Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-17 / 135. szám

BÁCSMBOYEE NAPLÓ oldal ^Am rnm $% .. KINTORNA — No, András gazda, hallom, hogy Svájcban volt. Hát hogy tetszett kigyel­­inednek? — Ami azt illeti, szép kis ország, de bizony egy kicsit rendetlen. — Hogy érti ezt? — Hát mink most gyöttünk haza má­jusban és akárhány helyrül — láttam — még Imost se hordták el a havat. * — Papa kérem, mi az a visszhang? — Az egyetlen dolog a világon, amely­!yel szemben nem az anyádé az utolsó szó. * — Mondhatom, az én koromban én voltam a legszebb leány a mi kis váro­sunkban. ... — Elhiszem. De azóta már ott is na­gyon javult a helyzet. * Egyik vidéki társaskörben szombat este egy ismert gondolatolvasó mutatta be érdekes produkcióit a tagoknak és azok hozzátartozóinak. Valóban bámu­latos mutatványokat végzett. Egészen apró tárgyakat, tűket és egyebeket, ami­ket eldugtak, szinte percek alatt meg­talált. A produkciónak már rég vége volt, a fiatalság javában táncolt, amikor az egyik tag kiment az előszobába és1 meglátta a gondolatolvasót, aki még mindig itt volt és roppant izgatottan keresgélt a fogasokon valamit. — Mit csinál, kedves mester? — Kérem, már egy háromnegyed órá­ja keresem — a kalapomat! Csak tud­nám, hogy hová tettem! Közgazdaság Május végén befejeződnek Szuboticán a harmadosztályú kereseti adótárgyalá­sok. Az 1923—25. évi harmadosztályú kereseti adótárgyalások, amelyek már régebben folynak a szuboticai kerületi pénzügyigazgatóságnál, befejezéshez közelednek. Svábics Szteván pénzügy­igazgató megtett mnden szükséges in­tézkedést, hogy az adókivetőbizóttság által kivetett adókat rövid időn belül lajstromozzák és a lajstromokat meg­küldjék a városi adóhivatalnak. Az ér­dekeltek az adóhivatalban tekinthetik majd meg a kivetett adó összegét, ami eilen tizenöt napon belül lehet feleb­­bezni a pénzügyigazgatóság utján. Az adófelszólamlási bizottság előrelátható­lag julius hónapban fog összeülni a be­adott felcbbezések letárgyalására Noviszad vízvezetéki- és csatornára* si munkálataira kedvező ajánlat érke* zeit. Noviszadról jelentik: Tapavica György dr. kezdeményezésére — mint ismeretes — a polgárság körében moz­galom indult meg, hogy a város kiszé­lesített tanácsát hi rí ák rá. hogy sza­vazza meg a v z' ezetéki és csatorná­zási müvek kiépítését. A szőkébb városi tanács a csütörtöki városi köz­gyűlésnek ujafcb javaslatot tesz, mely szerint a vízvezetéki és csatornázási munkálatok előkészítésére Írjon ki a közgyűlés pályázatot. A város égy te­kintélyes beosrad; cégtől, amelynek központja Béesbon van. aiánlifnt ka­pott. mely szerint a cég hajlandó a víz­vezetéket és csatornázást elkészíteni és azt elkészítve a városnak üzemben át­adni. Ezzel szemben ötvenéves kon­cessziót kér. A befektetett tőke termi ne év alatt 10%-os annuitással lenne tör­lesztendő és a harminc év letelte után a tiszta nyereséget megfeleznék. A vá­ros a vízvezetéki és csatornázási jöve­delmekből törleszthetné az évi annui­tást. A javaslattal a város legközelebbi ülésén fog foglalkozni. • A noviszadi Hitelező Védegylet ujj ve­zetősége. Noviszadról jelentik: A novi­szadi Hitelező Védegylet uj választmá­nya vasárnap tartotta meg első alakuló ülését, amelyen megválasztotta az uj vezetősége. Lőwy Mátyás eddigi elnök lemondása folytán megüresedett elnöki állásra Miroszavljevcs P. Kosztát, alel-, nőkké Rainer Simon gyárost, Krajacse­­vics Cy fakereskedőt és Lázics Sztankó ugv kereskedőt, pénztárnokká Lőwenberg Arthur nagykereskedőt vá­lasztották meg. TŐZSDE Zürich, máj. 16. Zárlat: Béograd 9.14, Páris 20.36, London 25.2525, Newyork 519 harmincegyharminckettéa, Brüsszel 72.20, Milánó 28.15, Amszterdam 208.05 Berlin 123.20, Becs 73.J75, Szófia 3.755. Prága 15.39, Varsó 58.125, Budapest 90.60, Bukarest 3.285. Beograd, máj. 16. Zárlat: Páris 234.50, London 277, Newyork 56.90, Brüsszel 79.35, Zürich 1Ö.9650. Milánó 307.64, Amszterdam 22.88, Berlin 13.4920, Bécs 80.28, Prága 168.90, Budapest 9.9550, Bu­karest 35.78. Noviszadi terménytőzsde, május 16. Búza 1.5 vagon bácskai 75 kilós, 2%-os 320 dinár, 1.5 vagon bácskai 76 kilós 2%-os 322 dinár. Tengeri 6 Vagon bács­kai 170 dinár, 2 vágón bácskai paritás India 170 dinár, 4 vagon bánáti 167-50 dinár. Liszt 1 vagon 6 és feles bácskai 340 dinár. Korpa 1 vagon jutazsákókban 167.50 dinár. Irányzat: változatlan. For­galom: 17 vagon. Budapesti gabonatőzsde, máj. 16. A gabonatőzsdén a kedvező időjárásra való tekintettel az irányzat kissé enyhébb. A határidőpiacon a májusi búza 10, az ok­tóberi 16 ponttal olcsóbbodott, a rozs ára Csaknem változatlan. A készárupia­con úgy a búza, mint a rozs olcsóbbo­dott 10 ponttal, a tengeri és zab ára változatlan. Hivatalos árfolyamok pen­gő-értékben a batáridöpiacon: Búza májusra 33.84—33.96, zárlat 33.80— 33.85, októberre 29.20—29.28, zárlat 29.26—29.28, rozs májusra 30.76, zárlat 30.60—30.70. augusztusra 23.60—23.80. Budapesti értéktőzsde, máj. 16. Ma­gyar Hitel 96, Osztrák Hitel 64.5, Keres­kedelmi Bank 126. Magyar Cukor 239, Georgia 22.5, Rimamurányi 127.5, Salgó 74.5, Kőszén 682. Bródi Vagon 5.2, Beo­­csirri Cement 220. Nasici 187, Ganz Da­nubius 240, Ganz Villamos 182, Roskányi 14.5, Athenaeum 32, Nova 53, Levante 26. Irányzat szilárd. Budapesti állatvásár. mái. 16. A vá­gómarha vásárra 306 á'latot hajtottak fel. Árak kilónkint: Ökör legjobb 106— 116 fillér, közepes 86—104, gyenge 68— 78, bika legjobb 100—116, közepes 84— 96. gyenge 70—80. bivaly 78, tehén leg­jobb 100—114, közepes 80—96, gyenge 68—78, kicsontozni való marha 50—68 fiber. A sertésvásárra 3800 sertést haj­tottak fel. Árak kilónkint élősúlyban: Könnyű sertés 1.44—1.52, közepes L70 —1.72, nehéz 1.72—1.76 pengő. Vízállás Noviszadról jelentik: A noviszadi hid­rotechnikai hivatal jelentése szerint a jugoszláv vizek állása a következő: Duna: Bezdán 538 (0), Apatin 608 (*r 4), Bogójevó 610 (4“ 8), Vukovár 504 (4* 4), Palánka 500 (4* 6), Noviszad 490 (4* 5), Zeniun 387 (4* 4), Pancsevó 378 (+ 5). Szmederevó 439 (+ 2). Drá­va: Ősziek 378 (4* 6). Száva: MitröViea 316 (4-3), Beögrad 336 (4* 4). Tisza: Szenta 300 ( 4- 4), Becsei 296 (4* 6), Titel 444 (4*. 4). REGÉNY AZ ÁLMOK VÁROSA IRTA: CURT J. BRAUN (10) Az eddig közölt folytatá­sok rövid tartalma: Heywoldt ás Bendor, az »Álmok váró­­sé'i-nak alapítói Helmer fel­találótól ajánlatot kapnak a nap energiáját kihasználó gép értékesítésére. Az üzlettár­sak, akik ellenségek, ezen a kérdésen összevesznek. A vi­ta alán Heywoldt meglátogat­ja szerelmesét, Bendor fele­ségét frát, majd hazamegy. Éjszaka meggyilkolják. Fia Werner, aki apjával régebben haragban van, kísérőjével, John Murrayvál Amerikából visszaérkezett időközben Eu­rópába és értesül apja hald­­tárót. — Ti . . . — mondotta egész halkan — ti még ide merészeltek jönni?! . . . Egész életünkben gyűlöltetek és irigyel­tetek bennünket ... az édesapámat, a ki egész férfi volt és engem, aki nem hagytam magam beletorni a ti korlátái­tok közé . . . Intrikákat szőttetek, ki­csinyes intrikákat a háttérből ezernyi tü­­szurással... összeveszhettetek az apám­mal ... és most . . . most idejöttök?! Szinte nyögött. Aztán John Murray vállára ütött. — Jonny, dobd ki ezt a bandát! Hi­szen neked erős ökleid vannak ... és ha ez sem használna, végy egy kutya­­korbácsot ... ez az egyetlen, amire méltók . . . Lehunyt szemekkel támolygott az aj­tóhoz. * A lépcsőkön egy kéz érintette gyön­gén a karját. Felemelte a fejét. Rena Bendor áHt előtte. Némán néztek egymásra. — Werner — mondta a leány halkan, kérlelön — mit jelent ez? Mégkapaszkodott a lépcsőfeljárat kar­fájában. Arcára ismét viasz-lárvát eről­tetett. — Óh... Rena... te is itt vagy... — Werner! Bólintott. — Igen, igen, tudom... föl vannak há­borodva, nemde? Megsértettem őket, megbántottam a legszentebb érzelmei­ket... A halál fenséges jelenléte ... nagy patetikus gesztusok . . . mindenkinek meg kell ilyenkor bocsátani . . . kézfo­gások ... őszinte részvét és minden sZembeii a titkos öröm: ugyan mennyit örököltünk?... Rena Bendornak hála Istennek még vannak ideállal, ugye? Rena nagy szemei kérdőn keresték a tekintetét. — Tegpap este még rólad beszéltünk... Werner Heywoldt, aki már tovább akart menni, megtorpant. Rena melléje lépett és együtt mentek fel. Amikor felértek, Werner megállt és a leányra nézett. — Mit beszéltetek? Rena fáradtan és fájdalmasan mo­solygott. — Elhoztam neki az újságokat, ame­lyek rólad irtak... Nagyon örült . . . tudta, hogy megérkeztél ós várt... Wérnér Heywoldt összeszqritötta a fogait. — Várt... Rena. Hirtelen megragadta a leányt mind­két vállánál és a világosság felé fordí­totta az arcát. — Rena... gyakran együtt voltál vele? — Nagyon gyakran. — Rena... ha tudnád, hogy hány­szor álltam itt kinn a kerítés mögött az utolsó öt nap alatt... hányszor néztem lopva be ide, hogy csak egyszer lát­hassam, ha csak távolról is... Az arca meghatódást tükrözött visz­­szí. A hangja hálk volt és kérlelő: — Rena... én... én hem iS vágyók ember. . de azért gyakran el kell jön­nöd hozzám és mesélned kell nekem,... Rena mindent el kell mondanod, hogy mit mondott, mit tett... Könyörgöm várakozón nézet rá, Rena Bendor megdöbbent, amikor észre­vette arckifejezését. Aztán bátran bó­lintott: — Eljövök Werner. Megfogta a kezét: — Vezesselek hozzá? Werner Heywoldt néhány lépést vele ment, mint egy gyerek, akit szeretnek. Aztán megállt. Rekedten mondta: — Hagyj... nem tudom megnézni.. - Menj Rena, egyedül szeretnék ma­radni ... A legalsó lépcsőfokon a leány még egyszer megállt és felnézett. Werner Heywoldt ott állt, mindkét kezével az ajtóba kapaszkodott és arcát a karjai közé rejtette. És az erős férfi egész tes­tében remegett. Rena Bendort a zokogás fojtogatta, a mikor kiment. Kinn Angelikával találkozott, aki né­mán és büszkén kisérte ki a távözó ro­konokat. Hidegen és ellenségesen nézett Re­­nára, aki fátyolos szemekkel igyekezett a kijárat felé. Néhány pillanatig a két nő némán nézett farkasszemét. Renában felgyülemlett minden érzés. Mondani szeretett volna valamit, de nem jött szó az ajkára. Angelika ajkait még jobban összeha­rapta. Úgy néztek egymásra, mint ha­lálos ellenségek. Rena lassan továbbment. Amikor az ajtóhoz ért, fent zajt hal­lott. Egy ajtó nyilt ki, John Murray hosszú karja nyúlt ki a folyosóra, meg­állított egy inast és rekedt hangján dü­hösen dörrtiögte: — Weiter... Whisky... * Késő éjjel volt, amikor Werner lejött John Murráyhoz. Ez időközben teljesen átalakította a szobát. Az íróasztalt, mint fölösleges bútort, egy sarokba tolta. Az abrosz összegyűrve a divánon feküdt. Az asz­tal kézepén egész sereg palack között egy' spiritusz-forraló állt, amelyet Jonny egész titokzatos módon szerzett és a melyen épen grogot forralt. Két össze­tört pohár és egy felborított szék mu­tatta még tevékenysége nyomát. Jóval éjfél után volt már. Ez volt az az időpont, amelyben rendszerint fel­ébredt és beszédes kezdett lenni. Ezer vihartól vert, formátlan arca a legmélyebb bánkódást fejezte ki, ami­kor Wernert meglátta. Felemelkedett megölelte barátját és Vigyázva égy ka­rosszékbe ültette. Aztán imbolygó lép­tekkel az asztalhoz ment, egy párolgó poharat hozott és azt Werner kezébe nyomta. — Igyál, Werner, igyál! — dörmög­­te jóakarón. Werner Heywoldt a poharat mozdu­latlanul tartotta a kezében. Végre felte­kintett. A szemei fátyolosak voltak. — Jonny — mondta feleszmélve —- jó fiú vagy... Az óriás érthetetlen szavakat dörmö­­gött, de Werner Heywoldt megismé­telte: — igen,, igen, Jonny, derék fickó vagy. Ahogy kihúztál a vizböl akkor, nem törődve a hideggel és a jégtáblák­kal, azt senki sem csinálná utánad... Bárcsak most is inkább a briggeden len­nénk és cethalra vadásznánk, mint ak­kor... és nem tudnánk arról, hogy itt mi történt... Az óra monotonon ketyegett. Werner üresnek érezte a szivét, amelybe szinte belesajgott az óra ketyegésének a hang­ja. Már nem is tudott hangosan beszél­ni. Ha móst Angelika belépett volna, felüvöltött vóltiá mint egy gyerek, aki tudja, hogy bűnt követett el. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom