Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-29 / 147. szám
% végig gurul a vonat töltésén. Többet már nem látott, mert hiszen közben a vonat tovább robogott. A nemzetes ur kétségbe volt esve. Az első pillanatban arra gondolt, hogy maga is utána ugrik Muncurkónak. De szerencsére eszébe jutott, hogy összezúzhatja magát. Meg aztán arra is gondolt, hogy ott kifit a szabadban, távöl min-» den segítségtől, magukra hagyatva elpusztulhatnak mindkét-* ten, ha esetleg sebesülten nem tudnak felkelni. Azért hót Jé* kocsi volt. ahol a fülke ajtaja nem a folyosóra nyillott, hanem kifelé. Amint tehát a Muncurkó feje nagy robajjal nekivágódott az ajtónak, az hirtelen kinyílott. Ez még nem lett volna éppen nagy baj. A nagy baj azonban az volt, hogy a kinyílt ajtón keresztül Muncurkó is kibukott a vonatból. A nemzetes ur csak azt látta, hogy drága csemetéje kihempereg a kupéból. Hát elfelejtettétek, hogy én is itt vagyok közötte)ek'*1 Ne féljetek ameddig engemet láttok. Mert ha az a 1 aj. hogy Sicsensice kandúrral köll megverekedni, o.ajl megverekszem vele én és fogadom, hogy nem csak Iczilit ineiujin meg Siccensmc ttandur gyilkos karmai alól, hanem :z“g az ellenség levágott' fejét a trónusod zsámolya elé teszem le Azért hat m- btisul* iátok és mulassunk tovább! Húzd rá runny! Lett erre a lelkesítő bátorításra nagy öröm. S a király megígérte Péternek,1 nagy ha megmenti a leánya elitét, neki adja feleségül. Péter boldog volt az ígéretre, örömébe, össze verte sarkantyúját és ujia elkezdtek táncolni és mulattuk kivimdüg Heggel, hagy a vendégek oszolni kezdtek ia<tj felé. ismét jatt egy hírnök a királyi palotába és lihegve jelentette, hogy Siccensicc kandúr már elkezdte ostromolni a »szalonna-várat« s ha nem megy Mgitség, az őrség kénytelen 'e;* faludni a \ ára:. I’éier ekkor megkérte a királyt, hogy nyergeltessen a szamára paripát és adjon egy ezred katonaságot, amellyel rögtön elindul az ellenség feltartóztatására, Iczilinek pedig azt mondta, hogy imádkozzon érette, mert egy óra múlva le fogja verni az ellenséget. Föl is nyergeitek számára egy arany cserebogarat, hamarosan felugrott rá, megsarkantyuzta és az egér-ezreddel mely bátran követte, elindult »Szalonna«-vár felé. Siccensicc kandúr Csakugyan ott volt már és javában nyalogatta Szalonna-vár oldalát. Amint Péter ezt megpillantotta, legott megfuvatta a harci riadót és egyes egyedül bátran a macska felé tartott. Siccensicc kandúrnak több sem kellett. Ahogy megpTantóttá a közeledő bátor egér-katonát, egyet nyávogott és feltátotta a száját, hogy bekapja mindenestől. Iszonyú rémület vett erőt az egér-hadseregen. Hanem Péter sem ijedt ám meg ettől', hanem gyorsan leugrott a paripáról és ugyanabban u pillanatban saját erős akaratától ismét visszakapta az ő fiú alakját. Villámgyorsan előrántotta kardját és egv kardcsapással levágta a kandúr fejét, mire Egér-ország ellenségének hatalmas teste holtan Ierűit el a »Szalonna-vár« tövében. Nagy éljen cincogás reszkedteté meg ekkor a levegőt. Eközben Péter ismét egérré változott. Miután elmesélték a rettenetes ütközetnek részletét. Incilifincili király, amint hogy ígérte csakugyan feleségül akarta adni Péternek Iczilit s parancsot is adott, hogy készülődjenek a lakodalomra. Péter azonban ekkor egészen váratlanul megrázta a fejét s legnagyobb csodálkozásra Így szólt 262 közben beszélgettek. Nem is vették észre, hogy az idő eltelt és máris az állomáson voltak. Az állomáson kivették a raktárból a cókmókjukat, a bakternél megváltották a jegyüket és várták a vonatot. A bakteriéi, aki olyan sok szívességet tett nekik, elbúcsúztak és mikor a nemzetes ur kezet fogott vele, barátságosan szólt: — Ha egyszer mifelénk vezeti az útja, legyen a vendégem, szívesen látom. — Köszönöm az invitálást, — válaszolt a bakter, — majd egyszer elmegyek, csak tessék itthagyni az átrécát az urnák, hogy tudjam, merre keressem. A nemzetes ur erre a belső zsebéből kivette a bugyellá-. risát. abból kihúzott egy névjegyet és odaadta a bakternek: — Ehole, rajta van a hevem és a lakásom. * A következő pillanatban berobogott a vonat. A bakter segítségével a nemzetes ur és Muncurkó felkapaszkodtak aztán átvették csomagjaikat és alig helyezkedtek el, máris repültek tovább. Egyszerre aztán eszébe jutott a nemzetes urnák valami. — Muncurkó, olvasd csak meg a csomagokat, hadd lássuk, nem hilányzik-é belőle egy-kettő? ’ Számlálja Muncurkó a csomagokat s a végén azt mondja: —‘Tizenkettő. Felfortyan erre a nemzetes ur: —Látszik, liogy szamár vagy a számtanból és nem hiába mondta a tanító ur, hogy nem tudsz számolni. Lehetetlen, hogy tizenkét csomag legyen, mikor nekünk csak tizenegy voh Számláid meg még egyszer, de hibátlanul, mert különben pofont kapsz. Muncurkó újra végigszámolja az összes csomagokat és a végén újból kijelenti: — Papa, akárhogy is haragszol, mégis tizenkét csomagunk van. Dühös lett erre a nemzetes ur. Elővette a zsebéből a noteszét, lapozott benne és egy helyen odabökött az ujjával: — Itt van la! Beleírtam a noteszembe, hogy el ne felejtsem. hogy tizenegy csomagunk van. Tehát világos, hogy nem tudsz jól számlálni. Ennélfogva mogéidetnled a pofont. Ezzel úgy pofon vágta Muncurkót, hogy annak a feje nagy iitődéssel nekiverődött az ajtónak. Ez a vasúti kocsi, melyben a nemzetes ur és Muncurkó utaztak, olyan régimódi 244 — Felséges király! Köszönöm a jóakaratodat és a kitüntetést, amellyel megajándékoztál, de legnagyobb sajnálatomra ki kell jelentenem, hogy nem lehetek az Iczili király-kisaszszony férje. Az egér-király s az országnagyok úgy elhalványodtak, hogy menten fehér egerekké lettek, Iczili és az ő udvarhölgyei pedig egytől-egyig mind elájultak. Mikor magukhoz tértek, annyira szivükre vették ezt a sértő visszautasítást, hogy nem is akarlak tovább élni, hanem sirva cincogták, hogy ők öngyilkosok lesznek és mind bele ugrálnak az egérfogóba. Péter azonban tovább folytatta beszédét: — Bocsássanak meg, oh, egér-hölgyeim és uraim, hogy megsértettelek benneteket. De beláthatjátok hogy én ezelőtt sem voltam egér, tehát ezután sem leszek az, Alig mondta ki ezeket a szavakat: »Legény akarok lenni!« rettenetes csattanás reszkedtette meg a levegőt és csodák csodája... Egérország lakói emberi alakot öltöttek. Péterrel együtt s az egész elvarázsolt Egér-ország felszabadult Péter szavai által! a varázslat alól. Ekkor lett ám még csak igazán nagy öröm s most már Péter sem mondta, hogy nem veszi feleségül a gyönyörű Icilit, sőt még ő sürgette az esküvőt. Csaptak is olyan hétországra szóló lakodalmat, hogy még * a tányérokat is borral mosogatták. Péter a remek szép várkastéllyá változott Szalonna-várba ment lakni feleségével, magához ve(te édes apját is és most is boldogan élnek, ha meg re'" ha'*01' „vita t A
