Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-03 / 91. szám

20- _______________________________ BlCSMEGYEI NAPLÓ »•arca sze’derjessé’vált és elterült a pár­­lián: — A fiamat! — hörögte kinosan... iTöbbet nem szólt. Kiszenvedett. A sürgönyre hazaérkező fiú már csak a-temetésre jött meg.-* A temetés után, amint anyját a karjá­nál vezette, az öreg megtört asszony csak megállt hirtelen és a fiára függesz­tette a szemeit. A fiú megértette a néma kérdést. — Ne sírj anyám... JJem tehetünk róla, ez a természet rendje... Hogy a fiuk és az apák különbözzenek egymás­tól... hogy sohase érthessék meg egy­mást ... Két generáció... Aztán folytatta: — De azért belátom... igy nem lett volna szabad... A fiatalabbnak azért mégis engedni kell... mert — őneki még van miből engedni... az övé az élet... A tekintetes asszony csöndesen bólin­tott. Szivéről nehéz teher szakadt le. Szeméből megeredtek a könnyek és csöndben, halkan, föloldódottan sirdogált az utón a fia karján. TINTA------■■-----­Napló Barátom, miért pirultál el? Másodszor mesélted el nekem ugyanazt az adomát. Hát aztán? A hatás kétségtelenül nem oly viharos, mint mikor először hallot­tam tőled. Ne akard azonban elhitetni, hogy ezt te csak másodszor mondtad el. Legalább kétszázszor előadhattad már különböző időkben, különböző embe­reknek. Azok előtt nem szégyelted ma­gad, csak én előttem? Micsoda szinész­­kedés. Legyünk őszinték. Valljuk be, hogy mindnyájan a hatást vadásszuk. Mindenkiben van egy ripacs, meg egy majom. # Egyre jobban bámulom a macskát. Idegenül él közöttünk, távol a mi erköl­csünktől, nem erkölcstelenül, hanem min­den erkölcs fölött, nyilván egy magasabb morál szerint, melyet mi nem ismerünk. Elfogadja ételünket és életünket, de kö­zönyösen irántunk, mint egy társadal­mon kívül levő, háládatlan lángész. Ku­tyám néha szeret engem, néha haragszik rám. Ö lenéz. Ha szemem találkozik sárga-zöld üvegszemével, érzem, hogy semmibe se vesz, mintha levegő volnék, egyszerűen nem létezem számára. Leg­­fölebb mint akadály. Sohase siet. Bár­mily éhes, lassan, mértékkel eszik. Rend­kívül erősnek tudhatja magát. Évezrede­ken át se felejtette el oroszlán-atyafisá­­gát, mely most is, mikor már nem él a öntudattal tölti meg. .Arányos kecsessé­ge, acél-rugón járó biztos mozdulata, villanyos bundája, bátor önállósága tisztasága, talpraesettsége oly csodála­tos, hogy nem értem a természetet, mi­ért bánt vele oly pazarul, miért adott minden mosónőnek, vasúti őrnek ilyen fényűző állatot, melyet igazság szerint csak egy amerikai milliárdosnak, vagy egy gazdagabb királynak lehetne meg­szerezni, legendás összegekért Voltakép az egész földgolyón csak ötven-hatvan macskának volna szabad lenni. Akkor ezeke számon -tartanák, akár a világ nagy gyémántjait s olykor egy-egy hi­res példányukat cirkuszok mutogatnák magas beléptidijak mellett, meghívott közönségnek, kis üvegkalitkában, arany­párnán. A macska mindenesetre megér­demelné, hogy kevesebb legyen belőle. Az emberek a legfinomabbak, a leg­jobbak is kegyetlenek, mihelyt egy sú­lyos testi hibában szenvedő társukkal • találkoznak. Ilyenkor állandóan érzik barbár fölényüket, hogy ők nem púpo­sak, nem sánták stb. s nyelvükön lebeg a szó, hogy ezt kimondják. De ők mü­veitek. Kétségbeesett erőfeszítést tesz­nek, hogy minden erre való célzást el­kerüljenek. Rejtekutakon azonban — szóképek alakjában — mindig rátérnek. Múltkor egy családi ozsonnára elvezet tek egy vak asszonyt. A vendégek kö­rülvették, elárasztották résztvevő sze­­retetükkel. Legtöbben sajnálták, hogy már olyan régen nem »látták«. Valaki a társalgás során azt akarta mondani, hogy »találomra« de véletlenül ez a szó csúszott ki a száján: »vaktában«. Ez — amint később bevallotta — »szem­beötlő« hiba volt. Mennyivel őszintébb, 'kíméletesebben viselkedett az a négy éves kisfiú, aki a szegény, világtalan asszony elé állt, rámutatott az ujjával s igy szólt: »Ez a néni vak.« # Ha más nyelven beszélek, mindig kis­sé elfogódott leszek, de bátrabb, egye­nesebb. Meg vagyok fosztva attól, hogy a szók közötti csönddel, az ezredik ár­nyalattal hassak. Mégis bizonyos sza­badságot ad ez. Általában azt tapasz-Somlyó Zoltán: Tauasztól télig -Sokat lát, aki negyven évet élt. Most már feladhatok minden reményt! Halálos búi már ez a régi lob... Ha eddig igy volt, nem lessz sose jobb. A rosszra most már berendezkedem. A megszokott régi rend ez nekem. Az élő rossz, mely esik s havazik tavasztól télig... s téltől tavaszig... taltam, hogy a Kellemes dolgokat anya­nyelvemen tudom inkább közölni, de g kellemetlen dolgok — fölmondani egy régi, hü alkalmazottnak, vitatkozni egy szerződés kétes pontjairól, gorombás­­kodni a pincérrel, szemébe vágni vala­kinek a nyers és kínos igazságot — kö­­nyebben mennek idegen nyelven. Sze­relmet vallani az anyanyelvemen óhaj­tok, de szakítani idegen nyelven. Ver­set írni magyarul, de kritikát lehetőleg portugálul. Kosztolányi Dezső téltől tauaszig... Esököpeny-é vagy télikabát... Az ember összehúzza jól magát, hogy minél kisebb és szürkébb legyen, mikor az uccákon tovamegyen. A bánatnak, mely mindég célt kutat, így legalább csak kicsiny célt mutat. S éjiében, amely végleg ráborult, vér nélkül ússza meg a háborút... Mert ö már se nem ur, se szolga itt! Csak önmagának teszi dolgait. S hu egyszer megbicsakolja magát, egyetlen szót se szól száz éven át! Mária királynő elragadtatással nyilatkozott a venaci gyermeküdülőtelepről Ahol napi huszonöt dinárért gömbölyűdnek, piros-pozsgássá válnak a gyerekek A királyné őfelsége néhány nappal ezelőtt tekintette meg a Fruska-Gora tetején létesült pazarul felszerelt és be­rendezett mintaintézményt: a vénáéi gyermeküdülötelepet. Dr. Miletics Szláv­­kó egészségügyminiszter, aki a király­nét a gyermekszanatóriumban kalauzol­ta és akinek minisztersége alatt létesült ez a nyugatcurópai színvonalon álló in­tézmény, valóban büszke lehet erre az alkotásra. De őszintén kiérdemelte a Felséges Asszony több Ízben kifejezés­re juttatott elismerését dr. Markovics Lázár noviszadi egészségügyi felügyelő is. akinek köszönhető, hogy az üdülő gyermekek számára ez a kis paradi­csom létesülhetett és aki a maga finom ízlésével és ami annél is több: rajongó szeretettel rendezte be és szerelte fel. Azok az amerikai orvosok, akik né­hány hónappal ezelőtt tekintették meg a múlt év nyarán létesült üdülőtelepet, nem győztek elég dicséretet összehal­mozni, annyira tetszett nekik ez a te­lep, amelynek minden legkisebb kavi­csa kultúráról, fejlett ízlésről, higiénikus előrelátásról, modernségről és gyerme­kek iránti sok-sok szeretctről tanús­kodik. Az üdülőtelepen most lázas munka fo­lyik: a királyné személyesen jelölte ki azt a helyet, ahova a legújabb hatal­mas pavilion kerül, melyben nemcsak erdei iskola lesz, hanem ahol újabb 60—70 gyermek kap egészséges elhe­lyezést. A Királyné által kijelölt erda­­részen már kidöntötték az évszázados hatalmas fákat, hogy helyet adjanak egy nagyszerű intézmény terjeszkedé­sének. Dr. Markovics Lázár, akinek szivé­hez nőtt ez a maradandó becsű intéz­mény, maga vezeti az épitési munkála­tok ellenőrzését és személyesen irányit minden kapavágást. — Az uj barakk, amely az eddigiek­nél is nagyobb és szebb lesz — mon­dotta — a német jóvátételi számlára készül és máris útban van. Pár hét múlva az eddigi 60—70 gyermeken ki­­vül további 70 gyermek lesz elhelyez­hető. Aki egyszer idekerült, a két-há­­rom havi üdülés után tudni sem akar, hogy hazamenjen és mind kéri, hogy hosszabbítsuk meg a tartózkodásukat. Gömbölyűkre híznak, hisz naponta öt­ször kapnak bőségies táplálékot és ál­landóan magaslati levegőn vannak, el­tűnik a beteges, egészségtelen arcszi­nük és piros-pozsgás gyerekek kerül­nek vissza a dalmát, szlovén, boszniai, délszerbiai vagy valamely vajdasági fa­luba, mert az ország minden részéből kerülnek idie gyerekek, olyanok, akik­nek a tengerparti levegő helyett a ma­gaslati levegő kell, olyanok, akik a bácskai alföldről kerülnek ide fel a hegyre. Mindenkor öröm tölt el, ha lá­tom, hogy mint fejlődnek ezek a gye­rekek s mikép nyerik vissza egészsé­güket. — Hála a sorsnak, hogy sikerült az üdülőtelep élére egy olyan intézőt ta­lálni, mint Nikolics Sztevan, aki a Na­­rodna Banka hivatalnoki asztalát cse­rélte fel ezzel a humánus feladatot be­töltő állással, melyet nálánál nagyobb szeretettel, több hozzáértéssel senkisem tölthetne be. . Alkalmunk volt a telepet megtekinte­ni és igazolva láttuk mindazt a lelkese­dést, amellyel azok beszélnek a kis mintaintézményről, akik azt már látták. Külön pavillonban vannak a fiú és kü­lön pavillonban a leánygyerekek, 5—10 évesek elhelyezve. Közös hálóterem, hó­fehér pompás ágyak, vakitó tisztaság­gal. Egész nap nyitva vannak az abla­kok, este lefekvés előtt, miután fenn a hegyen, mindig 3—5 fokkal hidegebb van, mint a városban, befütenek és reg­gel is meleg szobában ébrednek fel és meleg-hideg zuhanyok állanak a fürdés céljaira az apróságok rendelkezésére. A hálótermek mellett függönnyel elkerített fülkében egy-egy nővér, aki egész nap a gyerekekkel van és lépésről-lépésre kiséri őket és valóságos anyai gondos­sággal őrködik felettük. Reggel hétkor keinek az apróságok. A külön pavillon­ban elhelyezett tágas közös ebédlőben már reggeli várja őket. Kitűnő tej, vaj, csokoládé, tea, vagy köménymagos le­ves, amit különösen szeretnek. Reggel! után a tágas és fényűzően berendezett két hatalmas terraszon, külön a leány-, külön a fiúgyermekek, az ott elhelye­zett nyugvószékekre feküsznek, nyakig betakarják őket pléddel, sőt késő ta­vaszig báránybörrel bélelt lábzsákok­ba bujtatják őket és ott két órát pi­hennek. Ezután jön a tízórai. Tej, vaj, tojás, túró, melynek elfogyasztása után délelőtt a leányok vonulnak az iskola­terembe, ahol ecélból alkalmaz >tt ta­nítónők oktatják a gyerekeket. Két csoportban: az I. és II. osztály közösen tanul és külön tanul szintén együtt a 1927. április 3. I III. és IV. osztály. Mig a lányok isko­lában vannak, a fiúgyermekek a nagy áldozatkészséggé! létesült játszótéren játszanak, ugyancsak állandó felügyelet alatt. Délben megszólal a kis harang, amelyet egész Irigig lehet csendes es­téken meghallani és ebédre gyűl össze a gyermeksereg. Leves, sok főzelék, hús, tészta. Ebéd után séta, ismét já­ték, kettőkor újabb két órai pihenés a nyugágyakon, azután uzsonna, najd a fiuk vonulnak az iskolába, a leátyok a játszóterekre. Este fél hétkor vacsora és hétkor lefekvés. Külön pavillonban van az intéző-fel­ügyelő tágas irodája, impozáns üveggé fedett terrasza, szobája, mellette rak­tárhelyiség stb. Külön pavillonban van­nak a nővérek elhelyezve, külön pavil­ion áll a többi alkalmazottak lakása ré­szére és külön pavillonban van a kony­ha, amelynek tisztasága külön büszke­sége a telepnek. Az egész üdülőtelepen vízvezeték, villanyvilágítás, modern, föklbesülyesztett és vasajtókkaJ elzárt szemetesgödrök, az utak apró kavicsok­kal telehintve, de oly gondossággal és csinnal, mintha minden egyes Kavics­­kát külön-külön helyeznék el. Minden héten egyszer-kétszer egéss­­ségügyi előadások, amelyeket legtöbb­ször maga dr. Markovics Lázár tart. Hetente rendszerint vasárnap teljes mü­­sonu mozielőadás. Egy-egy egészség­­ügyi propaganda film, néhány szemlél­tető kép: Jugoszlávia természeti szép­ségei, néhány aktuális film — múlt va­sárnap mutatták be őfelsége a király­né látogatásáról készült jól sikerült fil­met, amelyen az> egész telep, az összes gyerekekkel, látható volt, aminek persze a gyermeksereg módfelett örült és apró, kis kacsóikkal percekig meg­tapsolt — és végezetül néhány bur­­leszkgyermekj-film, amely végtelen sok örömet szerez az apróságoknak. A gyermekek számára valóságos aran­­juezi napok. Odahaza közülök kevesen élhetnek igy. A szegénysorsuakról az állam gon­doskodik és fizeti a napi teljes ellátá­sért járó 25 dinárt. A tehetős szülök sajátjukból fizetik ezt a kevés pénzt, a melyért annyit nyüjtanak, mint sehol másutt a világon. Nikolics Szteván gondnok érdeme és művészete, hogy ki­zárólag ezekből a 25 dináros pénzekből ily fejedelmi bőkezűséggel látja el a gyerekeket. Az állam egyetlen para hozzájárulást sem ad a telepnek, mely igy önmagát tartja el, sőt ezekből a 25 dinárokból telik a gondnok és a nagy személyzet fizetésére. Aki ott fenn a hegyen alkalmazva van, aa csupa gyer­mekbarát, szereti az apró Ids gyereke­ket és a kitűnő gondnok ebben is a leg­jobb példával jár elől. A gyerekekkel úgy tud bánni, mint ahogy csak az anyák tudnak. Szeretik is az apró em­berkék. A venaci üdülőtelep külön élvezetes, látványossága azi a pazar kilátás. Lent a völgyben írig, Ruma és szabad szem­mel látni Mitrovicát, a kacskaringós fo­lyású Száva ezüstös tükrét, a magasba nyúló boszniai hegyeket, sőt szabad szemmel ellátni Beogradig, amely mö­gött kiemelkedik az ezer méteren felül levő Avala kúpos csúcsa. A »horvát Svájc« szépsége felejthe­tetlen panoráma annak s igazán alig van kedve az embernek a Venacot a vá­ros egészségtelen, füstös, poros levegő­jével felcserélni. Mayor József fsrlötfendö szer fcámsűata,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom