Bácsmegyei Napló, 1927. június (28. évfolyam, 150-180. szám)

1927-06-09 / 158. szám

1927. junius 9. BÁCSMEGYEJ NAPLÓ 13. oldal A fiú hajnalban tér haza a bálból. Mi- | Az egyik városatyának, aki nem sok kor az apja meglátja, rémülten csapjai vizet szokott zavarni a közgyűléseken, össze a kezét: — Na te csirkefogó, jól nézel ki. Az inged egészen össze van tépve. — Tudja papa — mondja a fiú — a végén hölgyválasz volt. mondotta minap a felesége: — Mindent nekem kell csinálnom he­lyetted! Azt hiszem, ha véletlenül Edi­sonnak születtél volna, nekem kellett volna helyetted feltalálni a telefont! AZ ÁLMOK VAROSA MTA: CURT J. BRAUN (28) Noviszadra költözik a vajdasági se­lyemgyárak főigazgatósága. Növi szád­ról jelentik: Az uj pénzügyi törvénnyel kapcsolatban a kormány elhatározta, hogy a vajdasági selyemgyárak központi igazgatóságát, amelynek a székhelye ed­dig Pancsevó volt, Noviszadra helyezi át. A pancsevói központi igazgatóság­nak már májusban át kellett volna köl­töznie Noviszadra. mivel azonban a he­lyiségek tekintetében akadályok merül­tek fel, az átköltözködés késedelmet szenvedett. Mint most értesülünk, a vaj­dasági selyemgyárak központi igazga­tósága kiküldte képviselőit Noviszadra, ahol az igazgatóság részére a szüksé­ges helyiségekről gondoskodni fognak. A kiküldött bizottság a közeli napok­ban befejezi munkáját és a központi igazgatóság előreláthatólag a közeli he­tekben meg is kezdi az átköltözködést. A vajdasági főigazgatóságot Dinjaski Szteván fogja vezetni. KINTORNA — Még te mersz beszélni? Hiszen a te apád, meg a te anyád nincsenek is törvényesen megesküdve! — Hogy mondhatsz ilyen hazugságot, mikor én magam is ott voltam az es­küvőjükön! * — Mit gondol, diszkrét ember az a Grünspann? — De mennyire! Múlt évben száz pen­gőt adtam kölcsön neki és azóta egyet­len szót sem szólt róla. * Bikfic ur nősül. Egy ismerőse igy be­széli le: — Meg van maga őrülve?... Ebbe a családba akar beleházasodni? ... Hi­szen ezeknél már négy generáció óta anyáról leányra száll a — kapukulcs. * Az eddig közölt folytatások m vil tartalma: Heywoldt és Bendor. az »Álmok városa«-nak alapitál Helmer feltalálótól ajánlatot kannak a nap energiáját kihasználó talál­mány értékesítésére. He.vwoldtot, a ki Bendor feleségének. Iránok sze­relmese. éjszaka meggyilkolják. Fia, Werner, aki Amerikából érkezett haza. ismét összebarátkozik gyerek­kori pajtásával. Renával. Bender leányával. Néhány nap múlva is­meretlen tettes kirabolja a pénztár­­épületet. Ira, Bendor felesége el­tűnik és fielmer talál ó meg az épii\ lő csillagászati toronyba zárva. Ira elmond'a neki. hogy Bendor ölte meg Heywoldtot. Egy magándetek­tív, akit a nyomozással megbíztak, jelenti Répának, hogy apt a a gyil­kos. A law a csillagászati torony­ban megtalálja Irát. — Még jóra fordulhat minden... Peters a fejét rázta. — Ki van zárva, Bendor ur. Az utolsó két nap alatt valamennyi ügynökségünk­kel érintkezésbe léptem. Ki van zárva. Bendor fölkapta a fejét: — De Peters... akkor mi lesz? . . . Peters mosolyogni próbált. — Helmer még megmenthet ben­nünket. — Úgy is lesz! — Erre kell törekedni! Eddig csak pénzébe kerüli önnek és üzletbarátai­nak, most kamatoztatni kell a talál­mányt! Talán akkor még pénzhez jut­hatunk ... ki tudja? ... én nem értek a dologhoz. — De mi lesz a várossal? . . . Peters gondolkodva nézett maga elé. — A várossal? . . . Bendor ur, a vá­rosnak csak egvet kívánok . . . egy kis tüzet . . . hogy minden elpusztuljon ... Ez a biztostó társaságot tenné tönkre és bennünket megmentene. Bendor úgy nézett rá, mint egy kí­sértet. — Maga megörült Peters! Peters izzadva és az izgalomtól piro­sán bólintott. — Lehetséges Bendor ur, de ugylát­­szik az utolsó időben valamennyien megőrültünk. Az autó megállt. Megérkeztek. Peters kiszállt és visszafordult Ben­­dorhoz. — Kérem, most tartsa magát erősen! Párnázott ajtók nyíltak ki előttük nesztelenül'. Két szobán mentek keresz­tül, majd a portás kinyitotta előttük az utolsó dupla-ajtót. Itt volt a tanácste­rem. Harminc arc fordult a belépők felé. Jaques Bendor az első pillanatban megérezte az ellenséges hangulatot Ez feszessé tette. Hanyagul köszönt, a helyére ment és leült Peters mellette maradt. A terem végében Helmer megbízottja állt egy hatalmas térkép előtt, amelyet hátulról vetítettek a lepedőkre és foly­tatta fejtegetéseit. Kis kövér ember volt, beszédes are­­játékkal és idegesen mozgékony kezek­kel, amelyekkel minden jelentősebb szót aláhúzott a levegőbn. Eejtegetésének már a közepén tartott. Bender nélkül kezdték meg az értekezletet, mert hi­szen ő ezekről a dolgokról már úgyis tudott és a vitára csak később került ser. Hejmer embere az afrikai és ázsiai földvásárlásokról beszélt. Egy pálcával határolta körül a térképén azokat a te­rületeket, amelyek már a társaság tu­lajdonában voltak. Számok és nevek röpködtek a levegőben. Számok és nevek vég nélkül. Időközönkint halk morgás volt az asz­tal végéről hallható. A kis ember diktátori mozdulatai hall­gattatta el a közbeszólókat és tovább beszélt. Bendor megértette, hogy már a Nyu­­gaí-Kcrdisztan-i problémánál tartott és ennek a területnek az előnyeit fejtegette. A területek nagyságát és árait említet­te. A végső hozzájárulást akarták megszerezni. Amikor előadását befejezte, vissza­lépett és egy magas támlájú székben foglalt helyet a terem végében. Funk­ciója befejeződött. A javaslatokat elő­terjesztette. FerceKig csend volt................... Ekkor az asztal másik végén fel­­emelkedett Kramek, az »Álmok varosá«­­nak fő-finanázirozoia, arany crayonjá­­vtó Kopogott az asztalon és csak eny­­tyit mondott: — Nem. Helmer felugrott sápadtan és idege­sen. Mindkét karjával hevesen geszti­kulált. — Megértem az ön óvatosságát — mondotta és acélos hangja betöltötte az egész termet — és teljesen méltányolom is azt. Önök azonban megfeledkeznek arról, hogy nyolc napon belül tud ró­­am az egész világ. Az árak úgy fel fognak szökni, hogy mi nem fogjuk tudni megfizetni őket. Mások meg fog­nak előzni bennünket. — Hasztalan! — szólt közbe egy hang. A Helmer felvetette a fejét. — Nem úgy van. Nekünk szükségünk van földterületekre. Éppen arról van szó, hogy csak milliókat, vagy milliár­­dokat akarunk-e keresni! Széles mozdulattal eltolta a jegyze­teit, mindkét kezével az asztalira tá­maszkodott és előre hajolt: — Tudatában vagyok annak, hogy ezt az üzletet is bizonyos határok kor­látozzák. Nem hódíthatjuk meg az egész világot. Nem vagyunk valamennyien Rockefellerek, csupán harminc európai üzletember ül itt együtt. Lemondok Dél-Amerika kihasználásáról, ami pe­dig felbecsülhetetlen előnyöket jelentene számunkra. Ezt egy későbbi időpontra kell halasztanunk és egy más pénzügyi csoportnak kell átengednünk. Lemon­dunk Afrika és Ázsia teljes feltárásáról is, holott ez valóban földrészek meg­hódítását jelentené. De Kurdisztánra szükségünk van! . . . Szükségünk van rá ép úgy, amint Perzsiáról, Kis-Ázsiá­­ról és Nyugat-Szibériáról sem mond­hatunk le. Ne feledjék el: ezek már félig feltárt terültetek. Ezeken a területeken már emberek laknak, kultúra van és vasutak épültek! . . . Legyenek tekin­tettel arra, hogy a Standard-Company ajánlata kedvező! Két hét múlva már a háromszorosát kell fizetnünk ... ha is­merni fogják céljainkat Egy papírlapot vett föl és körülnézett — Kérem a hitelek megszavazását. Hallgatás felelt szavaira. (Folyt, köv.) MEGNYÍLT ■■ rv A PALICSI ISZAPFÜRDŐ Páros napokon a férfiak, Páratlan napokon a nők részére Fürdőigazgatóság 5737

Next

/
Oldalképek
Tartalom