Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-19 / 137. szám

152/. május 19. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 13. oldal Újdonság! Hiltófíp ni is Újdonság! Kettőssoru önbeálló eredeti S.K.F. svéd golyóscsapágyakkal. Könnyű járásánál fogva bármely traktorhoz alkalmas! Tökéletes cséplési eredmény! Nagy teljesítmény! Megtekinthető a gyári lerakatban: m i Előnyös fizetési feltételek! ta a fejem... Egyszer majd részlegeseb­ben fogunk beszélni ezekről a dolgokról. — Hogyne, természetesen — felelte Jaques Bendor. Kezet fogtak. Werner Heywoldt az ajtó felé tartott. A szoba közepén hirtelen megfordult és megkérdezte: — Kihallgatta már önt a rendőrség? Jaques Bendor, aki épp papírjait ra­kosgatta, ijedten nézett orrcsiptetőjén keresztül. — Engem?... De hogyan?... Nem miért hallgatnának engem ki? — Azt hittem — mondotta Werner Heywoldt habozva, majd visszajött az Íróasztalhoz. — Mondja Bendor ur, ön az utolsó este még együtt volt az édes­apámmal? — Igen... Mindenesetre... Werner Heywoldt egy ideig hallga­tott. Azután újból megszólalt: — Különös dolgot hallattam... azt mondják, hogy édesapám valami vesze­delemtől tartott... Rácsokat szereltetett ablakaira és uj házőrző kutyát vásá­rolt ... Ugylátszik ellensége volt... ve­szedelmes ellensége, szeretném tudni, hogy ki az... Jaques Bendor hallgatott. Mély ráncai a szája körül még mélyebb árnyékot vetettek. Wérner Heywoldt ránézett*, — Ön nem tudja? Jaques Bendor a fejét rázta. — Fogalmam sincs. Ki lett volna el­lensége az ön apjának? Werner Heywoldt idegesen babrált az ujjaival, aztán megfordult és kiment. Jaques Bendor összeszoritott ajkak­kal nézett utána. Csak kis idő múlva volt annyi ereje, hogy fölemelje ,a kezét addig a fiókig, a melyben a morfium-fecskendőt tartotta. Amikor Werner Heywoldt a szabadba ért, mélyen föllélegzett. Zárt helyiségek levegője nyomasztóan hatott rá. Azt est langyos volt és világos. Ebben a városrészben csak kevés em­ber járt. Itt-ott halk lépteket hallott és összeölelkező árnyakat látott elsuhanni többnyire párocskákat, akik többre be­csültét a park néptelen útjait, mint a lármás nyüzsgést. Szemben fényszórók hosszú imbolygó sugarai világítottak. Rikító vörös rakéta repült fel és puk­kant a levegőben. Ez jelezte a szabad­ban rendezett varieté-előadás kezdetét. (Folyt, köv.) REGENT AZ ÁLMOK VÁROSA IRTA: CURT J. BRAUN í12) Az eddig közölt folytatások rövid kezésére bocsátja állandó és kizárólagos használatra tartalma: Heywoldt és Bendor, az »Álmok városá«-nak alapítói Hel­mer feltalálótól ajánlatot kapnak a nap energiáját kihasználó gép érté­kesítésére. Az üzlettársak, akik el­lenségek, ezen a kérdésen összevesz­nek. A vita után Heywoldt meglá­togatja szerelmesét, Bendor felesé­gét Irát, majd hazamegy. Éjszaka meggyilkolják. Fia Werner, aki ap­jával régebben haragban van, kí­sérőjével, John Murrayval Ame­rikából visszaérkezett időközben Európába és értesül apja haláláról. A gyászházban találkozik Renával, Bendor leányával. És végül a Helmerrel való üzlet.. Itt Jaques Bendor egy pillanatra meg­akadt monoton magyarázatában és le­kicsinylő pillantással tekintett Werner Heywoldtra. Mérlegelte az értékeit en­nek az embernek, akivel ezentúl együtt kell dolgoznia és figyelte a hatást, amit ez az ügy rá tenni fog. Werner Heywoldt nyugodtan várt, a míg Jaques Bendor folytatta: — Igen és itt van egy ügy, amely ren­des tevékenységünkön kívül fekszik, Ali Helmer mérnök találmánya. Terveket, rajzokat terített szét az asz­talon. • — Ez a nap-motor. Werner Heywoldt hanyagul lészórta cigarettájának hamuját, felfigyelt és szemügyre vette a fantasztikus tarka rajzokat. Jaques Bendor egy percig idegesen fi­gyelte. Majd gyorsan, anélkül, hogy a másikat szóhoz engedte volna jutni, meg­győzően folytatta: — Eleinte szkeptikusan fogadtam ezt az ügyet Az egyetlen ember, aki annak értékéről azonnal meg volt győződve, az ön édes apja volit. ; Werner Heywoldt néni felelt. 1 Jaques Bendor folytatta: — A város nevében Helmerrel csupán egy szerződést kötöttem, amely rendel­a C 1. laboratóriumot és a szükséges eszközöket is motorjának be­fejezéséhez. Az a kis modell, amelyet bemutatott nekünk, működésében olyan meggyőző, hogy szívesen kötötten: meg ezt a számunkra úgyszólván koc­kázat nélküli szerződést. A továbbiak már a találmány kihasználására vonat­koznak és ezeket a, kérdéseket már egy magánszerződés szabályozza, amelyet Helmerrel kötöttem. Werner Heywoldt gondolkodott. — Milyen összegek állnak Helmer ren­delkezésére a várossal kötött szerződés alapján? Jaques Bendor idegesen hadonászott kezeivel a levegőben: — Ebben a percben nem tudom önnek pontosan megmondani a számokat, de természetesen csak a fölöslegek! Csak a fölöslegek!... Minimális összegek ah­hoz a nagy eredményhez képest, ami várható és amiben a város is bizonyos százalék arányában részesedik... tudni­illik a találmány kihasználását gondo­lom . . . — Es ez milyen formában fog meg­történni? — Jelenleg távoli földterületeket vá­sárolunk össze, 'üzleteimből egy kis kon­zorciumot alakítottam és magam jegyez­tem az első hárommilliót. Vásároltunk területeket Szibériában, Középázsiában és Afrikában. Brazíliai földek vételéről most folynak a tárgyalások. Lelkes magyarázata közben egy pil­lanatig habozott. Majd hangosan, rábe­széljen folytatta: — Ezekbe a vásárlásokba egyébként kis részben a várost is belevontam. Re­mélem elég garancia önnek az, hogy magánvagyonomat az utolsó fillérig be­fektettem ebbe az üzletbe... ön való­színűleg tudja, milyen óvatos kereske­dő vagyok,.. Édes apja gyakran ne­vezett tréfásan... szatócsnak. Ez per­sze csak tréfa volt. De nagyon jellemző az ön megboldogult apjának a humorára és az én üzleti óvatosságomra. — Milyen arányban részes városunk ebben az üzletben? — Eddig harminc százalék erejéig. Jó magam negyven százalékkal vagyok ér­dekelve. A többi a konzorcium tagjai közt oszlik meg. Werner Heywoldt felállít. Végigsimi­­tett homlokán. — Bendor ur... ön meg fogja érte­ni... még erősen a legutóbbi események hatása alatt álok és igy nem elég tisz­Figyelem! Komlótermelők! Komiósz áritóra ne halassza rendelését ! Ha azt sür­gősen nem tenné, akkor bizonyára késik ! Később »LORBER“-gyár ren­deléseket fel nem vesz! önnek az által nem szakszerűen szárított kom­lója lesz! Jós. Lorber és társa komlószáriíógyár Za’cc, Slovenija Vezérképviselet: "füS’Henrik Eckstein, Novisad Jevrejska ul. 2 Telefon 24-40 Sürgönyeim: Hmelj Me cserélje fel a„LORBER* szerkezetű száritót mással, mert ezek a legkiválóbbak! 800 — 800 darabnál több van a termelőknél használatban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom