Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-01 / 110. szám

20. oldal,

1927. május 1

BÄCSMEGYEI KÄFLÖ

Dongáné három élete

Irta: Szegedi Emil

Dongáné első élete semmiben sem különbözött a többi polgári asszony életétől. Egyhangú volt, eseménytelen és kényelmes. Ebben az időben egyedül csak a háztartás problémája foglalkoztatta az asszonyokat és ambíciójuk a kötelesség minél pontosabb teljesítésében merült ki. Egy jól elkészített ebéd, egy jól megvárt ruha, egy elismerő szó a férj részéről, — ez volt a boldogság és tovább semmi.

Dongáné is ebbe a kategóriába tartó zott. Kínosan pedáns volt és úgy végezte kötelességét, mint ahogy azt a negyedik polgáriban a háztartástanból, elsajátította. Problémák nem izgatták, cél jaj nem voltak. Mi is lehetett volna? Egészen természetesnek találta, hogy

reggel hat, esetleg hét órakor fel kell kellnie, kimenni a piacra és lehetőleg a kurzuson alul megvenni a termelőtől a zöldbabot és paradicsomot. Azt is roppant egyszerűnek találta, hogy a férjét becsülnie kell, mert reggeltől estig ö roskad a hivatalban, hogy előteremtse azt az összeget, melyet két év óta pontosan az asszony költött el a piacon, a cipésznél, a szabónál és a fűszeresnél.

Dongánénak volt egy szép zöld notesza. Ebbe naponta pontosan felirta a kiadásokat és előjegyezte a másnapi teendőket. Reggel, egy héten kétszer, bedagasztotta a kenyeret. Ezt a munkát sohase bízta Julista,-a mindenes szakácsnéra, aki Dongáné mellett egyébként is csak disz volt a házban.

Szerény polgári disz, amilyerit minden közepesen szituált asszony megengedhetett magának.

És Dongánénak a két évi házas élet alatt nem volt oka a panaszra. Eérje a bartkpénztáros, kedves, korrekt úriember volt. Szeretett nagyokat enni és nagyokat aludni. Szerény volt, jómodoru és alázatos. Dongáné pedig, mint a gép teljesítette anyai és háziasszonyi kötelességét.

Még a Gyurika van hátra, — Donga György a család szemeíénye s akinél Dongáné okosabb, életrevalóbb kölyköt nem látott és nem is tudott elképzelni. Direkt csodagyerek, állapította meg Dongáné nem egyszer — pedig még Gyurika* be sem töltötte a tizennegyedik hónapját és nem volt súlyosabb öt és fél kilónál. Dongáné — és ó melyik anya nem — szerette volna, ha Gyurikából orvos, vagy ügyvéd lesz és lelki szemei előtt gyakran megjelent a fekete tábla:

Dr. Donga György orvos.

És érdekes, Gyurika egyáltalában nem mutatott semmi hajlandóságot arra a pályára. Még nagyon fiatal volt és éppen úgy viselkedett, mint a házmester Janikája.

Telt múlt az idő.

Dongáné stoppolt, főzött és takarított. Egy hónapban egyszer elment férjével a színházba, egyszer pedig látogatóba a Terebély ékhez* és pont. És az asszony megelégedett és boldog volt. Nem feminizált, nem kokainizált, nem morfinizált, csak főzött, stoppolt és diskurált.

Nevelte a Gyurikát és kíméletesen szerette Donga Mihály banktisztviselőt.

2.

Dongáné második élete semmiben sem külömbözött a többi asszonyok életétől. Zajos volt, tébolyos és modern. Ebben az időben egyedül csak a szórakozás problémája foglalkoztatta az asszonyokat és ambíciójuk az élet örömeinek,

rebélyné a Riviérára utazott, mikor a Piri este nyolctól reggel háromig black bottomban tombolt, mikor az Irén húsz centivel redukálta a szoknyáját, mikor azt a kiállhatatlan Koksznét állandóan négy délceg fiatalember kisérte, mikor a Regőné hetvenkilenc kilogramról leszállt azi ötvenötre . . .

És Dongánétól ugyan csöröghetett reggel hatkor a vekker óra. Dongáné a mondain hölgyektől kopirozott hanyag mozdulattal kinyújtotta és visszahúzta a karját a paplan alá. A piacra már a Julis járt és a Julis dagasztotta a kenyeret. Donga ur pedig hetenként átlag háromszor nem reggelizett és négyszer elkésett a bankból.

Dongáné emancipálódott és ezzel együtt lényegesen átalakult a háztartás képe is.

Julis előlépett és átvette a parancsnokságot a konyhában. Elsején belépett az uj szobaleány is, akit Dongáné elmaradhatatlannak tartott egy rendes háztartásból.

— Csak nem gondolod édesem — mondta Dongáné a férjének — hogy én takarítom a lakást, hogy én főzök, hogy az én kezeim lesznek vörösek a mosogatástól.

És Dongáné szakszerű előadást tartott férjének a nők jogáról és egyben kifejezte azt a kívánságát is, hogy a jövőben minden másnap1 este elmennek a kávéházba. Azért minden másnap, mert még hátra volt kilenc kiló, amit Dongánénak le kellett adni testsúlyából, hogy teljesen szalonképes legyen.

önagysága tíz. órakor megreggelizett az ágyban — és elhitette magával, hogy ő most egy előkelő hölgy. Azután

minél alaposabb kihasználásában merült ki.

Egy áttáncolt éjszaka, egy jól megvarratott estélyi ruha. Egy bóditó bók a Fess Fiútól — ez volt a boldogság — és tovább semmi.

Dongáné egy év alatt észrevétlenül nagy átalakuláson ment keresztül és kimondhatatlan gyűlölettel tekintett viszsza az elmúlt szürke évekre. Maga sem tudta hogyan és miért, de egyszer, egy napon nagyon sivárnak érezte az életet.

Elfáradt a pihenésben.

Körülötte táncolt a világ, a kávéházak ontották a muzsikát. Unalmasnak találta Mihályt, aki csak aludt és evett és dolgozott. Dolgozott, mikor Terebély nem dolgozott, mikor más ember kirándult, mikor más ember meggazdagodott, mikor Terebély autót vett, mikor Tejött a toalett. Dongáné széles ujjait a körömcsipeszek és az ujj hegy esi tök két hónap alatt keskennyé tették. A gummi bokaszoritótól olyan lett a lába- mint az őzikéé. A rúzs piciny forró ajkat varázsolt a régi helyébe. A fekete festéktől iveit lett a szemöldöke, a púdertól és az arcmasszázstól őszibarackhoz hasonlított az arca. A ritmikus tánctorna karcsúvá, ringóvá tette. A haját levágatta. Naponta két órán keresztül járni tanult. Igen, járni, mint a kisgyerek. Szakkönyvből elsajátította a graciőz mozgás mechanikáját.

Donga ur egy félév után nem ismerte meg feleségét és az lett a rögeszméje, hogy újra nősült.

Délben Dongáné volt a korzón a kö2- feltünés. Egész sereg udvarló rajongta körül.

Félegykor önagysága hétszer végigReggel haboskávét készített, puha, illatos kaláccsal. Hét órakor gyöngéden fölébresztette a férjét és szakszerűen megfejtette az álmait.

Donga ur mindennap álmodott vallatni badar butaságot és Dongáné minden reggel megfejtette és megmagyarázta az álmot. S szinte beteg volt, ha a férje nem álmodott és ha ő nem fejthetett. Végül is Donga, aki erősen respektálta felesége álomfejtési ambícióját, udvariasságból akkor is álmodott — ha nem álmodott. ,

libegett a korzón Gikszer úrral, a divatos szép fiúval. Dongáné ilyenkor fogadta az »óh, mily szép ma, óh, mily csodás ön« cimü hódoló versikéket.

És Dongáné lett a szóbeszéd tárgya a városban. Rossz nyelvek azt állították, hogy müszépség, sokan pedig azt beszélték róla, hogy ő a modern technika legújabb csodája

Azt Dongáné is beismerte intim társaságban, hogy szépségét az elektromos fürdőknek, a mesterséges napkurának, a különböző krémeknek, savaknak, oxidoknak és a szulfidoknak köszönheti.

Azonban mindezek a dolgok nem csökkentették értékét és az iránta való érdeklődést. Dongáné pompásan táncolt, remekül csevegett, kacéran kacagott, hódítón nézett — és napjában egyszer kétszer haza is nézett.

Donga ur ezalatt túlórázott a bankban, ebédidő alatt munkát vállalt egy gabona cégnél — de azért nem haragudott, mert a felesége szabad pillanataiban kegyesen megengedte neki, hogy vele mehessen sétálni, sőt olykor az is megtörtént, hogy Donga kisérte haza a feleségét.

És ilyenkor Nemmer urat, a divatos szép fiút majd megütötte a gutácska.

Gyurika ezalatt szépen nevelkedett a dadájával, akit mamának szólított és kikérte magának, mikor az anyukája egyszer mosolyogva azt mondlta neki —* édes kicsi fiam!

3.

Dongáné harmadik élete általában nem különbözött egy huszonnégyéves fiatalember életétől.

Fiúsán járt. Divatosan, széditőn. Férje, aki most reggel hatkor kelt, óvatosan, hogy fel ne ébressze feleségét, a konyhában megnézte, hogy a Julis bedagasz-, totta-e a kenyeret. Kikészítette a stoppol* ni való harisnyákat és kiadta a szennyes ruhát a mosónőnek, Julissal kiszaladt a piacra és a termelőktől olcsón beszerezte a paradicsomot. Nyolckor bement a bankba, ahol elérte azt, hogy a felesége közbenjárására a vezérigazgató szolgálatai elismeréséül főpénztárossá léptette elő.

Dongáné tizenegykor felkelt, megtornázott (más megreggelizik), kisietett a korzóra. Röptében visszautasította Nemmer ur bárgyú szerelmi ömlengéseit és Mer úrral sétakocsikázni ment. Egy órakor hazatért és megebédelt egy aszpirint.

Férjével és Gyurkával csak a legritkább esetben találkozott. Délután kedélyes összejövetelre vagy autókirándulásra ment. Este színház, utána a tánc, hajnalig. És a dolgok úgy fejlődtek tovább, hogy Dongáné önagysága dolgait és köteleségeiit — egy kivételével — Donga ur vette át. Donga ur játsziott a Gyurikával, .Donga ur szidta össze a szakácsnőt és a szobaleányt, a Julist, a Borist, ő nézett ki egy-egy, percre a konyhába.

Végül is Donga urnák az lett a rögeszméje, hogy férjhez ment.