Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-12 / 120. (121.) szám

A BÁCSMEGYEI NAPLÓ ÁLLANDÓ HETI MELLÉKLETE Gazdasági Páneurópa Wandervelde belga külügy­miniszter, a belga nacionalis­ták vezére irta az alábbi cik­ket a »Nord und Süd« cimii német folyóiratba. Csak nemrégiben ünnepelték Európa nemzetei Wienben Beethovent. Európa országainak képviselői, a civilizáció zászlóvivői a háború óta most tehettek először tanúságot, egy ünnepélyes alka­lommal, kultúrájuk fundamentális egysé­ge me)lett. Azonban a wieni ünnepségek alatt, akik azon résztvettek és onnan felejthetetlen benyomásokkal távoztak, nemcsak a pompás muzsikának hódol­tak nem tudtak teljesen elmerülni a nagy zseni mindent egyesitő gondolatai­ba. Politikáról is volt szó. Az emberek azt kérdezték, mit hoz a közeljövő, mit várhatunk a genfi gazdasági konferen­ciától. Alig szükséges felsorolni azokat a jelentős tényeket, amelyek a háború utáni állapotokat jellemzik. Európa el­szegényedése, amely különösen a had­viselt államokat sújtotta, de a semle­ges országokat sem kímélte meg; a ke­reskedelmi összeköttetések megnehezíté­se blokádok áltál, később a békekötés után még valutaingadozásokkal tetézve; a nagy piacok majdnem teljes Atünése, mint Oroszország és a jövőben találj Kina; a tulprodukció az ipari üzemek túlságos szaporodása folytán. Mindezek az okok és az Egyesült- Államok iparának túlereje hozzájárul­nak ahhoz, hogy Európában a konkur­­rencia nehéz helyzetbe kerüljön. Európa minden állama bevezette a magas védő­vámpolitikát és azok az államok, ahol ez már a háború előtt is megvolt, lehe­tetlen magasságig emelték a védővámo­kat. Röviddel ezelőtt egy európai térké­pet hoztak nyilvánosságra, amely az «saves államok közötti vámkorlátokat, azok ‘magassága szerint szemléltetően mutatja. Ez a térkép valósággal ret­tentő. A kis államok természetesen jobban mégsinylik ezt az általánossá vált vám­politikát. Ausztria, Belgium és Csehszlo­vákia esetében ez a vámpolitika leg­alább az önállóság gazdasági kifejező­je. Azonban ha közelebbről nézzük en­nek a védővámpolitikának a következ­ményeit. megállapíthatjuk, hogy káros hatásai általánosak. Ha a dolgok to­vább isi ebben az irányban fejlődnek, Európa és vele együtt az egész világ zsákuccába jut. Akkor pedig félő, hogy az emberek újra arra az ideára jutnak, hogy a szabad utat ágyukkal készítsék dó. Ilyen gondolatmenet mellett csak két megoldás között választhatunk: vagy tovább haladunk a tulságba vitt nacio­nalizmus gazdasági utján, amely a vé­gén könnyen katasztrófához vezethet, vagy eltöröljük a háború utáni rend­szabályokat, a vámkorlátokat leépítjük a folytonos emelés helyett és átformál­juk azokat a gazdasági páneuropéizmus céljaira, amely szükséges előfeltétele a politikai Páneurópának. Ez természete­sen nem jelenti azt, hogy a nemzeti protekcionizmust egy kontinentális vé­­dővámszisztemával pótoljuk. Vagy megmarad Európa vámhatárok­kal páncélozva és igy nem tudja a ver­senyt felvenni a többi kontinenssal, vagy a sorozatos (széria-) produkció és tö­meggyártás szükségessége a kormányo­kat eddigi kereskedelmi politikájuk megváltoztatására fogja kényszeríteni ék ezzel a közeledési politikával a ke­reskedelmi forgalomnak szabadabb utat biztosítanak. Ennek a politikának a si-Budapestről jelentik; Grsics Gyura Jo­­goszláyia uj budapesti kereskedelmi atta­séja a Pesti Naplónak a következő nyi­latkozatot adta: — Hogy Magyarország és Jugoszlávia egymásra vannak utalva, ez olyan köz­hely, amelyet nem érdemes megismétel­ni. Ilyen vagy-ehhez hasonló frázisok I hangoztatásával ne vesztegessünk tehát ! időt, vizsgáljuk meg inkább, hogy ez az egymásra utaltság hogyan jut kifejezés­re és hogyan hasznosítható a gyakorlati élet szempontjából Éveken át a jugo­szláv kereskedelmi és,, ipari testületek Noviszadon székelő szövetségének vol­tam a , főtitkára és , ebben a minöségprti­­ben bizonyos áttekintést szereztem' a vi­szonyokról, különösen a magyar—jugo­szláv gazdasági kapcsolatok gyakorlati vonatkozásairól. — Azt láttam például, hogy Magyarország Jugoszlávia felé irá­nyuló exportja az utóbbi időkben egyre hanyatlott, mégpedig olyan államok javára, amelyek Magyarországnál sokkal kedvezőtlenebb helyzetben vannak a jugoszláv fogyaszd tópiacon. Ebben, véleményem szerint, nem a viszonyok, hanem k'záróleg a magyar exportörök a hibásak akik nem elég gyorsak, nem mozgékonyak nem tudnak al­kalmazkodni a vá'tozott idők igé­nyeihez. és csak igy történhetett meg, hogy ilyen' rohamos mértékben engedték át a teret német és cseh versenytársaiknak, akik ismétlem, sokkal kedvezőtlenebb körül­mények között indultak a versenybe. — Hogy egy kiragadott példát mond- I jak állításom igazolására, itt van a leg- I hatalmasabb magyar fém- és gépipari j érdekeltség, amelynek cikkei annyira be vannak vezetfe és olyan közkedveltség­nek örvendenek Jugoszlávia egész terü­letén, hogy szinte elképzelhetetlen volt ennek a cégnek csaknem teljes kiszorí­tása a piacról. Pedig ez történt. A válla­lat ugyanis egy kis noviszadi kereskedőt hízott meg képviseletével, akinek Jugo­szlávia nagy piacain; Beogradban, Za­­grebban és Ljubljanában nem is voltak kapcsolatai. Ez a »vezérképviselő« elhe­lyezett néhány mezőgazdasági gépet ab­ban a szűk körben, ahol.ő mozgott, Ju­goszlávia egyéb területeit pedig harc nélkül engedte át a cseh és a német konkurenciának. meg kell még említenem, hogy a fo­­gyasztóközönség nálunk rendkívül kon­zervatív és ragaszkodik ahhoz a cikk­hez, amelyet egyszer megismert és meg­szeretett. Az említett vállalat gyártmá­nyai azonban sehol sem voltak láthatók, igy volt kénytelen a jugoszláv közönség más cégek gyártmányait megszokni, a melyek pedig a .jugoszláv talajviszonyok kerétől nagy mértékben függ a megér­tés más kérdésekben is. Egy gazdasági­lag felosztott Európa nem lehet békés Európa. A protekcionizmus elleni küz­delem egyben karc a békéért is. ismerete nélkül készültek. így előzte meg, igy szorította ki a magyar cégeket a külföldi konkurrencia a többi cikkek­ben is. — Azt hiszem, hogy ezen a helyzeten csak kölcsönös jóindulattal lehet változ­tatni, akkor, hogyha megértjük egymást és igy próbáljuk összhangzásba hozni közös érdekeinket. — Jugoszláviának például nagy ter­mészeti kincsei vannak, amelyeket az eddiginél nagyobb mértékben kiván el­helyezni Magyarországon, mégpedig a közvetlen árucsfcreforgalom alapján és nein úgy, ahogy eddig történt. Itt van, hogy egy példát mondjak, a jugoszláviai komló, amelyik legjobb minőségű és bátran felveheti a versenyt a saazi kom­lóval. Ennek ellenére j'ugoszláv komlót nem lehet eladni Magyarországon, de a magyar kom­­lóimport nagyrésze mégis jugoszlá­viai származású a csehek közvetítésével, akik ráütik a küldeményekre a maguk márkáját. — Hogy a normális kereskedelmi szer­ződéses tárgyalásokra mikor kerül sor, eire a kérdésre most nem tudnék ponto­san válaszolni. A beogradi kereskedelmi minisztérium egyik' osztályfőnöke az árumintavásár alkalmából a közeli na­pokban Budapestre érkezik és én is tőle várom az erre vonatkozó információkat. — Könnyen meglehet, hogy a kereske­delem szerződéses tárgyalások során, vagy esetleg még azok előtt sor kerül j a jugoszláv tranzitó tarifák megtárgya­lására, amelyek a fiumei kikötővel kap­csolatban nyertek aktualitást. Errevonat­­kozólag csak azt tudom mondani, hogy Jugoszláviában senki nem emel akadályokat a magyar tranzitóíor­­gaiom megkönnyítése ellen, annyira természetesnek találja mindenki, hogy Magyarországnak a tengeri kikötő­re szüksége van. — De szóba kerülhetnek e tárgyaláso­kon ennél talán még fontosabb problé­mák is. Én itt elsősorban a magyar és jugoszláv mezőgazdasági termékek kö­zös védelmére, a külföldi piacokon való értékesítés lehetővétételére gondolok. Ezen a téren eddig semmi sem történt, hacsak az nem, hogy a magyar malmok lekonkurrálták tönkretették a mi malmainkat — hogy milyen eredménnyel, azt most már ők maguk is tudják. Pedig ha va­lamilyen tekintetben, úgy ebben egész bizonyosan egymásra vagyunk utalva és együttesen kell gondoskodnunk azokról a lehetőségekről, amelyek a két agrárország terményfeleslegé­nek az exportját biztosítják. A hivatalos körök állásfoglalását ezek­ben a kérdésekben még nem ismerem, igy kizárólag a magam egyéni vélemé­nyét fejezem ki, de azt hiszem, hogy a hivatalos lépéseket, a két kormány meg­egyezését rendkívül megkönnyítené, hogyha a jugoszláv és a magyar magán­érdekeltségek a legkülönbözőbb cikkek­ről meg tudnának egyezni egymásközt. így például nem lehetne gyakorlati aka­dálya annak, hogy a tőkeerős magyar malmok közös munkaprogram alapján dolgozzanak a jugoszláv malmokkal. Egy ilyen megegyezés után a két kor­mányra már csupán egy meglevő hely­zet elismerésének és szankcionálásának a feladata hárulna. Bécs és a bécsiek Értéktelen anyagot halmoztak fel a bécsi kiállításon Bécsböl jelentik; Hahásch Mihály dr. köztársasági elnök vasárnap nyitotta meg a »Bécs és a bécsiek« címen meg­rendezett kiállítást, amelynek egyetlen érdekessége a kiállítás területén kívül épített és ugyanacsak most megnyílt Zeiss-féle planetárium, amely egy óra leforgása alatt élénkbe varázsolja az ég­boltozatot összes csillagaival a különbö­ző évszakokban és különböző helyekről, például Bécsből, az északisatfcról, vagy az egyelitő alól nézve A jénai Zeiss-mü­­veknek ez a csodás alkotása az optikus ipar tökéletessége. A planetáriumtól eltekintve, a kiállí­tás semmi különöset nem nyújt. Gipsz­ből készült miniatűr természeti szépsé­­gek, szociáldemokrata agitációs plakátok a bécsi villany- és légszeszmiivek rek­lámjai, néhány vitrinben bécsi készitmé­­nyü ruhák és kalapok — fez az egész ki­állítás, amelyet még egy szedő-terem egészít ki, ahol a közönség előtt szedik és nyomják a kiállítás napilapját. Kedvezők-e a doliárkölcsönök? A beográdi bankkörök véleménye szerint a főváros dollárkölcsönár.ok súlyosak a feltételei Beogradból jelentik: A beogradi ban­kok vezetői rendkívül nagy izgalommal fogadták az újabb Blair-kölcsönök meg­kötését. A kormány és a főváros kö­zött a kölcsönök megkötése előtt rend­kívül nagy harc dúlt. Először Kumanudí polgármester kapott különféle ajánlato­kat, de a kormány politikai okokból nem garantálta ezeket a kölcsönöket. A kor­mány akkoriban nem nézte jó szemmel, hogy a demokrata főváros előbb kap­jon kölcsönt, mint a kormány. A fővá­ros azután várakozó álláspontra he­lyezkedett, megvárta, amíg á kormány megegyezik a Blair-csoporttal, azután a főváros is megegyezett a négymillió dolláros Blair-kölcsönben, anélkül, hogy külön állami garanciát kellett volna fel­mutatnia. A főváros TVí százalékot fizet a köl­csönért 87-es kibocsátás mellett, amit a beogradi bankkörök rendkívül kedve­zőtlen feltételnek tartanak. A fővárosban már megkezdődtek a nagy tavaszi munkák, a beogradi sajtó­ban pedig nagy vita folyik arról, hogy kedvezőek-e a külföldi doliárkölcsönök vagy sem. A beogradi bankok azért sír­nak, hogy ezeket a kölcsönöket nem ők közvetítették. Fontos azonban, hogy a külföld most már akar Jugoszláviának kölcsönt adni, amire három éve hiába várt az ilkm, de különösen a főváros. Együttesen kel! gondoskodnunk Jugoszlávia és Magyarország terményfeleslegének értékesítéséről A budapesti jugoszláv kereskedelmi attasé nyilatkozata

Next

/
Oldalképek
Tartalom