Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-20 / 107. szám

4. oldal

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

1927. április 20,

A Reinhardt-szinházak balkáni körútja

Beutazzák Jugoszláviát, Bulgáriát,

Törökországot és Görögországot

A világháború óta elsóizben vendégszerepei Jugoszláviában német színtársulat. A berlini Reinhardt-szinházak és a berlini állami színházak művészeiből alakult huszonnégy tagú művészegyüttes indult balkáni körútra: Romániába, Jugoszláviába, Bulgáriába, Törökországba és Görögországba. Az elsőrangú művészekből álló színtársulat Szuboticán, Noviszadon és Beogradban fog előadásokat rendezni.

ján Romániában minden szinielőadás szünetel.

— Április 23-án Szuboticán tartluk egyetlen előadásunkat, ahol a Pygmalion kerül színre. A szuboticai Nemzeti Színház igazgatója a legnagyobb előzékenységgel fogadott és minden tekintetben a segítségünkre volt. Április 24-én Noviszadon Lessing: Minna von Barnhelmjét, 25-én pedig Schiller: Ármány és szerelem-jét mutatjuk be. Noviszadon is minden tekintetben a kezünkre járt a noviszadi Nemzeti Szinház igazgatója és a város német lakosságának nagy érdeklődése biztosítja a két est sikerét.

Huszonhetedikén Beogradban a Pygmaliont, 28-án a Biebcrpelz-et mutatjuk

be és 29-én már Szófiában a Kabale und Liebe kerül színre. Szófiában négy estét játszunk, onnan Filippopolba utazunk, ahol a Bieberpelz kerül szinre. Bulgáriából Konstantinápoly be megyünk, ahol egész műsorunkat bemutatjuk. Május 12.,

13. és 14-én Athénben vagyunk, ahol 14-én bucsuelőadásképpen a görög színészet és sajtó javára az Akropolis aljánál levő antik színházban Goethe Iphigéniáját adjuk elő! Erre az előadásra Kotopuli, a világhírű görög tragika kért fel bennünket.

Athénből rövid pihenő után visszatérünk Berlinbe. Balkán kőrútunk célja a művészi kapcsolatok megteremtése a Balkán-államokkal.

követségek megbízásából a hősök temetőjének rendezése céljából érkezett Vrsacra.

Felhívta a polgármester figyelmét a helyszínen tapasztalt tényekre. A polgármester szívélyesen fogadta a magyar diplomatát és kijelentette hogy a város vezetősége is át van hatva a kegyeletsértéstől, azonban megfelelő anyagi eszközök most nem állanak rendelkezésre és igy a költségvetés letárgya- Iásáig nem áll a város vezetőségének módjában a szükséges munkálatokat megkezdeni.

Bolla tanácsos erre a polgármester beleegyezésével megbízta az egyik v - saci vállalkozót, hogy

Hans Brockmunn, a német színtársulat

intendánsa a húsvéti ünnepeken Szuboticán és Noviszadon időzött és a német vendégtársulat körútjáról a Bácsmegyei Napló munkatársának a következőket

mondotta:

— Berlinből április 2-án utaztunk el és már 5-én este a bukaresti Theatro Mic-ben első előadásunkat rendeztük. A niiivésztársaság a következő elismert elsőrangú művészekből áll: Elsa Heims (Reinhardt felesége), Ferdinand Bonn, Charlotte Noack, Margarethe Pix, Herta Hüss, Sidonie Lórin, Erich Bartels, Brunno Fritz, Sigmund Nürnberg, Hugo Schuster, Rudolf Weinmann, Karl Zander. Műsorunkon a következő színdarabok szerepelnek: Schiller: Kabale und Liebe (Ármány és szerelem), Lessing: Minna von Barnhelm, Kurt Götz vigjátéka: Ingeborg, Gerhard Hauptmann Tolvajkomédiája: Bieberpelz, Frank Wedekind erkölcsrajza: Musik és Bernhard Shaw: Pygmalion-ja.

— Bukarestben április ötödikétől tizedikéig esténként zsúfolt házak előtt játszottunk, a művészeket nagy ünneplésben részesítették és a sajtó elragadtatással nyilatkozott a vendégjátékról, különösen a kitűnő összjátékról. A sajtó nagy elismeréssel adózott különösen annak a körülménynek, hogy még a legkisebb szerep is elsőrangú szereposztásban került bemutatásra, ami az összjátékot különösen tökéletessé teszi. Romániai kőrútunkat mindenáron meg akarták hosszabbittatnl, de előirt útitervünktől nem térhettünk el. Április • 11-től 13-ig Brassóban, 14-től 17-ig Nagyszebenben, 18-tól 20-ig Segesvárt játszottunk, 21-ére volt a temesvári vendégszereplésünk kitűzve, de elmarad, mert a pravoszláv húsvéti bét utolsó négy napA magyar, német, olasz és osztrák követség

intervenciója a vrsaci hősök temetője ügyében

Bolla Gyula követségl tanácsos Vrsacon — A katholikus hitközség nem hajlandó a temetőjébe id g n vallásu katonák tetemeit beengedni — Megkezdték a temető ujjáépitését

Vrsacrói jelentik: Beszámolt a »Bdcs• megyei Napló« arról, hogy a vrsaci hősök temetője a gondozás hiányában teljesen elpusztult és ahol a világháború több száz. halottjának csontjai porladnak. disznó és marhacsordák legelésznek. Bolla Gyula magyar követségi tanácsos a hősök temetője ügyében Vrsacra érkezett, ahol tárgyalásokat folytaiét* az illetékes hatósági és egyházi tényezőkkel.

Bolla tanácsos az állomásról egyenesen a hősök temetőjébe hajtatott, ahol a helyszínen személyesen meggyőződöd a temető pusztulásáról és a sirhantok helyén legelésző marhacsordáról fényképfelvételeket készített. Azután dr. Kehrer Gyula tartományi képviselővel, a római katholikus hitközség elnökével, Er.dresz Jakab római katholikus esperessé: és Oprea Traján román föesperesscl lépett összeköttetésbe. Ezen tárgyalások folyamán a római katholikus egyház vezetői rámutattak arra. hogy az egyháztanács már több Ízben foglalkozott a hősök temetője ügyével. Az volt a terv, hogy a római katholikus vallásu katonák földi maradványait exhumálják és azokat a katholikus temetőben felállítandó díszsírhelyen helyezzék el. ök azonban csakis a katholikus vallásu katonák koporsóját hajlandók beengedni temetőjükbe. Ez volt az első akadály.

A forradalom alatt a temetőre vonatkozó iratok elkallódtak és igy most nincsen sem tervrajz, sem pedig kataszter a temetőről.

A helyszínen pedig nem lehet megállapítani, hogy ki volt katholikus, evangélikus, szerb vagy román, görög-keleti vagy muzulmán.

A halottaknak nincs vallása.

Arra pedig a katholikus hitközség nagyon vigyáz, nehogy egy Idegen vallásu katona földi maradványait temessék el a katholikus temetőben.

A tárgyalások folyamán az a vélemény alakult ki, hogy a hősök temetőiének kérdését másképen megoldani nem lehet, minthogy ideiglenesen

ismét bekerítik a jelenlegi temetőt és az eltüntetett sírokat újra felhantolják.

Eddig Bolla tanácsosnak sikerült megállapítania, hogy a hősök temetőjében 164 katholikus, 79 román, 27 szerb, 4 olasz, 1 török, 40 birodalmi német katona van eltemetve. Hogy hány református és evangélikus hőst halott pihen a vrsaci temetőben, azt még nem sikerült megállapítani.

Bolla tanácsos felkereste Jovanovics Szvetolik polgármestert, akivel közölte. hogy

a magyar, német olasz és osztrák

Az örökség

Irta : Bujdosó Péter

A hazajáró télckhistóriájában akkoriban még annyira hittek az emberek, hogy féltek is tőle. Ha valakinek anynyira fölvitte az Úristen a dolgát, hogy lelke ezt a bűnös világot minden gyarlóságával együtt itthagyhatta, felköltözhetett az örökkévalóságnak az országába. hát csak nem ment el a jó dolga hogy ezen a sártekén vizitelgessen, amikor könnyen találhat ennél különb helyeket is.

Azonban Korsós Szűcs Péter egy kicsit mégis csak hitt a lelkek hazajárásában, mert amikor a felesége számára kiválasztott egy vastag dongáju koporsót, a mestertől még azt is megkérdezte. hogy milyen szöggel szögezik rá a födelet?

A mester megmutatta.

— Nem lesz az kicsi? — érdeklődött Péter.

A mester megnyugtatni igyekezett:

— De nem ám! A Szűcs uraméba sem verek ennél nagyobbat és majd meglássa, hogy föltámadáskor mennyi baja lesz vele. mig fölfeszitheti.

Szűcs uramat ez valamennyire megnyugtatta, de azért a végtisztesség alkalmával igen-igen pislogott a hitves sírjának a fenekére hogy ugyan elég mély-e? Ugyan kerül-e a koporsó fölé annyi föld, amennyi alól szegény Zsuzsa nem tud kikecmeregni, akárhogyan szeretne is éccakánkint hazalátogatni? A nagvtiszteletü ur meg éppen megriasztotta Pétert azzal a vigasztalással, hogy né sírj, keresztyén felebarátom, nem halt rneg a te Zsuzsád, csak alszik. Már engedelmet, jobb szegény Zsuzsának, ha nemcsak úgy tessék-lássék megy be a mennyeknek országába, hantin végérvényesen beleköltözik.

Az utóbbi időben valóságos kínszenvedés volt az életük. A gyermekek nyavalyásak voltak: elhaltak. A szegény Zsuzsa betegsége is sokba került; háromszor is behozta a tanyáról esztendőn át a doktorhoz, még hozzá a legkutyább Időben, amikor négy lovat kellett a kocsiba fogni, hogy bevontassák a tanyáról a városba azt a fertálymázsára leromlott asszonyt, aki már nem tudott se állni, se ülni se feküdni, csak zsörtölődni és átkozni azt a pillanatot, amelyikben Szűcs Péterhez ment és olyan bolondot tett, hogy halomása esetére a jussát ráíratta. Szűcs Péter most csak ezt várja és maid hoz ő másik asszonyt a tanyába. De Zsuzsa ezt nem fogja tűrni, hanem még a másvilágról is hazajön és visszaköveteli a jussát. Vagy pedig fogjon be a béres egykettőre és gyerünk a közjegyzőhöz viszszacsináltatni azt az írást. Mert lehetséges ám ez. Szűcs Péter, de menynyire! ...

Ezt a fenyegetést hallgatta Korsós Szűcs Péter egészen addig, amíg szegény Zsuzsából ki nem száradt a lélek, arriikoron is Zsuzsa tisztán hallhatóan a kővetkező Ígéretet tette:

— Most már megyek Péter... megyek ... a közjegyzőhöz.

Péter tudta, hogy Zsuzsa nem fog többé vizitelhetni a közjegyzőnél, hogy testamentumát megmásítsa, mert ha valamilyen formában is megjelennék a közjegyzőnél, az csak a közjegyző baja lenne, aki nagyon ijedős ember és nem a Szűcs Péteré. Hanem azért tartott attól, hogy ezt a nyugtalan természetű asszonyt az Úristen ö szentsége sem tudja egykönnyen megnyugtatni és a lelke majd haza-hazajár megnézni, hogy mit csinál Szűcs Péter az ö jussával? Tán ennek az alaptalan félelemnek köszönhető, hogy Péter nemcsak követ, hanem akácot és orgonát is ültetett a Zsuzsa sírjához, hogy jó! Őrizzék a drága halottat.

A bérest első időkben a szobában bállá ti a. maga meg kifeküdt az Istállóba

a jószágokhoz. (Ha mégis jönne Zsuzsa, hát a béressel kezdje a veszekedést. Ö ezalatt majd fölmászik a szénatartón át a padlásra.)

Pedig bizony Péternek célja volt a Zsuzsa-testálta földdel, amely olyan volt. mint a megboldogult: sovány, kérges. ásóval, kapával, ekével veszekedő talaj. Kár bele a mag, a verejték. El kell adni. ha akad rá bolond vevő. Az árából a maga földje szomszédjában vesz egy darabot és bizony — miután maga az Úristen is megállapította, hogy nem .ió az embernek egyedül élni — elveszi a Fazekas Pista özvegyét aki megint hoz valamit a házhoz és emellett egészséges vérbétü menyecske. Hajlandósága is vaü Péterhez, mert már háromszor is fölült a kocsijára, amikor gyalogsorban Igyekezett a hetipiacra.

Jól van ám, de, mindez a túlvilágról idefigyelő Zsuzsát nem haragitja-e föl annyira, hogy hazaszalad éccakának idején veszekedni? Igaz, hogy eddig nem történt sem látható, sem hallható jelensége annak, hogy Zsuzsa nyugtalankodnék. Olyan szép a sirja. hogy öröm lehet ott pihenni jámbor keresztyénnek. Hiszen majd lesz íöltámadás, csak ne tessék türelmetlenkedni.

Mindössze egyszer történt, hogy az ablakban hagyott pohár kettévált, aztán meg a szita a kemence tetejéről a padkán bóbiskoló Péter nyakába zuhant. A pohár még a Zsuzsa életében elcsattant a herbateától. Nem valószínű, hogy azért fáradt volna vissza Zsuzsa, hogy most egészen eltörje. A szitát meg a macska verte a Péter nyakába, nem Zsuzsa.

Péter mindezek mellett is óvatosan, apró lépésekkel, de határozottan haladt a célja felé. Csakugyan került olyan bolond, aki azért a földért annyit adott, amennyit Péter kért és valóban Péter is annyit adott a szomszédos földért, amennyit tőle kívántak. Az özvegy Is úgy találta, hogy akármilyen fatnskó is

a követség költségére halaiékta'anul kezdje meg a temető újjáépítését.

Bolla tanácsos utasításaira a ni irr illatokat már megkezdték. Kerítést vonnak a temető körül, újból felhantolják a sírokat és a húsvéti misék alkalmáv. I a katholikus templomban felhívják a papok a város közönségét, hogy ültessél: be virággal a hősök sírjait.

Munkatársunknak Bolla Gyula követségi tanácsos a következő nyilatkozatot tette:

— A trianoni, versaillesl és saint germaini békeszerződések minden állam részére kötelezővé teszik, hogy a területükön levő és feltalálható hősök temetőit gondozzák és annak fentartásáról gondoskodjanak. Vrsacon meg is van erec a hajlandóság s minthogy az anyagi eszközök, hiányoznak, az ideglenes rendezésre szükséges előzetes költségeket a követségek előlegezik, ezt azonban utólag a jugoszláv állammal elszámolják.

— Már hamarabb megtettük volna a szükséges lépéseket, de előbb Bitojba kellett utaznom, ahol dr. Andersen német alkonzullal tárgyaltam meg ezt az ügyet, aki ott a német hősök sírjait exhumáltatja. Andersen konzul már két Ízben járt a hősök temetője ügyében Vrsacon és előbb tőle kellett a szükséges részletes információkat beszereznem.

Vrsac város lakossága körében megelégedéssel és megnyugvással fogadták a munkálatok megkezdésének hírét és társadalmi akció indult, hogy virágokkal diszitsék a nagy háború hősi halottjainak sírjait.

ez a Szűcs Péter, de férjnek még mindig jobb. mint senki.

Fölkerekedtek hát egy hetipiacos napon. hogv a közjegyzőhöz induljanak, aki majd megírja a szerződéseket és azt is, hogv mit ád Sziics Péter az uj asszonynak, ha meghal és hogy mit kap ettől a hitestársától. ha történetesen ő távoznék el az árrtyékvilágból.

Szűcs Péter szorongó érzések között lépte át a közjegyző házának a küszöbét. Az a bolond gondolat ötlött az eszébe, hogv ugyan, nem iil-e ott Zsuzsa a várakozó szobában mint régen és nem lesi-c Pétert, ltogy mit akar az ö jussával? Mert szent igaz, hogy halálakor a közjegyzőhöz indult...

Kit látott a várakozó szoba aitaján keresztül Szűcs Péter, kit nem, azt én már nem tudhatom. Elég az hozzá, hogy visszatántorodott. mint aki megszédült.

Fazekasné kapta meg a karját.

— Mi baja, Péter?

Péter olyan volt, mint a viaszbáb: sárga.

— Juj. a fogam! — mondta és ök’ét az állkapcsához nyomta, mintha csakugyan a foga fájna.

— Menjen a patikába és kérjen rá valamit.

— Már megyek is.

Elsietett szegény Péter, de nem a patikába, hanem a kocsmába. Beszedett a jóból, megvárakoztatván a többieket. Aztán megindult a közjegyzőhöz Piros képpel magához, vagy kihez beszélve:

— Ne okoskodj. Zsuzsa!... Úgy lesz, ahogy én akarom és punktum.

A várakozó szobába olyan elhatározottan, olyan otthoniasan nyitott be Péter, mintha ő tudná itt a járást legjobban.

Csak amikor este a tanyára hajtott ki. a temető mellett fogta el megint valami szorongó érzés. Megcsapkodta a lovakat és úgy nyargaltatok bele a nagy szürkeségbe, mintha menekülne...