Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-01 / 110. szám
6. oldal RÁCSMEGYEI NAPLÓ 19/7. május 1. A volt polgármester programja ma arra az előreláthatólag nagyon messzi időre, amikorra ő ismét tényező lesz, amikor szava több lesz egy elhelyezkedést kereső volt tisztviselő szavánál, a terror. Terrorral a politikában tényleg lehet sikereket elérni, Qyorgyevics Dragoszláv is ért el sikereket terrorral. A magyar párt vezetőségét börtönnel terrorizálta, a radikális párt érdemes régi vezetőit gyönge fajsúlyú emberek Ízléstelen lármájával. De ahhoz, hogy a terrorral való fenyegetődzés ne legyen nevetséges, kell, hogy a terror mögött hatalom álljon. Amikor Qyorgyevics most próbálja meg, hogy például az újságírókat terrorizálja, hogy a személyével kapcsolatos megtörtént eseményeket ne a valósághoz híven Írják meg. olyan terroristává válik, ■' i felett nevetnek az ellenségei és akiről azok, akik barátai és akik sajnálják, azt mondják, hogy nem kár érte. * Hogy Qyorgyevics Dragoszláv addig, mig hatalmas főispán és polgármester volt, soha nem tudott érdemes barátokat szerezni, ennek okait fentebb már előadtuk. Mindig nagy hibája volt, hogy túlontúl ravasz igyekezett lenni és még a jó célhoz sem választotta az egyenes utat, hanem mesterségesen összezavarta a dolgokat, hogy azután önmaga előtt csillogtassa, hogy milyen ügyes ő a zavar kibogozásában. Ez volt az oka annak, hogy barátait kihasználta és ezután elfordult tőlük. Ez volt az oka. hogy állandóan beleavatkozott olyasmibe is, amihez semmi köze nem volt, de hiányos judiciummal csak ritkán tudta meglátni, hogy hol az igazság. Csak azt tekintette, hogy ki az ellensége és ki a barátja az ö polgármesteri hatalmának, ez tette sötétté azt a három évet, amelyben az ö kezében hatalom volt. De hogy most sem tud szimpátiákat teremteni, kétségtelenné teszi, hogy benne olyan hibák vannak, ami miatt az ő számára aligha lesz valaha is a szuboticai közéletben — feltámadás! Jogerősen elítélték Engler Albert merénylőjét A semmitöszék helybenhagyta a három tvi börtönbüntetést Emlékezetes még az a rablótámadás és revolveres merénylet, amelyet Szuboticán, 1926. év január 5-én este Engler Albert szuboticai kereskedő*ellen egy Csankó Jován nevű foglalkozásnélküli ember az uccán elkövetett. Csankó január 2-ikán szabadult ki a szuboticai rendőrség fogdájából, ahol csavargásért töltötte ki büntetését. Január 5-ikén estefelé Csánkó Engler üzlete előtt ácsorgott. mintha a kirakatot nézné, valójában azonban leste, hogy Engler mikor zárja be üzletét és megy haza. Amikor ez megtörtént, utána ment, közvetlen Engler lakásának a kapujánál érte utol a kereskedőt, aki ekkor már észrevette, hogy a sötét, elhagyott uccán egy férfialak követi. Meggyorsított léptekkel haladt Engler és amikor már a kapuhoz ért és be akart menni a házba, Csankó megragadta és pénzt követelt tőle. A kereskedő kiragadta magát és igyekezett menekülni. Csankó azonban rálött, a golyó talált és nyolc napon túl, gyógyuló sebet okozott. A szutjoticai törvényszéken ebben a bűnügyben megtartott bárom napos főtárgyaláson a vádlott tagadta, hogy ő követte el a rablótámadást és a revolveres merényletet. A rendőrség előtt és a vizsgálóbírónál tett beismerő vallomását a főtárgyaláson visszavonta azzal az indokolással, hogy a rendőrségi beismerő vallomást erőszakkal vették ki tőle. A tanuk azonban ellene vallottak. A bíróság mindezeknél fogva — alapul véve a rendőrségen tett beismerő vallomást és a főtárgyalás adatait — Csankót bűnösnek mondotta ki rablás kísérlete bűntettében és súlyos testi sértés vétségében és elitélte három évi börtönre. A noviszadi fclebbviteli bíróság az Ítéletet helybenhagyta. Újabb felebbezés folytán az ügy a semmitöszék elé került, amely ugyancsak az elsőfokú bíróság Ítéletét hagyta helyben. A legfelsőbb bíróság Ítéletét szombaton délelőtt hirdette ki Pavlovics István törvényszéki elnök tanácsa az elitéit előtt. Háromévi börtönre ítélték anovisadi családi drámavádloftfát A bíróság erős felindulásban elkövetett emberölés kísérletében mondotta ki bűnösnek Wertheim Rezsőt — A vádlóéinak és feleségének izgalmas szembesítése a í ©tárgyaláson — Szeknlics Milán űr. nagyhatású védöfeeszéde Noviszadról jelentik: A noviszadi törvényszék szombaton tárgyalta Wertheim Rezső noviszadi kereskedelmi utazó bünperét. Wertheim, aki tekintélyes noviszadi kereskedő család tagja, karácsony estéjén revolveres merényletet követett el felesége, Mandl Hilda ellen. Két lövés érte az asszonyt, majd Wertheim a revolvert maga ellen fordította és a harmadik golyót a mellébe röpítette. A karácsonyi véres szenzáció nemcsak Noviszadon, de az egész Vajdaságban nagy feltűnést keltett, mert a Wertheimcsaládot széles körben ismerték. Wertheim Rezső exaltált lelkű, kalandos természetű fiatalember volt. Kitűnő táncos, úgy hogy a gazdag szülök gyermeke egy ideig mint hivatásos táncos tengette életét Budapest különböző mulatóiban és néhány héttel a családi dráma előtt az abbáziai nagy charlestonversenyt nyerte meg. Wertheim a háború alatt mint önkéntes szolgált és nagy összegeket vert el. Egy mulatozása alkalmával berúgott állapotban pezsgősüveget vágott egy századoshoz és a súlyos büntetés elöl csak úgy menekülhetett, hogy beszámithatatlannak minősítették. A vizsgálati fogságban ugyanis olyan magaviseletét tanúsított, amely szükségessé tette elmebeli állapotának megvizsgálását. Állandóan indiai alkirálynak mondotta magát, sárgarépából készített kitüntetésekkel tűzdelte tele mellét és vörös szalagokat varrt tel katonanadrágjára, hogy generálisnak tartsák. Moravcsik tanár hivatalos klinikai bizonyítványt adott neki, hogy beszamithatatlan és elmebeteg. A háború után látszólag megkomolyodott. Megnősült és fiatal feleségével egy ideig zavartalan boldogságban élt. Gyermekük is született, akit mind a kei ten nagyon szerettek. A boldogság azonban nem tartott sokáig, Wertheim visszatért ismét könnyelmű életéhez. A civakodások napirenden voltak és az aszszony gyermekével elhagyta az urát. Férje mindent elkövetett, hogy visszatérésre birja őket, de az asszony tudni sem akart erről. Karácsonyra üzleti útjáról hazaérkezett Wertheim és ismét kérlelni kezdte feleségét, aki a Szanitária gyógyszerkereskedésben alkalmazva volt, hogy térjen vissza. A tragédia napján is levelet irt feleségének, de mert választ nem kapott, délután elment a Szanitária irodájába és feleségével beszélni akart. Az asszony ismét határozottan elutasította férje kívánságát, hogy visszatérjen hozzá, Wertheim Rezső erre előrántotta revolverét és három lépésről két lövést tett a feleségére, amelyek közül az egyik az asszony arcába fúródott és az arccsontban megakadt, mig a másik bal kezének mutatóujját horzsolta. A merénylő azután a fegyvert maga ellen fordította és mellbelőtte magát. A családi dráma két sebesültje néhány hét múlva felgyógyult és Wertheim Rezső szombaton került a noviszadi törvényszék büntető tanácsa elé, ahol szándékos emberölés kísérlete miatt vonják felelősségre. A főtárgya” ás A tárgyalás iránt óriási érdeklődés mutatkozott, úgy hogy a törvényszék elnöke belépőjegyeket adott ki, de igy is zsúfolásig megtelt a tárgyalási terem és a közönség soraiban nagy számmal voltak elegáns hölgyek. A büntető tanács Radulovics Miloje törvényszéki tanácselnökből, Jekics Nikola és Radulovics Száva büntető tárákból állott. A jegyzőkönyvet Kurbatvinszld Lajos jegyző vezette, a vádat' dr. Antonijevics Dusán államügvész képviselte, mig a védelmet dr. Szckulics Milán ügyvéd látta el. Szombaton reggel fél 9 órakor nyitotta meg az elnök a föíárgyalást. Szuronyos őr kisérte a terembe Wertheim Rezsőt, aki a terembelépéskor mélyen meghajolt a sajtó képviselői előtt, majd tisztelettel köszöntötte védőjét és azután mély meghajlással állt a bírái elé. Wertheim Rezső elegáns liláskék zakkóban, lábán kamáslival, orrán fekete csontkeretes pápaszemmel, idegesen és látható elfogultsággal ült le a vádlottak padjára. Ujján nagy szines pecsétgyűrű, amellyel idegesen játszott. Az elnök beszólitotta Wertheimnét. A szép fiatal asszony bal arcán alig ! látható kis mélyedéses sebhely jelzi a j karácsonyi dráma nyomát. Majd amikor I a tanuk távoztak a teremből, megkezdöidölt a tanuk kihallgatása. I Wertheim Rezső 27 éves noviszadi születésű, zsidó vallásu, kereskedelmi érettségit tett, a háborúban a magyar, azután 1 a szerb hadseregben szolgált. Az elnök felolvasta a vádiratot és arra a kérdésre, hogy megértette-e a vádat, a vádlott azt felelte, hogy nem értette meg. Nem tud jól szerbül és tolmács kirendelését kéri. Az elnök erre felfüggesz! tette a tárgyalást és tolmács berendelése iránt intézkedett. »önkívületben voltam« Dr. Hartmann József tolmács németül ismertette a vádiratot, majd az elnök kérdéseire a vádlott kijelentette, hogy a vádat megértette. Az elnök: Elkövette a tetiet? A vádlott: Nem! Amikor rálőttem, öntudat nélküli állapotban voltam. Nem tudtam, mit csinálok. Ezután a vádlott összefüggően elmondotta házasságának történetét. A házasság szerencsétlen volt és miután meg-I szüntették az életközösséget, többször kérlelte feleségét, hogy térjen vissza hozzá, ha másért nem, a gyermek miatt, ! de hiába. Az asszony barátnőit is kérte j közvetítésre, igy Weltmann Sándornét kérte, hogy telefonon kérje meg feleségét, hogy találkozzék vele, mert el akarja hagyni az országot és előbb rendezni akarja a gyermek kérdését. Az asszony azonban tagadó választ adott. Később irt neki, de erre nem is válaszolt. Ekkor Giskan Rezsőnét kérte fel közvetítésre. Giskarmé el is ment vele férje irodájába, ahol az ő felesége tisztviselőnő volt. — Qiskanné bement az irodába — folytatta a vádlott— de azzal jött ki, hogy feleségem nem akar velem beszélni. Ekkor én bementem. Köszöntem Giskan Rezsőnek és feleségemnek, levetettem a télikabátom, megtörültem szemüvegemet és nyugodtan leültem. Giskan kiment és én kérlelni kezdtem feleségemet, hogy térjen vissza hozzám. Ő cinikus mosolylyal gépelt tovább és azt mondta, hogy jellemtelen ember vagyok. Kértem, hogy legalább hallgasson meg, mert a jövőről és a gyermekről van szó. — Szemtelen gazember, mars ki! — kiáltotta, mire a vér a fejembe szökött és hogy azután mit tettem, nem tudom. Mikor aztán öntudatra tértem, feleségemet vérben fekve láttam. Ekkor kétségbeesve magamra irányítottam a fegyvert és mellbelőttem magam. Az elnök: Hányszor lőtt? A vádlott: Nem emlékszem, az első lövésnél vért láttam. — Volt fegyverviselési engedélye? — Nem. — Miért hagyta el a felesége? — Az anyja befolyása alatt átlőtt. Az asszony vallomása A bíróság ezután Wertheimné Mand! Hildát hallgatta ki. Az asszony összefüggően mondotta el a történteket és körülbelül úgy vallott, mint ahogy férje, csak magának a merényletnek a lefolyását mondotta el másképpen. Azt mondotta, hogy amikor férje bejött az irodába, felkelt a gép mellől és ki akart menni. Férje azonban nem engedte, a sarokba szorította és revolverrel fenyegetőzött. Ő először tréfára vette a dolgot, de amikor látta, hogy férje a mellének szegezi a revolvert, megijedt és elfordult. Ekkor sütötte el férje a fegyvert először, de az csütörtököt mondott, mire még két lövést tett és ezek eltalálták. Izgalmas szembesítés Az elnök ezután elrendelte a vádlott és a tanú szembesítését. Izgalmas jelenet játszódott le. A házasfelek nem akartak szembenézni egymással, oldalt fordulva beszéltek. Az asszony, aki szerb nyelven tette meg vallomását, ismét szerbül kezdett beszélni, de az elnök felszólította, hogy beszéljen németül, hogy férje is megérthesse. Mandl Hilda ekkor felindult hangon németül megismételte egész vallomását és a vádlott többizben szakította meg azzal a közbeszólássaí: nem igaz! Az asszony erre az elnöktől kért védelmet és miután az elnök figyelmeztette a vádlottat, Mandl Hilda nyugodtan befejezhette vallomását. Erre a vádlott is megismételte vallomását, amelyet viszont a tanú szakított gyakran félbe. Érdekes, hogy Wertheim feleségét nagyságos asszonynak szólította, az asszony pedig urát önözte. A vádlott: Nagyságos asszony azt mondta, hogy közönséges gazember és jellemtelen ember vagyok. A tanú: Nem igaz, csak azí mondtam, hogy jellemtelen. — Kérem, nagyságos asszony, ne szakítson félbe. Az elnök (a tanúhoz): Nem szerette önt a férje? — Eleinte szeretett. Giskan Rezsőt, Giskan Rezsőnét, Weltmann Sándort, Weltmann Sándornét, majd Wertheimné anyját, Mandl Ernesztint hallgatta ki a biróság. Mandlné azt mondotta,, Jiogy Wertheim rossz férj volt, nem akarta eltartani feleségét, amiértválópört indítottak ellene. Steinhof és Lipótmezö Dr. Leitner Benő orvost hallgatták ki, aki gyermekkora óta ismerte és kezelte a vádlottat. Rendkívül hirtelen könnyen izguló természetnek ismerte, aki gyakran annyira felizgult, hogy egészen önkívületi álapotba kerlült. Steinhofban és ci Lipótmezön állott kezelés alatt. Schönberger József dr. orvos hasonló vallomást tett. majd Gerő Miklós becskereki kereskedőt hallgatták ki, aki elmondotta, hogy tudomása szerint a vádlott nagyon szerette feleségét. Becskereken lakást keresett számára, oda akart költözni, hogy az anyós befolyásától megszabaduljon. Orvosi tanácsra utazott Abbáziába, mert nem tudott az asszony nélkül élni és ez az állapot megviselte idegeit. Dr. Antonijevics Dusán államügyész rövid vádbeszédében előre megfontolt gyilkosság kísérletével és tiltott fegyverviseléssel vádolta a vádlottat és szigorú büntetést kért. Dr. Szekuücs Milán védőbeszéde Dr. Szekulics Milán ügyvéd tartotta meg ezután általános nagy figyelem közepette védőbeszédét. — Szükséges — mondotta többek között a védő — hogy ne csak a törvény szakaszaira legyen a biróság figyelemmel, hanem emberi szemmel nézze a vádlott álláspontját és pszihikailag vizsgálja meg azt az utat, amely a merényletre vezetett. Turgenyev az emberi lelket sötét erdőnek mondja. Liszt, a híres német büntetőjogász szerint a biróság téved, ha a szigorú szakaszok alapján ítél, mert csak az a birói Ítélet alkalmas a vizsgálat hiányait pótolni, amely az emberi lélekre is tekintettel van. A jelen bűnügyben a vizsgálat minden mozzanata bebizonyította, hogy a vád lépésrőllépésre elhalaványult. A vádlott fényes táncteremben, dekoltált ruhában ismerte meg az asszonyt és már az első pillanatban feleszeretett. A találkozás végzetes * volt ránézve. Érezte, hogy a nő nélkül nem tud élni és szülei, akik a polgári
