Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-04 / 92. szám

4 OLDAL » Ara r/, dinar Poítarlna plaéena u goto vom! XXVfíí. 6,. Telefon: Kiadóhivatal 8 esztöség S—10, 8—58 Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben otica, 1927. HÉTFŐ, április 4. 92. szám Előfizetési ár negyedévre 165 din. Szerkesztőség: Zmaj Jovln trg. 5. szám (Minerva-palota) Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovln trg 5. (Minerva-palota) A magyar pártnak szabad keze van a községi választásokra Valószínűleg ismét a radikális párttal köt a magyar párt megegyezést — Várady Imre nagy beszéde a becskereki m&gyar párt tisztújító közgyűlésén a paktum eredményéről és a magyarság jövő politikájáról Becskerekről jelentik: A becske­reki magyar pártszervezet vasárnap délelőtt a becskereki Korona-ven déglőben tisztújító közgyűlést tar­tott. amelyen reüdkivül nagy szám mal jelentek meg a párt tagjai. A közgyűlés megnyitása után Várady Imre elnök üdvözölte a meg jelen te' két és bejelentette, hogy a párt ügy rndeje értelmében ugyan három évenként kell megejteni a tisztuji tást, de a belügyminisztérium ké­széről felmerült nehézségek miatt az eddigi vezetőségnek öt éven át helyén kellett maradnia. Megnyitó beszéde után korelnöknek megvá­lasztották Bürget Józsefet, akinek javaslatára azután jelölő bizottsá­got választottak. A jelölő bizottság előterjesztésére egyhangúlag a kö­vetkező vezetőséget választották meg: Elnök dr. Várady Imre, társelnö­kök Bürget József és Tóth Ferenc, alelnökök dr. Kusszing János. Mar­ton Andor és Fischer Miklós, ügyész dr. Borsodi Lajos, főtitkár dr. Mara Jenő. titkár Kelemen János, pénz­tárnok Várkonyi József, ellenőrök Dániel Ádám és Miklós József. A választások megeitése' után^ dr. Várady Imre a következő beszédet mondotta: — A magyar párt politikai múltja nem nagyon gazdag. Az eddigi idő jóformán nem volt egyéb, mint a meddő kísérletek korszaka. A ma­gyar párt egy időben kénytelen volt passzivitásban maradni, mert a szlávság bizalmatlan volt iránta, a hatóságok üldözték és többek közt, a párt tagjait a választói névjegy­zékbe sem vették fel. Később sike­rült az illetékes tényezőket meg­győzni arról, hogy azok. akik az ál­lami közterheket viselik, jogokra is igényt tarthatnak. Ezt az elvet ki­mondta az alkotmány is. de nem nagyon valósult meg. A le'gutóbbi parlamenti választás alkalmával csak azok a szláv pártok akartak együttműködni velünk. amelyek maguk is kisebbségben voltak. Akikkel eredményes lett volna az együttműködés, azokkal nem szö­vetkezhetünk és igv kénytelenek voltunk önállóan részt venni a vá­lasztásokon. A meddőségből és a kudarcból, amely a választáson ért bennünket levontuk azt a konzek­venciát, hogy keresnünk kell a fegvverbarátságot azokkal, akiknek az ígéretét érdeknek tekinthetjük, így jött létre az a paktum, amelyet; a tartományi választásokra kötöt­tünk és amelynek következtében számarányunknak megfelelő képvi­selő jutott be a tartománvgyülésbe. Fájó szívvel kell azonban látnunk, hogy bizonyos körökben a magyarság üldözése még mindig napiren­den van. Gondoljunk csak azokra a magyar vasutasokra, akiket a legutóbbi na­pokban bocsájtottak el állásukból, mert magyarok. Gondoljunk a ma­gyar nyugdíjasokra, akik hosszú évtizedes munkájuk után még ma sem kapnak nyugdE-T. Gondoljunk árra, hogy sok méltányos kívánsá­gunk még ma sem teljesült. Ilyen körülmények között felmerül az a kérdés..hogy miért volt szükség a radikális párttal való szövetkezés­re.# Önök hivatottak erre felelni, mondják meg, helyesen járt-e el a magyar párt, amikor megkötötte a fegyverbarátságot a radikális párt­tal. Gondoljunk át, mennyit változott a paktum óta a helyzet, várhatjuk-e a jövőben jogos kívánságunk telje­sülését. Döntsenek afelett, haladjunk-e továbbra is a meg­egyezés utján. vagy vonuljuk vissza, duzzogva, a paszivitásba. Fii mégis azt mondom, hogy a helyzet lényegesen megvál­tozott. Itt van mindjárt az a tény, hogy ma mi itt ülhetünk és dolgain­kat megbeszélhetjük nyugodtan, el­mehetünk a falukba, a nén közé, minden üldöztetés nélkül. Egv szó­val a szabad gyülekezés jogát si­került kiverekednünk. Ma már megnyílnak a hivatalok előttünk, ha magyar ember érdeké­ben akarunk belépni. Elmehetünk a főispánhoz, a miniszterhez és ha mást nem. legalább ígéretet kanunk. Bízunk benne, hogy az ikretek teljesülnek is. hogyha megfelelő el­lenszolgáltatást nyújtunk azzal szemben. Ez az ellenszolgáltatás nem lehet más. mint az egységes magyar­ság támogatása. -A szlávság még a turáni átoknál is nagvobb átokban szenved, annvi pártra szakadt, hogy erre még a magvar politikai életben sem volt pé’da. Ma mi magyarok eev tábor­ba szervezkedünk, akkor a magyar­ság a jövőbben döntő szerephez fog jutni és ezáltal jogos, törvényes, méltányos kívánságaink megvaló­sulhatnak. Ezek a kívánságaink pe­dig nem egyebek, mint a jogegyenlőség követelése gazdasági, kulturális és politi­kai téren. Az a meggyőződésem, bogy a vaj­dasági magyarság létkérdése a to­vábbi szervezkedés és a további ba­rátság a radikálisokkal. A községi választások után a Vajdaságban a kisebbségeknek döntő befolyásuk lesz. A választásokra ismét fegyver­­a barátokat keresünk. A radikálisokkal kötött megegyezés január 23-án megszűnt, ismét szabad kezünk van. annak ellenére, hogy a tartományi gyűléseken a radikálisokkal közös klubot alakítottunk a magyarság érdekében, azonban a magyar párt önállóságának és szabad rendelke­zési Jogának entartásával. Alkuz« ségi és városi választásokon a magyar párt előtt egy szempont lesz a döntő, a községek és városok autonom érdeke. Ha azt fogjuk lát­ni. hogy a magyarság érdekét leg­jobban egy szerb párttal való együttműködés 'biztosítja, ismét közeledést keresünk a ra­dikális párttal. A városok közérdeke azt kívánja, hogy egységes városi párt alakuljon politikamentes. gazdasági alapon, azonban nem lehet elképzelni, hogy a szlávság. amelynél egyetlen szempont a döntő, hogy milyen párt­hoz tartozik valaki, ilyen egységes pártot alakítson. A széttagolt szerb­séggel szemben egy faktor lesz, az egységes magyarság szervezett egysége. Minthogy Becskereken a választási névjegyzékben közel - hatezer magyar választó van felvéve és figyelembe vesszük, hogy a tartományi választásokon a radikálispárt nyolcszáz, a demo­kraták ötszáz, a földmüvespárt két­százötven szavazatot tudott elérni, akkor nyilvánvaló, hogy egyetlen szláv párt sincs Becs­kereken. amely akkora erőt képviselne, mint az egységes magyarság. Azt hiszem, az lesz a leghelyesebb taktika, ha a községi választásokra azal a párttal szövetkezünk, amely­nek zászlójára ez le'sz felirva: min­denek előtt a város közérdeke. Ha bizalmukkal megtisztelnek, én eb­ben az irányban fogok a jövőben ha­ladni. Várady dr. ezután német nyelven üdvözölte a megjelent német nem­zetiségű hallgatóságot és kijelentet­te. hogy a magyar párt mindenkor szívesen fogadja körébe a magya­rokkal érző németeket. Végül Bürget József javaslatára elhatározták, hogy az országos ma­gyar párt vezetőségének üdvözlő táviratot küldenek és ezzel az ülés véget ért. Pribicsevics a nettunói szerződés revízióját követeli Az angol követ bízik a bóké ^kibontakozásban Perics külügyminiszter nyilatkozata az olasz­­jugoszláv viszonyról Beogradból jelentik: Alekszandar király Őfelsége vasárnap nem tért vissza Topoláról és a király távol­létében Beográdban elhatározó jel­legű lépések a politikában nem tör­téntek. A vasárnap meglehetősen eseménytelenül telt el, csak Trifko­­vics Márkó házelnök látogatása Perics Ninkó külügyminiszternél kel­tett nagyobb feltűnést. Tudvalevőleg Uzunovics miniszterelnök egy épü­letben székel Perics külügyminisz­terrel és Trifkovics Márkótól távo­zása után megkérdezték az újságírók, hogy nem volt-e Uzunovicsnál. A házelnök kijelentette, hogy a külügy­miniszterrel együtt akart a minisz­terelnökkel t'anácskpzni, de közben megérkezett az angol követ, úgy­hogy a látogatást el kellett halasz­tani és ezalatt* Uzunovics eltávozott. Az újságíróknak arra a kérdésére, hogy közügyekről volt-e szó, a par­lament elnöke azt válaszolta, hogy a kormány politikájáról beszéltek, de közelebbit nem mondhat. Az angol követ optimista nyilatkozata Kennard angol követet a külügy­minisztériumból való távozása után az újságírók megkérdezték, hogy milyen a viszony Róma és Beograd között. A követ, aki tudvalevőleg igen jelentős szerepet játszott a jugoszláv—olasz incidens lebonyoli- tás tanúsítunk. tásában, kijelentette, hogy véle­ménye szerint a dolgok igen jó me­derben haladnak. Perics külügyminiszter nyilatkozata Perics Ninko külügyminiszter va­sárnap fogadta az egyik athéni gö­rög félhivatalos lap szerkesztőjét, akinek nyilatkozott az olasz-jugosz­­láv viszonyról, valamint az SHS. királyságnak Görögországhoz való viszonyáról. A külügyminiszter nyi­latkozatában a következőket mon­dotta : — Az az incidens, amely Jugo­szlávia és Olaszország között az albán kérdés miatt történt, Olaszország­hoz való viszonyunkat abba a fázisba juttatta, amint volt a tiranai szer­ződés megkötése előtt. Az a kije­lentésünk, amelyet az incidens fo­lyamán energikusan megtettünk, és amellyel vizsgálat megtartását kér­tük a jugoszláv-albán határ mentén, legjobban bizonyítja azoknak a vá­daknak az alaptalanságát, amelyet ellenünk emeltek. Mi a Balkán pa­cifizmusa mellett foglalunk állást és nem akarunk Albánia belügyeibe avatkozni. Politikánk Olaszországgal szemben nem változott és remélem, hogy az utolsó napok eseménye az olasz közvélemény előtt is bebizo­nyította, hogy mi lojális magatar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom