Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-02 / 151. szám

»6 OLDAL » ARA 1'/, DINAR PoStarlna plaCena u gatowml ACSMEGYEI NAPLÓ XXVKI. évfolyam. Szubotica, 1927. CSÜTÖRTÖK, junius 2. 151. szám Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Előfizetési ár negyedévre 165 din. Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szám (Mlnerva-palot«) Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovan trg. 3. (Minerva-palota) Leszámolás Az angol-orosz ellenségeskedés első fejezete azzal múlik el, hogy az angol militarizmus közgazdászai elkészítik a mérleget az angol biro­dalomnak, mint nyilvános számadás­ra kötelezett vállalatnak, Oroszor­szággal való kereskedelmi forgal­máról. Ez a külkereskedelmi mérleg va­lóban meglepő eredményeket tár fel s meglepő őszinteséggel vetkőzted meztelenre a politika jelszavait. Számár eadnoughtok keringenek a képzelet tengerén s a fantázia Eiffel­­tornyait meghaladják a számoszlo­pok magasságai. Az Arcos-ügynök­ség tízmillió fontot kapott felvásár­lásra az angol piacokon — hangzik az egyik oldalról a munkanélküliség­gel lázitott aggodalom. A másik ol­dalról azonban adatoknak és szá­moknak pergőtüzével árasztják el a tízmillió fontból kisarjadozó remény­ségeket. A kinai piacon ez év elejétől kezdve az angolok ötven millió font­ra becsülik veszteségeiket s ezt a veszteséget a szovietpolitika számlá­jára írják. Az utolsó három évben Anglia Oroszországba tizenöt mil­liót valamivel meghaladó font értékű iparcikket szállított, mig ugyanezen idő alatt Oroszországból hetven mil­lió iont értékű nyersanyagot hozott ki. E mellett a passzív tétel mellett természetesen csak eltörpiilten sze­­rénykedhetik a tízmilliós oroszor­szági átutalás. Még a világháborúban is a meg­üzent háborúkhoz nacionalista jel­szavakkal fütötték fel a tömegek lelkesedését. A megbántott nemzeti önérzet követelt elégtételt a vezér­cikkek hasábjain, hadikölcsönök pro­pagandairataiban, hadvezérek és .politikusok vérrel töltött billikomai­­kat uszító szavak kíséretében koc­cintották össze. Ma már nem frázi­sok puffannak s nem szavak rakétái röpülnek fel. A bilánc beszél ultimá­tumokban és külügyminiszteri expo­zékban. Ceruzák szorgalmasan sza­ladgálnak a papiron, számadatok hadseregeit csoportosítják át, mérle­gek nagyvenkettesei szólalnak meg s várható veszteségek gázbombái törik meg az ellenállást. Vége van a háború romantikus ko­rának. A háború a nemzetgazdálko­­tíás egyik üzleti módszere, Kínába, Indiába s talán majd Oroszországba is nem üzleti levelek, nem árjegyzé­kek, hanem katonák viszik ma.id.be az árut. Mindez természetesen me­het a kultúra védelmében is: akik tőlünk vásárolnak, azok kuíturnépek, akik a konkurenstől, azok a kultúra pacifikálásra váró ellenségei. Ez az érv természetesen nem itthon rob­ban, ez az érv olyan export cikk, mint az üveggolyó s a nyakék, amik­kel magasabb kultúránk elárasztja a gyarmatok sötétségben tartott népét. A fény a szabadság, a sötétség a ki­zsákmányolás tolvajköpönyege: Eu­rópa hatalmai nem lehetnek szenti­mentálisak. Az angol-orosz szakítás igazi okai igy tárulnak fel Anglia külkereske­delmi mérlege adataiból. Ami ezeken kivü! indokul és hivatkozásul szere­pel, az mind csak ürügy. Mit bánta volna Anglia az Arcost s az állítólag ellopott aktákat, ha , Oroszország annyit szállított volna Angliából, mint amennyit szállított AnsJiába?. Az orosz gabonát Anglia pótolni tud­ja Kanadából, a hiányzó bőrt sok­szorosan be tudja szerezni a rotter­dami piacon, Nyugat-Afrika fája nem drágább, mint Oroszországé — im­már elveszett annak reménye, amit a kereskedelmi viszony helyreállítá­sához fűztek, hogy a cári Oroszor­szág elvesztett tartozásai majd meg­térülnek a szovjettel kötött üzleten. Anglia exportált áruinak egyetlen százalékát sem tudta Oroszországba kivinni — ez nem bolt az angol ka­pitalizmusnak, melyet az elvesztett pénz utáni lohoiás szatócsösztöne nem saikal. Az üzlet rossznak bizo­nyult s a rossz üzletet szentimen­­tálizmus nélkül kell likvidálni. Ezt a likvidálást végzi el a diplo­mácia. Frázis nélkül, majdnem ha­zugság nélkül. Mindenesetre jelsza­vak nélkül, mert a tőke nacionaliz­musa az érzelmi politika pókhálóból szőtt köpönyegét is lerázta magáról. Ezt az ellenségeskedést a mérlegek demarsa vezeti be, főkönyvelők a vezérkari tisztek s nagyiparosok a hadsereg mozdulatait, sőt: a háborús célt megszabó hadvezérek. A kalkuláció csak egy vonatko­zásban nem teljes még. Azt már tud­ják, hogy a két ország üzleti össze­köttetése Angliára nézve mennyi hátránnyal jár, de nincs az a kalku­lációs fenomén, aki meg tudná mon­dani, hogy az a világbonyodalom, ami felé zuhanunk, milyen és mennyi kárt fog okozni a veszteségeit joggal megelégedő brit birodalomnak. A já­ték kísértetiesen hazárd, a tét mind­annyiunk maradék nyugalma, töre­dék életjava, a nagy összeomlások­ból kimentett békéje. A tét ez, de senki sem tudja, mit nyerhet s nem tudja, mit veszíthet. Szakadás fenyegeti az orosz kommunista pártot A kommunista internacionálé ülésén Trockijt, Zinovjevet és híveiket a szov­jetunió árulóinak nyilvánították — Trockij kijelentette, hogy nem nyugszik addig, aniig meg nem buktatja a jelenlegi párturalmat Moszkvából jelentik: A kommunista internacionálé ülésszakán, amely má­jus 18-iikától 30-ig tartott, Trockij nyiltan az ellenzék élére állott és olyan fulmináns támadást intézett a pártvezetőség ellen, amely megdöbben­tette a hatalom mai urait. Trockij meg­támadta a pártvezetőséget, hogy önké­nyesen járt el Zinovjev ellen és köve­tette, hogy Zinovjevet és Radeket, akik­kel szolidárisnak érzi magát, engedjék ismét résztvenni a pártvezetőség mun­kájában. Erre nézve határozati javasla­tot is nyújtott be. A többség azonban leszavazta Troc­­kijt és olyan határozatot fogadott el, amely Trockijt és táborát éslesen elitéli és árulóknak nyilvánítja. 4 Komintern határozata manifesztum a munkássághoz, a parasztnéphez, ka­tonasághoz és a világ valamennyi el­nyomott népéhez. A manifesztum meg­emlékezik a kinai forradalomról és ro­­konszenvét nyilvánítja a függetlenségért harcoló kinai nép iránt, azután hosszasan foglalkozik az angol kor. mány szcvjetellenes politikájával, d'j hangoztatja, hogy abban nem az angol nép akarata, hanem a kon­­zervativ brit kormány önkényeske­dése jut kifejezésre. A határozat utolsó része a párt kebe­lében keletkező ellenzékkel fordul szembe. Trockijt és követőit, köztük Zinov­jevet és Vujevlcset a szovjetunió árulóinak nyilvánítja és felszólítja a Pártvezetöséget, hogy valameny. nyiöket zárja ki a kommunista párt kebeléből. Trockij a vita során másodszor is fel­szólalt és azt fejtegette, hogy nem a pillanatnyilag fenyegető há­­borús veszedelem és nem az angol kormány diplomáciai szakítása, ha­nem a kommunista pártban lábra, kapott önkényuralom és a rosszul értelmezett pártlegyelem az, ami a szovjetunió alapjait rendítheti meg. Hangoztatta Trockij, hogy a megfélem-i Ütés vele szemben nem fog célt érni és nem fog sikerülni őt elnémitani, mert el van tökélve arra, hogy a mostanj párturalmat meg fogja dönteni. A király a miniszterelnökkel Nisből Délszerbiába utazik Az uralkodó és a miniszterelnök hosszabb együttlététől a függő politikai kérdések tisztázását várják Nagy ünnepségek között szentelték fel Szingjelic3 szobrát Be’ogradból jelentik: Nisben szer­dán folytak le azok az ünnepélyek, amelyeknek keretében Szingyelics Sztepán szerb szabadsághős emlék­szobrát leplezték le. A nagyszabású ünnepségeken Alekszandar király is résztvett. Őfelsége reggel kilenc óra­kor érkezett meg Nisbe és az állomá­son ünnepélyes fogadtatásban része­sítették. A fogadtatáson jelen volt már Vukicsevics Velja miniszterel­nök is, aki már korábban Nisbe ér­kezett. A király először a miniszter­­elnökkel fogott kezet, majd fogadta a nisi polgármester üdvözlését, aki kenyeret és sót nyújtott át az ural kódúnak. A király ezután a város la­­kosásgának sorfala között az ünne­pély színhelyére hajtatott, ahol meg­történt az emlékmű leleplezése. Az ünnepi beszédet Doszitelj nisi püspök mondta. A leleplezési ünnepségekre Nisbe érkezett Uzunovics Nikola volt mi­niszterelnök is, aki a nisi kerület ra­dikális képviselője. Azt hiszik, hogy Uzunovics, mint a radikális párt centrumának egyik yezére lel fogja rasztpárt használni ezt az alkalmat arra, hogy] Nisben tanácskozásokat folytasson: Vukicsevics miniszterelnökkel. Alekszandar király Őfelsége Nis­ből érkezett jelentések szerint az em­lékünnepély után Firotba utazik és néhány napig Délszerbiában marad. A királyt erre az útra elkíséri a mi­niszterelnök és valószínű hogy az ál­lamfő és a kormány elnökének ez alatt a bosszú együttléte alatt tisztáz­ni fogják az Összes politikai kérdé­seket. Mikor oszlatják fel a parlamentet Beogradban a király, a miniszter­­elnök és az összes vezető politikusok távolléte miatt a politikai élet a mi­nimumra redukálódott. Beogradi po­litikusok között az a hír terjedt el, hogy a parlament feloszlatása junius 11-én fog megtörténni. A horvát parasztpárt erősen készülődik a választásokra Zagrebból jelentik: A horvát pa­­rendkivül élénken készül a választásokra. A pártvezetőség már felhívta az összes helyi szervezete­ket, hogy junius 19-én, a járási szer­vezeteket pedig, hogy junius 26-án üljenek össze és ezeken az értekez­leteken állapítsák meg, hogy az illető járás területén összesen hány válasz­tó van és ebből hozzávetőleg mennyi számítható a horvát parasztpárt hi-, vének. A vidéki szervezetek ezeket az adatokat haladéktalanul kötelesek közölni a pártvezetőséggel, hogy az eszerint intézhesse a választások alatt taktikáját. A pártszervezetek tartoznak megnevezni azokat a sze-1 mélyeket is, akik vállalkoznak arra, hogy a Vajdaságot és Szerbiát agi­táció céljából beutazzák. Az agitáto­rok saját költségükön tartoznak utaz­ni és csak kivételes esetben járul hozzá a pártvezetőség költségeikhez. A horvát parasztpárt valamennyi vajdasági választókerületben állít listát, mert Radicsnak az a vélemé­nye, hogy a Vajdaságban igen nagy eredményeket érhetnek el. ha jól előkészítik a választásokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom