Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-25 / 143. szám

1927. május 25. BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldat NRPRÓL NfiPRP Beethoven ízob ja Jubileuma alkalmából számos uj, eddig ismeretlen adat került nyilvánosságra Beethovenről. Hellinghaus szemléletes kéret fest a zeneszerző furcsa Szokásairól, jellemé­ről. lakószobájáról. — Az Eroica és a Kilencedik szimfó­nia szerzője a világ legrendetlenebb em­bere volt. Házában mindig zűrzavar uralkodott. Könyvek, 'kötik' heverték szerteszét szobájában. Egyik sarokban a reggelije maradéka, másik sarokban öt-hat félig kiürült borosüveg. Áiló-iró­­asztalán egy kvartettjének vázlata, zon­goráján. vagy a padlón zenei jegyzetek, levelek, az ablakdeszkán élelmiszerek, sajt, szalámi. De a mester, aki ebben a zsibvásárban élt, szentül meg volt győ­ződve, hogy ő a világ legrendesebb em­bere. Ügyetlen volt és zavart, amit ke­zébe vett. azt leejtette. Bútorait, tárgyait hamarosan tönkretette. Gyorsan folfor­­tyant, a süketsége s egyéb betegsége miatt élete .utolsó szakában rendkívül lobbanékony volt, a legcsekélyebb dolog miatt megharagudott. Állandóan panasz­kodott az emberek alattomosság, Csa­­lárdsága, becstelensége miatt, senkiben se bízott, főképp pedig a cselédekkel ve­szekedett. A cselédkérdés Beethovennek úgyszólván tragédiája volt: Ninával, a szobalányával és Lizával, a szakácsnő­jével, napirenden voltak a nagy jelene­tek. Kínozta, gyötörte őket szeszélyei­vel. Nem egyszer verekedett is velük s ilyen pörpatvarck után a nagy Beetho­ven többször összekarmolt arccal ment ki az uccára az emberek közé. Fogpi zkáló-kirá Ty Az amerikai köztársaságban él a leg­több király. Van petróleum-király, acél­király, cipözsinór-király és fogpiszkáló­király. Most a fogpiszkáló-király Őfelsége megiratta annak az iparcikknek a tör­ténetét, mellyel milliárdjait szerezte. Eb­ből a könyvből megtudjuk, milyen fejlő­dést futok meg a fogpiszkáló a latinok kezdetleges fogvájójától kezdve a mai fertőtlenített, az egészség minden köve­telményeinek megfelelő, papírba burkolt fogpiszkálóig. A fogpiszkáló — ezt is kevesen tudják — nem kis szerepet játszott a legna­gyobb perzsa költő, Omar Khajnm életé­ben. Egy napon, miután, befejezte ebéd­jét, olvasni kezdett egy könyvet, olva­sás közben játszadozott elefántcsont­­fogpiszkálójával. feje hirtelen mellére csuklott s meghalt. Omar fogpiszkálóját. melyhez utolsó taglejtésének emléke rög­ződik. a teheráni könyvtárban őrzik, mint ereklyét. A fogpiszkáló-király Arkanzas állam­ban lakik. Ezért az egtsl államot Tooth­­pickcr-nek nevezik, minthogy ebből az iparból él itt a legtöbb ember. Természe­tesen a fogpiszkáló-király él legjobban, ő utóbb a római császárok módjára ha­talmas Villát építtetett magának. A villa kertjében Agrippa Pantheonjának mintá­jára klasszikus terhnl'mot épi*tetett, cc- Tiientb L de úgy hogy az oszlopcsarnok oszlopai fr-gpiszkálókvá- emlékeztessenek. Ez a fogc szkátó-tempiom a mai Ame­rika egyik klasszikus furcsasága. Akik a v’rűket és körüket kölcsöa adják Londonban öt éve működik egy egye­sület, melynek tagjai vérüket bizonyos díjért á'enge-'ik szenvedő embertársaik­nak. átömlcsztés céljára. Ezek között leg Eresebb B. W. Tibbie, a szerény nyomdász, akit az újságok hősként ünnepelnek. Utóbb rendjellel tün­tették ki a köznek tett szolgálatai miatt. Az utóbbi öt esztendőben 44 pint vért adott át, 44 embernek, anélkül, hogy föl­vette volna az érte járó dijat, az 5 guine­­at, mely Angolországban az etnbervér »hivatalosan megállapított ára«. Ezt az összeget minden alkalommal a London Hospital-nak adományozta, jótékony célra. A vér-adotnányozók száma egyre nö­vekszik. Ma már 250 angol emberről tud­nak, aki kölcsönadta másoknak a legbe­csesebb s legkülönösebb nedűt. Ennek az egyesületnek tagjai férfiak és nők, 18 éves kortól 65 éves korig a társadalom iibndcn osztályából, de leginkább vörös­­keresztes ápolok s öreg cserkész diákok, akiknek kötelességük ».minden nap vala­mi jót fenni«. Ezen a téren ma már poli- 1 kai vetélkedés is mutatkozik. A Daily Herald fö'szólalása folytán, melyben megállapította, hogy a szocialisták távol maradtak az áldozattól, az una! 20 szo­cialista jelentkezett s felajánlotta vérét —nemcsak képletes értelemben — az emberiség céljair.T. A Manchester Quardian.rámutat arra, hogy itt nincs is. szó hősiességről. A vér­csap'oiás jót tesz a vérkeringésnek, kitű­nő sebészek.felügyelete mellett, fajdalom né! .ül történik. Sokkal inkább érdemel nek ©’Ismerést azok, akik bőrüket adják oda embertársaiknak. A londoni Vörös Keresztnek már van egy listája, ahol a bőradományozók szerepelnek. Ez a nagy­lelkűség már fájdalmasabb, a bőradomá­nyozó műtétnek veti aiá magát s pár na­­p g a kórházban kell maradnia, mig meg nem gyógyul; Van egy angol ember, aki 40 négyzetcentiméter bőrt adott kölcsön egy papnak, aki automobil-szerencsétlen' ség folytán összezúzta az arcát. A világ frontharcosai egyesülnek a béke biztosítására A frontharcosok nemzetközi egyesülete julius 18-án alakul meg Párásból jelentik: Maraud, a front­harcosok nemzetközi egyesületének elnöke átiratot intézett a németor­szági, ausztriai, bulgáriai, törökor­szági és orosz határmenti országok frontharcosainak egyesületéhez, a melyben felhívja őket arra, hogy csatlakozzanak és a frontharcosok alakítsanak egy nagy szövetséget a béke bizto­sítására. A terv az, hogy ebből a nemzetközi szervezetből ki kell zárni mindazokat a frontharcos szövetségeket, amelyek politikai célokat tűztek maguk elé. Az átiratban Haraud annak a re­ményének ad kifejezést, hogy előre­láthatólag hamarosan sikerülni fog a front­harcosok tizennégy állami egye­sületét közös szövetségbe tö­möríteni. végül meghívja az egyes államok ki­küldöttjeit a Luxemburgban julius 18-án megtartandó alakuló gyű­lésre. ■ayjgatiatMtar,'» vmnanmx „A szabadszellemü ifjúság megtalálta királynőjét“ Amerikai Írónő intervjuja Mária királynéval — A királyné Amerikába akar menni, de nem azért, hogy nézzék, ha­nem, hogy nézzen Egy bátor asszony, aki természetes mer maradni A Newyork Times vasárnapi mel­léletében ' Anna O'ttűV .Mac Connick amerikai írónő- *A szabadszofe.nü if­júság megtalálta királynőjét« cím alatt közli Mária jug sz’áv kiiálynéval foly­tatott interjúját, amelyben többek kö­zöl: a következőket írja: Mint a legdataiább királyné és egye­düli koronás képviselője a báb mi - utá­ni forrongó nemzedéknek, a jugoszláv Mária uj irányt adhatna a királynőknek, hogy egy modern fiatal asszony, ha az a sorsa, hogy trónon üljön, adhat vala­mi ujat ennek az öreg intézménynek. Olyan korban és a világnak azon a ré­szén él, amelyben a dinasztiákat pró­bára teszik s abo! inognak a trónok. Egy i'yen trón mér összedőlt, nővére, a gö­rög Erzsébet a'att. Balkáni király fele­sége lett, a Balkánon és öt évvel ez­előtt, huszonkét éves korában jött Má­ria. hogy ura kodjon egy országon, amely kis párasz: királyságból Európa uj térképének megnagyobbodott és fon­tos államává nőtt. Ennek a fiatal ud­varnak nino~enek régi statútumai. Nincs régi nemesség. ‘ amellyel szemben tar­tani kell a rang.,,, sem parvenük. Még az ékszer is — bármilyen volt — a ki­rályi kincses'ádábó1 eltűnt a háború alatt és igy a legifjabb Ec'ség választ­hatta magának az ékszert. Palotája a főucca legélénkebb részén nem hason­lít királyi palotára. íme a királyné, aki polgári szabadsá­got élvez a demokrácia nagy korsza­kában. Korszerűen viselkedik és mo­dernül'. fejezi ki magát, amikor a király­­kc-dásról azt mondja, hogy »érdekes munka« (»an interesting job«). Tipusa a korszerű embernek, akit a véletlen lá­togató megkérdezhet, hogyan érzi ma­gát hivatásában a mai királyné s aki azt fogja felelni, hogy eleinte unalmas dolog, de idővel meg lehet szokni. Sőt bizalmasan közli, hogy e>! se képzelné az ember, miiyen hamarosan érezte, hogy számára a királyné köte'ességei egészen természetes feladatok. Legérdekesebb, hogy Mária a világ valamennyi királynéja közül a legin­kább háziasszony. Nevelése, korábbi tevékenysége és az Wi kifaragatlan ái­lamban való réndkiVü'i modernizálási le­hetőségek ellenére iparkodik — ha visz­­szavomrltsága megengedi az ilyen kife­jezést — hogy megtartsa az asszony régi jogát áz otthonban e'fogla’t he­lyére. Azért néni régimódi. Látszik, hogy nem veti aiá magát egyöntetű előírások­nak, abból is. hogy maga vezeti az au­tóját és hogy nem vágatta le a haját. Nem is túlságosan visszavonult. Elnéz­tem, amint kihajol páholyából az operá­ban és fesztelenül üdvözli ismerőseit, mig a király sas-profilja visszahúzódott mögötte az árnyékba. Azt mondotta nekem, hogy szereti a hivatását s hogy megszerette uj hazáját és népét. Szak­tudással beszél a régi szerb művészet­ről és csodálattal a szerb nők hősies szelleméről, — A szerb nők nincsenek emancipál­va amerikai értelembe;: — mondja a királyné. — Nem élnek klubéletét és nem foglalkoznak politikával, fai azt hiszem, iól var. igy, meri ilyen módon bizonyos individualitást őriznek meg. Nan szeretném ezt a nyers fíeogradot li modern varosok kópiája-szerűen ki­vasalva látni. A nők itt sok jótékony szociális munkát végeznek a maguk módján és jól dolgoznak, figyelembe­­véve az eszközöket, amelyekkel ren­delkeznek, Ezt tudom biztosan, mert mint királyné védnökségeket vállalok és mini védnöködnek elsösortxn: azt a kérdést kell feltennem: milyen eszkö­zökkel rendelkeznek? őfelsége, a Szerbek, Horvátck és Szlovének királynéja, erős egyéniség. Kevéssé ismert és reklámozott, mert nem szinésztermészet és mert a nyilvá­nosság előtt való kiemelkedését nem keresi az a nép. amely megelégszik a parádénélküK királysággal. Közelről cso­daszép. A fényképek nem adhatják visz­­sza kedves mosolyát és gyengéd, sző­ke koloritját, amely még fehérebb és aranyosabb a kis Petar hercegben. Hongja mély és csengő s angolul olyan szelíd zengzetteí beszél, ahogyan jó an­gol színésznők beszélnek. — Véletlenül otthon voltam, amikor anyám visszajött Amerikából — moncl-I ja. — Anyám el van ragadtatva ettől az országtól. Egy este felolvasta nekünk naplójegyzeteit egyetlen amerikai nap­ról. De még mielőtt a leírásban a él lett, már fáradtra hallgattam magam. Ellen­keztem: nem lehet ez az ebédidő, ahol most tart az olvasásban, ez bizonyosan i a vacsoráidé. Természetesen én is vá- I gyódom, hogy beutazzam Amerikát, de sokszor fekete fátylat kell majd felten­nem és el kell felejtenem angolul, ne­hogy beszéltessenek. Nem akarom, hogy engem nézzenek, hanem hogy én néz­zek. Rendkívül érdekelnek a technikai dolgok — csak mint amatőrt természe­tesen — és nagyon szeretném valame­lyik nagy gyárukat látni. De nem sze­retnék úgy megnézni valamit, ahogyan Miklós fivéremnek kellett végigcsinálni. Mesélte nekem, hogy a Eord-gyárban egyik csodálatos látványtól a másikhoz lökték egy pillanatnyi nézelődés nél­kül. azután átvetették a mellékvágány­ra és mindezen az örvényen keresztül kilőtték a főbejáraton, mint egy nyilat. Nem, én mint szemlélő megyek, aki szdjtdtva nézelődik és álldogál, mig va­lóban meglátja, hogyan alkotnak. Legutóbb amikor Jugoszlávia király­néja Párában volt, hotelszobája fölött egy vendég pokoli lármát csapott. El­küldött a királyné egy inast, kérje meg ezt a dzsentlement, viselkedjék rendesebben és hagyja abba a lármát. Az inas zavartan tért vissza és közöl­te, hogy a felső emeleten a welsi her­ceg lakik. »Akkor mondja meg neki, ki vagyok és közölje vele a véleménye­­met, hogy a fürdőnek nem muszáj egész nap zúgni,« Azóta a királynő nem hal­lotta a zúgást és a welsi hercegről sem hallott többé Egy órai csevegés után. amely csen­des és enyhevii'ágitásu dolgozószobájá­ban folyt le, minden ceremónia nélkül, azzal a meggyőződéssel távoztam, hogy a jugoszláv Mária végre egy a maga módja szerinti uralkodónő és tényleg si­került tipusa egy nemzedéknek, amely benne ta'álta meg kifejezését. Megbirkó­zik a királyi méltósággal is, pedig ez a keret majdnem Prokrustes-ágy. Bát­rabb ő sok koronázatlan nővérénél, mer természetes lenni, olyan, amilyen. A szociáldemokraták senkivel sem kötnek szövetséget A vajdasági pártvezetőség határozata Noviszadról jelentik: A szocialista párt vjdasági vezetősége tartományi konferenciát tartott, amelyen Divac Ne­­deljkó, a központi pártvezetőség titkára is résztvett. A konferencián a párt ak­tuális ügyeiről tárgyaltak. A tanácskozás délelőtt tiz órától este nyolcig tartott és azon többször is heves vitákra került a sor. Mig ugyanis a pártvezetőség egy. része azon az állásponton volt, hogy a munkáskamarai választásokon a függet­len szakszervezetekkel és grafikai mun­kásokkal megkötött egyezséget fenn kel! tartami, a párt más része, étén Divac Nedeljkőval ezt az egyezséget a leghatá­rozottabban ellenezte. A konferencián elhatározták, hogy a párt működésének felélesztése érdeké­ben megteszik a szükséges intézkedése­ket, hogy a választásokon a párt na­gyobb erővel vehessen részt. Ebből a célból felihivják az összes pártszerveze­teket, hogy a közelgő választásokra már most tegyék meg a szükséges előkészü­leteket. Elhatározták, hogy a szocialista pártszervezetek a községi és az esetle­ges parlamenti választásokon önálló lis­tával vesznek részt és semmiféle koope­rációt nem kötnek sem a függetlenekkel, sem pedig a polgári pártokkal. A munkáskamarai választásokkal kap­csolatban szó volt arról, hogy a függet­lenekkel megkötött egyezséget megsem­­misitk. de határozatot nem hoztak, csu­pán megállapították, hogy a pártkon­gresszus határozata értelmében a szo­cialista párt funkcionáriusai a függetle­nekkel semmiféle kooperációt nem köt­hettek és ilyen megbízást a párt egyik tagja sem kapott és nem is kaphatott. A mennyiben a pártvezetőség tagjai kö­zött akadt valaki, aki másként cseleke­dett, ezért a teljes felelősséget fogja vi­selni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom