Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-12 / 120. (121.) szám

!927. május 12. NF1PR0C, HMPRR mmm»Blvmuig Monet ifjúságiul Monetról, a nemrég elhunyt nagy fran­cia festőről barátja, Thiébauldt-Sisson több, eddig ismeretlen deígot ippnd el Különösen az ifjúságára yóitatkozó ada­tok érdekesek. Az impresszjopizmus út­törő mesterét fiatalkorában egy abban az időben hires festőhpz, Toujmouctie­­ho? adták. Mihelyt Mo-ngt a műtermébe lépett s szemügyre vette festményeit* tnegborzadt attól, hogy majd eg a festő fogja irányítani fejlődését. Többé nem is tette be lábát műtermébe. Ettől kezdve 3z apja megharagudqtt Monetm, Párisból visszarendelte Havre-ba, megvonta tőié a havi járulékát. — Természetesed neqi mentem haga — mesélte’ Monet 3 barátjának: Hogy mibpi éltem ekkor § tmért nem haltam éhen? Ilát házmestereket Pipáltam !?; pár suorért, képeimet keretestől néhány frankért veregettem, ríjságokha rajzol­tam, mindent csináltam, aminek később nagy hasznát is láttam- Családom anv­­nyira haragudott rám, hogy helyettest sí akart ái'itani helyettem, mikor katoná­nak hívtak be, így Algírba kellett bevo­nulnom egy afrikai vadászezredhez. Örültem a kalandnak. Takaros egyenru­hát kaptam, kia virgonc bátes'uvat, vi« gan kocogtam a afrikai verőfényben, míg m.eiiettnnk a syMomuk köYgkot törtek az országúton. Adajg azonban sohasem ültem lovon, a lovagló iskola annyira megviselt, a kaszárnyát pe^jK 8«Ryirg nem szíveltem, hogy ggy na89R mf? akartam szökni- Az udvarbaR egy ös;f­­vér álldogált. MikoF riem (igye|tgk fáfR a hátára kaptam, jól msssarkantyuztam nekivágtam az Hidak: Ág öszvér szapo­rán Ügetett, Rgmspkára kiértem §z ofaj­fák mezőjére. Ä !?gkÖ?e!fűhi Vonathoz igygkgztem. Csakhogy 33 psgygf vaápj nyargalt s csedákrcsqdgja, hpgy népi törtem j)§ a feiem. az olajfák alacsony gallyaiba! m.eiyék alatt 33 ÖSéVgs eSíS’ veszetten száguldozott. Végül máf ngm bírtam t°vább, lebukfenceztem a földre^ elájultam- Miptán az öszvér nem éreztp hátán a tgrhe|, magától megállt, Vizsga, bandukolt a kaszárnyába. Egy őrjárat lelf mes S3 ufötj, estefelé még pntipiatlan vojtain. Egyenrnhám rqiigygip-a szakadt testem íelistplp volt sebekkel. A k3t0naí fogdában tértem magamhoz, szökés kí­sérletes S kat£)nai vagyop Fongáiása miatt haditörvényszék e}é akaftak állí­tani. Másnap átszálfjtott^íg a bÖrtÖRŰg, a hoj megint elájultam. T he'sgrs Qf'gák Charles Vidal egy cikkében rámutat arja, hogy az öfggemhefgk a világhábo­rúban milyen nagy szerepet játszottak kirlÖRÖsen a Rémet hadseregben. Az öreg tiadypzéfekPek yojt a iegnggypbb sh kerük. Hindenburg, Mackepsen, Qallwitz. Bü­­lovy maidnym mind a hetven felé jáftak Hoyse]pr nyqkvan éves veit. Linót b3i°f heFgeg, aki már I87ü-lten is harcolt a franciák ellen. Varsóba akkor vonult be­rnikor már betöltötte hetvenedik évét. A hires katonák között különbet] se ritkaság az öregember. Blücher hetven-, három esztendős korában győzte le Na* polgont Waterloonál, Mohke 1870-ben hetven éves volt. A politikusok közül fölemlíti Kossuth Lajost, aki kilencvenkét éves korában hall mm, Kpüferf. a transváü köztárs?: ság elnökét, aki hetvenöt éves korában hagyta el Afrikát, hogy Európában uj élptef kegdjen. Oie)Ift(ii, a {jyo)cvanhá­­roip esstenfjős olpsz pqlitfíRsf, a? ellen­zék vezérét. A tudósok, Írók kögül hosszú kort ért meg Tgfsztoi-, aki nyolcvankét éves korát baR halt me§! ifiWbftidt Sándqr és Liebiß. a yegyéS?, aki kilencven évig élt. Les­­seps ebben a névsorban nyolcvankilenc Tennyson nyolcvanháfpm, Herbert Spen­cer nyolcvan évéyel szerepek ieqauvé nyolcvanhét esztendős korá­ban Így nyilatkozott; — Azt mondják, hogy öreg vagyok, pedig még a századik évemet sem ér­tem ei. f!dr?r Qiánct, a történelem-filőzófus és költő, ekkép ir az öregségről: — Az aggkert rendesen úgy állítják elénk, mint holmi jeges hegycsúcsot, U®L mplyet köd föd el- Én ehentétben azt tapasztalam hogy piy hatalmas táv­lat nyílik e*ém. amilyent annak előtte s% hasam fapasatalfaiR- MlBdíí tisztábban látom mind magamat, minő a köröttem lévő dolgokat: Rassuef hasonlóan vélekedik1 — a belső ember nmn öregszik, ha-: nem naprólTRapra mpgnjhqdik. Igaj, hogy tPYáhb halad a? időben, de nem vénük Mindig mabb és íjjabb, l^aza vpit a költőnek, aki a?t irta, begy aa, aki ért a megöregedéshez, sphasein yénül meg. Angol bohó é ok Egy ir, egy angol meg egy skót egy tülkében utazott. Mikur Londonba értek, gz ir kiugrott a fülkéből s ott felejtette poggyászát, az angol fölvette, kezébe vette a maga poggyászát és eltáyozpft. Utefsopl ment el a skót, aki összeszedett mindem, amit ott leit. Azt mondják, hogy ez a kis történet jellemzi a bárom nép karakterét. * Gladstone nagyon beteg vpff- Egy par {jqn Alfréd jMmQMtX érdeklődött Gladstone orvosánál, aki biztosította Montsomeryt, hpgy Gladstone állapota pap|-p|-napra javul, a veszedelemtől pem kell tartani. — Szóval semmi remény sincs pz pr­­bánora? — kérdezte az orvost Alfred Montgomery. * ggy fiatal londpni még sohasem hagyja el az áögol fővárost. Baysjer rászán*9 magát, edinburghi barátja hívására gl­merrt megnézni? SkőaTáf Is. Természetes^ mindent fifyrnáft, gmit látott, mindé** kicsinynek, vidékiespek tartptt. Erre a skót tóvitte őt a páratlanul cso­dás óriás hegyekbe, megmutatta neki » szakadékokat, a tavakat. — Mjt sgólsz hozzá? — vallatta ba­rátiát. — No — ümmögött a lpndoni — vi» dékre elég jó. * Egy öntelt, képzelődő politikus má* késő agglegény-korábap beleszeretett va­lakibe; Úgy vojt, hogy elveszi. De ké­sőbb a há?aságbói semmise lett. — Annyira szerelmes önmagába — ma­gyarázta egyik barátja — hogy pejp mer­te elvenpi. Attól félt, hogy ezzel bigámiát követ el. Bethlen nem készül Beogradha A magyar miniszterelnök a kisantant konferenciárólt a királykérdés­ről és az olasz-magyar szerződésről Bpcsbgl jelentik: Ä V^i/ener Jourjiai munkatársa meginterjúvolta Bethlen fstv^rT gróf rnpgyar njinjsz­­terejnpkqt,' pki nyilatkozott az ak­­jijájis p'rpbjémákjól, 'a rifd­yypr király kérdésről is Ausztriával kápssplatbpn! ’ Betíilen elsősorban ki­jelentette, ppgy az ojasz-jnágyar fiá­­rátsági sze zodésről mondott beszé­dével nem rtette még Ausztriát és |z a félti. esak a beszéd téves értelmezés származhat. Kijelen­tette niéK, gy Aps?t(;ta csatjakor gási maii* át nagy érdeklődéssel kjséri, mert MasyareFszR« nem látja saját érdekeinek veszélyeztetését a csatlakozásban. A királykérdéssel kapcsolatban Bethjen a következőket mondotta: — Nagy súlyt helyezek annak a megállapítására, hogy a királykér­­dés megpldása nálunk nem lehet prejudicium Ausztriára nézve. Minél nyomatékosabban hangoztatjuk, hogy tisztán és kizárólag magyar belpoli­tikai kérdésről van szó, annál erő­sebben kell kiemelnünk, hogy a magyar királykérdés megol­dása Ausztriában pent vezethet bejpolitikai zavarokra. Egyéb­ként a magyar királvkérdés semmi tekiptetben nem aktuár Hs és én nem engedem, hogy a legkö­zelebbi jövőben, vagy belátható idő­ben ezt az ügyet á gyakorlati meg­oldás vágányára tolják. Nyilatkozott ezután Bethlen a kü­szöbön álló kisantant-kenferenciáról is és kijelentette, hogy rqrszágon egyetlen né­mileg is .iplenfös politikai ténye­ző sem gondolta, hogy a nm­­gyar-plasz szerződés véget fog vetni % kisaptantnak. Tudatában Vagyunk annak — mon­dotta Bethlen — hogy pz a hafalmj csoportQsplás önálló és .valószínűleg .egyidpig még fenn is marad. Nem nypgfglgnkodupk a kis­­antant-konferencia miatt, fejtér ye, hogy nem fog kísérletet tép­ni a magvgr belijgypkbp vajó beavatkozásra. Végű) megcáfolja Bethlen a varsói útjáról elterjedt hirpket és kijelen­tette, hogy varsói utazásáról épp olvap ke­vésbé lehet szó. mint beogradi Htjáról, amelyről szintén kplnortáltak híre­ket. A franci i Kamarában is szóbakerült Nungesserék balsikere — Az amerikai pilóták elhalasztják az Atlanti-óceán átrepqlését Párisból jelentik: A párisi szerdai reggeli lapok azzal a hírrel döbben­tik meg az aggódó közönséget, hogy Nungesser és Coli repülőgépé­nek nyoma veszett. A lapok bőygn foglalkoznak aflíiak a felderítésévé!," hogy . miképpen YOlt jehetséggs fejrgyeze’tni a frapeja kpzVéléményt hamis hjrekkel, ame­lyek elhamarkodva jelentették, hogy a pilóták megérkeztek Newyorkba es hogyan történhetett meg, hogy francia hivatalos helyen is hitelre talált ez a hir. A kamara kedd esti ülésén is szóbakerült a francia pilóták ügye. Qipaud tábornok képviselő, a kama­ra hadügyi bizottságának elnöke meginter-peliálta Bakanfívski keres­kedelmi minisztert, aki a légügyi mi­­nisztprinntot is yggetj, arra nézve, hogy mi’ért jelentették hivatalosan is Nungesserék newyorhi möKérHezé­­sét. fjokanovski jíérésére a kamara többsége hozzájárult az interpelláció elhalasztásához. Bokanovski hangsúlyozta, hogy amikor eggsz Franciaország a legnagyobb aggodalommal van a repülők sorsa iránt, nem he­lyes erről a kérdésről fájdal­mas vitát kezdeni. Kijelentette egyébként Bokanqvskj, hogy az ő minisztériuma nem tett közzé jelentést és az a repülő, aki Bins fölé szállt és rakétát dobott le, jelezve a francia pilóták megérkezé­sét; polgári repülő volt és nem volt hivatalos megbízása. Gachia kom­munista képviselő szemrehányására ezután Painlevé hadügyminiszter bo­csánatot kért a kamarától, hogy el­­amharkodva üdvözlő táviratot' küL dp.tt Newyorkba, abban a hiedelem­ben, hogy ott ít kancia fepüJÜBf iflege érkeztek.' Qttawaj jelentés szerint p tenge­részeti minisztérjpm kqzli, hogy sprrá kérdöf tó a * partmenti szikra­­táyirp áliqmusqkat és yjiägitptornyg­­kat, de a kérdezqsködés nem jápt eredménnyel és a francia repülök sorsáról sem­mit sem lehetett megtudni. Az idő az ujskóciai partokon jó és tiszta. Mint Newyorkból jelentik, £hamberlajü és ßertpaut ame­rikai pilóták elhalasztották az Atlunfi-oceán átrepülését Nungesser és Coli vállalkozásának kudarca miatt. A washingtoni kqr­­mány hivatalosan közhírré tette, hogy Harrick párisi nagykövet óva intette az amerikai repülőket mostani vállalkozásuktól és je­lezte. h°gv amig Nungesser és Coli sorsa bizonytalan, addig Párísban nem értenék meg Chamberlain szándékát, sőt a mi még ross?abh, í|z amerikai repülők céliát félremagyaráz­aék-Ilyen körülmények között az ameri­kai repülők, ha nehéz sziwel js, kénytelenek lesznek megfogadni ezt az intést, noha minden előkészületet megtettek már az indulásra és esak a kedvező időt várták. Amikor Chamberlainnek tudtára adfák a párisj amerikai nagykövet közlését, kijelentette, hogy nem is volt szándéka Parisban leszállni, csupán az volt a terve, hogy körül­járja a francia repülőteret, mert tel* jesiteni kívánta a verseny feltételeit és azután tovább akart röpülni Lóm­­dón felé. Végüt kijelentette, hogy Nungesser balsorsa az ő vállalkozá* sát nem hiúsíthatja meg. Elismerten a legjobban beváltak és mindinkább tért hódítanak a RENAULT AUTÓT AKSZIK RENAULT LUKSZUSAUTÓK 4 és 6 HENGERES RENAULT AIJTÓ-PIIINIPUSZPK As összes typnsokat raktárról Azonnal szállítjuk I az psszoj alkatrészek raktáron-Vezérképviselet \ KRAUSZ EDUARD NQVISEAP ü99 Nagy izgalom Franciaországban az oceánjáró pilóták eltűnése miatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom