Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-10 / 159. szám

f ošiarina plaćena u gotovoml 12 OLDAL * ARA I1/, DINA1 BACSMECYEI NAPLÓ XXVIII. évfolyam.________Szubotica, 1827. PÉNTEK, junius 10. _____159. szám Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Megjelenik minden regg-*l, ünnep után és hétfőn délben Előfizetési ár negyedévre 165 din. Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szám (Mlnerva-palota) Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovan trg. 3. (Mlnerva-palota) A politika ára Halljuk, olvassuk, hogy Szubotica városa végkielégítést akar adni fia­tal nyugdíjasainak s mintegy ötven­millió dinárban jelölik meg azt az összeget, amit a városnak a nyug­­dijterhektől való megszabadulása érdekében áldoznia kellene. Ki tudja csak hozzávetőleg is el­képzelni, mi mindent lehetne ötven­millió dinárból alkotni! A csatorná­zás, vízvezeték, kövezés, uccarende­­■ zés, világítás, lakásépítés — mind megannyi múltból átörökölt s egyre súlyosabbá váló teher nyomja meg­oldatlanságával az életünket. Ötven­millió dinárral pótolni lehetne a múl­tak mulasztásainak s a jelen felada­tainak legnagyobb részét. Ötvenmil­lió dinár, ha egyszer belekerülne a város gazdasági életének vérkerin­gésébe, ha mint anyagár, vállalkozói dij és munkabér, megtermékenyit­­hetné gazdasági életünk kiszikkadt mezőit, micsoda bő aratásra volna itt kilátás. Megindulna az építkezés s vele a munka zaja és öröme be­költözködnék a kihűlt s csak a gon­dok panaszaitól hangos műhelyekbe, ha ötvenmillió dinárt áldozhatna a város közmunkákra. S ha még ötven milliót produktív, hasznothajtó, nemcsak munkátterem­­tő célok betöltésére lehetne fordíta­ni. Ha olyan müvek épülnének az öt­venmillió dinár árán, melyek hasznot hoznak, melyek maguk fedezik az évi kamatokat s a tőketörlesztés részleteit s nem a polgárság zsebében kotorászva a mindennapi kenyér árán kellene a terheket leróni. A víz­vezeték, a világítás, a lakásépítés nemcsak szociális feladatot tölt be, hanem hasznojt is hoz. S ha mi tiszt­viselők végkielégítésére dollárköl­­csönt akarunk felvenni, attól tartunk, a hitelezőnk fog arra figyelmeztetni, amire mi magunk nem is szeretünk gondolni. A magyarországi városok i,Ten magas összegű dollárkölcsön­­höz jutottak, de a Speyer-bankház, amely a dollárkölcsönt folyósította, kikötötte, hogy csak hasznothajtó közüzemek céljaira lehet a dollár­kölcsönt felhasználni. Nyilvánvaló, hogy az amerikai bankházat nem szentimentális, mégcsak nem is szo­ciális megfontolások vezették ennek a feltételnek kikötésénél. Az ameri­kai bankárok a pénzükre vigyáztak, amikor a kölcsönnek csak hasznot­hajtó vállalkozásokba s hasznothajtó közüzemekre való fordítását enged­ték meg. Ám ami a hitelező érdeke, az ebben a vonatkozásban érdeke az adósnak is. Az adós sem akar örök­ké adós maradni s nem polgárai gazdálkodásának romjaival akarja visszafizetni az improduktív célokra felhasznált kölcsönt. A város vezetői, részéről érthető s csak helyeselhető az a törekvés, amivel meg akarnak szabadulni s meg akarják szabadítani a várost is a ránehezedő nyugdijterhek egyre elviselhetetlenebbé váló terheitől. A város jelenlegi vezetőinek természe­tesen semmi részük nincs abban, hogy ez a katasztrofális helyzet előállott s türelmetlenül sürgeti a gyors segítést. Ez a helyzet annak a rendszernek eredménye, amelyik a városi közigazgatásnak nagyon egyoldalú államosítását valósította meg. Ez az államosítás a tisztviselők kinevezését, elmozdítását és nyug­díjazását vette csak át az önkor­mányzatoktól, de a tisztviselők fizetését és a nyugdíj terheit nem. A város csak fizesse a tisztviselők nyugdiját és javadalmazásainak ter­hét viselje, de hogy kik legyenek a város tisztviselői, alkalmazottai és nyugdíjasai, azt az államhatalom rendeli meg. S mégcsak nem is az államhatalom, hanem a pártpolitika. Ahogy váltakoztak kormányok és miniszterek, úgy váltakoztak az ön­­kormányzat tisztviselői is. Nemcsak a főispán volt a kormány politikai képviselője, hanem az anyakönyv­vezető, az adótisztek és rendőrbizto­sok is. A várost tisztviselőihez csak a fizetési kötelezettségek kötötték. Politikai szolgálatokat a városi pol­gárság pénzével jutalmaztak meg s politikai bűnöket a városi polgárság pénzével toroltak meg. Egyfelől a városoktól elvették a földjeiket, amiknek jövedelmeiből fedezni lehe­tett a városi élet terheinek legna­gyobb részét, másfelől pedig az ál­landó rendszerré vált tisztviselőcse­rékkel enormis méretű terhek válla­lására kényszeritették. Csuda volna, ha a városi polgár­ság, a magángazdaságok nem rop­pannának össze a fedezetet elvevő s a terheket növelő politika súlya alatt. Ötvenmillió dinár terhet vál­laljon most a városi polgárság, a földnélküli Jánosok szegénysége a nagypolitika passzióiért. Ötvenmil­lió dinárt fizessünk azért, mert — megfosztottak önkormányzati jo­gainktól ! Ötvenmillió dinárt most, de mennyit fizettünk már kárban, veszteségben és elmaradt haszonban a hosszú évek folyamán a nagypoli­tika örökké éhes molochjának. Győzelmesen nyomulnak előre a délkinai csapatok Cfang-Kai-Sek Feng tábornokkal együtt hódítja meg Észak-Kínát Londonból jelentik: Csang-Kai- Sek tábornok csapatai több napos heves ütközet után szerdán elfog­lalták a tiencsini vasútvonal egyik fontos gócpontját, Hang-Csuang vá­rosát. Szu-Csan városa ellenállás nélkül került a csapatok kezére. Csang-Kai-Sek a Chicago Tribune munkatársának kijelentette, hogy Északkina meghódítását Feng- Ju-Siang tábornokkal szoros egyetértésben fogja végrehaj­tani. Teng tábornok katonai attasét kül­dött Csang-Kai-Sek főhadiszállásá­ra és Csang-Kai-Sek csapatai most már napok óta szinte megállás nélkül nyomulnak előre és hamarosan úrrá lesznek egész Észákkina felett. Sanghaii jelentés szerint a kínai nacionalisták nagy győzelmet arat­­j tak Kiang-Su és San-Tung határá- I ban. I Kétnapos ütközet folyt San-MBIMM Csuang környékén, mely várost a nacionalisták bevettek. A sangtungi csapatok nagy része Csang-Kai-Sekhez pártolt, akinek csapatai erőltetett meneteléssel nyo­mulnak előre a Sárga-folyó mentén és közben a Jangcekiang mentén álló hadseregek nagyrésze hozzácsatla­kozik. Pekingből tömegesen érkeznek a menekültek Sanghajba, mert attól félnek, hogy Pekingben zavargások lesznek. Kompromisszumos megoldást akarnak létrehozni a jugoszláv-albán konfliktusban A beogradi és tiranai angol és francia követek interveniálnak Gyuracskovics dragomán szabadonbovsájtása és az SHS jegyzék visszavonása érdekében Beugródból jelentik: A jugoszláv­­albán konfliktus ügyében a csütör­töki nap nem hozott újabb momen­tumot. A Népszövetség főtitkári hi­vatala már hivatalosan közölte a ju­goszláv kormánnyal az albán kor­mány bejelentését a diplomáciai vi­szony megszakításának körülmé­nyeiről és általában úgy tudják, hogy a kormány válaszolni iog a Népszövetségnek, de a választ nem Beograd! au, hanem Géni­ben fogják nyilvánosságra hoz­ni. Cena bég, albán követ még mindig nem hagy ta el Beogra­­dot és ez a körülmény is azt mutatja» I hogy még nem veszett el a «•crnény I a konfliktus békés megoldására és :ez esetleg a Népszövetség közveíité- I séuek kikapcsolásával fog létrejönni. A Népszövetségnek, ha a jugo­­j szláv, válasz megérkezik, a tanács- I ülés napirendjére kell tűzni az albán kérdést és igy nincs kizárva, hogy a junius 11-ikén összeülő nép­­szövetségi tanácsülés foglalkoz­,4 francia és angol intervenció, amely Bp.ogradban és Tiranában is a konfliktus közvetlen elintézésére irányult, kedvező fogadtatásra talált mind a két fővárosban. A beogradi sajtó hangja is bé­ni fog a jugoszláv-albán kon­fliktussal. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a Népszövetség a maga be­avatkozását határozná el, mert az adatok birtokában külékenyebb már és a konfliktus gyors, békés elinté­zését hangoztatják a lapok. Jellemző a radikális párt hivatalos lapjának, a Samouprava csütörtöki vezércikke, amely rámutat arra. hogy Jugoszlávia sajnálja, hogy ez a konfliktus bekövetkezett, de az ország csak a maga méltósá­gát akarta megvédeni, amelyen sé­relem esett. A lap hangsúlyozza, hogy ha Jugoszlávia kívánságai ki­elégítést nyernek, akkor nem lesz akadálya o~ A’bániával való viszony helyréd’".' ' á:mk. a népszövetségi tanács várakozó álláspontra is helyezkedhetik és ennek van a legnagyobb valószí­nűsége, miután a nagyhatalmak el­lenzik a Népszövetség beavatkozá­sát. Mint Párisfcól jelentik, a sajtó a jugoszláv-albán konfliktusról ma már jóval optimisztikusabban ír és a lapok most már biztosra veszik, hogy a konfliktus békés megoldást fog nyerni a Népszövetség interven­ciója nélkül is. A párisi és londoni kormány a népszövetségi intervenció ter­vét az első perctől kezdve hely­telenítette. Abból a tényből, hogy Olaszország is résztvesz a konfliktus elintézésére irányuló közvetítési akcióban, poli­tikai körökben arra következtetnek, hogy Olaszország még sem lehet az a titkos erő, amely az albániai báb­játékot a kulisszák mögött irányítja. Az Echo de Paris szerint a beogradi és tiranai angol és francia követ utasítása úgy szól, hogy vegyék rá egyrészt Jugo­szláviát az Achmed Zogu sze­mélyét súlyosan sértő jegyzék visszavonására, másrészt az al­bán kormányt Gyuracskovics követségi tolmács haladéktala­­nuli szabadonbocsájtására. Remélik, hogy ezzel a móddal a kon­fliktust gyorsan békés megodásra lehet hozni. A Petit Párisién optimisztikus hangjával, élénk ellentétben a bal­oldali sajtóval, aggodalommal ir a konfliktusról és azt a vádat hangoz­tatja, hogy a nagyhatalmak ismét el akar­ják kerülni a Népszövetséget és az a törekvésük, hogy a régi diplomáciai módszerekkel titok­ban és ugyahogy küszöböljék ki a konfliktust, de a baj gyö­keréhez nem mernek nyúlni. Mint Rómából jelentik, Ditto ró­mai albán követ csütörtökön Tiraná­ból Rómába érkezett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom