Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-12 / 161. szám
1927. junius 12. BACSMEGYEI NAPLÓ r Áldott, csendes napok Átnézek a kerítéseken apró körtékbe az árva uccáró! — a falu üres: mindenki a mezőn van és hangtalan meghatódással odaadom magam a kis házacskáknak és kerteknek... Az uccá lángol áldott fehér fényben — az árnyék olyan éles, mint ezüst tükörben a bánat szemem alatt. így járom a falut s nehéz, nagy örömnek készítem az utat... A falu kertjeivel és házaival a szivembe kéri magát: megfogtuk egymás kezét és megyünk a nagy, szent kapu felé, ahol kilépünk a napba, ahol eggyé leszünk — ahol felnézünk az Isten arcába: az életbe... És örülünk... csak örülünk... * íme a ház... Mintha minden éj frissre fürdetné termő harmatokban — fehér homloka szüzin néz az uccára, minden oly egyszerű, világos — nincs semmi titok, nyugalom — a természet rendíthetetlen rendje mutatkozik meg mindenben — a cél itt: élet! Mikor a ház épül — a leendő lakosok éjjel-nappal mellette őrködnek és minden uj darab az ő segítségükkel kerül a helyére... Ez a ház az övék — a lelkűkkel építik — azért olyan templomszerü a hangulata, ezért tisztelik egymás házát és a vendégszoba csak akkor nyílik meg — ha a ház lelke is felnyílik: szeretetre, bánatra. A kis Jancsika és Juliska a padkán teszik meg az első lépést... a jó meleg banyakemencénél, a padka sima lapján — ahol téli esték meséinek bársonyos hangulata simogat... A pásztorfiu király lesz... mert jó, erős és becsületes... (Igen: higyjétek! — higyjétekü) Következő lépés a pitvar ... Nyári napsütésben egy szál fehér ingben, a bundás nagyot vakkant: megjelent a legkisebb gazda — a kedvenc — akire bizony sokszor egyedül majd ő vigyáz... és vigyáz leírhatatlan hűséggel. A testével védi szél és eső csapkodásától, bundás, a család barátja — elmaradhatatlan tagja. És ő tudja, hogy bíznak benne. Azután a kis ember kikerül a kapu küszöbére, az uccára — hogy tájékozódjon. A gazda szelíd nyári estéken elgondolkozó szemmel nézi a kisded mozgását és a rövid, egyenes pipaszár megmegroppan a fogai alatt. Az anya is nézi, de másképp — más szemmel és ha a kis ember egy-egy gyorsabb mozdulatnál meginog: felsikolt. Fut megsimogatni: szeretgetni — mint mondja. Az embere úgy tesz, mintha haragudna ezért, de az ö barna szeme is nagyon fátyolos, amikor mondja: no, no, nem árt egy kis ütődés — egy kis megpróbáltatás ... Jancsikából Jancsi lesz, mire végigjárja az iskolát, hogy már megfogta az eke szarvát, az onnan látszik," hogy a kalapját alig észrevehetőleg a jobbszeme felé huzza. Juliskának is szalag van leeresztett, befonott hajába kötve. És ezek a dolgok észrevehető változást okoznak a családban. A gazda elmerengőn szívja a kis pipát s az anya süriin emlegeti, hogy hogyan viselték a szalagot az ő korában, jaj, de megváltozott a világ! — (mert a mező sohasem változik) sóhajtja. — Csak minden megváltozik — mondja a gazda is — hej, hej és a szeme huncutul villan: bizony kisebb volt a szalag és... és hej, talán... tán kicsit szebb is volt... Egy napon két felszalagozott, szép fiatal legény jő a házba — a család jóismerősei egyébként, de most nem úgy fordulnak be egy-két szóra — arcuk ünnepélyes, komoly... A Jancsiból itt már a János van... A Juliska meg már úgy néz a legényre, mint Julis. — Szólnánk tisztességgel — mondja az a legény, akinél egy szép, virágosszallagos bot van — ha meghallgatnák kendtek a szónkat? Hej, az a szó nagy szó: a Julist kérik... Kéri a János, az a derék legény, akiről az anyja csak könnyes szemmel beszél. — Forduljunk csak be az első szobába elszól a gazda, Összenéz a két legény... Hej, hogy elpirulnak, nem utasították el őket: tisztességben járnak. Ajtót nyit az anya — előre megy — lépjenek be fiaim ... — Üljenek le — kínálja őket hellyel a gazda. De csak nem ülnek le addig, mig el nem mondják azokat a szókat, amelyek az ő egyszerű nyelvükön mégis nagyon csillogók... mert a lélek tükre veri hozzá azokat a csodálatos sugarakat, hogy az anya úgy, olyan bensőleg sir. A gazda is a csizmája sarát nézi. No meg a legények is elhallgatnak: mit is kellene itt tovább beszélni! Megfordul a csikóbőrös kulacs — a gazda kezdi: — Nesze édes — mondja — amint az anyának nyújtja... hangjában benne van: hiába sirsz, elviszik a lányod — ez az élet sorja. El, elviszik a Julist, el... más rendelkezik majd felőle... Csak jól legyen sora: suttogja s ajkához emeli a kulacsot, de nem iszik, keserű lenne a legdrágább nedű is... viszik a Julist. Kint a ház előtt nagyot rikkant a két legény, dalolva mennek az uccán ... — Istenem! hogy fut az idő! Mintha csak tegnap születtél volna, fiam. Ma meg már ember vagy. Néhány esztendővel ezelőtt pontos statisztikai adatokkal mutatta ki a Bácsmegyei Napló egyik riportere, hogy Szuboticán nem szívesen fürdenek az emberek. Az igazsághoz híven meg kell állapítanunk, hogy ez a kimutatás azóta se romlott. A százezer lakosságú városra csak két kis fürdő jut, amelyek úgyszólván állandóan konganak az ürességtől. A város centrumában egy kitünően felszereli, hozzáértő fürdőszemélyzettel ellátott vizgyógyintézet is van — csak az arra rászorulók nem vesznek róla tudomást. Az emberek fürdöiszonyban szenvednek: télen a hideg időjárás, a megfázástól való félelem, nyáron a nagy kánikula tartja őket vissza a fürdéstől. Nálunk a kocsma bizonyára jobb üzlet, mint a fürdő. A napfény és a szabadlevegö gyógyhatásúnak kiegészítője: a vizkura. A különböző vizgyógymódok a gyógyhatáson felül: távoltartják a szervezettől a betegségeket, edzik a testet. A viz melege a beteg organizmus kitűnő orvossága, a hullámzás előnyösen hat a vérkeringésre és az idegrendszerre, a rendszeres vizkurák közvetve jótékonyan befolyásolják a test összes szerveit. A fürdők hatásosságát csak növeli a masszázs, öntözés, ledörzsölés, tussolás, pakolás és a vele járó pihenés. Langyos fürdők szabályozzák a test hőmérsékletét, hideg fürdőre lassul a szívműködés, emelkedik a vérnyomás. Ideges szívdobogás reflexszerben szűnik meg a tarkára helyezett vizes borogatástól. Meleg fürdőkre izzadás, hidegre élénk epe- és gyomornedvelválasztás, fokozott vesetevékenység áll elő. Fürdők behatására megszaporodnak a vérsejtek, tökéletesebb lesz az anyagcsere, erősödnek az izmok, szűnik az idegesség. Reumás és bénulásos végtagot a beteg a vízben »könnyebbnek« érez és a mozgatás se esik nehezére. Idegbajosok, neuraszténiások nélkülözhetetlen vizgyógymódja: a félfürdö. Valamikor régen hidegzuhany alá tartották az idegbajosokat, (a »bolondokat« és jéghideg fürdőkkel gyógyították« őket. Ez a »gyógymód« — a hidegvizkura — valóban alkalmas volt arra, hogy az egészséges embert is idegbeteggé tegye. A hidegvizet lassanként meglangyositották az idegorvosok, úgyhogy újabban már harmincnégy Celsius hőfokkal kezdik a félfürdőket és csak az ötperces fürdő végére hütik le a vizet fokozatosan tiz fokkal. Félfürdőkre legjobban a viz-János pedig uj házat épit, mert hát sokan vannak úgyis otthon. És uj mese kezdődik a pásztorfiuról az uj kis Jancsikának. Ősz van... Anyóka, az utolsó napsütésben babot szemelget. János bácsi lassan kiveszi szájából a kialudó pipát és anyókát nézi... nézi... Julis... döbben fel a szó Jánosból. Anyóka felnéz, kialudó szemében megvillan egy sugár, amint Jánost nézi... Valami úgy1, de úgy fáj — de nem tudja kimondani. S aztán lassan, érctelenül szól: nézze kend, milyen szépen termett ebben a kis kertben!... Hagyd a babot Julis..-. de mi lett belőlünk? ... Anyóka most ráeszmél: ezt fájt úgy, ezt nem tudta előbb kimondani. Megdöbben: lehajtja a fejét. Ez a világ sorja Julis — mondja János és nehézkesen leül Julis mellé babot szemelni. Nem szólnak... minek is? Ez a bab szemelgetés — ez beszél helyettük... És hull, hull a babszem — mint könynyek befelé a szivre... Megtelt a kosár: beteltek, az évek! János és Juliska a végtelen csendben leperegnek az élet arcáról — mint gyöngyszemek az Isten olvasóján... I ahol szakértő, gyakorlott fürdőszemély! zet áll a betegek rendelkezésére. Félj fürdőnél az eljárás a következő: a bej tcg kifeszitett lábakkal hátradől az alig húsz centiméter magas vízben, mialatt nyeles kupával elölről öntözéseket kap, amig a bőre ki nem pirosodik. A tenger hullámzását utánozó öntözgetéseket ezután pár percig a hát és a nyakra kell irányítani. A viz lassú lehűtése közben történik az egész test masszázsa, majd újból erélyes öntözések következnek. A vizkura alatt a beteg hidegvizes turbánokat kap a fejére, különösen idősebb, érelmeszesedésben szenvedő vérmes egyéneknek tesznek jó szolgálatokat ezek a fejborogatások. A félfürdőt gyors száraz ledörzsölés, leszáritás követi, ami a betegség természete szerint száraz pakolással, fektetéssel vagy testgyakorlattal és sétával fejeződik be. Félfürdös kezelés otthon is végez, hető. Leghelyesebb, ha a beteg korán reggel az ágyból mindjárt a fürdőkádba lép. Vizkurát márciustól decemberig naponta végezhet az arra rászoruló beteg. A félfiirdő a neuraszténiások speciális gyógymódja, de jó hatással van lábadozó, vérszegény, fázékony, hűtésre hajlamos és szellemi kimerültségben szenvedő betegeknél is. A félfürdőt vizes lepedőzés is helyettesítheti. A reggeli felkelés után langyos vizes lepedőbe burkoljuk be az idegességben szenvedő beteget és élénken ledörzsöljük, pacskoljuk egész testét. Ezt az eljárást is szára2 ruhával való ledörzsölés követi. A nyári hónapok alatt vizgyógykezelésnek számit az öntözőkannából való langyos vizes tussolás is. Hűtésre hajlamos egyéneknél a lábak hidegvizes öntözését és a reggelenkinti harmatos fűben való mezitlábjárást szorgalmazzuk. A langyos fürdőket lázcsillapitásra is rendelik az orvosok, főként tífusznál, ha a rendkívül magas lázak a beteg öntudatát zavarják és nagyfokú izgatottságot okoznak. A magas lázakkal küzdő beteget lepedők segítségével emeljük a fürdőket 30—34° C. hőfokú vizébe és tiz percnyi enyhe lemosás, masszírozás után ' visszaemeljük az ágyba. Ha fázás és remegés mutatkozik, akkor azonnal abba kell hagyni a fürdetést. Az ilyen teli fürdők néha egy-két fokkal is leszállíthatják a lázat, megjavítják az étvágyat, nyugodtabbá teszik az alvást. Elhizottság, reumás és köszvényes 23. oldal zadmányok, vesebajok, krónikus, ólom és higanymérgezés, neuralgiák gyógyítására szolgálnak az izzasztó fürdők. Izzasztást érünk el gőz és forró légfürdőkkel, negyvenöt fokig menő forró fürdők segítségével. Ha az izzadást fokozni akarjuk, akkor még húsz perces száraz-meleg pakolást is adhatunk esetröl-esetre a betegnek. Izzasztó kúrák alatt tegyünk mindig hideg vizes borogatást a fejre. Nem ajánljuk az izzasztást gyenge szivü, lesorvadt, vérkeringési zavarban szenvedő, gutaütés re hajlamos betegeknek. A vizes borogatások ma már nélkülözhetetlen gyógyténye zőkké váltak a betegápolásnál. Hideg borogatást gyuladások hűtésé re, fájdalmak csillapítására adunk. A borogatást öt-tiz percenkint frissítjük fel a beteg kívánsága szerint. A felmelegedő Priesnitz-borogatás két-három óra hosszat hagyjuk a beteg testén. Az állott vízbe mártott, több rétben összehajtott törülközőt jól kicsavarva helyezzük a beteg testrészre föléje száraz gyapjú, vagy flanell ruha darabot teszünk. Ha a felmelegedő ér, zés elmarad, tegyünk a vízbe néhán> evőkanál konyhasót, vagy tiszta al koholt. A felmelegedő borogatások csil lapítják a fájdalmat és a lázat, a gyűladásos folyamatot felszívódásra bírják. Meleg borogatásokat 40—45° C. hőfokú vízbe mártott ruhákkal végezhetünk, amelyre felül száraz és vízhatlan vásznat teszünk, hogy a borogatás gyors lehűlését megakadályozzuk. A meleg borogatás vérbőséget okoz, csillapítja a fájdalmat, elősegíti az izzadmányok felszívódását, a gyuladás helyére csalja a fehér vérsejteket, a szervezet védőkatonáit. A tüdőbetegek vizkurájának külön fejezetet kell szentelnünk. Háromféle vízkezelés jön itt számításba: 1. a vizes ledörzsölés; 2. a zuhanykezelés; 3. vizes borogatások. Hidegvizes ledörzsöléseket tüdöbajosoknál reggel-este végezhetünk. A ledörzsölések célja: a vérkeringés szabályozása, a meghűlésekre hajlamos test edzése. Eleinte langyos vízzel, később mind hidegebb és hidegebb vízzel végezzük részletekben az egész testre kiterjedő vizes ledörzsöléseket. A részleges ledörzsöléseket száraz törlés kövesse, utána tanácsos a beteget még legalább egy negyedórára ágyban tartani. Borecetes lemosásoknak lázcsillapító és izzadást csökkentő hatása van. A zuhanyos kezelés mindössze fél percig tartson és itt is ügyeljünk a fokozatos, lassú átmenetre: eleinte langyos, később mindig hidegebb vízzel történjék a tussolás. Célja: edzés, az idegrendszer erősítése. A tüdőbajok vizkurás kezelésénél a legnagyobb szerep az úgynevezett keresztkötéseknek jut. Keresztkötésre vállszélességü két darab két méter hoszszuságu lenvászon-pólya a legalkalmasabb, amely körülöleli a beteg mellkasát és a vállakon keresztül beborítja az egész hátat. A borogatás ne legyen tulnedves és tulhideg, a jól kicsavart vizes ruhát pontosan fedje a száraz felső kötés. Nappal két óránként váltsuk a borogatást, éjjelre csak egy borogatást alkalmazzunk, amit a beteg éjfél után ledobhat magáról. A keresztkötések célja: a láz, köhögés és a fájdalom csillapítása. A felmelegedő borogatásra a mellkas erei tágulnak, vérbőség áll elő, amely gyógyítja a tüdöfolyamatot. A keresztkötésre javul az alvás és vele feljavul a beteg kedélyállapota is. Hosszú volna itt felsorolni az összes cifra vizgyógyeljárásokat, amikkel a vizgyógyintézetek kora hajnaltól késő estig szórakoztatják a képzelt betegeket. A legtöbb »vizgyógymód« teljesen komolytalan és csak arra való, hogy a »bogaras« vizkurázókat foglalkoztassák, figyelmüket lekössék. A különböző természetes jódos, vasas, kénes, rádiumos, fenyőkivonat és hasonló »aromatikus« fürdők hatásossága legalább is vitás: a gyógyulás körül döntő szerep jut az autószugegsztiónak. Kivétel alá csak a szénsavas fürdők esnek, amelyeknek kétségkívül gyógyító hatásuk van. . . Pr. Műnk Arthur. gyógyintézetek ^vannak berendezve, bántalmak,_ bővérüség, különböző iz^ íme a: ház... (Padej) Kristály István ORVOSI DOLGOK Vizkura
