Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-28 / 115. szám

4. oldal. Q27- április 23 CIRKUSZ Írók, színésznők és eggébb csirkefogók A címet Meltai Jenőtől kölcsönöztem ki az alábbi történetekhez, amiket vi­szont a szereplők egyikétől, vagy má­sikától veszek albérletbe. Eredetiségről tehát szó sincs, viszont az esetek an­nál jellemzőbbek, éppen mert nem ki­talált anekdoták. ' A 'hitelességükért ugyanis három évi jótállást vállalok. Későbbi felszólamlások nem vétetnek figyelembe. 1. Amikor Molnár Ferenc • annakidején nőül vette Fedák Sárit, senktsem gon­dolt volna arra, hogy egyszer még Ugyanez az tró mindent el fog követni azért, hogy ugyanettől a -művésznőtől elválhasson; Mindenki az ellenkezőjétől volt meggyőződve. Egy újságíró pieg is mondta Fedáknak: — Osohaságot csináltál ezzel á há­zassággal, Zsazsa. Most már sose fo­god tudni lerázni Ferit a nyakadról. — Nem is akarom — fellelte Pedál;, a mint. egy frisscn-sült.hitveshez illik. — De ha egyszer megunod? — Ha megunom? Akkor el fogok utazni Parisba. Oda nem jön utánam. Az újságíró szenzációt szimatolt Tényleg, Molnár kerüli Parist. A »Li­liom« párisi premierjére.. se ment el. Mért nem teszi be a kitűnő író Párisba a lábát? Ki van talán tiltva? Vagy fo­gadalma tiltja, hogy a világ fővárosát felkeresse? Avagy... De mirevaló a találgatás, amikor sok-­­kal egyszerűbb egyenesen megkérdezni: — Miért "nem megy oda utánad? Van valami különös oka erre? — Hogyne — válaszolta Fedák — sajnálja az útiköltséget.­­•» -........ Husi éve A Nap szerkesztőségének, akkor- a magyar áiMáirás,. legjava. gár­dájának Kemény Simon volt az irodalmi kritikusa. A »Lamenticiók« költője; ép­pen kártyázott — A Nap-nád így kezdő­dött és végződött' a- munka — amikor egyszer a szerkesztőségi szolga bejelen­tette neki, hogy egy fiatal hölgy keresi egy verskötettel. A költő-kritikus nem zavartatta magát, kijátszotta a pártit, a! kövekező pártit, a harmadik pártit -és j csak az utolsó mesterek után adta ki az utasítást, hogy vezessék bé a látogatót: j Álba Nevis-t, aki már ismert írónő volt ] akkor s a. Pesti Hirlap-bw jelentek meg sorozatosan a versei. Alba Nevis besu­hogott az ajtón, kezében a még felvá­gatlan kötettel, amit majd leejtett a föld­re, amikor Kemény Simon dühösen rá­szólt: — Mi tetszik? Mit akar? — Kedves Mester — kezdte az Írónő meghökkenve, de riern jutott tovább: Ke­mény Simon kirántotta kezéből a köny­vet. , — Ezt azért hozta,- hogy megbírál­jam? — Igen. A zord kritikus felnyitotta a kötetet és elolvasta a lila tintával beleirt aján­lást: . »A költőnek, aki megért.« A költőnö rápillantott a költőre, ta­pasztalható-e tekintetében bizonyos eny­hülés? Halvány reménysugár: a költő, a ki megért, pillanatra letette a könyvet Íróasztalára és felhúzta a rolettát. A napsugár dúsan tódult be és bearanyoz­ta az Írónő fürtjeit, amelyeket a követ­kező pillanatban enyhe szellő lebegtetett meg, mert a költő, aki megért, feltárta az ablakot is. Alba Nevis meghatott pil­lantással simogatta végig kritikusát; — A költő, aki megért — gondolta boldogan — megérezte, hogy ezek a versek nem egy szetlőzetlen redukciós szoba füstős-levegőjébe valók... Kemény Simon pedig újból kezébe vette a verses könyvet és anélkül, hogy belenézett volna, olvasatlanul kidobta az ablakon. *>­Akinek feltűnt már. hogy Hatvány Lili majd minden történetének színhelye szálloda, szanatórium, vagy panzió, az BÄCSMEGYEI NAPLÓ maga is kitalálhatta, hogy az írónő so­kat utazhatik és sokat élhet idegenben, azért ismeri olyan, jól ezt a miliőt. így is van. Hatvány Lilinek van egy tízéves kis­lánya, aki körülbelül sohasem lakott ott­hon. Hogy mennyire ki van törlődve az agyából minden, az otthonnal kapcsola­tos fogalom, arra jellemző-az a meg­jegyzés, amelyet édesanyja lesett él egyszer, amikor a gyereket látogatóba vitte nagyanyjához. A nagymama ritka szép, antik ebédlője ugyanis annyira megnyerte a kislány tetszését, hogy elragadtatásában felkiáltott; — De szép restaurantod van, nagy­mama! dió. Bony oda om az operettadó körül A belügyminiszter megsemmisítette Noviszad város köz­gyűlésének azt a határozatát, amely a: operei adó fize­tését kötelezöv i teszi A város nem veszi tudom f sül a be ügy mini'zter végzéséi Neviszadról jelentik: A npviszadi vá­rosházán nagy izgalmat okozott az a belügyminiszteri végzés, amelyet dr. Tapavica György ügyvéd hozott ma­jával és arneMyel a belügyminiszter fel­függeszti; az' operettadó szedésére vo­natkozó közgyűlési határozatot. Három évvel ezelőtt a város kiszélc­­sitett tanácsa, hogy megmentse a szín­ház operettegyüttesét, amely a kevés állami támogatásból nem volt képes ma­gát fenntartani, elhatározta, hogy meg­adóztatja a mozikat. Minden mozijegy­re egy dinár operettadót szedett be a város és ezt a pénzt a szinljáznak jut­tatta. A mozgószinházak tulajdonosai ez év április elsejéig úgy ahogy beletörőd­tek az uj adó fizetésébe, április elseje után azonban az Apolló r. t. mozgószin­­liáz tulajdonosa megtagadta az operett­adó fizetését. A közoktatásügyi minisz­ter ugyanis április elsejével beszüntette ■ a noyis’zadi operettegyüttes állami tá­mogatását, ami egyet jelentett az ope­rettegyüttes feloszlatásával, A noviszadi Apolló r. t, arra az álláspontra helyez­kedett, hogy ezek után a . mozgúsziuhá­­zak nem kötelesek az operettadót fizetni és az adó fizetését be is szüntette. A városi - tanács . azonban néni • értett-, egyet 'az Apollóval, hanem továbbra is köte­lezővé tette az adó fizetését. A mózgá­­szin-ház erre jogtanácsosa,", cl r 7 apuvica György utjain" a belügyminiszterhez for­dult 3 városi tanács intézkedése ellen. Dr. Tapavica a mozgószinházakra ked­vezően intézte el ezt az ügyet és a belügyminiszter végzését személyesen hozta magával. Amikor dr. Tapavica György ezt a véghaíárczátot Lakics polgárjnesferhe­­lyettesnek átadta, a radikális-párt né­hány vezető tagja épp a polgármester­né! tartózkodott és megtudván . hogy miről ván szó, szenvedélyes vitát foly­tattak. majd úgy döntöttek, hogy u bel­ügyminiszter végzését nem veszik tu­domásul. Ezzel az ügy meg korántsem fejező­dött be, mert dr Tapavicq a kedélyek lecsillapodása után egy másik beltigy miniszteri végzést is átnyújtott Lakics alpolgármesternek. Ez a végzés azt a közgyűlési határozatot semmisíti meg. amely fényűzést adót állapit meg a strand-fiirdőjegyek után. Erre még iz­­gatottabbá vált a hangulat, a fadikájis­­párt jelenvolt tagjai kijelentették, hogy megfontolás tárgyává teszik, miiyen ál­láspontot foglaljanak el, a várost ért károsodás miatt. A városi tanács még szerdán délelőtt ülést tartott, amelyen elhatároztak, hogy az- opercüádó megszüntetésére vonat­­íkozó jKüugyminiszteri. határozatoti nem veszik tudomásul. A határozatról már értesítette ,Ts ,a Tanács, a beuigyirünisz tpíiumot; ' ■■ \ \ 's':“ R tilmszépséguersenyek kulisszatitkai Tizenkétezer uiőéki leányt csaptak be . Londonból jelentik: Néhány nap előtt, indult Amerikába az a hajó, amely ma­gával viszi az európai szépségverse­nyek győzteseit: Miss Jugoszláviát, Miss Polóniát, Miss Ausztriát és a többieket akiket a. zsűrik az illető országok szép­ség-királynőivé deklaráltak. A fiatal höl­gyek Galvetstonban újabb nemzetközi szépségversenyben vesznek részt. Miss Britannia, polgári nevén Peggy Lamont, az angol szépségverseny győz­tese azonban nem csatlakozott az átlia­­józó szépségkirálynőkhöz, hanem egy hetilapban leleplezi az amerikai film­gyárak szépségversenyeinek rejtelmeit ős megokolja, hogy miért nem ment ki Amerikába. — Az elmúlt évben Angliába jött egy Harry Schulmann nevű fiatal amerikai, hogy az ottani »National Stage Childrens Association« , megbízásából Anglia vá­rosaiban és falvaiban szép leányokat ke­ressen. Majdnem minden városban elő­­versenyeket tartottak és a győztes leá­nyokat Londonba küldték, ahol megtör­tént a végleges kiválasztás. Nem kevesebb, mint 23.non leány vett részt a versenyen. A résztvevőknek több mint a fele kóristatiőkhől, kabaré-szi­­nésznökből és mint magam is, olyan leányokból állott, akik már ' játszottak kisebb fihnszerepeket. Azok a fiatal höl­gyek, akik nyilvánosan szerepeinek, nem csinálnak maguknak illúziókat az ilyen versenyek valódi értéke felöl és a Ku­darc miatt egyetlen hajszáluk sem őszül meg. Úgy állanak a versenybírák elé, mintha próbán lennének, vagy valtyní­­lyen ügynöknek mutatkoznának be. Mi lesz azonban azzal a J2.000 leánnyal, a kik a vidéki, városokból és .falvakból se­reglettek a versenyre? Legtöbbjük nagy reményekben ringatózott és ezért most a csalódás igen nagy csapás reájuk néz­ve. Szégydik magukat es ami a legrošz­­szabb, máris megkóstolták a színpadi világ mámoritó borát. Érdekes lenne megállapítani, hogy az ilyen verseny­résztvevőkből hányán lettek szerencsét­len, állásnélküli szülésznők, akik egyik ügynöktől a másikhoz vándorolnak a nélkül, hogy szerződőst kapnának. — A megválasztott szépség-királynők sorsa sem sokkal jobb, mint a kibukot­také. »Királynévá« való választásom óta több leánnyal találkoztam, akik elődeim voltak. Ezek közül egy sem akadt, aki­nek almai heíeljescdtek volna. A verseny­­nyertes leányok javarésze kabarékban vagy a film-létra legalsó fokain tengő­dik. Ismerek például egy fiatal leányt; akinek fényképe néhány év előtt az ösz­­szeš angol lapokban megjelent, A leg­fényesebb színpadi karriert jósolták ne­ki, mivel azonban nem rendelkezett egyébbel, mint szép arccal, nem tudott érvényesülni és ma boldog, hogy mint mannequin öt fontot keres hetenként, Egy másik szépség-királynő számára szabad hajójegyet utaltak ki Amerikába, Erre megvált biztos elöadónői állásától kiutazott, megérkezésekor azután meg­tudta, hogy »arca nem alkalmas a fény­képezésre«, — Az én esetem talán nem ilyen ti­pikus, azonban mégis jó példája annak, hogy milyen veszély fenyegeti az ame­rikai »urak« által rendezett szépségver­senyek résztvevőit. Htírum éven át kisebb iihnsserepeket játszottam, rnig egy szép napon egy ügynök még négy kolleganőmmel együtt magához rendelt. Ott az említett Schull­­mann -,ur megtekintett bennünket, tucat­­számra fényképeket kellett készíttetnünk magunkról, végre, meghívót kaptunk az Aibert-Hallban rendezendő szépségvef­­seny-bálra, amelyen a »királynő« vég­leges megválasztása szerepelt a progra­mon. Azok, akik táncolni akartak, egy újítót fizettek és a rendező úgy vélte, hogy szép haszonra tesz.' .“.zen. A re­mélt ,3000 font helyett r; ’ mi a lán­colok csekély száma miatt I aft 500 font folyt be, inig a rendezési költségek JÖTT fontra rúgtak. Éjfélkor négyszáz leány vonult fel az öt tagból álló zsűri előtt, a melyben többek között Réid Dick szob­rász'és Arthur Ferner festő / is helyet foglaltak. A résztvevők szarna állandóan csökkent, végül csak öten maradtunk hátra, akik közül reggel négy óra tájban engem választottak »királynévek. — Szerződést írtam alá, amelyen Schulmann ur kötelezte magát, hogy öt éven keresztül gázsim egy tized részéért menedzselni fog és összes üzleti ügyei­met intézi. Úgy volt. hogy kiutazom Amerikába, hogy ott a többi országok »ki< rálynőivel« együtt résztvegyek az 100!) fontos szépségversenyben. Közben szer­ződést kaptam egy mozitól, ahol egy hé­ten át 50 font honoráriuméi személyesen felléptem Schulmann ür egyik hajó in­dulásától a másikig hitegetett, végre el­fogyott türelmem és táviratilag felbontot­tam a vele kötött szerződést. A szépség­­verseny csak fáradtságot okozott nekem és azonkívül rá is fizettem, óva hitem a fiatal leányokat, akiket megszéditenek a hangos reklámok, nehogy felüljenek az Ígérgetéseknek. Angliait Darányi Ignác Szivszs hJtiés Sits meg a volt magyar ftMmiveiásugyi minisztert Budapestről jelentik: Szerdán haj­nalban meghalt Budapesten Darányi Ignác volt földmivelésiigyi : minisz­ter, a magyar agrárinozgalmák út­törője és vezérálakjá': Darányi • 1841/ január 15-én született Budapesten és az országos politikában I először 4881-ben. jelent meg. at.ni.k05 szabad­elvű. programmal a Víziváros képvi­selőjévé választotta és huszonnégy éven át volt az országgyűlésnek tag­ja ennek a kerületnek a mandátumá­val. 1895 novemberében a Bánffy­­kabinetben földmivelésügyi minisz­ter lett és nyolc évig töltötte be ezt a tárcát. Azután lemondott és ké­sőbb a koalíciók kormány iáéjén új­ból földmivelésiigyi miniszter lett. Darányi minisztersége fordulópon­tot jelentett a magyar mezőgazda­ságban. Az ő nevéhez fűződött'a ma­­• var mezőgazdasági vámok életbe­léptetése és a magyar állattenyész­tés védelme. Darányi védeni kívánta a magyar marhát és sertést a keleti országok tenyésztési rendszere ellen és ezért harcolt az agrárvámok és az állatvámok mellett. Két nap óta gyengélkedett Dará­lni Ignác. Kedd este nyolc órákor tért nyugovóra, szerdán reggel hét órakor pedig inasa halva találta agyában. Az orvosok megállapítot­ták, hogy a halál reggel öt és hat óra között szivszélhüdés következté­ben állott be. Darányi Ignác hátra­hagyott iratai között megtalálták a gyászszertartásra vonatkozó intéz­kedését, amelyben azt a kívánságát fejezi ki, hogy egyszerű temetése legyen beszédek nélkül. Érdekes, hogy a volt földmivelésiigyi minisz­ter már másfél évvel ezelőtt előre megszerkesztette gyászjelentését is. Darányi Ignác temetése szombat délelőtt lesz a Kálvin-téri templom­ból. Ité ss Set fizetésre aniuk h t«<Uépe$ e yi;>e nsk míndsaféls szövet- és vászonárut „TEKSTIL« íijjnnyfaklurnoftkjadiíte, Uézmtldru ker?sk<»c*és Su otícit, Pabićeva (Gőzfürdő) ul. 7. H.vásra megbisottaa-k házkoz j&n. 1908

Next

/
Oldalképek
Tartalom