Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-21 / 108. szám

1927 április 21 —­­— ' . . BÁCSMEGYEI NAPLÓ TW A Liog&^rimiinak fragi/cu; haláig^ Zagrebban <4 ho (lies e. ha ah Szubot earn sziihuticai l.'nvdnak gyásza. van': 'kcüücii éjjé’ w\:K' zagrchl klinikán meghűlt Damian,ivies Milán,- a Lloyd til kára; aki rtiCKcIőzüiti súlyos operá­ción e'sett keresztül. Damjanovics Miki»?- néhány héttel ez­előtt Őszijeiére' utazott és a vonaton ka­pott -léglmzat következtében középiiil- VMilluo.isa támadt. Betegsége már más­nap oly fájdalmassá vált, hegy vissza­érkezése titán -nyomban specialistához ment aki megállapította, hogy baját vsak,, nagyobb műtéttel leltet meggyó­gyítani s az operációt súlyossá teszi sz. hogy Pnmjaiiovicsiiak cukorbaja ’van. Budapesti • tanárok is azt 'áüapitot­­ták meg. hogy az operáció idkeriiUietet­­lett, azonban a,.tmiiétef c'Vik tikkor le­­bet végrehajtani, hu' a cukrot a lehető legkisebb százalékra* teduKalfak. Da ra­ja no vies aztán, visszakért , Szu'ooticára, alio! a had »pcsti' orvstunár megállapí­tásait közölte kezelőorvosával, aki a megtartott orvosi konzílium után Pant­­jaiioyivso.t Zagrcbba kü'dte, további ke­zelés végeit Damjanovics a Radpnisics-kHnikára vétett? f*-I magát, ahol, miután inegein zöeu a étikről a lehetőségig elvonták, dr. Šerccr tanár a múlt csütörtökön megvperáka. A műtét,'sikerült, Damja­novics jobban lett, orvosai bíztak teljes felgyógyulásában, -Épp ezért, megdöb­bentően hatott az n távirat, amely ked­den este érkezett Zagrebbó! Pamjane­­vics (feleségéhez, A távirat csupán any­uját közölt hogy Damjanovics nagyon rosszul \ an és hogy, felesége azonnal utazzék Zagrebha. Damjanovicsné még az éjszakai,! vonattal elutazott, de úgy látszik, hogy már késön érkezett, mert szerdáit • délelőtt i a. -.szuboticai Lloyd lit kari hivatalába távirat érkezett tőle, hogy lérje meghall. Damjanovics halála ..a szuboticai ke­reskedők és gyárosok körében, ahol szorgalmas munkásságával általános megbecsülést szerzett magának, meg­döbbentően balett. Az elhunyt 1921-ben lépett a saubSticai Lloyd szolgálatába titkári minőségben és azóta közmegelé­gedésre végezte teendőit. Nagy érde­mei vannak a szuboticai kereskedelem fejlesztése körül is, egyike volt azok­nak, akiknek buzgalma vitte sikerre az első szuboticai mintavásárt. Titkári mű­ködését megelőzően tanító volt, majd a szuboticai állami gyermekvédelmi hi­vatal vezetője és innen hívták meg a Lloyd titkárává. A halál negvvennégy­­éves korában érte utói, feleségén kívül három gyermeke gyászolja. A szuboticai Lloyd Damjanßvicsot sa­ját halottjának tekinti és maga a testü­let fog gondoskodni a temetéséről. Szer­dán délután hat órakor ülést tartott a Lloyd vezetősége és az ülésen úgy ha­tároztak, hogy amennyiben a holttestet szombatig siWerül Szuboticára szállíta­ni, úgy a temetést szombaton délelőtt tartják meg. Párbbóí Noviszadra erkeztek az Indiába induló jugoszláv pilóták Pár órai pihenés u án folytatták az utat Noviszadról jelentik: Szerdán haj­nalban indult el Parisból indiai útjára a noviszadi repülőtér két kiváló piló­tája, Bajdak főhadnagy és Sander­­mayer kapitány, .A. két repülőtiszt már régebben Parisba utazott, ahol az egyik repülőgyártól átvették á noviszadi repülőszázad részére ké­szült legújabb és legmodernebb be­rendezésű »Potez .205« jelzésű bi­­plám, amellyel a tisztek Jugoszlá­vián, Mezopotámián, Perzsián és In­dián keresztül Bombayba akarnak repülni. A repülőtisztek érkezését szerdán délelőttre várták a noviszadi repülő­téren és már a kora reggeli órákban nagyszámú közönség hömpölygött a repülőtéren a pilóták fogadtatására. A repülőgépeknek, amelyeknek indu­lását reggeli három óra után jelezték, tizenegy órára kellett volna Novi­szadra érkezni, hogy rövid pihenő után folytassák útjukat Konstantiná­poly felé. Tíz óra tájban a parancs­noki épület előtt már ott állt Petro­­vics Zsivorád alezredes, a repülőtér parancsnoka, Odzsera Szvetiszláv, az Aeuro-klub központi vezértitkára, sok polgári és katonai előkelőség és az újságírók. A közönség izgatott hangulatban, türelmetlenül várta, hogy mikor tűn­nek fel a repülőgépek, de tizenegy órakor a repülőgépek helyett Paris­ból távirat érkezett, amely közölte a parancsnoksággal, hogy az indulás két órával később történt, úgy hogy a repülőgépek csak délután egy és két óra között érkezhetnek Noviszad­ra. A repülőtér parancsnoksága a hirí közölte a várakozó közönséggel is, amelynek egyrésze erre visszatért a városba, inig más részük megtekin­tette a repülőtér berendezését. Pontosan déli tizenkét órakor két /f ragu et«-gép szállt fel a noviszadi repülőtérről azzal, hogy Boszna- Bród magasságáig haladva fogadják a Parisból érkező repülőgépet Az egyik gépet Simonovics Antal fótiad­­na gr, a másikat Misovics Milivo.i indiai' y vezette. Két órakor Misovics gépe visszatért és a pilóta jelentette, hogy sehol sem látta a párisi repülő­gépet. Két óra negyven perckor visszatért Simonovics főhadnagy is és két perccel az ő leszállása után a felhők között feltűnt az indiai körútra szálló jugoszláv repülőgép. A várakozó közönségből kicsattant a lelkesedés, amint a hatalmas csillo­gó gépmadár lassú, ringó mozgással, háromszor megkerülve a repülőteret leereszkedett a földre. A gépből elő­ször Sandermayer kapitány szállt ki, aki Petrovics repülőparancsnokhoz lépve jelentést tett az útról. Bajdak főhadnagyot kitörő éljenzéssel fogad­ták, amint kiszállt a repülőgépből. A pilóták az utón teljes nyolc óra hosz­­szat csak motorberregést hallottak, ez zúgott a fülükbe, úgy hogy szinte nem hallották a hozzájuk intézett kérdéseket, csak mikor a pilótatisz­tek jókedvűen cigarettára gyujtottak, akkor lehetett velük beszélni. Bajdak főhadnagy a Bácsmegyei Napló munkatársának a következő­ket mondotta az útról: Reggel hat óra előtt tiz perccel indultunk el Parisból. A késés azért történt, mert előttünk egy világkörüli útra induló francia repülő szállt fel, amit be kellett várnunk. A géppel na­gyon meg vagyunk elégedve, a mo­tor kifogástalanul működött, az útra ezerkétszáz liter benzint hoztunk ma­gunkkal. ’amely teljesen elegendő volt. Az ezerhatszáz kilométeres utat nyolc óra huszonöt perc alatt tettük meg és átlag háromezer öt száz méter magasságban repültünk. Parisból két óra alatt értünk Lyonba, itt keletre fordultunk és a Mont Blanc gyönvöru hegykolosszusa felett átkeltünk- az Alpokon, Lszak-Olaszországba ju­tottunk, átrepültünk a Piave felett és Ljubljanán keresztül Noviszadra ér­keztünk. Zagrebig a légköri ’ viszo­nyok is kedveztek, azonban Zagreb­­től kezdve erős ellenszéllel küzdöt­tünk. Még ma szerettük volna utun­kat folytatni — mondotta Bajdak főhadnagy — de igy csak majd hol­nap reggel hat órakor indulunk, hogy Konstantinápolyon, Aleppón, Bagda­don és Algíron keresztül Bombayba repüljünk. Az ut három és fél napig tart Bombayig, ahonnan néhány napi pihenő után visszatérünk az uj Be­­zsania—zemuni repülőtérre. Csuka Zoltán Elfogtak egy íftegszökött őrültet Szerdán délelőtt a szuboticai vasúti rendőrség ügyeletes szobájában meg­jelent egy katonaruhás harminc év kö­rüli férfi, aki zavartan beszélni kezdett az egyik csendőrrel, majd sirva fakadt és albánul beszélt. A csendőrök nyom­ban látták, hogy az ismeretlen nem ép­­e-méjü.. Faggatni kezdték, a katona azonban nem tudta megmondani a ne­vét. Dimitri.ievics Cseda, a vasúti rend­őrség helyettes főnöke az ismeretlent a katonai hatóságokhoz szállíttatta. Elő­zőleg megmotozása alkalmával írásokat találtak nála, amiből megállapították, hogy Zenei Musztafának hívják, ko­­sóvszka-mitrovjcai születésű é$ valószí­nűleg valamelyik elmegyógyintézetből szökött meg. A rendőrség azt hiszi, hogy Zenei Musztafa Velikakikindálról szökött meg, mert egy kikindai menet­jegyet találtak nála. A vizsgálat folyik. Egy kritikus albumából Irta: Baedeker Az ember jobbá, nemesebbé válik min­den iócselekedetével s csak az kár, hogy az is nem lesz jobbá s'nemeseb­bé tőle, aki azt élvezi. De igy is bizo­nyos, hogy a jótett sohase vesz egé­szen kárba A legrosszabb esetben is jót tett vele az ember önmagának. Nagy tűzvésznek a rémes hírét kö­zölték világgá a lapok. Elhamvadt egy egész szép és virágzó város templomos­tul s összes Kültur- és egyéb középüle­tekkel. Alig maradt meg néhány ucca, a többi a lángok martaléka lett s több mint tízezer'ember földönfutó... A szo­kásos megdöbbenéssel olvasták a ret­tenetes katasztrófa hirét s annak rész­leteit; kaszinókban, -kávéházakban, min­denütt ez volt a beszédtárgy s arról ta­nakodtak: mi Jesz már most a jobb sors­ra. érdemes , várossal, s annak jobb sorsra méltó lakóival? Fölépül-e újra a város? El tudnak-e majd helyezkedni benne a mostan hajléktalanok? Mit fog tenni a hatóság?. Mily, rendkívüli intéz­kedésedet a''kórmám ? Meg fog-e moz­dulni a társadalom? ' — Az egésznek hagy koldulás lesz a vége! kiáltotta egyszerre elkesere­detten egy dúsgazdag nyárspolgár. Eszébe jutott, hogy néhány év előtt hasonló tüme«s?ere,iícsetiensé.g alkal­mával- tiK'gpumpokák bizonyos összeg erejéig a károsultak javara. . * .. Az u. a. jó lekenj súg ha csak nem űzik iia&j'on szépén, okosan, tapintatta) és ízléssel — egyike a legrosszabb cse­lekcdóTbk'fcft. Nem megszégyenítő ala­mizsnát és sovány kegyelemfalatokat kell adni a sziikölködőknek. hanem mó­dot, hogy meg tudjanak élni — és pe­dig lehetőleg a maguk erejéből s a sa­ját munkájukból. Egy-egy jócselekedet, egy-egy pénzadomány, egy-egy jó ebéd csak élesebbé, fájóbbá teszi a különbsé­get mely a szegény ördögnek rendes életmódja s egy ilyen szánalomból ren­dezett ünnepnapja között ólálkodik. * A jótékonyságnak — s különösen a hivatalos meg az egyesületi jótékony­ságnak — az a főhibája, hogy az csak akkor »siet« az embertársai segítségé­re, amikor azok már éheznek. Előbb kellene. sK A legjobbszivü gazdagnak a szivjósá­­ga is csak.ritkán van arányban a gaz­dagságával. Még a hires Hirsch báró is, a jótékonyságnak e nagylelkű sport­­bajnoka is inkább volt gazdag mint jó­­szivü. # Minden egyes jócselckedet egy-egy külön kis erény, de Uz u. n. közjóté­konyság — Könnte mir gestohlen wer­­den. * Ne higyjétek, hogy a jótékonyság jól esik azoknak, akikkel szemben azt gya­korolják. Még annyira se, mint azok­nak, akik azt kinnal-keservvel űzik. # A jótékony egyesületek működése vajmi keveset ér, mint minden határo­zatokon alapuló és jegyzőkönyvileg iga­zolt s megörökített jócselekedet. Az ilyen segítség rendesen egy kicsit ké­sőn jön. mert hiszen eljárás, kutatás, információ-szerzés előzi meg 's nem is nyújt eleget. S ez a mások zsebébőLva­ló könyöriiletesség azért is kellemetlen, mert bizonyos indiszkrécióval sőt nagy nyilvánossággal, olykor a nézőtér tel­jes kivilágításával jár, ami az önérzetes szegénynek ugyancsak nem esti: jő;. A szegénynek is meg van a maga jogos büszkesége s meg kellene gondolni, nagy á szegény meg a koldus közt még mi­lyen nagy a különbség. Az egyesületi jótékonyság pedig a legtöbbször kol­dusnak tekinti azt a szükölködöt, aki még — hála Istennek! — csak szegény. # Ha egy jótétemény elfogadásain,' 't­­laki azt erősiti, hogy azt sohase felejti el, nem úgy érti, hogy mindig hálás szívvel fog rá gondolni, hanem, hogy azt mindig restelleni fogja. Szerencsé­re a jóltevő a nyilatkozatot az első ér­telemben magyarázza. * Egy igen gazdag s nem kevésbé fös­vény ember előtt dicsérték egy jószivü urat, aki rendkívül Sok jót tett s nagy­lelkű cselekedeteivel híressé lett messze földön. Egy kiválóan nemes tettét em­legették, amellyel egy egész — nagy­­számit — családot mentett meg a nyo­mortól s az igen gazdag s nem kevésbé zsugori férfin igy kiáltott föl: — Mindig mondtam, hogy ez az em­ber nem normális! # Nagyon közönséges, sőt egyenesen erkölcstelen emberek néha bámulatos szépen tudnak jótékonyak lenni —s vi­szont egyébként erényes igazságszerc­­tö, sőt más tekintetben előkelő gondol­kozása férfiak és nők egyáltalában nem képesek jótékonyságot gyakorolni. Nem értenek es nincs érzékük hozzá. Oly crénji ez, amelyhez valami egészen kü­lönös tehetség keil, amely — úgy lát­szik — igen kevéssé függ valakinek a vagyoni helyzetétől vagy a jellemétől. * Az emberek nem szeretik a jótétemé­nyeket, de elfogadják, sőt követelik őket s nem sokkal kevésbé haragusznak azokra, akiktől élvezik e jótéteménye­ket, mint azokra, akik megtagadják őket tőlük. * A hivatásos jótékonyságnak egy el­lenese mondta egyszer: — Nem tudom, a jótékonykodás gya­korlása teszi-c az embereket szívtele­nekké, vagy a szívtelenség teszi őket különösen alkalmasakká a jótékonyság üzésére, de én azt tapasztaltam, hogy nem azok a leglágyabb szivek, akik a jótékonyság nemes szportjával szóra­koznak. A nyilvánosság színe előtt gyakorolt jótékonyságnak a jellemzésére sose hal­lottam valami jellemzőbbet mint egy nőegyesiileti tag tiltakozását, mikor az elnöki állás betöltéséről volt szó. A je­lölt nevének hallatára igy kiáltott föl: — Nem kell! Nem való elnöknek! Na­gyon is jószivü! Az ember jobban szereti azokat, akik­kel jót tesz, mint azokat, akik jót tesz­nek vele. Ha az újságokat egy évre betiltanák, egy esztendeig szünetelne a jótékony­ság. Némely jótétemény úgy hat, mint bársonypuhaságu cirógatás, a másik meg. mint durvít ökölcsapás-.

Next

/
Oldalképek
Tartalom