Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-03 / 91. szám
611 <5551 A tündérmadár (Mese.) Hol volt. hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy király, annak meg egy gyönyörű szép lánya, akinek Szellőszárny volt a neve. Az öreg király nagyon szerette a lányát és tejbe vajba fiirösztötte. Mikor itt volt az ideje, hogy férjhez adja. ki is jelentette, hogy az ő lányát csak az kapja meg, aki a legszebb ajándékot hozza. Nosza gyűltek az ajándékok s egyik szebb, becsesebb és értékesebb volt mint a másik. De az öreg király még mindig nem találta elég szépnek őket. pedig hát a kérők dúsgazdagok és bőkezűek voltak. Szellőszárny minden egyes ajándéknál csak szomorúan rázta a fejét. Ö régóta Viharrózsa herceget szerette, aki szegény volt és semmiféle ajándékot nem tudott adni az öreg királynak. Viharrózsa herceg is csüggedten ült szobájának ablakánál, mindig remélte, hogy Szellőszárnyat megnyerheti majd feleségnek, de hát bármennyire is szerette a szép hercegnőt. és akárhogy is törte a fejét, nem tudott neki semmiféle zokszó,és zúgolódás nélkül, ha ezzel ezen a szegény teremtésen segíthetnék. Ebben a percben óriási robajjal dűlt össze a fekete vár és a levegőben egy csúf fekete varjú keresett magának utat a hulló törmelékek között. Ugyanakkor Flor herceg úgy érezte, mintha tagjaiba visszatért volna az élet. Furcsa! A fa gyökerei lábakká, törzse testté, ágai karokká és koronája fejjé lett hirtelen Flor herceg nyerte vissza igy teljes alakját. Mcgrázkódott és megdörzsölte szemét. Aztán körülnézett. S csodák csodája, mellette nem egy csúf vén idegen nő állott, hanem a csodagyönyörii Sylvestre hercegnő. Fönn a légben pedig a Jótékonyság tündére fehér madár alakjában, csipogta: — önfeláldozásoddal megmentetted önmagadat és Syl\ estre hercegnőt. A Rossztündérnek megtört a hatalma rajtatok. i* csakugyan úgy is volt. Mert Flor herceg most már nyugodtan feleségül vehette Sylvestre hercegnőt és boldogan éltek, rnig meg nem haltak. Itt a vége, fuss el véle! Egyezkedés. Karcsi megint nagyon rossz bizonyítványt hoz haza az iskolából.-— Hol a botom? — kiáltja dühösen a papája. Karcsi kérleli: — Ne bottal, papa! Kérlek ne< Hunt ess engem a megvetéseddel! keni el is veszed szabadságomat, engedd, hogy ezt a szabadsághoz szokott kis madarat kiengedjem. Ezzel már nyitotta is a kalitka ajtaját. A Tündérmadár kiröppent. Egyenesen Szellőszárny vállára s ott olyan vidáman csattogó dalba kezdett, hogy a király, királyné, Szellőszárny, Esmeralda, a bolond, az ajtonállók és alabárdosok mind elkezdtek mosolyogni. Előbb csak mosolyogni. aztán kacagni, olyan bolondos boldogság és jó kedv költözött hirtelen szivükbe. — Megálljatok! — mondta a király az alabárdosoknak — ez az ifjú lesz a vejem. vagy senki más, mert csakugyan ő hozta nekem a legértékesebb ajándékot, a jókedvet, örömet és boldogságot szivembe. így lett aztán Szellőszárny hercegnő Viharrózsa herceg felesége és még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak-CL VJ X H H" LU H “D LU QC 0 (t Q. 03 CL 03 0 1 — Ázt fogom mondani a bocsoknak — mondotta, — hogy a nyáron a városban jártam az iskolába. — Ejnye no, — felelt erre a nemzetes ur, — ezt nem mondhatod, mert hiszen nem jártál az iskolába és ha mégis mondanád, akkor hazudnál, hazudni pedig nem szabad. De mert a Muncurkó mégis csak el akart hencegni a városi iskolával, abban állapodtak meg, hogy azt fogja mondani pajtásainak, hogy a nyáron a városi iskolába volt. Igaz hogy csak egyszer volt ott és akkor sem vették föl. De ezt már nem fogja az orrukra kötni, annyi bizonyom Tegnap délután a nemzetes ur az uccán nagy plakátokat látott. A plakátok azt hirdették, hogy a Pátria-kabaré nagy bucsu-előadást tart. — Lám. lám. — monologizált a nemzetes ur, — már a kabaréban is tudják, hogy én már lassan bucsüzkodom a várostól és most a tiszteletemre nagy bucsuelőadást rendeznek. Hát erre elmegyek, mordizomadta! Este a Muncurkónak vett mindenféle cukorkát és játékot, hogy ne unatkozzék, aztán rázárta a szál’odai ajtót és elment a kabaréba. A kabaréban azonban szerfölött csodálkozott, hogy a mikor oda belépett, senki sem törődött vele. — Ejnye, pedig hát bucsuelőadás vblna. mordizomadta. És hogy az én tiszteletemre van a bucsuelőadás, azt abból is láthattam, hogy a plakáton egy medve is voit ábrázolva. Tehát biztos, hogy az én tiszteletemre van a bucsueőladás. Azonban lehetséges, hogy csak a végén akarnak tőlem elbúcsúzni. Várjunk tehát. Megváltotta bilétáját és a nézőtéren odaült az egyik asztalhoz. Aztán odajött hozzá egy pincér és azt kérdezte, hogy mit parancsol inni. — Egy liter vörös bort, — parancsolta a nemzetes ur. Nemsokára kezdődött az előadás. Jött egy táncosnő, az táncolt. Utána jött egy énekesnő, aki énekelt. Jött egy tornász. aki tornászott, Ez Morgó uramat mind nem nagyon érdekelte. Aztán kijött a színpadra egy medve. Ugyanolyan volt, minőt a plakát ábrázolt. Nagyon jóképű medve volt. Előbb körülnézett és morgott. — Bizonyosan nem tetszik neki valami, mordizomadta, — gondolta magában a nemzetes ur. Már szólni is akart a medvéhez, hogy mi a baj, mikor az öblös hangon énekelni kezdett. Ezt dalolta: »14 Rejtvényeink helyes megfejtése a következő: 1. Sok beszédnek sok az alja. 2. Mindenható. — Jól megfejtették: Stemez György, Fritsé Sárika, Dietrich Heini és Adi, Bordás Lalika, Pekla Ha és Pnanika, Söregi Vaiika, Rolling Irćnke, Pioker Feri és Zoli, Szalai Juliska, Stein Liliké, Vida István, Sher Dina, Locher Lajos, Vig Laci. A helyes megfejtésért a iidalrnat Pioker Zoli (Majdan Bánát) kapta. ÜZENETEK: Fritsé Sárika. Örülök hogy megbékültél, a fényképed nek is nagyon fogok örülni. — Söregi Valika. Az üdvözletei köszönöm. A beküldött rejtvények még nem jók. Küldj jobbakat. - Licht József. Rejtvény megfejtésed bizony már elkésett. Máskor korábban küld be. Csak tanulj szorgalmasan. — Kun Pannika. Annak én is örülök hogy te jó tanuló vagy, mert én csak a jó tanulókat szeretem. Ügyelj, hogy mindig jó tanuló légy. — Jakabfalvy Giziké. A jutalmat megkapod. Azért sohasem haragszom, ha kérdeznek. Csak fordulj hozzám bátran máskor is. A képből azért hiányzik egy darab, mert a rajzoló bácsi rosszul rajzolta meg. — Hichy Béla. A beküldött rejtvényed már nem uj. Küldj másikat. — Kovács Lacika. Bizony, a rejtvényed nem jó. — Temonovics Ilonka (Szenta.) A leveled nem kaptam meg, ezért nem tudtam válaszolni rá. Dehogy haragszom én rád. Minden jó kislányt és jó kisfiút szeretek. A rejtvényeidre majd sor kerül, csak légy türelemmel. Örülök, hogy tetszik a Hófehérke. Próbáljátok majd eljátszani. Most közöljük a második felvonást. — Schiller Magda. A rejtvényt jól megfejtetted. Majd legközelebb keresztrejtvényt is közlünk. — Thier jung József. Majd egyszer leközöljük a beküldőt rejtvényed. — Kornél László. A beküldött rejtvényeid nem jók. de a versikéd kedves. — Tripolszki Erzsi. A rej'tvényeid közül egy-kettő jó. Majd alkalomadtán közöljük. — Grabinszki 127 (
