem isok értelme volt a motoros fecskendő üzembehelyezésének, amely azonkívül — mint utóbb kiderült — több kárt is okozott, mint hasznot, mert az üzletnek azt u részét érték a nagy erő— ve! előre örő vizsugarak, amely a tűzoltóság kellő felszerelése mellett megmenthető lett volna. Az oltási munkálatokat ugyanis majdnem lehetetlenné tette az a körülmény, hogy a tűzoltóság nem rendelkezik gázmaszkokkal, amelyek segítségével minden veszély nélkül behatolhattak volna az üzlethelyiségbe. hogy a tűz fészkét megkeressék. A tűzoltók közül igy is többen füstmérgezést kaptak, köztük Farkas Ferenc csővezető, Nanák András és Tikvicki János őrparancsnokok. Körülbelül féltizenkettőkor tudtak komolyabb veszély nélkül behatolni az üzletbe, elsőnek Gyorgyevics Milorád, a cég alkalmazottja, akinek sikerült megmenteni az üzlet főkönyvét és pénztárkönyvé.. Ekkor derült azután az is ki, hegy a tűz az üzlet hátsó raktárhelyiségében keletkezett és onnan terjedt át az üzlet bal és közép-részére, amely teljesen a lángok martaléka lett. A tűzoltóknak megfeszített munka árár. sikerült megmenteni a pincében felrpklározott papíranyagot is, amelyet azonban a bezuhogó viz nagy mértékben megrongált. A tűzről Berlekovics Vince, a. cég üzletvezetője háromnegyed kilenc órakor értesült, telefonon nyomban érintkezést keresett a cég tulajdonosnőjével, akit azonban csak tizenegy óra tájban sikerült megtalálni. Mamuzsicsn’é ugyanis az üzletzárás után Palicsra ment ki, ahonnan, mihelyt tudomást szerzett a tiizkatasztrófáról, autón jött be a városba. Berlekovics elmondta, hogy háromnegyed nyolckor zártak, és távozásukkor nem vettek észre semmi gyanúsat. Minthogy abban a raktárhelyiségben, ahol a tiiz keletkezett, szigorúan tilos volt a dohányzás, valószínűnek tartja, bogy a tüzet rövidzárlat idézte elő. Az üzletben és a hozzátartozó raktárakban — a cég üzletvezetőjének véleménye szerint — körülbelül egymilliónyolcszázezer dinár értékű könyv és papíráru volt felhalmozva, amiből csak nagyon keveset sikerült megmenteni. A pincében egy vagon bálapapir volt, ez nem égett ugyan el. de a víz nagyrészét tönkretette. Megmentették azonkívül az üzlet jobboldali részében felraktározott könyveket, amelyek a pincében levő papírral együtt körülbelül százezer dinár értékűek. Az üzlet összesen egymilüóhatszázezer dinárra volt biztosítva ebből egymillió dinárral a Dunav, haíszáztizezer dinárral pedig a zagrebl Croacia biztosítóintézet vannak érdekelve. A tüzet csak a hajnali órákban sikerült lokalizálni és a hulladékokat csütörtökön délelőtt szállították el Berlekovics üzletvezető lakására, ahol nagy ládákba helyezve, a biztosító társaságok kérelmére a hatóság lepecsételte. A hivatalos tüzvizsgálatot, amelynek feladata lesz megállapítani a tűz keletkezésének okát, pénteken délelőtt fogják megtartani. A tűzzel kapcsolatban hivatalos körök is megállapították, hogy a tűz lokalizálását a tiizőrség hiányos felszerelése mellett, a vízhiány is nagy mértékben gátolta. A város ugyan nem régen modern motoros fecskendőt vásárolt, amelyet azonban eredményesen csak ott lehet használni, ahol elegendő viz áll rendelkezésre. A szerdai oltásnál a városháza környékén negyedóra alatt elfogyott a viz és azután már csak távoli helyekről lehetett vizet szerezni. Ez is igazolja azt, hogy Szuboticán már idejében lenne a vízvezeték kiépítése, de ez anyagi okok miatt teljesen lehetetlen. A városi tanács köréből nyert értesülésünk szerint a vízvezeték kiépítése körülbelül hatvan millió dinárba kerülne, de ezt a pénzt csak külföldi kölcsön utján lehetne előteremteni. Külföldi kölcsönre egyelőre pedig kilátás sincs. Petróleummal leöntötte és felgyújtotta önmagát egy szuboticai földbirtokos felesége Az elkeseredett oagyil ot belehalt sérüléseibe Borzalmas módon követett el öngyilkosságot néhány nappal ezelőtt Percsics Mátyás szuboticai földbirtokos felesége tavankuti lakásán. Percsics Mátyásáé ötvenéves aszszony férjének a topolui utón levő tanyáján petróleummal leöntötte és azután felgyújtotta magát. A megrendítő esemény két nappal ezelőtt történt. Percsics feleségével együtt a mezei munkák ellenőrzése végett kint tartózkodott a Topola közelében elterülő százholdas birtokán. Percsicsné már régebb idő óta betegeskedett és a betegség tönkretette az asszony idegeit is. Gyakran voltak különös rohamai és hozzútartozói már többször megakadályozták, amikor öngyilkosságot akart elkövetni. Kedden délután a tanyaépület előtt egy cséplőgép állt meg és mialatt Percsics a gép körül volt elfoglalva, felesége bement a kamrába, ahol a petróleumot tartották, Az asszony felnyitotta az egyik tartályt és egy bögrével petróleumot merített, melyet végigöntött ruháján, majd gyuiut vett elő és meggyujiotta a petróleumot. A szerencsétlen asszonyon egy pillanat alatt hatalmas lánggal kezdett égni a ruha és az asszony jajveszékelvc rohant ki az udvarra. Az egyik közelben tartózkodó munkás, aki vizet vitt, az aszszonyhoz ugrott és leöntötte, Percsics pedig lerántva kabátját, feleségére bontotta. Mire a lángokat elnyomták, Percsicsné borzalmas égési sebeket szenvedett és eszméletlenül hozták be a szuboticai közkórházba, ahol szerdán reggelre rettenetes szenvedések után meghalt. Nungesser és élnek? Még meg nem erősített hírek szerint Quebec kanadai tar om inyban akadtak rá a francia pilótákra Párisból jelentik: A Reuter-ügynökség szombaton az éjszakai órákban azt. a. hirt közölte, hogy Nungesser és Coli francia pilótákat a kanadai Quebec tartományban élve megtalálták. Ez a hír Parisban hihetetlen izgalmat váltott ki. A szerkesztőségek okulva azokon az eseményeken, a melyek,a .Nungesseréknek Newyorkba való megérkezéséről szóló hamis híreket követték, a pilóták megtalálásáról szóló híreket, amelyek a már a késő éjjeli órákban futottak be a lapokhoz és igy ellenőrizhetők nem voltak, csak a legnagyobb fenntartással és óvatosan közük, azonban a nagy szenzációkat megillető feltűnő szedéssel és helyen. A lapok a hírrel kapcsolatban utalnak arra, hogy a Saguena folyó, amelynek partján állítólag rábukkantak az eltűnt francia pilótákat, Quebec kanadai tartományban, Quebec városától északra folyik. A Saguena a San John-tóból ered és háromszáz kilométeres nyugat-keleti folyás után Tadousay városától nem messze ömlik a Szent Lőrmc-folyó kiszélesedő torkolatába.' A folyó torkolatától körülbelül száz kilométerre hajózható, de az egész folyó elhagyatott vidéken halad torkolata felé. A partján fekvő legnagyobb város Tadousay, a hasonló nevű grófság székhelye és a hirtelen fellelhető adatok szerint ennek a városnak összesen 511 lakosa van, amely főleg halászattal és fakereskedéssel foglalkozik. Szuboticai szabó, aki a Lióőn énekel és a mamáját uárja Ueíencébe L dó, junius hó. Palics és a Lidó között mindössze az a különbség, hogy az Adriai-tenger vize sós, mig Palics-tó sótalan. És nem hullámzik ennyire. És nem lehet benne rákot fogni, legfeljebb békát, ami itt luxuscikk, tehát előkelő vizi állat. Az úgynevezett vérbeli elegáns publikum a saját külön strandján fürdik, vagy az Excelsiorban, amely a legdrágábbak egyike. De nem egyedülálló. Mert a drágasági versenyben még néhány hotel buja vele az iramot. Szorgalmasan srófolnak. Mindennek van határa, csak a hoteláraknak nincs. Azok végtelenek, akár az égbolt. A strandok tömve vannak. A tengerben gummi szörnyetegeken bájos lányok lovagolnak. Zsiráf, fóka, krokodil, teve, nem ritka fürdővendégek a Lidón. A halakat-bizonyára rázza a hideg ennyi egzotikus állat láttára. A közönség vegyes. Az elegáns dresszek mellett csikós alsónadrágokban fürdő férfiak úszkálnak és a nők olyan gyalázatos toalettben, hogy még a palicsi strandra se engednék be őket. Direkt a Didóra kell jönni az embernek, hogy megtanulja becsülni a saját kis tavát. A homokba tarka ernyők vannak leszúrva, alatta vidám zsurozás folyik, idill, veszekedés és szerelem. A naiv olvasó azt hinné, hogy a Lidó egy olasz fürdőhely. Lehet, hogy Olaszországban fekszik. De a mellettem levő sátorban magyarul énekelte egy női hang, hogy j lesz maga juszt is az enyém... A viz: bér, mübrekegett egy ifjú és mikor kií úszott a partra, így szólt a társához: — Valami zrit kellene csinálni. A kabmos, amikor olaszul akartam I megértetni vele magam, felkiáltott: — Hát mért nem mondja, hogy tud magyarul! És a vöröskabátos halász, aki egyizben kimentett a veszélyes zónán túl, szintén úgy mcnekti’t valahonnan Somogyiról és itt tanult meg bánni az evezőkkel. A fürdővendégek: szegény, tönkrement pesti gyárosok, kereskedők és I bankigazgatók, akik béüstára tettek egy ; csomó tisztviselőt, hogy a Lidón fizethessék a hotelszáinláikat. A lépcsők mellett egy rongyos férfi áll kinyújtott kezében kalappal és énekel. Gyönyörű baritonja van. Időnkint nagyokat csuklik és a szeme könnybelábad az erős napfénytől. Talán operaénekes volt valamikor? Vagy már koldulással kezdte gyej rekkorában? Mert itt vannak született I koldusok is. Mikor melléje érek, rámnéz, elmosolyodik és megszólal: — Mi újság van Szuboticán szerkesztő ur? Aztán megtudtam: Grunnernek hívják és szabó volt Szubofcán. Egyszer eszébe jutott, hogy külföldi tanulmányútra indul. El is jutott Velencéig. Egyetlen éjjel elmulatta az Ut'kö’tséget. Azóta itt rekedt és kis ostériákban gajdol
