Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)
1927-06-10 / 159. szám
f ošiarina plaćena u gotovoml 12 OLDAL * ARA I1/, DINA1 BACSMECYEI NAPLÓ XXVIII. évfolyam.________Szubotica, 1827. PÉNTEK, junius 10. _____159. szám Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Megjelenik minden regg-*l, ünnep után és hétfőn délben Előfizetési ár negyedévre 165 din. Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szám (Mlnerva-palota) Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovan trg. 3. (Mlnerva-palota) A politika ára Halljuk, olvassuk, hogy Szubotica városa végkielégítést akar adni fiatal nyugdíjasainak s mintegy ötvenmillió dinárban jelölik meg azt az összeget, amit a városnak a nyugdijterhektől való megszabadulása érdekében áldoznia kellene. Ki tudja csak hozzávetőleg is elképzelni, mi mindent lehetne ötvenmillió dinárból alkotni! A csatornázás, vízvezeték, kövezés, uccarende■ zés, világítás, lakásépítés — mind megannyi múltból átörökölt s egyre súlyosabbá váló teher nyomja megoldatlanságával az életünket. Ötvenmillió dinárral pótolni lehetne a múltak mulasztásainak s a jelen feladatainak legnagyobb részét. Ötvenmillió dinár, ha egyszer belekerülne a város gazdasági életének vérkeringésébe, ha mint anyagár, vállalkozói dij és munkabér, megtermékenyithetné gazdasági életünk kiszikkadt mezőit, micsoda bő aratásra volna itt kilátás. Megindulna az építkezés s vele a munka zaja és öröme beköltözködnék a kihűlt s csak a gondok panaszaitól hangos műhelyekbe, ha ötvenmillió dinárt áldozhatna a város közmunkákra. S ha még ötven milliót produktív, hasznothajtó, nemcsak munkátteremtő célok betöltésére lehetne fordítani. Ha olyan müvek épülnének az ötvenmillió dinár árán, melyek hasznot hoznak, melyek maguk fedezik az évi kamatokat s a tőketörlesztés részleteit s nem a polgárság zsebében kotorászva a mindennapi kenyér árán kellene a terheket leróni. A vízvezeték, a világítás, a lakásépítés nemcsak szociális feladatot tölt be, hanem hasznojt is hoz. S ha mi tisztviselők végkielégítésére dollárkölcsönt akarunk felvenni, attól tartunk, a hitelezőnk fog arra figyelmeztetni, amire mi magunk nem is szeretünk gondolni. A magyarországi városok i,Ten magas összegű dollárkölcsönhöz jutottak, de a Speyer-bankház, amely a dollárkölcsönt folyósította, kikötötte, hogy csak hasznothajtó közüzemek céljaira lehet a dollárkölcsönt felhasználni. Nyilvánvaló, hogy az amerikai bankházat nem szentimentális, mégcsak nem is szociális megfontolások vezették ennek a feltételnek kikötésénél. Az amerikai bankárok a pénzükre vigyáztak, amikor a kölcsönnek csak hasznothajtó vállalkozásokba s hasznothajtó közüzemekre való fordítását engedték meg. Ám ami a hitelező érdeke, az ebben a vonatkozásban érdeke az adósnak is. Az adós sem akar örökké adós maradni s nem polgárai gazdálkodásának romjaival akarja visszafizetni az improduktív célokra felhasznált kölcsönt. A város vezetői, részéről érthető s csak helyeselhető az a törekvés, amivel meg akarnak szabadulni s meg akarják szabadítani a várost is a ránehezedő nyugdijterhek egyre elviselhetetlenebbé váló terheitől. A város jelenlegi vezetőinek természetesen semmi részük nincs abban, hogy ez a katasztrofális helyzet előállott s türelmetlenül sürgeti a gyors segítést. Ez a helyzet annak a rendszernek eredménye, amelyik a városi közigazgatásnak nagyon egyoldalú államosítását valósította meg. Ez az államosítás a tisztviselők kinevezését, elmozdítását és nyugdíjazását vette csak át az önkormányzatoktól, de a tisztviselők fizetését és a nyugdíj terheit nem. A város csak fizesse a tisztviselők nyugdiját és javadalmazásainak terhét viselje, de hogy kik legyenek a város tisztviselői, alkalmazottai és nyugdíjasai, azt az államhatalom rendeli meg. S mégcsak nem is az államhatalom, hanem a pártpolitika. Ahogy váltakoztak kormányok és miniszterek, úgy váltakoztak az önkormányzat tisztviselői is. Nemcsak a főispán volt a kormány politikai képviselője, hanem az anyakönyvvezető, az adótisztek és rendőrbiztosok is. A várost tisztviselőihez csak a fizetési kötelezettségek kötötték. Politikai szolgálatokat a városi polgárság pénzével jutalmaztak meg s politikai bűnöket a városi polgárság pénzével toroltak meg. Egyfelől a városoktól elvették a földjeiket, amiknek jövedelmeiből fedezni lehetett a városi élet terheinek legnagyobb részét, másfelől pedig az állandó rendszerré vált tisztviselőcserékkel enormis méretű terhek vállalására kényszeritették. Csuda volna, ha a városi polgárság, a magángazdaságok nem roppannának össze a fedezetet elvevő s a terheket növelő politika súlya alatt. Ötvenmillió dinár terhet vállaljon most a városi polgárság, a földnélküli Jánosok szegénysége a nagypolitika passzióiért. Ötvenmillió dinárt fizessünk azért, mert — megfosztottak önkormányzati jogainktól ! Ötvenmillió dinárt most, de mennyit fizettünk már kárban, veszteségben és elmaradt haszonban a hosszú évek folyamán a nagypolitika örökké éhes molochjának. Győzelmesen nyomulnak előre a délkinai csapatok Cfang-Kai-Sek Feng tábornokkal együtt hódítja meg Észak-Kínát Londonból jelentik: Csang-Kai- Sek tábornok csapatai több napos heves ütközet után szerdán elfoglalták a tiencsini vasútvonal egyik fontos gócpontját, Hang-Csuang városát. Szu-Csan városa ellenállás nélkül került a csapatok kezére. Csang-Kai-Sek a Chicago Tribune munkatársának kijelentette, hogy Északkina meghódítását Feng- Ju-Siang tábornokkal szoros egyetértésben fogja végrehajtani. Teng tábornok katonai attasét küldött Csang-Kai-Sek főhadiszállására és Csang-Kai-Sek csapatai most már napok óta szinte megállás nélkül nyomulnak előre és hamarosan úrrá lesznek egész Észákkina felett. Sanghaii jelentés szerint a kínai nacionalisták nagy győzelmet aratj tak Kiang-Su és San-Tung határá- I ban. I Kétnapos ütközet folyt San-MBIMM Csuang környékén, mely várost a nacionalisták bevettek. A sangtungi csapatok nagy része Csang-Kai-Sekhez pártolt, akinek csapatai erőltetett meneteléssel nyomulnak előre a Sárga-folyó mentén és közben a Jangcekiang mentén álló hadseregek nagyrésze hozzácsatlakozik. Pekingből tömegesen érkeznek a menekültek Sanghajba, mert attól félnek, hogy Pekingben zavargások lesznek. Kompromisszumos megoldást akarnak létrehozni a jugoszláv-albán konfliktusban A beogradi és tiranai angol és francia követek interveniálnak Gyuracskovics dragomán szabadonbovsájtása és az SHS jegyzék visszavonása érdekében Beugródból jelentik: A jugoszlávalbán konfliktus ügyében a csütörtöki nap nem hozott újabb momentumot. A Népszövetség főtitkári hivatala már hivatalosan közölte a jugoszláv kormánnyal az albán kormány bejelentését a diplomáciai viszony megszakításának körülményeiről és általában úgy tudják, hogy a kormány válaszolni iog a Népszövetségnek, de a választ nem Beograd! au, hanem Géniben fogják nyilvánosságra hozni. Cena bég, albán követ még mindig nem hagy ta el Beogradot és ez a körülmény is azt mutatja» I hogy még nem veszett el a «•crnény I a konfliktus békés megoldására és :ez esetleg a Népszövetség közveíité- I séuek kikapcsolásával fog létrejönni. A Népszövetségnek, ha a jugoj szláv, válasz megérkezik, a tanács- I ülés napirendjére kell tűzni az albán kérdést és igy nincs kizárva, hogy a junius 11-ikén összeülő népszövetségi tanácsülés foglalkoz,4 francia és angol intervenció, amely Bp.ogradban és Tiranában is a konfliktus közvetlen elintézésére irányult, kedvező fogadtatásra talált mind a két fővárosban. A beogradi sajtó hangja is béni fog a jugoszláv-albán konfliktussal. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a Népszövetség a maga beavatkozását határozná el, mert az adatok birtokában külékenyebb már és a konfliktus gyors, békés elintézését hangoztatják a lapok. Jellemző a radikális párt hivatalos lapjának, a Samouprava csütörtöki vezércikke, amely rámutat arra. hogy Jugoszlávia sajnálja, hogy ez a konfliktus bekövetkezett, de az ország csak a maga méltóságát akarta megvédeni, amelyen sérelem esett. A lap hangsúlyozza, hogy ha Jugoszlávia kívánságai kielégítést nyernek, akkor nem lesz akadálya o~ A’bániával való viszony helyréd’".' ' á:mk. a népszövetségi tanács várakozó álláspontra is helyezkedhetik és ennek van a legnagyobb valószínűsége, miután a nagyhatalmak ellenzik a Népszövetség beavatkozását. Mint Párisfcól jelentik, a sajtó a jugoszláv-albán konfliktusról ma már jóval optimisztikusabban ír és a lapok most már biztosra veszik, hogy a konfliktus békés megoldást fog nyerni a Népszövetség intervenciója nélkül is. A párisi és londoni kormány a népszövetségi intervenció tervét az első perctől kezdve helytelenítette. Abból a tényből, hogy Olaszország is résztvesz a konfliktus elintézésére irányuló közvetítési akcióban, politikai körökben arra következtetnek, hogy Olaszország még sem lehet az a titkos erő, amely az albániai bábjátékot a kulisszák mögött irányítja. Az Echo de Paris szerint a beogradi és tiranai angol és francia követ utasítása úgy szól, hogy vegyék rá egyrészt Jugoszláviát az Achmed Zogu személyét súlyosan sértő jegyzék visszavonására, másrészt az albán kormányt Gyuracskovics követségi tolmács haladéktalanuli szabadonbocsájtására. Remélik, hogy ezzel a móddal a konfliktust gyorsan békés megodásra lehet hozni. A Petit Párisién optimisztikus hangjával, élénk ellentétben a baloldali sajtóval, aggodalommal ir a konfliktusról és azt a vádat hangoztatja, hogy a nagyhatalmak ismét el akarják kerülni a Népszövetséget és az a törekvésük, hogy a régi diplomáciai módszerekkel titokban és ugyahogy küszöböljék ki a konfliktust, de a baj gyökeréhez nem mernek nyúlni. Mint Rómából jelentik, Ditto római albán követ csütörtökön Tiranából Rómába érkezett.
