Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-11 / 160. szám

1927. június 11. BÁCSMECYKX NAPLÓ 9. oldal REGENY AZ ÁLMOK VÁROSA IRTA: CURT J. BRAUN Az eddig közölt folytatások ríj vii tartalma: Heywoldt és Bendor. az Almok vdrosd«-nak alapítói fielmer feltalálótól ajánlatot kapnak a nap energiáját kihasználó talál­mány értékesítésére. Heywoldtot, a ki Bendor feleségének, Iránok sze­relmese. élszaka meggyilkolják. Fia, Werner, aki Amerikából érkezeti haza, ismét összebarátkozik gyerek­kori pajtásával. Rónával. Bendor leányával. Néhány nap múlva is­meretien tettes kirabolja a pénztár­­épületet. Ira. Bendor felesége el­tűnik és ffelmer találta meg az épü­lő csillagászati toronyba zárva. Ira elmondia neki. hogy Bendor ölte meg Heywoldtot.^ Egy magándetek­tív, akit a nyomozással megbíztak, jelenti Renának. hogy apla a gyil­kos. A lány a csillagászati torony­ban megtalálja Irat. Werner Hey­woldt, aki mindenről nem tud semmit, feleségül veszi Remit. — Kisuram! . . . A férfi arcát Rena hajába túrta és a fülébe suttogta: — Kislány, most felmegyünk a fedél­zetre és élvezni fogjuk a levegőt, a vi­zet és a napsütést ... Es senki sem fogja tudni, hogy mindez miért olyan különösen szép nekünk . . . Aztán le­megyünk az étterembe és megvacsorá­zunk . . . egymás mellett fogunk ülni... illedelmesen viselkedünk ... és egy lé­lek sem fogja sejteni, hogy nászuton vagyunk ... És az én kis feleségem csak titokban fog néha egész bizalma­san a szemembe nézni és csak mi ket­ten fogjuk tudni, hogy milyen boldogok vagyunk . . . Rena fájdalmasan szorította magához a férfit. Werner felemelte, mint egy babát és keresztül táncolt vele a kabinon. Amikor igy akarta kivinni az ajtón is, Rena ijedten felkiáltott. Erre a küszöbön letette és boldogtalan arcot vágott. Nagyon illedelmesen mentek fel a fe­délzetre. Fekvőszékekben helyezkedtek el és az ég és a tenger között álmodoztak az alkonyaiban. Sirályok röpködtek körülöttük, követték a hajót, majd megint elmaradtak. Az est langyos és világos volt. A hullámok játszottak a gőzössel és hosszú uszályt képeztek a hajó mögött. Werner Heywoldt egyik kezét a feje alá támasztotta, nagy szemekkel az égre bámult és álmodozott. Dalolt kö­rülötte a világ. Rena a férfi másik kezét két forró kezében tartotta. A válluk érintkezett. — Drága ... — mondta Werner — örökké a tengeren szeretnék lenni ve­led .. . a tengeren, amellyel harcol­tam, amelyet szerettek ... Jó volna, ha nem kellene városokat, embereket látnunk, hanem mindig csak veled le­hetnék ... és az élő tengerrel . . . Közelebb húzta magához az asz­­szonyt. — Hallod, hogy dalolnak a hullá­mok? . . . Engem ismernek . . . mind­mind ismer ... és most velem érez­nek és velem örülnek . . . Hallod, mit énekelnek? . . . Egy régi. ősrégi dalt... az örök emberi dalt... szerelemről... A szerelemről... Rena nem szólt. Keze remegett a férfiéban. Werner megsimogatta. Egy sirály röpködött felettük. Amikor később újra lementek, Remi megállt a lépcsőkön, átkarolta Wer- I ért és szorosan hozzásimult. — Werner, szeretsz? — suttogta. — Szeretlek! — Mindig szeretni fogsz, Werner? Mindig? — Örökké! Rena néhány lépést téti, majd mind­két kezével belekapaszkodott Werner karjába és felkiáltott: — Werner! — Mi az, drágám? Rena arca sápadtan és könyörgőn meredt rá a félhomályban: — Werner ... ne . . . ne menjünk oda vissza! . . . Werner ... ne men­jünk hazai.j.. A legközelebbi hajóval menjünk tovább! . . . — Hova? Az asszony reszketett karjai között. — Nem tudom . . . csak el... mesz­­sze . . . akárhová, ahol egyedül le­hetünk és nem kell embereket látni... Csak oda vissza ne . . , Egyedül akar­lak .. . téged . v. egészen magam­nak . . . Nem tudta folytatni. Zokogás fojto­gatta a torkát. — Werner . . . egyedül . . . kettes­ben . . . Ugye nem megyünk vissza? A férfi a kezei ^közé vette Rena fe­jét és hozzászoritotta az arcát. — Rena . . . hiszen tudod, hogy vissza kell mennünk . . . Csak égi' rö­vid napra . . . akkor sem fogunk ki­mozdulni a házból . . . Rena... ara­nyos kis fiam . . . légy okos... hi­szen tudod, hogy rendbe kell hoznom édesapám ügyeit . . . Egyetlen nap az egész . . . azután megint mehetünk... Rena összeroskadt. — Igen... persze... édesapád ügyei . . . Némán néztek egymásra. Rena arca szinte élettelen volt. Aztán átölelte a férfit. — Ne haragudj — mondta halkan — csak egy buta ötlet volt . . . A mondat közepén hirtelen elhall­gatott. Werner ijedten hajolt feléje. — Rena! . . . Renal... Mi- van ve­led, kisgyerek? Az asszony hangtalanul összeesett, a földön vonaglott és sirt. Négy nap múlva visszaérkeztek . . .... John Murray a pályaudvaron állt az ajtó mellett mint egy megingat­­hatlan szikla az emberáradatban, a mely körülötte torlódott. Jobbjában szigonyt szorongatott és nevetett, úgy hogy mind a harminckét foga elővil­lant. Megszorította Werner Heywoldt ke­zét,- úgy hogy megropogtak a csontoké Megértették egymást. Aztán mély meghajlással Rena keze fölé hajolt, amelyet az asszony barát­ságos mosollyal nyújtott feléje. Némán ültek az autóban. John Murray elől ült a soff őr mel­lett, mint a fiatalok boldogságának az őre. Reua és Werner hátul ültek, kéz a kézben és hallgattak. Rena nagyon rosz­­szul érezte magát. De ha Werner rá­nézett, mosolyt erőszakolt az ajkaira Neki nem szabad semmit látni“, semmi* sejteni . . . Végigrobogtak a park utján, illatos zöld fák alatt a fehér villához, amely az ut végén várta őket. Ott megállt az autó. Jóim Murray kinyitotta az ajtót. Wernér Heywoldt leszállt és kitárta az ajtót Rena előtt. John Murray kisegítette az asszonyt az autóból. Rena még egy percig habozott, az­tán bátran elindult. John Murray pillanatokig tartotta a kezét a magáéban. Rena látta az arcán, hogy érzelmek mozdultak meg benne Jonny zavartan és rekedten mormogta: — Tegye boldoggá Wernert... Na­­gyón jó fiú! És anélkül, hogy választ várt volna, megfordult és zsörtölődve a bőröndök kel kezdett bíbelődni. Rena egész lassan ment fel Werner* rei a iépcsőkön. Határtalan gyengeséget érzett és a férfi karjára kellett tá­maszkodnia. Kart karba öltve mentek tovább. A hallban Angelika várta őket nioz-, dulatlánul, mint mindig, most is fekete ruhában ... . (Folyt, köv.) ^ó reggelt Sxéppé varázsol ELI DA CREME DE ÉÉ CHAQUE HEURE \i±y Kiválóan alkalmas a reggeli toilette tökéletesítésére. Azonnal felszívódik, a bőrt frissíti és alabástromszerü árnyalattal vonja be. Nem fényes, nem zsíroz, nem tapad. Nem látszik meg, de mindig hatásos. A nap minden órájában hasz­nálható,-— számtalan megcsodált arcbőrnek ez a krém a titka. B 1 i d a C réme de Chaque H eure SPORT A Sand kompletten áll ki a szarajevói tajnok ellen A szuboticai bajnokcsapat vasárnap a Szarajevói ASK-al játszik az országos bajnokságért. A szarajevói csapat ké­pességeit nem ismerjük az elért ered­ményei azonban azt bizonyítják, hogy egyike az ország legveszélyesebb együtteseinek mely technikai tudását nagyszerű gyor­sasággal és lendülettel pótolja. A SzAND mindenesetre nehéz ellenfelet kap ben­ne, melyet csak úgy győzhet le, ha nem­csak technikai képzettséget, de lelke­sedést és energiát is visz a küzdelembe. A szuboticai csapat kompletten star­tol. a kövétkezö összeállításban: Siflis — Belcszlin, Weisz — Bence, Held. Ördög — Inotai, Kovács, Becics, Horváth, Ha­raszti (Karip). Ezt a csapatot mi képesnek tartjuk ar­ra, hogy a Hazai környezet előnyével megszerezze a két bajnoki pontot és a Hajdúk legyőzése után a SzASK fölött aratott győzelemmel öregbítse a SzAND jóhirét. A mérkőzés a SzAND-pályán délután fél hatkor kezdődik. Pancsevói SC—Resicai SSMR 4:2 (2:1). Pancsevón játszották a nemzet­közi mérkőzést a PSC pályáján. A sá­ros talajon a vendégcsapat rendkívül nehézkesen dolgozott, csak a centerhalf és kapus volt kifogástalan. A PSC játé­kosai közül a jobb összekötő és a bai­­szélsó produkáltak legjobbat. Popovics beogradi bíró szépen bíráskodott. A Nemzeti szuboticai vendégszereplé­sét nagy érdeklődés előzi meg. A buda­pesti profik, akik a legelső extraklasz­­szishbz tartoznak, a Szuboticai Sport csapatával játszanak hétfőn délután. A Nemzeti lóereje a csatársor, melynek három-négy tagja többszörös magyar válogatott. A csapat kiváló képességéit bizonyítja, hogy a temesvári Kinizsit saját otthonában pompás játékkal le­győzte. A Sport a pestiek ellen teljes első csapatát állítja ki. A mérkőzés a városligeti pályán délután fél hatkor kezdődik. Birkozóverseny Beogradban. A beo­gradi Radnicski pravoszláv pünkösd első napján, jwiius 12-ikén országos bir­kozóverseny t rendez Beograd bajnoksá­gáért. A versenyre eddig Szenta. Szom­­bor, Szubotica, Kikinda. Pancsevó, No­­viszad, Zemun, Zagreb és Ljubljana bir­kózói neveztek be. A nagyszabású ver­seny iránt Beogradban nagy az érdek­lődés. Szoinbor pünkösdi programja. Szom­­borból jelentik: A pravoszláv pünkösdre gazdag programot dolgoztak ki a szom­bori egyesületek. Pünkösd első napján a Soko-pályán a szuboticai Hakoah és a szombori ZsAK játszanak bajnoki mér­kőzést, utána pedig a Soko küzd meg a becskereki Vasutasokkal. Pünkösd más­napján a szombori ZsAK a becskereki ZsAK-al játszik, utána a Soko'a szubo­ticai Bácskává! kerül össze. A szuboti­cai csapat kompletten veszi föl a küz­delmet. ZÁLOGKÖLCSÖNT nyújt miden értékkel bíró tárgyra, értékpapírra, ékszerre, árara, zongorára, autóra, sző íyegre, szőrmére és ruhaneműre Kereskedelmi és Iparbank Subotica VASÚTI PABKKAL SZEMBEN 41*

Next

/
Oldalképek
Tartalom