Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-23 / 110. szám

12 OLDAL * Ara 17, DINAR Foitarina plaćena u gotovcmt XXVIII. évfolyam.________Szubotiea, 1327. SZOMBAT, április 23. 110. szám Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10. 8—58 _ Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg. 5. szám (Minerva-palota) Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Előfizetési ár negyedévre 165 din. Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovin trg 5. (Minerva-palota) A Népszövetség válsága A jugoszláv-olasz konfliktus holt­pontra jutott a Stefani-ügynökség egy jelentése miatt, amely szerint Olaszország nem hajlandó közvet­len tárgyalásokat folytatni az SHS. királysággal. Az Echo de Paris sze­rint Mussolini a livornói találkozás után joggal feltételezi, hogy Cham­berlain intencióid követi, amikor a jugoszláv közeledés elől elzárkózik. Viszont a Chicago Tribune azt írja, hogy Mussolini kész az ügyet a Nép­­szövetség elé vinni, de a francia és az angol kormány idegenkedik a gondolattól, mert a Népszövetség presztízsét félti az esetleges kadaré­tól. Úgy látszik Mussolini ugyanolyan okból akarja a kérdést a Népszövet­ség döntése alá bocsátani, amiért Franciaország és Angi;* a‘közvetlen tárgyalásokat aj^n[ja. a fasiszta Olaszország vérének nem kell at­tól tartanya, hogy a Népszövetség erelyes Kézzel fog belenyúlni abba a darázsfészekbe, ahonnan állan­dóan rajzik a háborús veszedelem. Gsak^ hadd döntsön a Népszövetség, legalább ki fog derülni, hogy dönté­sének nincs semmi gyakorlati értéke és igy kompromittálódik az a testü­let, amely ha nem is cselekedetek­kel, de a puszta létezésével is a fa­sizmus karvalyszárnyait némileg megköti. Olaszország tagja ugyan á Népszövetségnek, de Mussolini sajtója sohasem csinált titkot abból, hogy a genfi gyülekezetét a pipogya­­ság' akadémiájának tekinti és a ju­goszláv-olasz konfliktus elintézését nyilvánvalóan azért akarja a Nép­­szövetségre bízni, mert ennek az ál­láspontjának igazolását reméli. Ezzel szemben a francia és az an­gol kormány féltékenyen őrködik a Népszövetség tekintélye fö’ött és gondozza a népeknek azt az illúzió­ját, hogy a Népszövetség a világ­­béke rendőre, a nemzetek nézetelté­réseinek kiegyenlítője a jog és igaz­ság szellemében. A francia és az an­gol kormány nem szeretné, ha szét­­foszlana a népszövetségi eszme rá nézve igen kényelmes takarója, amely a nagyhatalmak imperialista terveit elfödi avatatlan szemek elől. A francia és angol demokráciára való tekintettel szükség van a paci­fizmus látszatát keltő nemzetközi in­tézményre, amelyet aztán a vezető államok diplomáciája a maga képére formál át és sakkiiuzásai elleplezé­­sére fordit. Chamberlaint a Népszö­vetség nem feszélvezte a titkos an­gol-olasz megegyezés perfektuálásá­­ban és minden nagyhatalom tudja, hogy a Népszövetség nem gördíthet akadályt szándékai e'é. Minek tehát megtépázni ennek a jámbor szervnek a hitelét azzal, hoey kiprovokálják a döntését olyan ügyben, amelynek fejlődésére semmi ingerenciát nem gyakorolhat? A duce már leszámolt a demokráciával, nincs ráutalva árra, hogy meztelen célkitűzéseit a béke jelszavaiba bugyolálja és a Népszövetség diszkreditálása bele­vág a koncepciójába, mig az angol és francia kormány a demokrácia megnyugtatására ragaszkodik a népszövetségi gondolat fikciójához. Mindaz, ami a jugoszláv-olasz konfliktus körül a Foreigne Office­­ban és a Ouai d’Orsayn történik, újabb érvekkel támasztja alá Marín­­kovics Vojának a Népszövetségről vallott álláspontját, amelyet még mint ellenzéki képviselő íormulázott meg a külügyi vita keretében. A Nép­­szövetség — mondotta akkor a je­lenlegi külügyminiszter — a nagy­hatalmak szövetsége és csak olyan oldalról tudja megvédeni a békét, ahonnan azt semmiféle ve­szély nem fenyegeti. A kis népekkel szemben a Népszövetség a nagpha­­talmaktól nyert auktoritással lép fel, de tehetetlen- azzal a nagyhatalom­mal szemben, amely a békét fényé-Albánia háborús előkészületeket tesz t Három tartalékos korosztályt hívtak be Albániában — Franciaország rá akarja birni az angol kormányt, hogy erélyes diplomáciai lépéseket tegyen Rómában Jugoszlávia érdekében geti. A Népszövetség nem tehet a béke garanciája, mert épen azokkal szemben a Népszövetség a nagyha­­idézhetnek fel. A francia baloldali lapok megálla­pítják, hogy a Népszövetség tekin­télyének sokkal kevesebbet ártana, ha Olaszország kilépne belőle, mint ha újból alkalmatlannak bizonyulna egy konfliktus megoldására. Ámde a Népszövetségbe vetett hit már ré­gen léket kapott, amit nem lehet be­tömni azzal a negatívummal, hogy a jugoszláv-olasz konfliktus elintézé­sét nem bízzák rá. Az SHS. király­ság csak a célirányos külpolitikai kapcsolatok kiépítésétől várhatja Olaszországhoz való viszonya mél­tányos és igazságos szabályozását s e tekintetben biztató körülmény, hogy a Népszövetség jelentőségét túl nem becsülő, a nemzetközi erő­ket reálisan mérlegelő államférfin áll az ország kiilügyeinek élén. Enyhült a jugoszláv-olasz feszültség Párisból jelentik: A párisi albán kö­vetség cáfolatot adott ki azokkal a hí­rekkel szemben, amelyek szerint Albánia háborús előkészületeket tesz. A cáfolat azonban végeredményben in­kább megerősíti ezeket a híreket, mert úgy szól, hogy Albánia három tartalékos korosz­tályt hívott be, azonban csak a bel­ső rend fenntartására. Hozzáfűzi a cáfolat, hogy a rendet ed­dig az országban semmi sem veszé­lyeztette, a helyzet Albániában teljesen kielégítő és nyugodt. Hogy ilyen körül­mények között mi szükség van a három korosztály behívására, arra a cáfolat nem ad magyarázatot. A Daily Telegraph diplomáciai mun­katársának értesülése szerint a francia kormány azzal a bizalmas kéréssel fordult az angol kormány­hoz. hogy nem voina-e célszerű, ha az angol kormány erélyes diplomá­ciai lépéseket tenne Rómában hegy engedékenységre birja Mussolinit Jugoszláviával szemben. Erről a .lépésről a francia kormány jugoszlávi-olasz konfliktusban érdekeit harmadik hatalmat, Németországot is értesítette. A Daily Telegraph szerint nem valószínű hogy az angol kor­mány eleget tegyen a francia kor­mány kérésének miután Anglia a konfliktusban közvet­lenül nincs érdekelve. Az angol kormánynak tartózkodnia kell minden további diplomáciai in­tervenciótól j— Írja a lap — nehogy mégegyszer elö­­í fordulhasson az a múltkori eset, amikor I a római angol követnek Mussolininál j tett látogatásából Franciaország egész I téves következtetést vont le. A cikk az­zal végződik, hogy Anglia és Olaszország baráti jóvi- I szonyáí nem szabad veszélyeztetni. A Petit Párisién nyilvánvalóan hivata­los helyről sugalmazott cikket közöl az olasz-jugoszláv konfliktus fejleményeiről. Feltűnő az a kíméletes hang, amelyet Franciaország Olaszország iránt ebben a közleményben tariusit és amely a fran­cia lapok részéről teljesen szokatlan. Fi­gyelmet érdemel, hogy a félhivatalos közlemény szerint sikerült a komplikáció súlyos vol­­» tát enyhíteni. Hangsúlyozza a lap, hogy kétségtelenül tévedés, vagy félreértés, hogy Olaszor­szág nem akarja a tiranai szerződést belevonni a jugoszláv kormánnyal meg­indítandó közvetlen tárgyalások anya­gába. A lap szerint a római angol nagykövet igyeke­zett ezt a félreértést eloszlatni és ez bizonyára sikerült is neki, mert az angol külügyminisztérium nem mulasztotta el közölni, hogy Olasz­ország rideg magatartása könnyen megingathatja az angol-olasz jóvi­szonyt. Megjegyzi még az újság, hogy negy­vennyolc óra óta rendkívül élénk diplomáciai eszme­csere van London, Róma és Páris között a konfliktus elsimítására és a tárgyalások eredménye több mint bizonyosan kedvező lesz, mert az érde­keltek tisztában vannak azzal, hogy a dolgok tovább igy nem maradhatnak, mert különben válsággá fajulnának el, amelyből nem volna kibontakozás. Szeptemberben tartják meg a választásokat Egymás közt fogja felosztani a két kormányzópárt az üres tárcákat — Hir Makszimovies újabb belügvminiszterségéről Nem ül többé össze a jelenlegi parlament Beogradbó! jelentik: A kormány kiegészítésének kérdése áll továbbra is a politikai világ érdeklődésének középpontjában. Az üres tárcák be­töltése késik és a kormányhoz tar­tozó pártok legbeavatottabb politiku­sai sem tudnak határozott választ adni arra a kérdésre, hogy milyen irányban fog megtörténni az üres tárcák betöltése. Az mindenesetre megállapítható, hogy a kormánypártok nem tartják feltétlenül szükségesnek újabb pártok bevonását, miután a vá­lasztások mielőbbi kiírására számítanak. A mostani parlament valószinüleg már nem is fog többet összeülni és igy nincs szükség a kormánytöbbség kibővítésére. A választások előreláthatólag szeptemberben fognak lefolyni, de nincs kizárva, hogy már au­gusztus második felében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ad­dig nem töltenék be az üres tárcákat, csak arról van szó, hogy a kormány­zópártok hogyan osszák fel egymás között a tárcákat. Bizonyos jelek arra vallanak» hogy a kormányban úgy a radikális, mint a demokrata párt centrumát akarják erősíteni és ezért számolnk azzal, hogy a radi kális párt centrumának egyik vágj? másik exponáltabb tagja is minisz­teri tárcát kap. Különösen Makszimovies Bózsó újabb bel­­ügyminiszterségérö! beszélnek sokat, ennek a kombinációnak azonban a demokraták részéről nagy nehézségei vannak. Mint a demokrata párt egy mérsé kelt vezetőtagja mondotta, a demo­kraták szerint Makszimovicsnak még várnia kell egy bizonyos ideig a politikai rehabilitációval. A vádin­­ditványt a demokraták, a földmives párt és a muzulmánok Írták alá és rászavaztak volna Pribicsevicsék és P,adicsék is, tehát a választók több­ségének képviselői és ezért egyelőre arról sem lehet szó, hog.v Makszi­­movics egy kisebbjelentőségü tárcát kapna. A demokraták viszont még egy tárcára tartanak igényt, amelyet a párt egy horvátországi .tagjának, vagy egy muzulmánnak szánnak. Az a verzió is felmerült, hogy is­mét kreálnának néhány államtitkári állási, hogy ezek segítségével bizto­sítsanak maguknak'befolyást a kor mányzőpártok az egyes resszottok­ban. A demokraták a beiügyminisz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom