Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-11 / 120. szám

3. oldal 1927. május 11. fcÁCSMftGYEI NAPLÓ CIRKUSZ w;ir.aUg^Wi A varázssip — Népmese — Hol volt, hol nem volt, talán még a nadonováci szőlőkön is túl élt egyszer egy daruszőrü cipőielsőrészkészitő a fe­leségével és tizenhárom leikéről lelked­­zett gyermekével. Ne szólj szám, nem fáj féjem, inkább hallgatok arról, hogy milyen ágrólszakadt, de viszont föld­hözragadt volt ez a mihaszna cipőfelső­­részkészitő, mert még be talál porolni hitelrontásért. (Amig a sajtótörvényt megvelőlen nem módosítják, addig az ember legyen óvatos a mesemondássai.) Szóval elég az hozzá, hogy a szóbanfor­­gó cipőielsőrészkészitő kerek két esz­tendő óta nem készített egyetlen cipőfel­sőrészt sem, nem mintha lusta disznó i tett volna, hanem mert most rossz a kon-; junktura. Leikéről lelkedze't gyermekei, j számszerűit tizenhármán, hiányos köz-; gazdasági képzettségükkel sehogyan se n tudták azonban az általános üzleti j pangás következtében előállott munka- j nélküliség konzekvenciáit levonni és al két sovány esztendő leforgása alatt is • többizben kijelentették szerető szüleik­nek, hogy ők éhesek. Mit volt mit tenni a cipőfelsőrészek egykori készítője el­ment a legközelebbi bazárba és utolsó huszonöt dinárjáért bevásárolt egy pa­tent vándorbotot, aminek ha lecsavarták a fogantyúját, vissza kelleti csavarni, mert különben úgy nézett ki, mint a te­hén úszónadrágban és cilinderrel. Ezt a patent vándorbotet görcsösen megmar­kolta a cipőfelsőrészkészitő és búcsú­zóul utoljára elnáspángolta vele sorban mind a tizenhárom gyermekét: — Legyetek jók — kötötte közben tel­kükre — a tóhető legritkábban szekáljá­tok anyátokat és ne akarjatok minden héten kétszer ebédelni. mig#egy csapat utonállóval nem találko­zott. Az utonállók, mint nevük is mu­tatja, javában álltak az utón és amikor a cipőielsőrészkészitő arra jött, rávetet­ték magukat, hogy a pénzét elvegyék. A megtámadott nem hagyta magát, dula­kodás kezdődött és az egyik rabló több­izben elsütötte revolverét. A daruszőrü cipőfelsőrészkészitő tor­­kaszakadtából elkezdett orditani: — Rendőr! Rendőr! A támadók egy pillanatra abbahagyták a verést és kórusban elkezdtek nevetni ezen a naivitáson.­Londonból jelentik: Doumergue francia köztársasági elnök és Briand külügyminiszter küszöbön álló hiva­talos londoni látogatásának előesté­ién a londoni francia kereskedelmi kamara hétfő este lakomát rende­zett, amelyen a londoni francia nagykövet volt az ünnepi szónok. A lakomán felszólalt az angol ke­reskedelmi miniszter is, maid lord Derby emelkedett szólásra, aki hang­súlyozta, hogy ma inkább, mint va-A cipőfelsőrészkészitő nem értette, hogy min mutatnak és tovább óbégatott: — Rendőr! Rendőr! Az egyik rabló hátbavágta: — Ne viccelj, mert megszakadunk a I öhögéstől. Rendőr csakugyan nem jött. A cipő­­felsörészkészitőt azonban nem hagyta el lélekjelenléte. Belefujt sípjába és azt kí­vánta, hogy jöjjön egy rendőr és ker­gesse el a rablókat. A füttyentésre csakugyan lépések zaja hallatszott, de nem az epedve várt rendt őr érkezett meg, hanem egy tányérfejü laha szükség van a francia-angol együttműködésre. — Ne higyjük — mondotta lord Derby — hogv már elér­kezett az örök béke. Szeretjük hinni és bízva bizunk ben­ne, hogy a Népszövetség a béke megőrzése céljából nagy cselekede­tekre lesz képes, de számomra min­dig megnyugvás lesz, ha tudom, hogy Anglia erősen fel van fegyver­kutya. — Egy életem, egy halálom — mon­dotta a különös állat az álmélkodó cipő­­felsőrészkészltőnek — mint láthattad, szívesen teljesítem minden kívánságodat, de ne parancsolj lehetetlenséget! Hon­nan vegyek éjfél után két órakor rend­őrt? Azzal eltűnt. A cipőfelsőrészkészitő pedig ma is él, ha meg nem halt. Minthogy azonban az utonáilók agyonütötték, tehát ma már nem él. kezve és Franciaországnak erős segítség, áll az oldalán. Csak el kell olvasni a mai lapokban a jelentéseket — fejezte be beszédét — a német acélsisakosok berlini fel­vonulásáról, hogy tisztában legyen az ember azzal, hogy a háború még nem a múlté. A beszéd politikai és diplomáciai körökben kinos feltűnést keltett és azt mindenütt élénken kommentál­ták. Nyomuk veszett az óceán járó francia pilótáknak Az amerikai légügyi hatóságok tévedésén alapult az a hir, hogy Newyorba érkeztek — Párisban leírhatatlan izgalommal várják a repülőgépről érkező híreket dió Anglia nem látja biztosítottnak a békét A francia-an^o* barátság kiépi’ésének szükségessége Azzal világgá ment. Hetedhét országon keresztül vándoréit j a3 elszegényedett cipőfelsőrészkészitő. } amikor estefelé egy elhagyatott házhoz i érkezett. Bekopogtatott az ablakon, hát! uramfia, egy vasorru adóvégrehajtó dug-j ta ki koszos fejét a kémény nyilásán. — Ki merészel zavarni éjszakának | idején? — kérdezte barátságtalanul a ; vándortól. — Fogd be a csőröd, te hiidösbauka — intette le a. cipőfelsőrészkészitő — meri mindjárt olyat mondok, hogy beleütkö­­r!'-: a magyarországi erkölcsvédelmi ren­deletbe. Az adóvégrehajtó vigyorgott. — Szerencséd, hogy öreganyádnak szót5 toltál.— jelentette ki nyájasan —■ jó tettért jót várj. Adok reked egy olyan sípot, aptibe ha belefutsz, nyomban tel­jesül minden kívánságod és még öt a ráadás. 1. eakasztott a nyakából egv sárgaréz füzfánfütyülöt én odahaji.otta a. cipő­­felsörészkészitőnek: — Itt a vége, fuss el véle! — Alássan köszönöm — nyugtázta a j vándor r.z ajándékot — és jó tettért te; is jó: várj! Azzal belefujt a sípba: — H:pP, hopp —mondotta — ott le- j gyek. ahol akarok! Akkora szélzugás kerekedett, mintha' egy repülőgép propellerje berregett vol-1 m a közelben. A cipőfelsőrészkészitő ijedten kanot: a kalapjához és amikor felpillantott, egyik vajdasági város fő­terén találta magát. —- Ugv látszik, szuperál a csodasip — j ’ onstatálta elégedetten és bement a! bárba. Az ajtóban előbb még egy jó ruhát ki- j vánt magának, mert régi rongyaiban ki-j dobták volna a pincérek és pezsgőt ren-i elei;. Baltérdére egy szőkét ültetett, jobb- • térdére viszont egy barnát és így paritá- j sós alapon, elkezdett mulatni olyan lei- j késén, hogy Hencidától Bonc.idáig folyt j a bólé. Hajnalban, amikor zárták a lo- i kált és fizetésre került a sor. a cipőfelső-! részkészitő duhajul belefujt sípjába és ma- í gában azt kívánta, hogy hárommillió di­nárt találjon a zsebében. A sip teljesi- j tetté kötelességét és a most már vagyo­nos cipőfelsőrészkészitő minden nehézség nélkül kiegyenlítette a cehhet, sőt ga­­vatléros borravalót is adott. Azzá! nekivágott toronyiránt az éjsza­kának. Ment, mendegélt egy darabig, a Amerika repülőgépekkel és hadihajókkal keresi a francia repülőgépeket Newyorkboi jelentik: Kőzéftertró­­pai időszámítás szerint kedd reggel hét óráig még semmi hir nem érkezeit a Francia repülőkről, úgy hogy a szakértők hajlandók arra a feltevésre, hogy Nungesser és Coli kénytelenek voltak valahol leszál'ni az óceá­non. Nem bizonyultak igazaknak azok a jelentések, hogy New-Fundland, majd Maine és Long-Island felett lát­ták őket, mint ahogy az amerikai légügyi hivatal közölte, mert este az amerikai légügyi hatóságok már hi­vatalosan megcáfolták saját jelenté­süket. Nungesser és Coli sorsa miatt most már komolvan aggódna , mert l a gépjük kénytelen volt !erzá!lni az óceánra, csak né­hány óra hosszat tarthatta ina­sát felszínen. A szakértők ugv vélekednek, hogv Nungesser és Coli épp úgy odavesztek, mint Sarnt-Roman brazíliai francia repülő, aki már csütörtök óta nem adott magáról életjelt. Egyetlen remény van még csak, hogy a gép a Grand-Banc zátonyok­nál valamely halászhajóraj közelé­ben ereszkedett le. Ez a hajóraj nincs felszerelve drótnélküli távíró­val és ezért megtörténhetik, hogy csak két-három hét múlva érkezik a repülőkről hir. Amerikai repülőgépek messze kinn voltak az óceánon és visz­­szatértek, mert hiába kémlelték a láthatárt a nagy magasságból sem tudták fel­lelni a francia repülőgépet. Csak Sandy Hooc. hatalmas négy fényszó­rója kereste egész éjszaka a francia repülőgépet. A sugárkévék kilomé­terekre bevilágították a tengert, hogy mutassák az irányt a francia pilótáknak. Reggel hét órakor ismét fel­szállt az a Emminc amerikai repülőgép, I amely az éjszaka beálltával abba- i hagyta a kutatást. I Abban is reménykednek még. hogy i Nungesser valahol New-Fundland í vagy New-Skócia partvidékén egy elhagyatott öbölben várja be a ked­vező időpontot arra, hogy megtegye a hátralékos útszakaszt. A tengerészeti kormány Washing­tonból távirati parancsot küldött, hogy cirkálók és torpedónaszádok S álljanak készen az indulásra. A hadi­­! hajóknak csak azt kell bevárniok, hogy Coolidge elnök hozzájárulását ; adja elindulásukhoz, ha a francia í kormány kérni fogja a segítséget, j Ebben az esetben tizcnnvo'c amerikai hadihajó indul a francia repülök felkuta­tására. A francia pilóták vállalkozásának ez a sikerte'ensége nem szegte ked­vét az amerikai pilótáknak, hogy átrepüljék az Atlanti-óceánt. Cham­berlain és Berteaud nem mondott le ten ének keresztülviteléről, csak a kedvező időjárást várják a startra. Párisi jelentés szerint a kedd reggeli lapok tele vannak az* i zal a hírrel, hogy a francia pilóták­­j nak nyomuk veszett. A reggeli Lapok I közleményei után mérhetetlen az izgalom és ag­gódás Párisban. Azoknak a híreknek a tömegéből, amelyek hétfőn délután érkeztek Pá­­risba, csak egy látszik helytállónak, ne ezetesen az, hogy egy amerikai hadihajó hétfőn reggel newyorki időszámítás szerint nyolc órakor látta New-Skócia partvidéke lelett szállni Nungesser gépéi. Az most már bizonyos, hogy a tévedést az a véletlen idézte elő, hogy Amerikában de Pinedo gépét összetévesztették a francia pi­lóták gépével. De Pinedo ugyanis Bostonból érke­zett newyorkba, ugyanakkor, ami­kor a francia repülőknek kellett vol­na megérkezni. í Amikor hétfő este 7 órakor rnegje­­' leniek a párisi lapok kü’önkiadásai és ökölnyi betűkkel hirdették, hogy Nungesser és Coli megérkeztek Newyorkba. leírhatatlan örömujjon­gás támadt Parisban. Néhány lap fantasztikus kitalált részleteket is közölt a repülők útjáról, érthető te­hát, hogy a hirt mindenki elhitte. An­nál is inkább nem lehetett kételkedni a hir valódiságában, mert a francia légügyi minisztérium úgyszólván hi­vatalosan kapta meg a repülők meg­érkezéséről szóló hirt Washington­ból. Az ujjongó tömeg az uccákon körmenetté alakult és zeneszó mellett járta be a bulevárdokat, amelyeken megakadt a forga­lom. A tömeg a Marseilleset énekelte és mindenütt táncoltak Paris uccáin. Az örömujjongás közepette egy­szerre csak végigfutott a hir a váro­son, hogy semmi sem igaz a hírből. A Matin és más újságok palotái fény­­vetitéssel jelentették, hogy a francia repülök még nem érkeztek meg Newyorkba. A tömeg először nem akarta elhinni az újabb hirt, majd zugó elégedetlenség tört ki és végül is a düh tüntetésben robbant ki. Az Operatéren a tömeg az esti lapokból és a rendkivüli kiadá­sokból máglyát rakott és azt elégette. Az újságpaloták előtt senki sem akart addig mozdulni, amig újabb hírek nem érkeznek. Éjfél után két órakor még talpon volt egész Paris és mindenki izgatottan várta a_ jelen­tést Nungesser és Coli sorsáról. A reggeli lapok igyekeznek meg­nyugtatni a közönséget, hogy nem történt baj. Részletes cikkekben is­mertetik Ungesser és Coli^ szakér­telmét, tapasztaltságát és óvatossá­gát és a lapok annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy a repülőgép­nek nem lesz komolyabb baja. Az elismert divat 677 POUDRE MON PARFÜM BOURJOIS-P A RIS

Next

/
Oldalképek
Tartalom