Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-07 / 116. szám
2. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927 rtáfOs 7^ Indus újságíró Beogradban ízfan Ali szerint Ázsiának nem kellenek Kemál reformjai Beogradból jelentik: Érdekes vendége volt néhány nap -előtt Beogradnak. Az Wegen fekete, papi talárjában, kékes-lilára égett arcával mindenütt nagy feltűnést keltett. Izfun-Ali Jakabnak hívják és indiai újságíró. Harminc éve kiadója és szerkesztője az indiai Kadijánban megjelenő Elchukuru (Gondolat) című lapnak. ízfan Ali két éve utazik már Európában és Ázsiában, ahol különösen a mohamedán vallásu népek szokásait, kultúráját, történelmét tanulmányozza. Megfigyeléseiről' cikkekben számol be lapjának. ízfan Alit beogradi tartózkodása alatt fogadja Dimitrije patriárclia, a kinél különösen vallási kérdések iránt érdeklődött, azután felkereste a beogradi török hodzsát és látogatást tett minden beogradi vallási egyesületnél, mert ha visszatér Kadijánba, egy könyvet fog kiadni, amelyben a Kelet és a Nyugat szellemi mozgalmait akarja majd ordovinyelVen ismertetni. Az ordovi indus nyelvjáráson kívül ízfan Ali kitünően beszéli az arab, a perzsa és az angol nyelvel, valamint törve tud németül is. Az SHS államban élő muzulmánok sorsa iránt dr. Barjaktarevics Fechitn egyetemi tanárnál érdeklődött, aki neves orientalista és ismerője az összes | keleti nyelveknek. A Bdcsmegyei Napló munkatársa beszélgetett Ízfan Alival Kemal vallási reformjairól ízfan Ali a következőket mondotta: — A vallást az államtól mindig el kell választani. Lehet, hogy Kemalnak sikerül megteremtenie az Uj-Tőr.ökországot és szociális reformjaival közelebb fogja hozni a Keletet a modern Nyugathoz. Ami azonban a Kemal vallási reformjait illeti, ezeket mi szkeptikusan nézzük és nem is találtak reformjai a muzulmán tömegeknél szives fogadtatásra. Az uj ázsiai nacionalista mozgalmakból az indus újságíró a következő* ket'b'fHondotta: " B90S- ‘ A magám résrzéről a -kinai nacionalista mozgalom politikai' tendenciáival nem. foglalkozóm. Mi az Tzlám r- fdtámassításán dolgozunk és, arra törekszünk, hogy visszaállítsuk az Izlám régi szuggesztiv hatalmát. Hiszem — mondotta — hogy a muzulmán vallás ismét vezetni fog a többi vallások között. Azután Gandhira terelődött a szó. Gandhit Ízfan Ali nem szereti, mert a muzulmánok ellen foglalt állást és ezzel megzavarta az indiai népek vallási összhangját. , — Mi is harcolunk India függetlenségéért — mondotta — amelyet azonban szerintem csak akkor tudunk elérni, ha az összes indiai népek kibékülnek egymással. India legnagyobb szellemeinek Irfan Ali Ikbalt és Tagoret tartja, természetesen Ikbalt Tagore elé helyezi, mert muzulmán. Ezeket mondotta Irfan Ali. azután barátságosan elbúcsúztunk, búcsú közben még elmondotta, hogy most Szófiába és Kcnstantinápolyba utazik. ügyigazgatóságok és községek az ideiglenesen megállapított hátralékösszegek alapján fognak számolni. Az adóbizonylatok kiadásáról úgy intézkedik a rendelet, hogy a pénzügyigazgatóság kiadhatja az adóbizonylatot abban az esetben, ha a fél fizette az adót a rendelet szerint, tehát ha kifizette a hátralék esedékes részletét és a rendes adót. Kivételesen behajtják a teljes adót, ha végleg elköltözik az országból Ellentétben az eddigi előírásokkal, az uj törvény szerint az 1927. évi adó kivetésénél adómentes kiadásnak tekintik a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok igazolt jótékony adományait. Nem hajtják be azoknak az 1925. és 1926. évi adóját, akiknek egész vetését elpusztította a múlt évi árvíz. Reinhardt-szinészek újabb turnéja Jugoszláviában Az adófőkonyvek lezárása nélkül nem rendezhetők az adóhátralékok Junius elsejég rendbe kell hozni az adókönyveket — A hátralék részletének lefizetése után lehet adóbizonylatot kapni A tartomá yi pánzl'gyigazgatóság rendelele az u] pénzügyi törvény végrehajtásától A szuboticai és a többi vajdasági pénzügyigazgatósághoz most érkezett le a noviszadi tartományi pénzügyigazgatóság rendelet« az uj pénzügyi törvény adóügyi rendelkezéseinek egyöntetű végrehajtásáról. A rendelet megjelöli, hogy mely szakaszok maradnak érvényben a múlt évi pénzügyi, törvényből és miiyen módosításokat, újításokat léptet életbe az uj törvény. Részletes utasításokat ad a rendelkezések adminisztratív keresztülvitelére vonatkozólag. Eszerint 1927 január 1-től a jövéde'ri adó nem szolgál a rendkívüli pótadó_ kivetési alapjául. Azok a testi munkások, akik az államtól, községtől, vagy m?.gá nősöktől kapnak fizetést, 1927 április 1 - töl munkásadót fizetnek, azok kivételével, akiknek évi keresete hatezer c márnái kisebb. Kvalifikált kereskedő- és inajossegédek január 1-töl nem mimküsadöt, hanem ugyanolyan adót fizetnek, mint az önkormányzati és magántisztviselők. Hatezer dinárnál kisebb évi jövedelem után nem kell jövedelmi adót fizetni. Eddig az egész kerület részére egy felszólamlási bizottságot neveztek ki, ezentúl a viszonyokhoz képest a pénzügyigazgatóság javasolhatja, hogy a kerületben több felszólamlásé bizottságot nevezzenek ki. járások szerint. Érdekes a rendeletnek az a része, a mely az adóhátralékok rendezésére vonatkozólag ad utasítást Közli, hogy a Vajdaság részére a tartományi pénzügyigazgatóság speciális rendelkezéseket fog kiadni ebben a tekintetben, majd .hangsúlyozza, hogy a pénzügyi törvény 79. szakaszának első pontjával segíteni akartak az adóköteles polgárokon, hogy a gazdasági válság folytán adóhátralékaikat kamat nélkül rendezhessék a törvény által előirt részletekben, de azzal, hogy uj hátralékoknak nem szabad felgyülemleni. Ezért a végrehajtó adóhatóságok a legszigorúbban ügyelni fognak arra, hogy a hátralék esedékes részlete mellett feltétlenül behajtsák a folyó évre esedékes adókat és pótadókat. Ha valamely pénzügyigazgafóság, vagy adóhivatal ez irányban mulasztást követ el, az adóügyi vezérigazgatóság felelősségre és fegyelmi eljárás alá vonja az illető hivatalok főnökeit.' Az év első felében csak a földművesek adójának gyengébb behajtása menthető. A törvény kizárja az adómoratóriumból azokat az összegeket,. amelyeket az állami és önkormányzati pénztárnál vesznek fel a szállítók és vállalkozók. Késedelmi kamatot nem fognak számítani az adóhátralékok után az 1926. év végéig, de az e címen április 1-ig behajtott kamatokat nem fizetik vissza. Az 1927. év elejétől a késedelmi kaniatot csak az esedékesség határidejétől . kezdve számitjájc, még pédig az esedékes részletre és a rendes adóra öfyaránti A hátralékokról szóló rendelkezés teljesítése céljából szükséges, hogy az adőíőkönyveket ez évi jnnius ÍAg hozzák rendbe. Amig áz adófőkönyveket nem hozzák rendbe, addig a pénzA kiváló német színészek Szomborban is elffadást tartanak Beogradból jelentik: A Hans Brockmann vezetése alatt működő Reinhardtszínészek; miután sikeresen befejezték szófiai és konstantinápolyi vendégszereplésüket, ismét ellátogatnak Jugoszláviába. A közoktatásügyi .minisztérium a jugoszláviai újabb vendégszereplésre vonatkozó engedélyt már meg is adta. Az uj turné alkalmával a Reinhairdt-szinészek május 13-án és 14-én újra Beogradban fognak játszani, azután Szomborba, Noviszadra, Oszijekre mennek, majd onnan Zagreb és Maribor városokat keresik fel. A tervbevett becskereki és vrsaci előadásokat nem tudják megtartani, mert már nem tudják az útiprogramjukba beilleszteni. A beogradi vendégjáték alkalmával Sohiller: Ármány és szerelem-ét és Wedekind: Muzsikdjá-t adják elő. jn ( Szomborban május 16-ikán Hauptmann Bundájá-val és 17-én Wedekiód Muzsikdjú-va.\ lépnek a közönség elé. O.-zíjekén az ÁTmány és szerelem kerül színre., Noviszadon^tnájus 12-én játszanak a Reinhardt-smifezek. A puszta tüzet lát Irta : Berényi János A lusta gyászkocsi dülöngélve az éjszakát hozta. A mezőn bóbiskoltak a tanyák, Fönn a csillagok, az éj kis csibéi prüszköltek és a jegenyék, az örök vigyázzba ásott őrszemek szép engedelmesen fejükre húzták a fekete sisakot. Szinte látni lehetett a fényes pengét, rég eldobott hüvelyből nyújtózott ki és éles, finom uj holdat karcolt az égre. A sovány csatorna ugyanakkor beszivta a vizirózsák szirmait. A nádas lángra lobbantotta zörgő léiekzetét. Valaki félretolta koporsójáról a dombot, fölkelt, sorra megérintette a házak homlokát. Szegény tanyák, mintha élnének, hajuk csapzottan fürdik az árnyékban, válluk elkopott, mint a tüdőbajos asszonyé. Messze egy gyufaszál sercent, a bojtárgyerek meggyujtotta a tüzet. És a puszta nevet, megmozdul és táncolni kezd a tűz tförül.-#■ Kotnyeles szél kavarja a lángot, valaki vezényel, az évezredes nagy balladából Ítéletnapra kelnek az árnyak. — Ég a tűz, a mi füzünk ég — piszegnek egymásra. Szemük olyan, mint a sir, d.e .a vérük játszik, amikor megindulnak feléje az , el,even harmaton. A pejlovas az első, kardját hozza, odatartja a füst alá. A tűz egyszerre olyan lesz, mint a forgó Köszörükö. A pejlovas földbe szúrja a kardot és liazavágtat a Hadak-utjara. A bujdosó, szegény, Csák a két szomorú nagy szemét mutatja. A tűztői visszakéri az elégett levelekét, csöndesen nekivág megint az Óceánnak. A kuruc-vitéz gémberedett ujjait melengeti a parázs fölött. Tárogatóján mégegyszer elfujja a bucsuzót, kulacsából kilóccsantja a maradék kortyokat. A csapiáros szőke lánya telesirt keszkenőjét dobja a tüzbe és utána engedelmesen visszaballag a Tisza felé, észre se veszi, hogy a tűz kivörösödik utána, mint a bazsarózsa. A betyárlegény a lopott aranyakat rázza tüszőjéből, a tenyérnyi keszkenőt kimenti a lángokból és elmegy a lány után. A hetvenkedő pandúr nyájas tisztelgőt küld a betyárnak, elégeti a puskaport és boros kedvvel lovagol a vármegyére, jelenteni, hogy.nem látott senkit. Akkor már erősen éj van, a jóisten szeme éberebben süt, a Kaszások jól előre haladtak az égi renden, a Fiastyuk szárnya alatt nem csipognak a kis csibék, az Aranysarkantyu a túlvilág! csárdást bokázza és a Mária könnye véresen, fuldokolva sírja magából a csendes fájdalmat, mint a vonagló vállu asszony a férje koporsója fölött. A csillagok pusztáján semmit se változtattak az évek. A kilométerek nem zsugorodtak össze, régi szemek, virágok, rémségek élnek és az odanőtt magokból ugyanaz a sugaras árvalányhaj kalászosodig ¥ Hogy is jött, hogy volt az egész? A szem a tüzet bámulta és a história egyszer csak hátára kapta az esztendőket. Valami álmontuU vizek mögött megszületett a mese nagyapója, fátyolos királylány sétálgatott a furulyás juhászlegénnyel a fűben. Az öreg fejedelem, mint illik, a végén megölette az álherceget, a boszorkányok elmenekültek a barlang felé, az elátkozott lélek megtisztulva, nyugodtan folytatta álmát a domb alatt. Egy reggelen a hegytetőn fölébredt az első város, széjjel ébb szomszédokat kerestek a sátrak és mellettük a jó puha porba rejtözötten névetgélt a szintalan piros buzamag. Csodák, kertek, tornyok színesedtek, várak őrködtek a folyók sarkain, könyvek szaporodtak a polcokon, bölcsebb igék a szájon, a falu rágta magát előre a puszta testében és járőrbe küldte maga előtt a tanyák raját. A püspököt akkor már bámulta az ország. Okosság sajgott a homlokán és hét müveit nyelven tudott verseim a püspök. A pásztorok nyelvén azt hiszem, még nem tudott beszélni. És honnan, honnannem, egyszer csintalan útnak indult a csatorna. A mocsarakból a nap kipaskolta a dögvészt, az utakon hosszában magának beszélve bolondmódra muzsikáltak a dróthuzalok. A vén csikós még hunyortalan szemmel bírta a pünkösdi napot, de kezét ellenzőnek a homloka elé emelte, mintha az embereken csodálkozott volna, akik messze, nagyon messze vas-sineket fek; tetnek szépen egymás mellé. Közben j igaz, hogy mindig kész edényt kellett őrizni a vérnek is, ez volt az eleven hézag mindenek között, őszi harmat perpett, mint a méz: a szikrája vér volt. Téli zimankó suhant: a magja vér. Csizmák nyoma a hóban: a csapás vér. Csipkés május szaladt a vizen': a récéié, cifrája vér. ... A tűz mögött, a hajlásban holt bizonyos, hogy kincs bujkál. Fekete betyár ásta el, talán kétszáz éve is lehet. A lelke ugyan már nem áll strázsát mellette, de azért az arany ott marad örökre. Évenkint megtisztul, naponként besüpped. Kiásni sohasem lehet Nem engedi a város. # Brrr... de csacsiság, úgy• lehet nem is történt semmi, talán még álom se volt. A szél dudorászva ide csap, feszesen el* ömlik, habjain a holdfény éles borotvapengéjét hozza és bolondosán neki megy mindennek. A puszta tüzet látott, ennyi az egész. A puszta olyan, mint a sima papírlap: tele kell irni, fákkal, házakkal, barázdákkal, kanálisokkal, de ő szegény ezt nem tudja. A puszta őrült leány, nem ismeri az anyját, örül az ellenségének, nevet, ha tüzet lát magán. Azt hiszi ezer kilométereket gyűrhet most is a kötényébe, megcsókol mindenkit, hagyja és elfelejti, ha valaki letépte róla a ruhát és őrült kék szemekkel vihog az erőszaknak. Néha mesél a táltosokról, ijeszt a betyárral, dalol ä szerelmes kislányról, táncba perdül egy árva furulya szavára is. És azt hiszi, hogy csiklandozzák, ha végíghasit húsán az eke. A pusztát két óra alatt megkerülhetem és ha •közepén találkozom a zsiványokkal, kiáltok és négy felől szaladnak hozzám az emberek, hogy mi.bajom. Köröskörül csupa éber, lámpaszemü tanyák pislognak. Az erdő sarkán vigyáz a csősz. A tűz mellett a juhász revolvert tart a kabátja zsebében és zsebóráról olvassa le az időt. Csárda nincs, csak egy vendéglő a közelben. Nem érdemes bosszúból felgyújtani, mert a gazdája nagy összegre bebiztosította. Az egész pusztán mindössze négy szál árvalányhaj at találtam tegnap. Éste találkoztam egy lánnyal, de az nem a betyár szeretője volt. ö ijedt meg tőlem. Igaz, hogy csak egy pillanatra. Azután már mosolygott. És a város innen mindössze hét és fél I kilométerre van.
