Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-10 / 159. szám

6. oldal KAcsmi:g yei napló 1927 június 10. Le akarta lőni a bankpénztái őst mert nem fizették ki betétjét Egy sztaribecseji aggastyán revolveres mer Íny ie te Sztaribecséfől jelentik: Sztaribecse fő­­uccáján szerdán délután izgalmas jele­net játszódott le. Simovics Antal nyolc­vannégy éves sztaribecse! földmives, re­volverrel támadt Eárbás Józsefre, a szta­­ribecsei Népbank pénztárosára és le akarta lőni. Fárbás József délután a főuccán ke­resztül a bankba igyekezett, amikor ta­lálkozott Simoviccsal. Simovics, amint meglátta a bankhivatalnokot, egy ti­zenkét niillimétres Frommer-pisztolyt rántott elő és Fárbásra szegezte. A pénztárnok futásnak eredt és bemene­kült a Kolovics-féle füszerüzletbe. Az aggastyán üldözőbe vette, de szerencsé­re abban a pillanatban, amikor a fűszer­üzlet ajtaját a támadó kinyitotta, egy fiatalember kiütötte kezéből a fegyvert. Simovics Antalt egy rendőr őrizet­be vette és bekísérte a rendőrségre, a hol azonnal kihallgatták. Elmondotta, hogy meg akarta ölni Fárbást, mert bankbetétjét nem akarta neki kifizetni és elvette tőle takarékkönyvét. A me rényletre régóta készült, husvétkor meg is gyónta, de minthogy a pap le akarta beszélni szándékáról, a gyónást abba­hagyta. Már három napja leste Fárbást és kijelentette, hogy minden áron le fog számolni vele és azután nyugodt lelkiis­merettel áll a nagy törvény elé. A harcias aggastyánt letartóztatták és átadják az ügyészségnek. Averescu diktatúrát akart kikiáltani kormányának bukása elölt Bratianu még- a választásokat mesfe ozően a ír a a számára akarja biziosiiaui a ko tnárJ^haiainia; Bukarestből jelentik: A bukaresti lapok csak most számolnak be az Averescu-kormány menesztése kö­rüli szenzációkról. A lapok szerint azt a sietséget, amellyel Stirbey herceg szombaton éjjel, legalább részben, meg akarta alakítani kor­mányát, politikai körökben azzal ma­gyarázzák, hogy összeesküvésnek jöttek nyomá­ra, amelynek élén Averescu állt, aki rendeletét adott ki, hogy a katonaság szombaton éjjel ve­gye ostrom alá a fővárost. Averescu ezzel azt akarta elérni, hogy régenstanács létesítésével a királyi előjogokat megszüntesse és diktátorként vegye kezébe az uralmat. A király az utóbbi időben már ál­landó tartózkodással fogadta Ave­rescu magatartását, amelyet vesze­delmesnek tartott és amelynek olyan színezete volt, mintha Averescu a monarchia meg­szüntetésével Romániát köztár­sasággá akarná kikiáltani és köztársasági elnökségre pályáz­nék. A liberális párt szerdán este ülést tartott, amelyen Bratianu volt mi­niszterelnök, a párt vezére nagyobb beszédet mondott és többek közt a következőket jelentette ki: — A nyugtalanságnak olyan atmo­szféráját teremtette meg az előző kormány, hogy a liberális pártnak közbe kellett lépni. Nem akar senkit vádakkal illetni, de a pártnak az volt a kötelessége, hogy ne engedje meg a helyzet további kiélesedését olyan pontig, amikor már a jóvátétel lehe­tetlenné vált volna. Bratianu deklarációját politikai körökben olyan bejelentésnek fog­­iák fel. hogy a liberális párt a teljes kor­mányhatalmat még a választá­sok előtt magához akarja ra­gadni. A liberális párt körében úgy véle­kednek, hogy a Stirbey-kontiány­­nak tudvalevőleg vissza kellene lép­nie és a nemzeti parasztpárt Bratianu nyilatkozatát a párt címére ér­kezett liberális fenyegetésnek tekinti. A parasztpárt szabad választásokat és külön listát követel. A nemzeti parasztpárt körében kijelentik, hogy Bratianu nyilatkozata jámbor óhaj, ami a parasztpártot nem térítheti el attól a követelésétől, hogy a választások után parlamentá­ris kormányt kell alakitahi, nem pedig olyan pártkormányt, amely keresztül vinné a választáso­kat. j désére kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert a szegény íöldmiveseket ^esak azért akarta megszervezni, hogy jobb munkabéreket vívjanak ki. A nála. talált könyveket kapta, de nem olvasta. A csendőrségen azért vallott másként» mert borzalmasan megkinozták. Bajdák Nikola vádlott elmondja, hogy a csendőrségen ttjjai közé fadarabokat szorítottak, hasát szurkolták, meztelen talpát verték. A verés reggel félnyolctól délelőtt tizenegy óráig tartott. A többi vádlott ugyanilyen értelmű vallomást tesz, valamennyien tagadják, hogy kommunista agitációban vettek részt és arra hivatkoznak, hogy a csend­­őrség veréssel csikarta ki beismerő val­lomásukat. A vádlottak kihallgatása dél­után négy órakor ért véget és ezután a bíróság megkezdte a tanúkihallgatásokat. Mcjics Jócó novibccsei csendőrőrmes­ter elmondja, hogyan vezette a nyomo­zást. Kijelenti, hogy egyetlen letartóz­tatottat sem vert meg. Jcsics Bózsa vádlott közbeszól: »En­gem vert meg.« Osztovics védő kérdésére, igaz-c, hogy Jesicset megpofozta az állomáson, a tanú nem-meí felel, mire a vádlottak egyhan­gúlag felzudulnak: De igen, de igen! Mrkusics védő: Tudja-e, mi a kommu­nizmus? A tanú: Tudom. Tontics Gyura csendörőrmester tanú­vallomásában szintén cáfolja a verést. Osztovics védő emlékezteti, a tanút arra, hogy a nép nagy tömegben vonult a községháza elé és lázongva tiltakozott az ellen, hogy a letartóztatottakat bán­talmazzák. A tanít kijelenti, hogy erről sem tud semmit. Petries Milos csendőr tanúvallomása közben a vádlottak egymásután felugrál­nak helyükről és azt kiáltozzák, hogy ez a csendőr verte őket a legjobban. A tanú tagadja ezt. Kommunista a becskereki törvényszék előtt Megkezdték a bánáti kommunis'a földművesek bün­pörjnek tárgyalásét Bepskerekről jelentik: A becskereki törvényszék csütörtökön délelőtt kezdte meg annak a nagyszabású kommunista­­bünpörnek tárgyalását, amelynek hu­szonöt fiatal 18—20 éves bánáti föld­műves a vádlottja. A zsúfolásig megtelt ez alkalommal a törvényszék nagy tár­gyalóterme érdeklő közönséggel, amely nagyrészt munkásokból állott. Tűim­ként hatvan embert idézett be a bíróság. A vádat dr. Párvány Andrija állam­­iigyész képviseli, a védelmet Osztovics Zlatkó és Mrkusics József látják el. A tanács elnöke Bunics Ivó törvényszéki elnök, tagjai Markovics Borivoj és Pod­­gradszki József bírák. Valamennyi vád­lott jelen volt, az egy Zakics Veszelin kivételével, aki most szolgálja katona idejét. A vádirat szerint Sljapics Milutin és huszonnégy társa az államvédelmi tör­vény első és második szakaszába ütkö­ző bűncselekményt követtek el, azzal, hogy 1926 decemberében Melenci község­ben titkos konferencián ismertették a kommunistapárt programját, felhívták a megjelenteket, hogy lépjenek be a párt­ba. továbbá ez év januárjában szintén Melencin a kommunista sejt-szervezet kiépítéséről tárgyaltak. Számos ujsá got. különféle könyveket és agitríciós fü­zeteket terjesztettek, a tartományi vá­lasztás napján pedig plakátot adtak ki »A városok és falvak munkásnépéhez felírással, a közrend és nyugalom meg­­bolygatását, valamint az alkotmány és az állami rend megdöntését célzó tar­talommal. A röpirat többek között ezeket! a kifejezéseket foglalja magában: »Ebben az országban a monarchia ellen kel! küzdeni, mert az a forrása az erősza­kos és korrupt rezsimnek. A balkáni né­pek békéje csak úgy érhető el, hogy ha föderációba lépnek és a szovjetunióval szövetkeznek. Felsorolja a vádirat, hogy a vádlottaknál a házkutatás alkalmával az Ifjú Bolsevik}, Sarló és Kalapács több példányát és a jugoszláviai kommunista­­párt alapszabályait találták. Sljapics Milutin vádlott az elnök kér f: X .JlJL-sin« Szegény kicsi barátoi nézett tágivnyilt szemekkel a menye zetre. Két karja láttam reszketett a vö ros paplanon és fejét, mint a heliotro­­piküs virágok, szerette volna az ablak felé fordítani. Néztem rá, ő is reám, de éreztem, hogy nem lát engem, csak a végtelen kék ürességet, amely úgy rin­gatta karjain ezt a lázas gyereket, mint a csecsemőt az anyja. Valaki szép vörös léggömböt hozott néki ajándékul, amely hosszú fehér fo­nálra kötve magasan lengett az ágy fe­lett. Milyen megdöbbentő a hasonlat: a puha testű léggömb, amely ott remegett a feje fölött, puhán, könnyedén reszke­­tőn — olyan volt, mint a láz — puha, könnyed, alattomos és lágyan piros, mint a puhatestü léggömb. Kicsi bará­tom pedig csak nézett mereven és aj­kán lassan pattogott szét a bőr. — Es most kel! megtudnom pajtás — sóhajtotta, inert megérezte, hogy meg­érintettem kezét, amely olyan volt, mint a fehér szirom, amely szépasszony ha­jából hullt a vörös kerevetre. Nagyon sajnáltam azt a szegény kis barátot, akinek most kell meghalni, ami­kor kint paráznán kacér az ég és piros ernyők alatt sikoltoznak a leányok a dombokon. Estére már nem tesz melegem — beszélt magának szegéi y kiesi barátom — ott fekszem maid a hideg márvány­­lapon; jobbról az az öreg néni, akit teg­nap vittek ki, balról pedig valaki más, aki velem együtt ment el. Ezt úgy mondta, mint a szomjazó, aki a pusztában gyalogol és aki hiszi, hogy estére forráshoz ér. Nem volt erőm vi­gasztalni, nem akartam neki azt mon­dani: ne félj meggyógyulsz, tavasz van, sugár, öröm, mert tudtam, hogy kicsi barátom már elindult az utón, amely talán szebb és sugarasabb is, színesebb is, mint amelyikről letért. — Nem is éltem. Csak azt sajnálom — szó'alt meg uira — mindig halasztottam a dolgokat. Igaza volt, csak megizlelté nyelve he. gyével az életet és aztán neki készült, hogy az egészet megegye, de amaz vo i az erősebb. De fájdalmas is az élet édes szirupjával a szánk szélén össze: törni és de. könnyű meghalni, mikor a szirup is keserű már. A puhatestü léggömb megreszketett a magasban. Idegesen nyugtalanul; elakart szabadulni a fonálról. Kicsi barátom odakapta a tekintetét és igy szólt hoz­zám: — Engedd el, látod menni akar, sze­gény léggömb felkivdnkozik a magasba. Felkeltem és eltéptem a fonalat. A lég­gömb ficánkolt a kezemben, táncolt, iz­gatott volt és szabadulni akart. Odalép­tem az ablakhoz és elengedtem a fo­nalat. A léggömb nyílegyenesen szökkent a magasba. Piros puha teste vonaglött a sugárban, mikor az akácfa fölött elsu­hant. Intettem neki a kezemmel és visz­­szafordultam. Szegény kicsi barátom nézett mereven tágranyilt mozdulatlan szemekkel a lég­gömb után. De egész biztos, hogy nem látta, csak a végtelen kék ürességet, a mely körülvette. Együtt szállt a pirostestü léggömbbel az én szegény kicsi barátom . . . Szegedi Emit * VÁROSI MOZI. Csütörtöktől—vasár­napig: Pünkösdi korzó, SAND— Hajdúk mérkőzés. Arany pillangó. A főszerepben: Lily Danuta. Ren­dezte: Kertész Mihály. Zigotto és 10.000 dollár. — Időjárás. A Meteorológiai Intézet jelenti: Változóan felhős, kissé hűvös, idő várható, esetleg kevés csapadékkal, később némi felmelegedés várható. — Elhagyták Angliát a kiutasított orosz állampolgárok. Londonból jelen­tik: Mindazok az orosz állampolgárok, akiknek tartózkodási engedélyét az an­gol-orosz diplomáciai szakítás után be-, vonták, elhagyták Angliát. Londonban most már csak azok az orosz állampol­gárok maradtak, akiknek az angol kor­mány a diplomáciai szakítás ellenére is adott tartózkodási engedélyt' és ezek­nek havonta meg kell újítani tartózko­dás; engedélyüket. ,— a szombori sakk-klub versenye. Á szombori sakk-klub házi versenye szer­dán befejeződött. A verseny tizenhat résztvevője közii! az öt első dijat a kö­vetkezők nyerték: 1. Gräber János 13Jé pont, 2. dr. Stein Nándor 1214 pont, 3 Kutizsinszki Dimitrije 1VA pont, -f. Ko­­valjevszki Vladimír 11 pont, 5. Jany Al­bert 10 pont. A további helyezések: 6—7. Gussmann István és Ivkovics Kálmán 8—8 pont, 8. Székely Béla 7]4 pont, 9. Horváth Olivér 7 pont, 10. Schaffer Fe­renc 614 pont. 11. Frankovics Vladimir 6 és 12. Schaffer Isa 5'A ponttal. — Uj községi képviselőtestületek. Sztaribecséröí jelentik: A belügyminisz­térium a novibecsei járáshoz tartozó No­­vibecse és Vranjevó községek képviselő* testületéit felmentette és a felmentett Ta­gok helyett újakat nevezett ki. — A szuboticai főispán elutazott Bco­­gradból. Manojlovics Dusán szuboticai főispán csütörtök este hat órakor Beo­­gradból visszautazott Szuboticára. — Fizetésképtelen a budapesti Eis­ner Oszkár-cég. Budapestről jelentik: Az Elsner Oszkár selyemárunagykeres­­kedő-cég, amely már harminc éve ált fenn, fizetésképtelen. A cég passzívája körülbelül egymillió pengő, az aktívák még ismeretlenek. Mintegy kétszáz hi­telező vari érdekelve a nagyarányú in­­zolvenciában. — Feladták a Nungesser és Colli utá­ni kutatást. Parisból jelentik: A Nun­gesser és Colli megtalálására irányuló kutatást feladták. A kiküldött vizirepü­­lőgépek sehol sem találták nyomát an­nak, hogy a két francia repülő eljutott volna Labrador vidékére, ahol kutattak utánuk. — Meghalt a magyar fajvédő lapok volt szerkesztője. Budapestről jelentik: Jákó János újságíró csütörtökön a ü­­pótmezői tébolydában meghalt. Jákó a háború előtt a Pesti Hírlapnak volt a munkatársa, a konimün bukása után pedig a Népnek és más fajvédő lapok­nak volt a szerkesztője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom