Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-24 / 111. szám

SSt

Zl\

Egyet csattan a masina hirtelen.

»A kép kész van, megmutatom szíveset)«.

A képet a masinából kiveszi.

Morgó uram tenyerére ráteszi.

Morgó uram arca csupa vig derű:

»Ej, valóban, ez a fénykép nagyszerül«

Morgó uram elégedett szerfelett, szerkesztőség irányába lépeget.

»Szerkesztő ur. én vagyok a barátja, tegye be a képemet az újságba«.

»Hadd lássák meg. akiket én szeretek, ezt a képet a kedves jó gye'rekck!«

Itt a kép. — kiváló kép. ez való, gyönyörködjék benne minden olvasó.

Kóró Pál.

Morgó uram kanott rémsok levelet.

melyben tőle képet kéritek gyerekek.

Felöltözött kackiásan. mint egy gróf. és odament, hol lakik a íotogróí.

Szólt: »Csináljon hát fényképet ma rólam, de azt mondom, hasonlítson valóban!«

»Mert ha nem lesz élethü a kobakom, akkor, mester, fejét ketté harapom!«

Az válaszol: »Jó el fogom találni, barátságos arcot tessék csinálni.«

»Gondoljon rá, hogy a dió ió dolog!« Morgó uratn kedélyesen mosolyog.

»Gondoljon rá, hogy Mtmcurkó jó fiú!« No, már nevet, hisz mint apa oly hin.

»Gondoljon rá. hogy a rókát becsapja!« Atorgó uram ezt szivéből kacagja.

Mielőtt az Úristen hozzáférőt volna az ember megte* rendeséhez, még egyszer öt-s/divta a megteremtett állatokat. Parancsszavára egymásután érkeztek a különböző , állatok. Legelsőnek a szárnyakkal megajándékozott denevér érkezett meg. őt követte a gyorslábú szán a.«, a kecses antilop, az okos ló, a sziklákon’szaladgáló zerge, a hosszunyaku zsiráf a csikós zebra, a birodalmát koreső oroszlán, a vérengző tigris. a hűséges kutya, a hízelgő macska, a hosszú orrú elefánt, a folyton ugráló kenguru, a röfögő disznó, a ravasz róka, a fürge gyik és a többi mind —* mind. Legutojára érkezett a lusta lajhár, ki még akkor is aludt, mikor az állatok egy része már ott állott az Ur színe előtt.

Az Úristen végignézett az állatokon, megkérdezte őket, hogy nincs-e valami óhajuk. Már éppen elakartn bocsájtani teremtvényeit, mikor hirtelen eszébe jutott valami.

— Itt van a folyton ugráló kenguru, a sziklákon élő mókus, de nincs olyan állat, mely mind a három helyen otthon erezné magát — gondolta magában. — Teremteni fogok olyanokat is.'

Megteremtette a majmokat. Rövid idő alatt egy csomó bohókás állat ugrált a csodálkozó állatok között.

Az apró kis selyemmajmok felugrottak a nagyállatok hálára, honnan nevetséges arcfintorokkal mulattatták a többieket. Legügyesebbek a gibbonok voltak. Ezek a hosszukezü majmok olyan ügyesen ugráltak egyik ágról a másikra, hogy a többiek mind megirigyelték tőlük. Különösen egy bakara nevű majom szerette volna a gibbonok ügyességét legyőzni.

— Nem tudok tornászni — gondolta magában — akkor majd én leszek a legjobb ugró. Ehhez nem kell semmi, csak gyakorlat.

Átugrott az egyik ágról egy közeli galyra. Remekül sikerült. Most kiválasztott egy távolabbi' ágat. ez is sikerült. És igy fokozatosan mindig távolabbi ágra ugrott. Mindegyik ugrás nagyszerűen sikerült, A bak ara keble csak ügy dagadozott a büszkeségtől. Szerette volna odakiáltani a többieknek: — »de nézzetek, ez én vagyok, igy ugrik egy bakkara.« De még sem tette. Azt akarta, hogy majd csak akkor figyeljenek rá, ha mánnindeukil legyőzött az ugrásban.

Folytatta a gyakorlást. Vastag fáról vékonyra, vékony-Morgó Mackó a fényképésznél

Hosszuorru majom

— Hallják maguk cigányok, odabent, ntorđjzomadta! Ne azt i'icogják mindig nekem, amit maguk akarnak, hanem amit én akarok. A pénzemért én parancsolok nótát. Ezt húzzák nekem:

Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs,

Ritka Mackó, ki nem takaros,

Lám ón milyen, lám én milyen Takaros vagyok,

Ki nem hiszi, ki nem hiszi,

Reléharapok.

Mikor ezt a nótát eldanolta, beledobott egy dinárt a nyílásba és újból kezdte a nótát énekelni. Azonban a zeneautomata egészen más nótát muzsikált, amin a nenizetes ur éktelen haragra gerjedt.

Öklével belecsapott a zeneautomatába, hogy a tükör, mely annak első oldalán volt, azonnal összetört. Aztán nekiesett az automatának és ordítozott:

— Felbontom én ezt a vasládát és kiszedem belőle a cigáiiymuzsikusokai! Majd adok én nekik, hogy a pénzemért nem azt húzzák, amit. én akarok.

A lármára az uccuról beszaladt a nép és az eniboreknek csak nagy nehezen sikerült a dühöngő nenizetes urat lefogni. Megmagyarázták neki, hogy az automatában nem cigányok muzsikálnak, hanem szerkezet van bent, mely kerekekből áll.

— Mondják ezt az öregapjuknak, ne nekem, — kiabált a nenizetes ur. — itt van kétszáz dinár, fogják le belőle az ital árát. a többi legyen kártérítés az eltört tükörért, mordizomadta!

Morgó uram még egy kiéig az uccán akart járkálni, hogy a levegő kifújja belőle a mérget. Azonban jobb leit volna hazamenni,mert ezen a napon sok baja volt az automatákkal. Az egyik csemegeüzlet előtt ugyanis olyan automata állott, mely négerfiut ábrázolt és a jobb kezével hadonászott. Muncurkó elnézte ezt a négerfiut és ő is úgy mozgatta » kezét, mint az autómatn. Aztán kiöltötte rá a nyelvét, a négerautomata nem törődött ezzel. Muncurkó erre hirtelen pofoncsapta az automatát. A következő pillanatban a négerfiu lefordult az állványról és összetört. Kiszaladt az üzlettulajdonos és követelte a kártérítést. -Morgó uram jónaic látta szó nélkül fizetni. Utána aztán úgy pofon vágta Muncnrkót, hogy a c.sattanás, utána a bőgős a harmadik uccuba is elhallatszott.

16*

vél megint vastagra és ig.v felváltva az egyik ágról a másikra V'-iálva gyakorolt. RercrŐl-porcie bátrabb lett és egyszerre cink olyan távolságot próbált átugrani, ami neki már nagyon ■ ,...y volt. Nem tudta elkapni a kiszemelt ágat és lezuhant. Esés közben még az orrát is megütötte, de annyira, hogy rögtön' feldagadt. Az orrát nyomkodva, szomorúan gubbasztott egy fa tövében a póruljárt vitéz.

— Hiúságból többnek akartál látszani, szólt az Úristen. — Büntetésből most megnőtt az orrod. Vigyázz, mert ha ez még gyszer előfordul, akkor még nagyobbra fog megnőni az orrod.

A bins bakkara megértette az Úristen intelmét és azóta nagyon óvatos az ugrásoknál, még az orrát is befogja ugrás közben.

Hófehérke

(Szili a királyi palota. A király szomorúan ül a trónon, mellet te áll a királynő. Néhány uávarliölgy van körülötte.)

KIRÁLY: Mi hír van Hófehérkéről?

KIRÁLYNŐ: Ó uram király, éjjel-nappal sirok utána, de semmi-semmi hirt nem kapok. (Súgva egy udvarhölgyliöz.) Nem láttátok K'oclvig herceget?

LDVARHÜLGY: Nem, asszonyom.

KIRÁLYNŐ: £s Klodvig herceg is vigasztalhatatlan.

KIRÁLY: Klodvig téged okoz.

KIRÁLYNŐ: Engem? És te nem iittétted le még a fejét királyom? Ez sért engem. Lesiet a trónról az udvarhölgyliöz.) Nem tudom meghódítani Klodvigot. Még igy sem. Vagy el kell liát küldenem az udvartól, vagy meg kell ölnöm. Még megtud valamit, (Elsiet az udvarhölgyeivel.)

DOLOND: (bukfencet hányva beront). Királyom egy percig se szomorkodj többé.

173

3