Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-07 / 95. szám

4. oldal

1927. április 7,

BÁCSMEGYE3 NAPLÓ

Nesze semmi...

Louis Loucheur nyilatkozik a májusi világgazdasági konferenciáról

Géniből jelentik: Louis Loucheur volt miniszter, a francia nehézipar vezére, a párisi kormány egyik népszövetségi iSdelegátusa néhány nap óta Géniben tartózkodik az általa kezdeményezett, májusban összeülő világgazdasági kongresszus előkészítése céljából. A konferencia céljáról Loucheur a következőkép nyilatkozott:

— A világgazdasági konferencia tervét 1924-ben vetettem fel, azonban nem lett volna értelme előbb összehívni, mielőtt Németország, Európa egyik legnagyobb ipari állama, mint a Népszövetség tagja nem vettetett volna részt a tanácskozásokon. A Népszövetség feladata, hogy a gazdasági problémák megoldását kezébe vegye. Elsősorban a gazdasági krízis okait kell megvizsgálni. Ezek Európa vásárló erejének és termelésének csökkenésében, valamint egyes államokban a felesleges iparágaknak alapításában rejlenek-.

— Ez az utóbbi főként a dunai utódállamokban észlelhető. Az egységes osztrák-magyar gazdasági és vámterület felbomlásával az egyes utódállamok elzárkóztak egymás elöl, versenyezni akartak egymással és igy Ausztriában Csehszlovákiában, Magyarországon, Lengyelországban, Jugoszláviában és Romániában ugyanazok az iparcikkek készülnek sokszorosan, azonban ezen iparágak termékeinek nincsen elég nagy piacuk a belföldön.

— A krízis megoldására számos tlieoretikus szerint az első lépés a vámhatárok megszüntetése. Ami azonban Amerikában lehetséges, az még nem biztos, hogy előnyös Európára alkalmazva is. Európában nem lehet évszázados intézményeket az egyes országok lakosságának károsodása nélkül egy csapásra megszüntetni. A genfi konferencián ezek a tervek tehát nem kerülnek tárgyalásra. y ■

■— Véleményem szerint a Népszövetségnek meg kellene szervezni az ipari racionális termelést és a tömegprodukciór amerikai mintára, a nemzetközi ipari kartelek megalakításának segítségével. Így a krizist fokozatosan meg lehetne szüntetni. A Népszövetség feladata lenne ezzel párhuzamosan a kartelek feletti világellenörzés megszervezése az esetleges kinövések és visszaélések megelőzése érdekében.

Loucheur nyilatkozata is elismeri, hogy épugy mint az általános leszereléstől, amelynek érdekében szintén kon-Noviszadról jelentik: Irenej noviszadi püspök múlt év december végén a szent zsinat megbízásából Ruszinszkóba utazott, hogy az ott élő négyszázezer görögkatholikus hívőt a görögkeleti egyházba visszavezesse. A püspök, aki három hónapot töltött a ruszinszkói oroszok körében, a napokban visszaérkezett Noviszadra, ahol a görögkeleti liivek meleg szeretettel fogadták.

A Bdcsmegyei Napló munkatársának Irinej püspök ruszinszkói utjának eredményéről a következőket mondotta:

— A szent zsinat bizott meg azzal, hogy eleget tegyek a ruszinszkói orosz lakosság kívánságának, hogy menjen közéjük egy főpap, aki visszavezeti őket az ortodox egyházba, melyet tudtuk és akaratuk ellenére hagytak el. Ruszinszkóban négyszázezer orosz él: ezek 1646-ig pravoszláv liitüek voltak, 690 papjuk volt, akik közül egy püspök és fit pap elszakadt az egyháztól. Rómához csatlakozott és megalakították a görögkatholikus egyházat. Meghagyták az ortodox szertartásokat és a nép, mely nagyrészt műveletlen volt, azt hitte, hogy ők továbbra is pravoszlávok és nem is tudtak arról, hogy már csak az egyházi szertartásuk maradt Ilii az ortodox valláshoz. Nyolcvan évig tartott ez a harc és még nyolcvan évvel utóbb is volt pravoszláv püspökük. A tizennyolcadik században a katholikus Magyarországon végképp megszűntek ortodoxok lenni. De erről a változásról még akkor sem tudott a ruszinszkói orosz nép és ez a magyarázata annak, hogy amikor velük beszéltem és megkérdeztem, mt a vallásuk, szinte kivétel nélkül azt monf dottúk, hogy ők mindig ortodoxok voltak. A katholikus papság pedig nem is tartotta őket egyenrangú katolikusoknak, amit legjobban bizonyít egy 1814. évből keltezett »királyi udvari rendelet«, amelyet másfél évszázaddal az unió után

ferenciázik a Népszövetség, az ipari termelés szervezésétől is nagyon meszsze vagyunk.

A most ránk nehezedő gazdasági krizist aligha orvosolja a genfi konferencia. /

adtak ki és amelyben a rendeletet aláíró király szigorúan megtiltja a papságnak — a katholikusnak és a görögkatholikusnak — hogy egymást ócsárolják és egymás hitét a templomokban a szószéken kisebbítsék. Ez is tanulság arra nézve, hogyha százötven évvel az egyesülés után a papság ezt megtette, mert különben nem lett volna szükség a királyi rendelet kiadására.

— Én nem mentem a katholikus templomba pravoszláv propagandát csinálni, vagy a katholikus vallás ellen dolgozni, hanem elmentem a ruszin hegyekbe, hogy megszervezzem a pravoszláv vallást, melyről a nép ma is azt hiszi, hogy ez volt mindig a vallása. Aki önként akart hittérítő mozgalmunkhoz csatlakozni, azt szívesen láttam és kötelességszerücn befogadtam egyházunkba. Három hónap alatt a 400.000 lelket számláló görögkatholikus egyház százezer hívője tért vissza a pravoszláv egyházba. A visszatérést mozgalom nem uj keletű. Voltak, akik felismerték a helyzetet, hogy ők már nem ortodoxok és már régebben mozgalmat indítottak a régi vallás ujrafelvétele érdekében. Emlékezetes az a monstrepör, amely közvetlen a háború kitörése előtt zajlott le Máramarosszigeten és amely skizmapör néven volt ismeretes, amelyben ötvenhárom tudatlan, egyszerű rutén paraszt ült a vádlottak padján hazaárulással vádoltam Kabalyult Aiekszitís, akkor még egyszerű paraszt, ma már pravoszláv archimandrita és a liuszti gimnázium internátusának vezetője és egy Elena nevű egyszer-ii parasztleány vitték a főszerepet a hittérités úttörő munkájában. Kabalyuk vallásos. energikus és önfeláldozó ember volt, aki hitéért négyévi fogságot szenvedett el. A ruszinszkói Izáról indult ki ez a mozgalom és talán ez is egyik oka volt annak, hogy ott kezdtem meg munkámat, ahonnan ezek az első hittérítő

munkálatok kiindultak. Izán hosszabb időt töltöttem. Ott az egész lakosság pravoszláv hívőkből áll és pravoszláv templom, sőt ortodox egyházközség is volt. Dacára annak, hogy Ruszinszkó fővárosában: Uzhorodon (Ungvár) nem volt pravoszláv templom, mégis át kellett tennem működésem székhelyét Uzhorodra, mert ott székel a ruszinszkói kormányzóság és onnan jobban közelíthettem meg az egyes pravoszlávlakta községeket. Sok kánoni látogatást tettem; tizennégy községben celebráltam, sőt kétizben történt meg velem, hogy a hívők ezrei a havas országúton tartóztatták fel és ott a hóban, fagyban kellett misét mondanom, mely hasonlított az úgynevezett »tábori misékhez«. Az egyik ilyen misét Belkinben, a másikat Cservlenevón tartottam. Mindenütt határtalan lelkesedéssel fogadtak, mert a nép igen vallásos, istenes, patriálkáLs érzésű.

— A katholikus papság természetesen nagy ellenakciót indított és mert a hittéritési munkában az ortodox bazlliánus szerzetesek működtek közre, ők is baziliánusi katholikus szerzeteseket vonultattak fel. Az uziiorodi katholikus püspökség az ellenakció sikeresebb vezetése érdekében Uzhorodon külön irodát szervezett, ahonnail központilag irányították a védelmi munkálatokat. Külön szerveik voltak a sajtó informálására és ez az iroda intézte nemcsak a védelmi munkát, de a hívők minden ügyes-bajos dolgát is. Hétféle agitációs iratot szórtak szét több tízezer példányban a nép között. Mi ezzel szemben semmiféle propagandát nem csináltunk, csak szeretettel közénk fogadtuk azokat, akik hozzánk vissza akartak térni, Ma már pravoszláv templomok épülnek és százezer uj hive van az ortodox egyháznak. Vissza kellett térnem Noviszadra, a bácsi püspökség ügyeinek intézésére, mert számos funkció személyhez kötött és igy jelenlétemre szükség van. Elutazásom óta a megkezdett munkát dr. Damascenius Szince- Ios végzi Uzhorodon.

— A katholikus iroda engem schismatikus püspöknek nevezett el, de az ellenakció sem térített el kitűzött munkám lelkiismeretes elvégzésétől. Még sok feladat vár megoldásra, többek között az, hogy mi legyen az elhagyott görögkatholikus templomokkal, ahol az egész falit papjukkal együtt vísSzaiétt á pravoszláv hitre. Ezeket a kérdéseket a katholikus egyházzal összhangban és törvényesen kei! megoldanunk. Hétfőn Béogradban, jártam és jelentést tettem a'szent szinódusnak.

Mayor József

Irenej noviszádi püspök visszatért Ruszinszkóból

A püspök nyilatkozata ruszinszkói missziójának

eredni ény éröl

Egy kritikus albumából

Irta: Baedeker

A költők házassága azért szerencsétlen olyan sokszor, mert a kitűnő emberek rendszerint nem azt a hölgyet veszik feleségül, akit a násznép ünnepel, hanem a saját diszteremtményüket, a maguk fantáziájának a habszülöttjét, azt a makulátlan tökéletességet, melyet a képzeletük az összes angyalok créhyeivel s a klasszikus istennők minden szépségével fölruházott. S mert a költőnek is van némi itélötehetségc, nemsokára észreveszi, hogy a fenséges nő távolrul se olyan tökéletes, amilyennek ö közelről ugyan, de a képzelete ormáról látta. Ha a költő boldog házasságban él, akkor valószínűleg a felesége is költő, tilgen gyakori eset, hogy olyan házasságban, ahol az asszony szellemi tekintetben mélyen alatta áll az urának, a férj nem számit semmit.

#•

A legjobb házasságban is vannak kérdések, amelyekben a házasfelek nem értik meg egymást. Ha mind a ketten okosak, akkor ezek a témák sohase merülnek föl.

A iegesztnényibb házasság se birja ki a teljes őszinteséget. Mind a két házasfélnek egy kicsit paríümözni kell magát, ha a másiknak szerelmét és becsülését biztosítani kívánja magának. Persze itt erkölcsi illatszerekre is gondolok.

Azok a házastársak válnak cl a legvalóbbszinüen, akik a legintimebb életközösségben éltek. Akik közt kezdettől fogva bizonyos távolság volt, azok közt ritkábban kerül válásra a sor — ellenkezőleg, ez a távolság köztük évrül-évre csökken.

*

A házasságot a férfi nehezebben szekta meg, mint a nő. Az előbbinek nem könnyű megbarátkozni egy helyzettel, amelyben csak egy nőt-szabad szeretnie s csak egynek szabad öt szeretnie, míg az utóbbi könnyen szokj a meg azt a finom állapotot amelyben végre bátran szerethet valakit és meg van engedve, hogy szeressék öt.

%

A házasságban is — csakúgy mint a barátságban — többet érnek az ismétlődő apró figyelmességek és kedveskedések, mint egy szükség esetében hozott legnagyobbszerii áldozat.

*

Nincs eset rá, hogy akinek nagyon sok szerencséje volt a szerelemben, ne lett légyen csalódása is benne. Bizonyos kiegyenlítő princípium vonul végig a szerelem pszikológiáján, amely nem engedi, hogy az egyik ember csupa mézet szedjen a szerelem virágáról, amely egy másikat niegmérgez a himpcrával. Innen van az, hogy azok, akik kiválóan szerencsések voltak a szerelemben, ritkán igazán boldogok a házasságban. •

*

A nőknek nagyrésze sokkal komolyabban veszi a szerelmet, mint a házasságot. A férfi az ellenkezőt vallja s igy okoskodik:

— Szeretni szabad bolondul, csak házasodni kell okosan.

*

Vannak nők, akikre nézve a házasság tulnagy tisztesség s ezek nem érdemlik meg a férfiakat. S vannak akik tulnemesek a házasság primitív és rabszolgatartó intézményéhez. Ez utóbbiakat nem érdemlik meg -i férfiak.

*

A házasság mint intézmény talán belátható időn belül meg fog bukni —- már is roskadoznak az alapjai — de mint facoii de vivre valószínűleg örökre fenn fog állani.

* *

Ha fiatal házasok veszekszenek, az még nem oly kínos látvány, mert a szemlélő remélheti, hogy az ügy válással s esetleg kibéküléssel végződik. De ha öreg házasok különböznek össze, akkor az vigasztalan eset. mert semmi remény, hogy a felek elváljanak s nem sokkal több, hogy megbéküljenek.

*

Aki nagyon értett a szerelemhez, nem lesz okvetlenül szakértő a házasságban. *

Egy barátom bevallotta nekem, hogy térijére van a felesége szerelme. Ijedten kérdeztem:

— Hogyan, hát nem szereted ot?

— Dehogy nem! — felelte. — Szeretem, de ő még jobban engem. S ez a házasságban kellemetlen.

Ez. a mondás szöget vert a fejembe, gondolkoztam rajta s bizonyos idő mulya rájöttem, hogy a barátom azt a szöget, amelyet a fejembe vert, a fején találta. Beláttam, hogy igaza volt.

Aztán kiváncsi lettem, vájjon az aszszonyok is igy fogiák-e föl a szerelmi hőfokok fontos, problémául s puhatolódzni kezdtem ez irányban egyik-másik nőismerösömnél.

Mind azt felelte, hogy nemcsak óhaja, de ambíciója is, hogy az ura jobban szeresse őt; mint amennyire ő szereti az urát, akit pedig nagyon szeret.

¥

A szerelem egy szakértőjétől hallottam egyszer:

— Ha a nő megcsalja az urát, az még nem okvetlenül hűtlenség — s lia a férj hűtlenséget követ el, az még nem csalás.

—- #

Aki csak azzal adózik a szerelemnek, hogy megházasodik, hasonlít ahhoz aki kalendáriomot vesz s el akarja hitetni a világgal, hogy pártolja az irodalmat. *

A világ természetes ellensége a térieknek s a közvélemény legtöbbször az asszony pártjára áll, ha az hűtlenséget követ el ellene. Ellenben keritőmódra favorizálja a házasságon belül és azon kívül támadt viszonyokat s- ha egy férjes asszony nem az urát, hanem a kedvesét csalja meg, akkor megbotránkozik az ilyfoku erkölcstelenségen és bószszankodva kiált:

— Ez már^mégse járja! Ez nem lojális.

*

Egy barátom mondása:

— Az öngyilkossággal és a házassággal az ember várjon mindig egy napig. Hátha közben történik valami!

Mentül öregebb a férfi, annál valószínűbb, hogy megházasodik s mentül

idősebb a nö, annál kevésbé valószínű, hogy férjhez, mehet.