Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-15 / 123. szám
BÁCSMBGfYEJ ffAPt/ö I9|ft xnÜtg & FORDULAT Irta: Berfetyí János A kapitány a korlát mellett állt. A hajó mélyében selymes zongoraszó csapkodott, szabályos időközökben egyegy nevetés is elsuhant fölötte, mint a szélbekapott fehér kendő. — ön itt van, kapitány? — szólalt meg mögötte a kis hajó egyik utasa, a gazdag fiatal amerikai, — nahát ez szenzációs: a papirképü professzor jó mókát csinált megint. Hallotta? — Nem. — Nézze, kapitány, a hölgyek még két óráig fönmaradnának. És nagyon óhajtják az ön társaságát, kapitány. Lejöhet egy félórára? — Sajnos nem. Az amerikai beszédes kedvben volt, de a kapitány ebben a pillanatban sercégő, dercés ordítással vezényelt valamit. — Biztos az őrszemet helyettesíti, — gondolta a fiatalember és nem kérdezősködött tovább. Vállat vont és visszament a hölgyekhez, a közös szobába. * ^ Ah, — ásított miss Mary, — hát szolgálatban van? Most mondja, mit csináljak, kit keltsek föl, hogy legalább négyen legyünk. Isten bizony, igy még nem utaztam. Kész nevetség, a hajón tizenkét férfi utazik és nekem csak két udviarlöm van. — Kettő? — kérdezte szürke csodálkozással, cigarettára gyújtás közben a fiatal amerikai, — kicsoda a másik? — Hát a kapitány. — A kapitány? No arra nem leszek féltékeny. Miss Helén, üljön ide kérem, zongorázzon valamit. Miss Helén a másik hölgy csapottan szőke volt, orra körül néhány sápadt szeplöyel, nagyon fehér nyakkal és alatta szinte kék, minden fényre megborzongó mellel. Mindig hallgatott és ha zongorához ült, lanyha ábrándok és barcairolák úsztak az ujjaá alól. Negyedóra múlva a barcarolák észrevétlenül beleájtatosodtak a különféle avemáriákba. A kapitány viharban, napban meg tisztult szaglása valami gyerekes illatot érzett rajta és egyszerűen undorodott tőle. . ...... .... * A huszadik pohár pálinka után a kapitány vérében mindig olvadni kezdett a lira. Ilyenkor csak holdat és csillagokat látott az éjszakában, mint a földi szerelmesek és nem égitesteket, mint a tengerész. Arcán meglazultak a vonalak, szája húsosabb lett, lelke pedig fájt, mintha esti szürkületben monoton zenét hallgatott volna vagy mintha félórán át játszotta volna fülébe valaki a skálát. A kormányos dolga volt, 'hogy a kigöngyölt érzéseket helyénvalóknak találja és bólogasson hozzájuk. Tíz óra tájt a kapitány vére már körülbelül áttörte a rózsaszínű kerítést. Nézései hosszúak voltak, kortyai szintén. És csendes jó lett, mint valami öreg anyakönyvvezető. — Húzzon egy kortyot barátom, — súgta a kormányosnak és odacsusztatta a második megkezdett palackot, — de csak egyet, vigyázzon, mert éjjel vihar lesz. — Vihar lesz, — ismételte a kormányos, engedelmesen, mintha parancsnoka határozta volna el a vihart. — A hölgyek hívtak az imént, — nyújtózott a kapitányból a langyos mese, — nem mentem hozzájuk. Jobb is, kit tudja, hátha valami ostobaságot csináltam volna, ha lemegyek. Aztán örülök, ha nem látom azt a másikat. Most már valósággal undorít. Minek is marad fönn, mért nem döglik ilyenkor? — A néma angyal, — jegyezte meg fintorral a kormányos. A parancsnok széles fekete orrlyukai kitágultak. — Igen, a néma angyal. Tudja, ma délután lestem a hídról. És kéjelegtem. Az undorban kéjelegtem. Ennek a vére se lehet piros, hanem fehér. Tej, mondom, hogy tej, valahányszor látom, tejszagot érzek. És én amióta az eszemet tudom, nem Ízleltem tejet. Mind a ketten köptek. A kapitány most már majdnem dadogott. Füle piros volt, mii*-* — Nekem vihar kell, édes barátom, tűz, fagy, vakmerőség. Hóhér és boszorkány legyen az « valaki, édes barátom; máglya, kínlódás: ez a játék kell nekem. Miss Mary igazi tengeri ördög, villámló bikacsök az égen, a nézése, úgy megcsap, mint a viz, ha laposan ugrasz bele. Gyűri, borzolja az ember vérét, akár a forgó szél a habot. Ma éjjel barátom, ha átesünk a bajon, be fogok menni a szobájába. — És mi lesz a néma angyallal? Az is ott alszik mellette. — Marha vagy barátom. Miss Helént belököm a tengerbe, mihelyt kitör a szélvész. * A vihar éjfél után jött. Tiz perc múlva kettőt reccsent a hajó melle. Lentről két hangon csendesen muzsikált a beömlő viz, a kapitány rekedt hangja káromkodta hozzá a basszust. — Léket kaptunk. Vége a hajónak. Titokban egyszerre kiürítette az egész üveg tartalmát, hogy nagyobb bátorsága legyen a többihez. * Az utasok akkor már mind fönn szorongtak. Az amerikai kérdezés nélkül ledobta a két apró csolnakot és a kötélhágcsót. A professzor leghátul vacogott, hálóingben, de a kalap fején volt és ernyőjét, táskáját is a kezében szorongatta. Miss Mary kétségbeejtően sikoltozott, nevetett, ingét tépte. Helén összeszoritott szájjal állt mellette, a vihar vastag fekete testét, a jajgató vizet nézte szinte értelmetlenül, mint a hirtelen Mlébresztett gyerek. — Csend, — dörgött a kapitány, — vigyázz! Senki ne mozduljon! De a fiatal amerikai akkor már lenn volt az egyik csolnakban. Mary, — kiabált észnélkül, — édes miss Mary, senkire ne hallgasson, ugorjon le azonnal! Mary. • — Halt, — ordított a kapitány és hoszszan kibővítve közrebocsátotta az összes eddigi káromkodásait. Hangjában szinte képekké gyultak a csúnya szavak. — Halt, ne mozdulj! Jack, hozd ki a revolveremet! Már majdnem mind lenn voltak. Miss Mary fetrengett, jajveszékelt, kapkodott a menekülők után, szeméből az elfáradt rémület kéken vert vissza minden ráesett sugarat. Helén kissé idegesen forgatta kisujján a gyűrűt, de hallgatott és még mindig a távolt, a posztós eget bámulta. Kettejük mögött még ott szaglászott a tanár ur, ostoba alig ijedt kérdezősködéssel, hogy mit csináljon. — Halt, vigyázz! — recsegett megint a kapitány szava. A kiáltozó misst, aki már térdencsuszva, kezét összekulcsolva nézett a csónakra, mintha imádkozna hozzá, egyszerűen félrerugta. De ebben a pillanatban valahogy jobban szemügyre vette a másik nőt is. — Ni, hisz ez egészen nyugodt — észlelte szinte önömmel. Kézilámpájával arcába világított és akkor hirtelen szabaddá tette az elállt utat a halálra vált miss előtt. — Menjen! Az amerikai tovább lármázott a csónakban. — Miss Helén, még egy hely van. Miss Helén! — Helén, Helén — jajgatott miss Rade Drainac: Tékozló fiú testamentuma Barátom! Üdvözlet helyett elküldöm néked ütőeremet, Nézzél most fel a júniusi égbe s evezz át telkemen. Itt a partokon, ahol árnyak arabeszkjei sorakoznak Az ifjúság alszik, a hatalmas fiatal hold, az erdők mélyén olyan sárga,Feledve akkor engem Dalolj más hajnalért, ha indulsz uj utadra Gyújts rá a dalra, hogy vidékünk falva felett Hulljon le egy meteor, azzal a bus áriával, amellyel utolsót nyikordul a gémeskut. És a száraz partmenti malom szakadékja mellől felsikott majd a kakas. Szivem két hosszú sin nyomán a hajnalcsillaggal olvad el a gyorsvonat mozdonyszikmikor távoli prerik mellett elsuhan. [rdiban Mintha lehelleteddel megmosnád azok sebeit, Akik a kontinenseken szenvednek, Gyújts rá a dalra, mig vágyakozva nyújtom a kezem A mérhetetlen mérföldeken, ahol fájdalom tépte rongy - hogy gyűlöljem meg már a kikötőket, Igyáaszót, ahol testemet pihentetem. Ha csavargó vagyok bár kalandvágyó szivem miatt is, aludjam el nyugodtan a napokkal, melyek üresek, mint a füst. Mert fájó, fájó anyánk vércseppje, mely a Kárpátok az ajkunkra hullott! [felhői mellől Óh, csókold most meg a holdnak aranylapját, a falvak cigányhegedüit és hegyeknek hőseit! Midőn az ősz halálos álommal fonja át erdeink nyireseif Gondold, hogy a szerencsétlen Rudjin vagyok, Kimagányosan bolyong a messzi utakon . . . Óh te, kinek keze szőrcsomókkal és déli szentimentá- Fejtsed meg álmaim! [lizmussal van tele Valakinek a jövőben meg kell mentenie a banalitástól, Ma mikor iszom és cserélgetem a vonatokat, egészen átadva magam a hatalmas szláv fatalizmusnak. Hajtsad át csónakod hát vérem futásán, mielőtt hajam lmegöszüi, S úgy lesz, mintha a szemétdomb kakasa felkeltette [volna gyermekkoromat Csőre az ég túlsó oldaláról egy csillag szívébe döfve mely már a reggeltől sápadt. Fejtsd meg szerelmem, fájdalmam és napjaim csodáját Bolyongásom a testvériséggel, sarokról az egyenlítőre, Az isten ott nyitja fel szemeit, ahol ezen az átvirrasz- Megsztinik az álmom. [főtt éjszakán fordította Csuka Zoltán Mary Is észbe kapva — siessen! Heléír! Siessen! Helén egy kis lépést tett a kötéllétra felé, de a kapitány ráorditott. — Maradj! A professzor megy! A leány engedelmesen visszahúzódott. A professzor egy kézbe kapta kalapját. táskáját, ernyőjét, de a másik nem volt elég ahhoz, hogy jól megfoghassa a kötelet. Lábaival se tudta mit tegyen. Mintha három lábon járt volna mindig és most a harmadikat ott felejtette volna a kabinban. A kapitány megunta az ügyetlenkedést, belökte a vízbe. De két matróznak oda szólt. — Húzzátok vissza, ne engedjétek ai csónakba! * — Helén, Helén! A sikoly már csak olyan volt mint a holdsugáron forgó ködfoszlány. A csolnakból valami sarlóalaku fehérség látszott mindössze. A kapitány odafordult a didergő lányhoz. — Fél? A lány megrázkódott. Alig hallhatóan válaszolt. — Nem félek. Csak fázom, de nem nagyon. — Érdekes az ilyen finom kis vihar, mi? — kérdezte jobb hangon a mogorva tengeri farkas és dőlt belőle a pálinkaszagu nevetés. — Nagyon érdekes. A kapitány úgy határozót, hogy azért három percig várni fog. Ha ez a nyafka fehér teremtés megkérdezi, hogy most már itt vesznek-e mind, akkor mégis csak bedobja a vízbe. Különben rá se figyelt, tengerészhez illő egykedvűséggel köpködött a csiltagfénytől zsíros habokra. * Három perc múlva maga elé vezényelte az egész személyzetet. — Hányán is vagyunk összesen, kormányos? — Nyolcán, kapitány. A professzort szerencsésen kimentettük. — A szél nem tart soká, ugy-e? — Nem, kapitány, a szél azonnal megszűnik. — Mikor merül el a 'hajó teljesen, mit gondol? — A viz délben kezdi elönteni a födélzetet kapitány. Este már csak az árbóc fog látszani. A kapitány egyideig gondolkozol*, — Én is épen igy számítottam, fékkor déiig van elég idő, csinálhatunk egy biztos dereglyét. — Csinálunk, kapitány. — Szóval megmenekülhetünk. — Meg fogunk menekülni kapitány, — hangsúlyozta jelentésszerüen a kormányos. A kapitány megint eltűnődött — És azok? Ujjával az elevező csokiakok felé bö. kött. A kormányos csak féSpillanatig habozott. — Egy óra múlva mind halott lesz, kapitány. —■ Helyes, — mondotta rá katonásan a kapitány, — matrózok azonnal a szivattyúhoz, miss Helén, ön lemegy az én kabinomba és nyugodtan aludni fog. De adjon egy kis helyet a professzornak is. Fél? — Picit, — felelt mosolyogva a lány és elpirult, mert ez a hirtelen füttyös szájú csúnya, durva és talán mégis finom kapitány nevetve olyan sütősét csapott a meztelen karjára, hogy a bőrén, a tejszagu, fehér bőrén két óra múlva is vörösen fog füstölögni a kellemes, tréfás fájdalom. RÁDIÓAMATŐRÖK I szakvéleményt adok, készülékeik felülvizsgálását, javítását végzem, uj készülékek szakszerű felállítását, mindennemű alkatészt szállítok legolcsóbban CZUCZY EMIL MÉRNÖK IBI SUBOTICA, MASSAUKOVA 2J. 181
