Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-22 / 109. szám
4. oldal racsmegyei napló Betörök kifosztottak egy szuboticai fiiszer üzletet Húszezer dinár értékű árut vittek el Aradszki Brán'có üzletéből Nagyarányú betörés történt szerdán éjjel Szubotica egyik legforgalmasabb helyén: Aradszki Brdnkó *Imái Jovinaucca 33. szám alatti lüszerüzletét fosztották ki ismeretlen tettesek. A betörők valószinüleg szerdán éjfél előtt kezdtek munkába olykép, hogy átmásztak a nagykapu tetején, belülről kikapcsolták a reteszeket és behatoltak az udvarba, ahol senki se lakik. A íüszerüzletnek az udvarra nyíló ajtaját, a mely kettős zárral és keresztvassal volt elzárva, úgy nyitották ki, hogy a zár körül éles késsel lefaragták a deszkát és a zár nyelvét visszaverték. A lakattal azonban nem tudtak megbirkózni, mire letörték a több centiméter átmérőjű vasrudat és behatoltak az üzletbe. A betörök, akik ketten-hárman lehettek, legalább két óra hosszáig tartózkodtak a helyiségben és ezalatt összecsomagolták a legértékesebb dolgokat. Munkaközben azonban ugylátszik megéheztek, mert a pulton reggel a tulajdonos egy összevágott szalámi rudat talált körülötte pedig kenyérmorzsát. A betörök elvitték Aradszki egész dohánykészletét, 4000 Zeía, 6000 Vardar cigarettát, rengeteg dohányt, szivart és cigaretta különlegességet. Jellemző a betörök nyugodtságára, hogy a lopott dolgokat kényelmesen becsomagolták és átkötözték. A bolt közepén meg is találták a csomagolópapír és a spárga darabjait. A betörök magukkal vittek tizenöt rúd szalámit, rengeteg konyakot likőrt és palackozott borokat. A kasszából elvittek háromezer dinár készpénzt és ezerötszáz dinár értékű okmánybélyeget. Aradszki kára meghaladja a húszezer dinárt. A betörést csütörtökön reggel öt órakor fedezte fel Aradszki egyik ismerőse akinek feltűnt, hogy a nagykapu nyitva van. Bement az udvarra és az üzlet ajtaja előtt a földön egy rúd szalámit talált, melyet a betörők vesztettek el. Azonnal értesítették a tulajdonost, aki viszont a rendőrséggel' tudatta a betörést, amely megjelent a helyszínen és megkezdte a nyomozást. Csupurdia Milán rendőrfőkapitány kihallgatta a szomszédos udvar lakóit, de azok semmi gyanús zajt nem hallottak és senkit nem láttak az üzlet környékén. A rendőrség megállapította, hogy a betörők ismerősök voltak a helyi viszonyokkal és nagyon jól tudták, hogy az üzlet udvarában egyetlen ember sem tartózkodik, mert a zár felfeszitése maga eltartott egy óra hosszáig és a íara-Bécsből jelentik: Ausztria vasárnap választ. Az országos választásokkal egyidejűleg zajlanak le a bécsi községi választások is és igy az uj nemzetgyűléssel együtt uj községtanácsot is kap a főváros. A választási küzdelem tulajdonképpen két párt között fog eldőlni: a polgári egység blokkja és a szociáldemokrata párt között. Mindakét fronton igen nagy az erőfeszítés. Becsben minden nagyobb téren esténként a házakra épitett transzparensek tömege agitál részben a szociáldemokraták, részben a polgári egység listája mellett. Az ivlámpákról papirleinez-plakátok lógnak, mert a szociáldemokrata bécsi városi tanács még n lámpákat is bérbeadta a szociáldemokrata pártnak agitációs célokra. A Neuer- JVlarkton ingyen mozi játszik reggeltől estig, amely állandóan tömve van és egyetlen választási népgyülés sem olyan látogatott, mint ez a mozi. Prágából jelentik: Csehszlovákia egyik leghatalmasabb szénközpontja, Brtix, nemcsak iniat szénközpont hires az oiszágban, hanem azzal is ismertté vált soprtkörökben. hogy néhány labdarugóklubja szinte példátlanul álló üzleti konkurenciában ál! egymással szemben. Ha az egyik klub egy kitűnő játékost szipkáz valahonnan, h másik klub a legerősebb ellenreklámba fog, mig a harmadik katonazenekarral szórakoztatja közönségét a szünetekben. A szénvárosnak az elmúlt napokban hatalmas szenzációja támadt, öles plakátokon hirdette az egyik klub. hogy néger futballcsapat érkezik Brilxbe és ez a fekete legénység az illető csapat pályáján fog mérgás, valamint a kopácsolás hangját feltétlenül meghallották volna a házbeliek. A rendőrség széleskörű nyomozást indított a betörők kézrekeritésére. A Neue Freie Presse csütörtöki vezércikkében élesen támadja a szociáldemokratákat a választási harcban használt eszközeik miatt. A szociáldemokraták elszámitották magukat — írja a lap. — Azt hitték, hogy ha plakátokkal elöntik a várost, megváltoztathatják a közvéleményt. A trükk azonban nem sikerült, a lakosság széles rétegein az az érzés lett úrrá, hogy igen helyes dolog lett volna, ha azokat a millidrdokat, amiket az óriási választási apparátus lelemésztetl, jótékony emberbaráti célokra használták volna fel. Teljesen beavatott helyről tudjuk — folytatja a vezércikk — hogy a szociáldemokrata párt tizenkét és fél milliárdot költött ezekre az agitációs eszközökre. Honnan van a proletárpártnak ennyi pénze és miből fedezik ezt az óriási plakát-luxust? A választások kimenetele elé nagy érdeklődéssel tekintenek. közni. Ez lenne tehát az országban az első futballmérkőzés fehérek és feketék között. A mérkőzés napján megostromolták a pálya pénztárait, az elővételi jegyek egytöl-egyig elkeltek, embertömegek nyomultak a tribünökre és a távoli városokból is zsúfolt vonatok szállították Bnlxbe az érdeklődőket. Egyetlen alkalommal sem volt még ilyen-óriási tömeg a futballpályán és a közönség még soha nem várta ilyen türelmetlenül a feketéket. A nagy pillanat elérkezett. Feketén, koromfeketén, villogó fehér fogakkal és fehér kötényben a pályára vonult a tizenegy néger. Frenetikus tapsorkán üd-Vasárnap választ Ausztria A polgári egységfront és a szociáldemokraták közt fog eldőlni a választási küzdelem Uakarö meg a négert és fehér lesz belőle Botrány egy csehszlovákiai futballpályán a; • vözölte őket, a nézők átmrt. Iátokon és el voltak ragadta zotikus vendégektől, akik i felsorakoztak helyeikre. De még a biró kezdést sípolt volna, néhái. szemű ember észrevette, hogy a gyorgó fekete futballisták nem is an. nyira egzotikusak, mint inkább derék brüxi kamaszok, akik zsírral és korommal kafferekké varázsolták magukat. A következő pillanatban már e’.özönlötték a felzaklatott nézők a Pályát és mint a jégeső, úgy csapkodtak az ütések a szerencsétlen »néger« legényeken, akik hanyatt-homlok rohantak a kijáratok felé és több-kevesebb bot- és ökölcsapás elszenvedése után elmenekültek a szomorú esemény színhelyéről. Közben a rendőrség is megérkezett és ennek fedezete alatt sikerült a »négereket« az öltözőkből elvonultatni, hogy odahaza ismét fehérekké változzanak és az elszenvedett súlyos vereség nyomait hideg vizzel borogathassák. !92V .* Damjanovics Milánt szombat délelőtt temetik A holttestet a Lloydban ravatalozzák fel Damjanovics Milánnak, a Lloyd elhunyt titkárának holttestét pénteken szállítják haza Zagrebból és temetésére vonatkozólag a Lloyd elnöksége úgy intézkedett, hogy Damjanovics holttestét a Lloyd nagytermében fogják felravatalozni. A Lloyd nagytermét pénteken délután három órakor elzárják és az egész termet fekete posztóval vonják be. A koporsót a délután folyamán szállítják át a vasúti állomásról a Lloyd nagytermébe és ott díszes ravatalra helyezik, Este hét órakor bebocsájtják a közönséget a nagyterembe. A ravatalt esti hét órától kilenc óráig lehet megtekinteni. A temetés szombaton reggel kilenc órakor lesz. A temetési menet a Lloyd-« tói a Kralj Alekszandar, Knez Mihajlova és Csernovicseva-uccákon át halad a görög-keleti temetőbe, ahol örök nyugalomra helyezik Damjanovics Milánt. A Lloyd elnöksége ezúton felkéri a szuboticai kereskedőket, hogy a temetés tartama alatt üzleteiket tartsák zárva. A Lloyd választmánya csütörtökön este fél kilenc órakor gyászülést tartott. Egy boldog éj... (Pályamunka) Ica, aki torzarcu volt. szeplős, seszinü hajú és — akinek csak a ragyogó sötét szeme volt szép, jelmezesen álarcos bálba készült. Soha még ilyen izgalmat nem érzett... Végre egy boldog este! Sok-sok könnyesen átvirasztott, gyötrelmesen átslrt éjszaka után, hogy ilyen és igy él és igy nincs semmi, egyszer mégis egy gyönyörűséges izzó éjszaka. Tündérkének készült. Fehér csipkés estélyi ruhája, Hamupipőkét megillető ezüst cipőcskéje, torz arcát elfedni készült, atlasz álarca: fehér orgona parfümje és a többi apróság, mely mind ma estére kellett, össze-vissza hevert szobájában. A porcelán tündérke napsugárszőke hajával, üvegszemének is bársonyos nézésével, melyet majd a kezében visz és amelyet annyira irigyelt, mintha élő lény volna, azért hogy szép és sóhajtásosán bámult egyre: — Istenem, ilyennek lenni, ilyennek lenni!... És most hirtelen megakadt a szeme még valamin. Fürtös világos szőke paróka volt. Seszinü haját kellett takarnia, ma este. Nekiesett ráboruló ajakkal. Becézte, simogatta. Jóleső meleg bizsergés járta át egész belső lényét. ... Olyan akár a kis porcellán tündéré, sárga, sugaras és fénylő. Félpróbálta. Remegő újakkal igazgatott rajta. Oh de szép is volt igy homloktól fölfelé. De lejebb jaj, méginkább eltör zott az arca. Most felöltözött sebtiben és álarcot öltött. Azután megállt a tükör előtt. Nagyokat lélegzett, mélyen, boldogan, megkönnyebbülten. Sohasem volt még ilyen mámoros a nézése. Meg kellett fordulnia a másik tükör előtt Is. Valamennyiben nézegette magát, Sokáig bámult, csodálkozott... — Ilyen is tudok lenni, éjszemü, napsugárhaju ‘tündérke... Tündérke! — súgták neki Pálban. És édes kis tündérke! Szép. aranyos tündérke! Lovagok voltak, bársonyosra borotváltak, estélyibe öltözöttek. És körülrajongták őt, a kis csúnyát, akit soha férfi még nem kényeztetett. Nézték tetötől-talpig. — De helyre! De bájoska! Már valóságos kis tündérkirálynőnek érezte magát. Tüzelt a szeme, égett az ajka. Talán egész eddigi életéről is megfeledkezett. Mámoros bódult érzései voltak... — Hogy hivják? — kérdezte valamelyik a hóditói közül. — Ica ej! — ismételte aztán — mint valami exotikus királykisasszony. De olyan is, olyan, hogy is mondjam... kis tündérhercegnö, szőke selyem hajjal, sötét bársony szemmel. És mozdulatot tett az álarca felé! Ica ijedt hökkenéssel húzódott e! tőle. De az már is bocsánatért könyörgött. — Csak egy pillanatra akartam látni az arcát. Ha tudná mennyire vágyom, hogy tetőtöl-talpig végig csodálhassam szép, kicsi tündérke — Ica, Icuka! Még remegtek a leány orreimpái álarca alatt, még lihegett kissé két keble. — Hátha csunm volnék, szeplős, torzarcu? próbált incselkedni, de hangja minden némakarása és erőlködése dacára is belecsukiott kissé. A fiú elmosolyodott. Kacagott is bele. — Óh milyen bizarr ötlet, hogy a tündérbaba atlasz álarcocskája kis csúnyát takarna! Még hinni is tudnám, ha a két fekete csillagszeme nem káprázna bete az éjszakába, ha a napsugárhaja nem vakítaná a látásomat. — Szép maga, kis tündér arcocskája bizonyára olyan, mint a fehér csipke ruhája és szabályos, akár egy filigrán Vénuszé. Parázsló szemekkel nézett rá. Melegen szökött hangja a leány szivébe. Mintha hosszú régi idők óta ismerte volna már, ment vele a pálmafák alá. Egyedül voltak ők ketten. Engedte, hogy kezét hosszan tartsa a kezében. Karjuk már puhán fonódott egybe. Játékos kicsi flört csupán neki, kinek közelében soha férfi még föl nem melegedett, tündérország kezdete. Csupa sóhajcs vágy volt a fantáziája. ... Ha igy tartana sokáig... mindig örökké! Most nö volt ő is. nő volt először, izzó férfitekintet alatt nyílt asszonyi virág. — Tündérhercegnő! — súgta a bársonyosra borotvált és fehérselyem ingmelle már simult a leány puderos. vállára. Vágyakozó ajka már tapadt rá... Még ez is ma, az első csók! Szédült bele a leány... Ennyi forró mámor egyszerre. És ez a kigyult szemű szép fiú hogyan él-hal érte... Ez legyen hát az élet csodás — nagy érzése, az annyiszor hallott, dképzelt. megálmodott és soha meg nem érzett szerelem?... Ez, ez! És mámorosodott, zsibbadt minden porcikája, amint a férfi széles vállát hozzátapadni érezte. — Kicsikém, napsugárhaju tündérkém! — járta át az édes hang a szivet. — Közelebb simulj hát. Na tündérke a szád... add! Elesett, sikoltott. Futott, rohant onnan. Csak atlasz álarca maradt a fiú kezében, ö kisiklott a báíozók, estélyezők között, jó távolba menekülve a tükrös parkettől és mindezen éji csillogástól. Aztán egészen magára maradva, megállt a hűvös folyosó zárt ablaka mögött. Belülről az édes, parfiimös bálteremből beszűrődtek a zene hangjai... Odakint éppen éjiéit kongattak. — Egy, kettő — számolta... Tiz... tizenegy... tizenkettő... Rémülten kapott az arcához... Nincs, nincs, nincs meg az álarca. És most... Jóságos Úristen! — Sikoltott a lelke. Hangokat hallott. Csak ő lehet... a lovagja__ egész életének drága, felejthetetlen, egyetlen hercege. A rémület egy másodpercre megdermesztette minden tagját. De utána hirtelen felocsúdott. Hid£g-verejtékesen és reszketve rántotta fel az ablakot. Kint csipkés, fehér pelyhekben hűlt a hó, csillogó bársonyszőnyeg borult az uccákra. Libegő, táncos hópihékkel együtt ért le élettelenül, rózsapirosra festve az ucca fehér bársonyát, a napsugárhaju tündérke...
