Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-20 / 138. szám

1927. május 20. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal Nagy viharok közt elfogadta a magyar képviselőház az olasz-magyar szerződést A szociáldemokraták szónoka a magyar nép milliM nevében tiltakozott a szerződés ellen — Várnai Dániel gyilkosok cimbo­rájának nevezte Mussolinit és jugoszláv orientációt sürgetett Bethlen miniszterelnök hangsnlyozta Magyar­ország békés szándékait Budapestről jelentik: A képviselőház csütörtökön kezdte meg az olasz-magyar barátsági szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását, amely sokszor igen viharos hangú volt. A dip­lomaták páholyában feltűnt Durini di Monza gróf olasz követ, aki végighall­gatta a szerződés vitáját. Az Olaszországgal Rómában kötött barátsági és békéltető eljárási szerző­dést magában foglaló törvényjavaslat bizottsági jeléntését Illés József előadó terjesztette elő. Az előadó azt fejtegette, hogy nem volt olyan nemzetközi egyez­mény, amelyet világháborúban meg nem sértettek volna. A háború után megkez­dődött a nemzetközi jog uj fejlődése, a melybe bekapcsolódott Magyarország is. Az olasz-magyar szerződés uj életre támasztása az évszázados olasz-magyar barátságnak és külö. nősen az a jelentősége, hogy a győző állam baráti jobbot nyújtott a legyőzött államnak, amire a háború óta ez az első példa. A kormánypárt ünnepli Mussolinit A javaslathoz elsőnek Beck Lajos pár­­toukivüli ellenzéki képviselő szólt hozzá Hangsúlyozta, hogy az olasz-magyar szerződés kétségtelen előnyét abban lát­ja, hogy Magyarországot izolált helyzetéből kiemelte és dokumentálása annak, hogy Magyar­­ország újra aktív szerepet vállal a kül­politikában. Külpolitikai téren azonban ma Európában olyan kiforratlan a hely­zet, hogy a kormánynak a legnagyobb óvatosságot kell tanúsítania és Magyarországnak továbbra is jóvi- Szonvban kell maradnia szomszé­daival. Öslör József felszólalásában az utolsó tiz év eseményeivel foglalkozott és azt bizonyította, hogy az olaszok milyen szén pátiéval viseltetnek Magyarország­gal szemben. Megemlékezett Romanelli ezredes érdemeiről, aki szerinte a kom­­műn alatt a magyarság érdekeit meg­védte, maid beszélt Mussolini magyar szimpátiájáról. Mussolini nevének említésekor a kormánypárt zajos tapsban tört ki. amely percekig tartott. A szociáldemokraták szó­noka az olasz-magvar szer­ződés ellen Várnai Dániel szociáldemokrata kép­viselő szólalt fel ezután és azt fejtegette hogy a külpolitikában mindennek lehet szerepe, csak a szentimentalizmusnak nem. A szociáldemokrata pártnak a barátsági szerződésekről az a vélemé­nye, hogy mindenkinek segítségére kell sietni, aki el akarja takarítani a háború romjait. A párt álláspontja szerint azon­ban barátsági szerződést csak szabad ország szabad népével lehet kötni és csak olyan kormánnyal, amely el­mondhatja magáról, hogy a nép nevé­ben beszél. A magyar-olasz barátsági szerző­dést a szociáldemokrata párt nem­csak hogy el nem fogadja, hanem annak megkötése ellen a magyar nép millióinak nevében a legerélye­sebben tiltakozik. A kijelentés a joboldalon erőteljes vi­hart támasztott, ahonnan a közbeszólá­sok özönét zúdították Várnai felé: — Miféle milliók nevében beszél? — Tudtuk, hogy ezt fogja mondani! A kisantantnak öröme telik majd benne. Propper Sándor szociáldemokrata tul­­harsogva a zajt, ezt kiáltotta a jobboldal felé: — Ez a diktátorok barátsági szer­ződése! Az elnök csak nagynehezen tudott ren­det teremteni. A zaj lecsillapultával Vár­nai kijelentette, hogy a kisantant nyomása enyhülni fog. ha Magyarország a kisantant-álla­­mokkal közvetlen lép érintkezésbe. Nem köthetünk olyan barátsági szerző­dést — mondotta — amely a kormánynak egy állítólagos ba­rátot, az országnak pedig ugyanak. kor három ellenséget szerez. Percekig tartó viharos zaj Volt a fele­let Várnai e kijelentésére. Bethlen volt miniszterelnök volt az első, aki közbe­szólt és felindultan kiáltotta Várnai felé: — Ez nem áll! Ez nem áll! Éry Márton: Talán Prágába menjünk térdet hajtani? Propper Sándor: Újra összekovácsol­ták a kisantantot! A nagy lármában percekig nem leheteti megérteni a közbeszólókat. Amikor el­múlt a zaj, Várnai azzal folytatta, hogy Magyarország nem köthet olyan barátsági szerződést, amely egy politikailag megfertőzött kormány­hoz köti. Ezekre a szavakra Újult erővel tört ki a botrány. Zsttvay Tibor rendreutasitot­­ta Várnait, aki azzal folytatta, hogy Ma­gyarország nem köthet olyan szerző­dést, amely miatt vállalnia kell annak az ellenszenv­nek és megvetésnek egyrészét, a mely Európában a fasiszta kor­mányzatot méltán illeti. Ismét kitört a lárma erre a kjielentés­­re és Zsitvay Tibor elnök újból figyel­meztette a szónokot, hogy kénytelen lesz tőle megvonni a szót, ha igy folytatja. Várnai utalt ezután arra, hogy Bethlen miniszterelnök római pohárköszöntőjé­ben a fasizmus tündöklő erejéről beszélt A szociáldemokrata párt nem látja a fa­sizmus nagyszerű eredményeit, hanem azt látja, hogy Olaszországban diktatúra van. A fasizmus legvirágzóbb korszakában munkásotthonok múltaik ki, egy nagy olasz emigráció keletkezett a fasizmus politikai ellenfeleiből. Mi nem látunk nagyszerű eredményeket — mondotta — politikai gyilkosokat látunk, akik a fasizmus politikai ellenfeleit eltün­tették a föld színéről. A miniszterelnök egyenlő felekről be­szélt, pedig csak az történt, hogy Mus­solini ügyes diplomáciával Magyarorszá­got is odakapcsolta a kapitalista-impe­rialista uszályhoz. Gyarmata lettünk az olasz tőkének — mondotta — és kér­dezni kell vájjon nem leszünk-e felvonuló te* rülete a fasiszta hadseregnek, mert egyszer csak megindul egy fasiszta irányzat Jugoszlávia ellen. Ennek a szerződésnek az értékét a jugoszláv-olasz viszony határozza meg. A miniszterelnök a külügyi bizottságban azt mondotta, hogy megkapta Jugoszlá­via részéről az elvi hozzájárulását a fiu­mei kikötő kérdéséhez, másrészt annak a reményének adott kifejezést, hogy az olasz-jugoszláv viszony megjavul. Ezzel szemben áll Mussolininek az a kijelenté­se, hogy Olaszország terjeszkedik vagy explodáJ. Ez a kijelentés azt jelenti, hogy a fasizmus háborúra készül, tehát veszedelme a békének. Nézetem szerint a mi utunk a Balkán felé vezet és nekünk elsősorban jugoszláv őrien, tációt kell keresnünk. Ezt az utat nem szabad veszélyeztetni és ezt az utait azzal kell járhatóvá tenni, hogy szakítsunk a fasiszta barátsággal Várnai Dániel ezután a joboldal felé fordulva a következőket mondotta: — Önök nagyon hamar felejtenek. Megfeledkeznek arról, hogy 1915-ben hogyan vélekedett az egész ország és az egész világ Olaszország magatartásáról. Lapcikkeket olvasott fel ezután, ame­lyek a világháborúnak azt az eseményét kommentálják, amikor Olaszország ki­lépett a központi hatalmak szövetségé­ből és az antanthoz csatlakozott A kor­mánypárt folyton növekedő idegességgel figyelte Várnai felolvasását és Zsitvay elnök figyelmeztette a szónokot, hogy ne olvasson fel olyan idézeteket, ame­lyekkel nem azonosítja magát. Várnai! folytatta a cikkek ismertetését, majd kijelentette, hogy .a szociáldemo­krata párt akkor sem állt szemben az olasz néppel, hanem csak azokkal a háborús uszitókkal, akiknek élén D’Annunzio és Mussolini állt. akik­kel a magyar kormány most barát­sági szerződést kötött. Akik megszavazzák ezt a javaslatot ne felejtsék el, hogy van az Írott törvénynél hatalmasabb tényező: a nép felfogása és Ítélete. Beszédét Várnai a következő szavak­kal fejezte be: — Mi semmi közeledést nem aka­runk olyanokhoz, akik saját hazá­jukban nem tudnak mások lenni, mint elnyomók, valamint gyújtoga­tok és gyilkosok cimborái. Várnai utolsó szavaira újból példát­lan vihar tört ki. Zsitvay elnök a szó­nokot rendreutasitotta és Oaszország, valamint az olasz miniszterelnök meg­sértéséért a mentelmi bizottság elé uta­sította, amit a szocialisták élénk tilta­kozással fogadtak. Bethlen miniszterelnök válasza Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedett ezután szólásra és emelt hangon erélyesen tiltakozott Várnai sza­vai ellen. A leghatározottabban tilta­koznom kell — mondotta — az ellen a hang ellen, amit Olaszország és annak első fériiával szemben használtak. A kormánypárti képviselők ezekre a szavakra felálltak helyeikről és éljenez­ték Mussolinit, mig a szociáldemokraták ellentüntetést rendeztek. A zaj elükével Bethlen a következőkép folytatta be­szédét: — Várnai képviselő ur mai felszólalá­sában tanúságot tett arról, hogy erei­ben egy csepp magyar vér sines. Erre újra kitört a vihar. A kormány­­párti képviselők felállva tapsoltak, míg a szociáldemokraták feliháborodva til­takoztak Bethlen kijelentése ellen. Zsitvay elnök általános feltűnés közben kérte Bethlent, hogy ne használjon olyan kifejezést, amely eddig szokatlan volt a magyar par famentben. Az elnöki intelem azonban csak újabb alkalom volt arra, hogy a kormánypárt tagjai tüntessenek a miniszterelnök mel­lett. A csend helyreálltával Bethlen igy folytatta beszédét: — Az az egy bizonyos, hogy a kép­viselő ur ezt a kijelentést nem a ma­gyar nemzet nevében tette. Ha pedig pártja nevében tette kijelentését, akkor én kijelentem; hogy a szociáldemokrata párt illetékte­len nézetet nyilvánitani, mert érzelmi momentumok által vezet­teti magát. Ezek az érzelmi momentu­mok tisztán csak a szociáldemokrata pártra korlátozódnak. Amikor barátsá­gi szerződést kötöttem az olasz kor­mánnyal, ez nemcsak magyar oldalról, hanem az olasz nép részéről is szere­tettel találkozott. Bárki legyen az olasz kormány . feje, ez a szerződés élni fog, mert életképes. Malasits Géza.: Láttuk 1915-ben, hogy harminchárom évi szerződés után mit csináltak! Bethlen miniszterelnök: Azokon a botrányos jeleneteken kívül, amiket a szociáldemokraták és társaik Budapest közgyűlésén rendeztek, Magyarországon senki sem tud arról, hogy valaki más ezt a szerződést helytelenítené. Tisztá­ban vagyok azzal, hogy ezek a támadá­sok milyen forrásból erednek. Az egész világon a szociáldemokra­ták harcot folytatnak Mussolini el­len, mert ö meggyőződve a szoci" áldemokrata tanok tévességéröl a maga nézetét merészelte követni. Bethlen ezután visszapillantást vetett magyar külpolitika útjára és megállapí­totta, hogy Magyarország talpraállitási kísérletét elsősorban Anglia és Cseh­szlovákia karolták fel. — Amikor barátokat szerzünk — folytatta Bethlen — senki ellen nem teszünk semmilyen lépést. Ennek az útnak egyik nevezetes etapja az a barátsági szerződés, amit Olasz­országgal kötöttünk. Ehhez a szerző désihez sokféle kombinációt fűztek azok, akik mindig megjelennek a nemzetközi fórumon valamilyen gyanúsítással, ha Magyarországról van szó. A szerződés mögött titkos intenciókat keresnek, ho­lott ez nem egy szövetségi szerződés, hanem barátsági szerződés. amely kimondja, hogy mindenféle dif­ferencia békés utón nyerjen elintézést. Mindazok a kombinációk, amiket e szerződéshez fűztek, hogy tudniillik egy harmadik állam ellen irányul­na, teljesen légből kapottak. A külügyi bizottságban elmondott be­szédemben rámutattam már arra, hogy a fiumei kérdés csak úgy oldható meg. ha az egyik oldalon Olaszor­szág lehetővé teszi számunkra a fiumei kikötő használatát, a másik oldalon pedig Jugoszlávia a tran* zitó-forgalom tekintetében olyan könnyebbségeket tesz, amelyek során remélhető lesz, hogy produktumaink a világpiacon megtart­hatják konkurrencia képességüket. Az olasz-magyar szerződésnek sem­miféle békebontó szándéka és sem­miféle éle nincs senkivel szemben. A szerződés jelentékeny támaszt nyújt a magyar külpolitikában, mert kiemeli egyoldalú izoláltságából és igy ez a szerződés a magyar külpolitika szem­pontjából jelentős vivmány és nagyfon­­tosságu a magyar nemzet jövője szem­pontjából is, amiért is kérem az ország­gyűlést, hogy a szerződést egyhangúlag fogadja el. Zsitvay Tibor elnök ezután szavazás­ra tette fel a javaslatot és a képviselöház óriási többséggel ál" talánosságban elfogadta a javasla­tot, amely ellen csak Beck Lajos és a szo­ciáldemokrata! képviselők szavaztak, mig a polgári ellenzék a javaslat md­­lett szavazott. Dl AWMC3 n8|> alat*fehér ,0flak DI-UÄYNt fJSPMM-Stt

Next

/
Oldalképek
Tartalom